Mit tettél?Miért vetetted magad hirtelen a mélybe?
Zuhanás közben szöszke fejedben mi zúgott?
Tán arra gondoltál,miért hagytad a villanyt égve..
Mondd,furcsa lány,halál felé téged mi húzott?

Merre szállt a lelked?Hová tűnt e földről?
Hittem,a világot váltja majd meg örömmel
Most kaparjam véreddel együtt a kőről,
Melyet összefestettek sebeid vörössel?

Óh furcsa lány,ámultam,ámultunk mind rajtad
Rettegtem halni s hamvadni képtelen lángodat
Világ iránti gyűlöletem,gyűlöletünk te kaptad
Te mégis mosolyogva kergetted céltalan álmodat.

Lestelek,szemem elé tartva fekete közöny-függönyét
Szánakozva irigyeltem pöttyös csizmád mosolyát
Pocsolyába placcsanva mossa szét szürke öltönyét
Szívem továbbra dacosan e sötétnek nevezi otthonát..

Gyűlölködve akkor istentelenre a hitetlen nézett
Hisz' itt világ világnak érdektelen olyannyira
Szemeidben mégis tiszta szeretet kékje fénylett
Beragyogta,leláncolta akkor kesereredett lényemet..

Fejem felszegtem,letéptem végre lelkem láncait
Felszabadítóm,hozzád sietve első könnyeim hullattam
Romokba döntvén ezekkel szívem vaskorlátait
Faviskóhoz mire elértem,köszönetet sem mondhattam..

Pislákoló fény szűrődik ki esőverte ablakodon
Derengésben rajzolódik ki a pöttyös csizma alakja
Lila esőkabát lóg lomhán a külső fogasodon
Szegre van akasztva a Furcsa lány keménykalapja..

Zeng már az ég,távolban sírja siratóját hegedű
Szőkeség borítja véresen éles sziklák peremét
Furcsa lány,jöjj vissza,létünk nélküled keserű!
Eső temeti el helyettünk az igaz öröm tetemét...