Minden élet egyetlen szál rózsa
az évek kis szirmokként hullanak le rólla,
a lehullott szirmokból új rózsa növekszik
elhamvadt virág sikolya hallatszik.
Friss rózsa mikor szirmát kibontja
egy másikból lassan életét kioltja,
örök körforgás ez,az élet rendje,
de sok rózsának élni volna kedve.

Az én rózsám azonban egyre csak hervad,
szirmai hullanak,míg az erőm elhagy,
hervadt virágából nem lesz új élet
a körforgás itt ér talán véget.
Bágyadt levelei szomorúan néznek,
nézik,ahogy társaik élnek
Az élet virágai,vidáman,boldogan,
hogyan találják meg társukat oly sokan.

De az én rózsám nem talált társat,
nem érez senki iránt égető vágyat,
nincs öröme ebben az életben,
tán kioltja életét a véletlen.
Utolsó reménye ez maradt,a halál,
ki egyszer talán rózsámra talál,
s megfosztja őt az élet kínjától,
megszabadítja szíve nagy bújától.

Rózsám lassan elfeketedik
életereje örökre elveszik
lehull rólla utolsó kis szirma
belémar a halál véget rejtő karma
kitépi belőlle a tiszta,fehér lelket
eldobja magától az élettelen testet...