Mintha a hűvös bőr helyett valami roppantul forrót érintett volna, úgy kapta el a kezét, még halkan lihegett is hozzá.
-A francba.. - Motyogta. - A francba! - Szorongatni kezdte az ujját, újra és újra kimondta az apró káromkodást.
-Látod? Én megmondtam. - Húzta ki magát, izgatottan toporogni kezdett.
-Jó. Tegyük fel, hogy hiszek neked. - Mondta végül vonakodva. - De csak tegyük fel!
-Jó. - Vidoran és pajkosan csengtek Csí fülében a szavak, ám se azoknak, se a szemének nem akart hinni. Képtelenség – gondolta. Egyszerűen képtelenség. - Tegyük hát fel!
-Honnan jöttél? Ki vagy te..? Vannak még hozzád hasonlók? És legfőképpen: Mi a búbánatot akarsz tőlem? - Hadarta, szeme csak úgy csillogott az olthatatlan tudásszomjtól. A lányon cseppet sem látszott a hitetlensége, sőt, mi több, egyenesen felvillanyozottnak tűnt. A kis sárkány zavarodottan csóválta meg pikkelyes fejét.
-Csak lassan. - Szólt, gurgulázó torokhangot hallatott. Kitekintett a félig elfüggönyözött ablakon, a sötét éjszakai égen megannyi parányi lámpásként ragyogtak a csillagok, a hold pedig növekvő, keskeny kifliként eresztett be haloványan derengő szürkés fényt közéjük. Csí követte a pillantását, de mire elmerülhetett volna az est bájaiban, már hangzott is a felelet. - Elsőként tán had mutatkozzam be neked, Chi Ming Yue. - Hajtott feje illedelmesen, s Csí ösztönösen biccentett neki. -Nagendra vagyok. Én vagyok a te sárkányod. - Mosolygott. - Egy indiai fajhoz tartozom, elég ha ennyit tudsz az eredetemről.
-Az én sárkányom? - Kerekedett el a szeme. - Hogy értsem ezt..?
-Ahogy mondom. - Felelte. - Halljuk egymás gondolatait, így tudunk kommunikálni. Ezt nevezzük mi gondolatátvitelnek, roppant kreatív módon. - Nevetett aprót, majd komolyan folytatta. - Mostantól kezdve minden másként lesz, Chi. Én segítek majd neked, hogy megtaláld a saját utadat a rengeteg ösvény közül. Rávezetlek a tanácsaimmal, csak mindig fogadd meg őket és akkor minden rendben lesz.
-Hogyan? - Horkantott hitetlenkedve. - Te tanácsokkal akarsz engem ellátni? Ez mulattat. - Összefonta mellkasa előtt a kezeit, kiegyenesedett derékkal ült Nagendrával szemben, egyszerre borzasztóan jelentéktelennek érezte a sárkányt.
-Mindjárt megmagyarázom. - Szólt amaz, türelméből cseppnyit sem veszítve. - Emlékszel, ugye, arra a darfuri estére? - Csendesebbre és puhábbra fogta emberi agy számára felfogható mondandóját. - Amikor a tűz mellett ültél. Láttad a tojás körvonalait a tűz szívében – az én tojásom körvonalai voltak azok - , és hallottad a roppanást – az én kikelésemet.
Csínek elállt a lélegzete, szaporán szedte a levegőt, tekintete mélyen beleitta magát a sárga függőkbe.
-Emlékszem. - Suttogta fojtottan, s újra megborzongott.
-Kiválasztottál.
-Nem.. Nem értem. Hogyan?
-Én vagyok a te vágysuttogód.
Vágysuttogó.. ízes és finom szó volt az, és úgy hangzott a lénytől, mintha egy régi, gyönyörű és cikornyás betűkkel írott könyv lapjairól olvasták volna fel.
-A mim? - Ráncolta homlokát Chi, a pillanat varázslata ezer darabra tört.
-De hiszen tudod, ezt nem kell megmagyarázzam. - Mélyesztgette bele körmeit a padlóba, a lány dühös szemvillanását látva azonnal abbahagyta.
-Ne tedd tönkre a szobámat! - Sziszegte. -Amúgy továbbra sincs fogalmam arról, amit beszélsz. - Makacsolta meg magát.
-Most egészen úgy beszélsz, mint egy racionalista. Ez olyan nekem, mintha kutyát látnál a két lábán járni.. - Kuncogott.
-Kutyát.. pff.. A kutya legalább megszokott látvány. És mindenekelőtt kedves állat.
