Mivel elég korán felkeltem ma, volt egy kis időm saját magammal, magamra. :) 

Írtam végre egy új fejezetet a folytatásos kis sztorimhoz (regénynek nem merném nevezni, ahhoz nem elég kidolgozott, nem elég terjengős :D)

Itt érheted el az új fejezetet, amennyiben követni kívánod Erik és Ellie kezdődö viszonyát... 

Lentebb pedig az egyik álmatlan éjszakámon írt versem olvasható. A párom kos, március végén ünnepeltük a születésnapját. Én magam ikrek vagyok, ennek kettőssége ihlette meg a verset. Egy kicsit astro, egy cseppet spirituális, ez jött ki éppen akkor belőlem, a hajnali merengés hatására...

Miért érzem mindig március tavaszán,
Túlhevült szívemnek hajnal-teraszán
ülve, ha kezdődik világonak ébredése,
Szirmot bont létemnek összes tévedése?
Mint kéne rezgésével eggyé lényegülni,
Tábortűznek lángját békén körül ülni,
Csendes harmóniában elengedve várni,
Történjék - ha így íródik - sorsommal hát bármi.

Fordul a Nap, kitelik a Hold,
Másként vibrálnak fenn a csillagok,
Hiába kérem hagyjanak,
Én nyári bolygóállás gyermeke vagyok.

Tavaszra a nyár, őszre jár a tél,
Másként üt az órája, ki mindenektől fél.
Ikreknek két arca egymásnak tart tükröt,
Egypetéjű látomásként okádja a füstöt.
Jobbik szeméből Angyal sugárzik,
Párjában maga az Ördög tanyázik.