..és összekapaszkodunk mint az a két árva
Mi is volt a nevük?Nem emlékszem a mesére
Elszakadtak ők,könnyeztek egymásra várva,
de a végén jóra fordul minden,és lám megérte..
..és itt állunk ismét a régi megállóban
mesének azonban nyoma sincs.
Mennyit vártalak,esőben,fagyban,hóban
Te,mint sárban a gyémánt,igazi kincs.
..és egymáshoz simul az arcunk
halkan fülembe súgod "Kishugom"
hol a part szakad megint ott tartunk
"Tesókám" erőtlenül suttogom.
..és érzem pólódra kölni páráját tapadva
a Tiéd,semmi máshoz nem hasonlítható
összeomolva lágy csókot lehelek nyakadra,
s sűrű bocsánatok közepette mondom a szót mi még szaporítható.
..és Te eltolsz,hisz' ottvan ő,ki szeret és viszont szereted
mit műveltem,egy illat és ép eszem már is elveszed
Félve rádnézek,szavakkal dobálózva,ellenállni neked nem lehet!
És mire évek óta vágyok,egy pillanat alatt megteszed.

..és már a kapualjban állunk,szél öleli össze a karunk
Gyere kedves
És a másik?
Most nincs másik.
nem szabad..de elvesztem,és már csak egymásnak vagyunk.
..és kezed a gombon,kezem a cipzáron
lábad között izzó arcom
hallgatok,de csendben hangosan kiáltom
felszakad mégis sóhajom.
Mintha lángolnék,pattogó szikrák borítják testem
érintésedtől lángbaborult lelkem
vesztettem,lebuktam,te voltál az idegen kiről mindig meséltem..
És már nemtudom hol végződsz TE
és hol kezdődöm én,de nem is akarom
ez az idő,e pillanat,egy felsőbb hatalom.

..és nézem alvó arcod,próbálom megjegyezni egy életre
fájó szívvel hagyom el utcát
hátra csak egy cetlit hagyván,Maradj vele örökre.