-Én is kedves vagyok. - Némi sértettség érződött a feleletből, de a bölcsesség egyből visszaköltözött nyelvére. Fiatalságát nem is fedhette volna el, olyannyira forrongó és magabiztos volt még. Akár csak Csí. - A kutya hűséges és odaadó társ, és cserébe nem vár semmit. A macska nem ragaszkodik és nem is érez szeretetet.. - Szólt finoman. - A sárkány viszont különb társad, mint az ember. Partnered lesz, és barátod, cserébe csak el kell fogadnod őt. Az emberek, Chi, régóta nem élnek már a szívük vágyainak. Tudom én, hogy kell a biztos alap, a pénz, meg a többi.. De néha elfelejtetek megállni ebben a rohanó kavalkádban. Azért vagyok itt, hogy segítsek neked ebben.
A lány teste megint égni kezdett, ujjbegyeit kellemes bizsergés járta át. Érezte, hogy ennek az egész központja valami benső dolog – bár pontosan nem tudta volna megfogalmazni, hogy mi az.
-Aztán honnan tudod, hogy távol áll tőlem az ésszerűség, meg a magától értetődő magyarázatok lenyelése? - Kérdezte, de immár cseppet sem barátságtalanul. Kíváncsisága hamar felülkerekedett kezdeti ellenséges érzetein.
-Jobban ismerlek, mint hinnéd!
-Ó. - Mondta. - Akkor halljam, mi a kedvenc színem? - S a lány minden igyekezetével azon volt, hogy tudata legmélyére rejtse ezt az információt.
-A lila. - Mondta egyszerűen. - Kérdezz még! - Unszolta csillogó szemekkel, farka nagyot kaszált a levegőben.
-Oké.. lássuk csak.. Van-e testvérem, és ha van, mi a neve?
Nagendra látszatra elgondolkodott, de a következő másodpercben csak úgy köpte a szavakat, mint holmi tűzgolyókat.
-Van, persze. Egy húgod, a neve Ni.
-Oké. - Sóhajtott. - Rendben. De honnan..? Hisz' nemrég bújtál ki a tojásból! És ezek különben is csak információk.. Ezt bárkitől tudhatod.. - Elnevette magát saját, botor kijelentését és Nagendra vele nevetett. Egyre gondoltak akkor, ők ketten: Ugyan, ki állna le eszmét cserélni egy lila gyíkszerű teremtménnyel, az ő, Csí, magánéletéről?
-Tudom továbbá azt is .. - Préselte ki magából kacagás közben, furcsa nevetés volt az. Csí egyszerre hallotta a fejében a kellemes, női, csilingelő nevetést, és egyszerre a valóságos, rekedtes, kaparó sárkánykacajt. Megrémítette ez a furcsa, kettős világ. - .. hogy utálod a reggeleket. Meg azt is, hogy imádod a mitológiát, a régi korokat, a származásodhoz tartozó misztikumokat, és Afrikát. Azt is, hogy még soha nem volt barátod, pedig sok udvarlód akadt.
A lány elpirult. Már csak egy kérdése volt.
-Honnan..?
-Szeretnék vállat vonni, de nincs vállam. - Vigyorgott. -A mi elménk összekapcsolódott. Nagyon hamar meg fogsz ismerni engem.. Feltéve persze, hogy szeretnél.
-Azt már is tudom, hogy rémesen szertelen vagy, és ha nem figyelsz oda, a fene nagy sárkánybölcseletedet felváltja egy mitugrász kis szemtelen dög pimaszkodása.
-Van még mit tanulnom. - Ismerte el. -Ahogyan neked is!
-Szóval segítesz nekem. - Bámult csillogó szemekkel Nagendrára. - Akkor most hogyan tovább, okostojás?
-Egyelőre várunk. - Jelentette ki. - Majd ha a sors valami olyan történést sodor eléd, amit felhasználhatunk, szólni fogok. Csak egy a fontos: Soha ne félj kockáztatni!
-Nem fogok. -Ígérte mosolyogva. - Nem fogok.
Felállt, körbepillantott a szobában. Minden a helyén volt, s egyszerre még is úgy érezte; nincs minden rendben. A szobája közepéről Nagendra bámult fel rá, egy új élet lehetőségének ígéretével, míg a sarkokból a hétköznapok szürke, jelentéktelennek tűnő, mégis veszedelmes árnyai leselkedtek rá.
-Megyek, Afrika. - Suttogta bele a csendbe, s Negandra szeme abban a pillanatban felcsillant, de ezt Csí nem vette észre, s talán nem is akarta észrevenni. A többi megválaszolatlan kérdésről, példának okáért, hogy honnan jött a sárkány, egészen megfelejtkezett.
-Ja, még valami!- Ötlött eszébe.
-Igen?
-Te..szóval.. - Jött zavarba. - Mivel táplálkozol.
Negandra szélesen elvigyorodott, szemfoga megvillant a gyér fényben.
-Hússal.