Évek óta padlásunk égi otthona
Hol porcicákkal hál a régi zongora
Legyen a sors bármily mostoha
Örökké bennem él a régi zongora

Érj fel hozzám és fogadd a szavadat
Ne engem keress,hanem magadat!
Ne tekintgess félre oly ostobán
Tartsd a kezed a régi zongorán!

Első találkánk fényes tavaszán
Egy dalt játszottam a zongorán
Vidám hangjai hasították a port
Élő lett az is,mi már régóta holt

Rózsa nyílott poros billentyűi között
Szívem lángragyúlt pergő kották fölött
Mily magasak voltak a hangok hajdanán
Daloltak neked,szerelmem a régi zongorán

Megszegett ígéreteted fájó fintora
Hamis dalt játszik már a zongora
Szirmok között tövisek fakadnak
Kottafüzetek szanaszét szakadnak

Összetörted szívemet Te ostoba
Gyászdalt zeng nékem a zongora
Fehér billentyűire vörös vérem csordogál oda
Elnyeli azt szomjasan a régi zongora...

Füledben búg örökké e bús melódia
Kedvesem,ez az életem dala...