Emlékszel még,nagymama
rám mikor
kislányként térdedre ültettél
esténként nekem
az életről meséltél?

Aztmondtad,nagymama
egyszer majd
szívem oly szerelemnek lesz odva
mint mikor a csillagok
szerelmesek az egyetlen Holdba..

Súgtad,nagymama
szeretete
kicsiny unokád iránti
feleségül vesz
majd engem a királyfi.

Vártam már,nagymama
vártam,hogy nőjek
nőttem,de udvarlómnak nem tudtál örülni
sírtam,zokogtam
szerettem volna előtted kicsire törpülni..

Látod,nagymama
felnőttem
és tán meséd nem is rólam szól
nem a Szépség,
a Szörnyeteg vagyok,így van jól.

Remélted,nagymama
világra hozok
majd sok-sok dédunokát neked
míg
végső álomra nem hajtod fejed..

Szemfödőd,nagymama
és én
itt állok,s mesélek neked
kívánságod
teljesíteni nekem nem lehet.

Sajnálom,nagymama
mit megálmodtál
nékem egy szerető,odaadó társ
kevés vagyok...
S a mesédet megéli majd más...