Másnap reggel Csí aztán tiszta fejjel, tán álmában született gondolatokkal ébredt. Nagendra Hercegnő kuckóját vette birtokba, a lány engedélyével persze – ami a cicát illette, tán még a gondolatától is irtózott annak, hogy a fenevad közelébe merészkedjen.
Csí izgatottan böködte meg a sárkány oldalát mutatóujjával. Nagendra először csak felmordult, ettől a lány nem rémült meg különösebben, ám a következő másodpercben meztelen lábujjai pörkölődtek meg a reflexből kilehelt tűz által.
-Áú.. - Ugrott félre még idejében.
-Bocs. - Hatalmasat ásított, nyelve, mely egészen pirosas árnyalatú színben pompázott, most egészen a torkáig kilátszott, fogai csak úgy szikráztak. - Nem vagyok egy hajnali pacsirta. - Magyarázkodott, de azért felkelt.
-Tegnap a nagy izgalomban el is felejtettem megkérdezni, hogy honnan jöttél. - Csí csípőre tett kezekkel, magyarázatot követelve állt szilárdan a lény előtt. Így, kezeslábas pizsamájában nem nyújtott ugyan túl tiszteletet parancsoló látványt, Negandra mégis komolyan vette őt.
-Keelia vidékéről. - Mondta egyszerűen, s Csí hosszasan elgondolkodott. Agykerekei vadul zakatoltak, nem, az nem lehet – gondolta - , hogy szégyent valljak előtte.. Keelia.. Keelia.. De akárhogyan is ízlelte a helység nevét, sehogyan sem jutott róla eszébe távoli, vagy akár közeli táj, se város, se ország.. sőt, még nép sem.
Nagendra elmosolyodott.
-Miféle hely ez a Keelia? - Sütötte le szemeit, mikor újra felnézett, az ablakon fényes napsugarak sütöttek be, itt volt az ideje elkezdeni készülődni az iskolába.
-Nagyon tetszene neked. - Magyarázta lelkesen. - Keeliában kétszer olyan hosszú a nyár, mint a tél, és tele van erdőkkel, hegyekkel, gyönyörű forrásokkal és tavakkal. A tenger mindig langyos, a homok selymes és az emberek.. - Nagendra álmodozva tekintgetett körül, mintha máris maga előtt látná ennek a Keeliának híres csodáit.
-De hol van? Az alapján amit mondasz.. - Dörgölte állát szórakozottan. - Az egyenlítő környékén lehet, esetleg valami esőerdős vidék..?
-Hiába magyaráznám ezt neked, úgysem értenéd.
-Azért próbáljuk meg! - Erősködött. - Hátha mégis..
-Készülnöd kéne. El fogunk késni az iskoládból.
-Igaz. - Mormogta fél szemmel az órájára pillantva. - Mi..? Te is jönni akarsz? - Hüledezett, aztán nevetésben tört ki. - Mrs. Lovett megtiltotta, hogy bevigyük a háziállatainkat az osztályba.. Charlie patkányos akciója után nem is csoda.
-Nem fognak látni. - Körbesétált a lány körül, megszimatolta meztelen lábait. Csí nevetett, ahogyan a sárkány orra megcsiklandozta a bokáját. A szekrényhez lépett, végigfuttatta ujjait a pengére vasalt, tökéletesen összehajtott blúzok peremén. Kezét becsúsztatta egy különösen finom, fekete szatén alá, óvatosan kihúzta.
-Ezt fogom felvenni. - Döntötte el fennhangon. - Fordulj el!- Utasította Nagendrát. Az illedelmesen tett eleget az utasításnak. - Aztán miért nem látnak?
-Te láthatsz, mert te a gazdám vagy. - Mondta erre, mintha teljesen egyértelmű volna. - Ezen felül csak olyan emberek számára nyilvánvaló a jelenlétem, akiknek szintén van egy hozzám hasonló társuk. Vagy ne adj Isten volt – béke szerencsétlen poraira..
-Ó. Értem. Miért van ez? - Belebújt a felsőbe, a tükör előtt gondosan eligazgatta magán, kisimította a ráncokat, majd a hajkeféért nyúlt.
Nagendra kutyamódjára ült le a tükör előtt, kritikusan szemlélte magukat. Meg-megmozgatta a két kis csonkot mely oldalából kiállt, dühösen prüszkölt egyet, s folytatta.
-Azért, mert.. Mit tudjam én?! - Fortyant fel. - Mert ti itteniek képtelenek vagytok elhinni bármit is, amit nem tudtok tudományos képletekkel leírni, vagy könyvekből kiolvasni.. Fogalmam sincs. Nyilván ha egyet is elkapnának közülünk, akkor életünk végéig egy laboratóriumban kísérleteznének a szerencsétlenen, mint holmi patkányon. Márpedig elrepülni még nem tudnék.. - Mondta szomorúan.
-Jól van na.. - Csíben bűntudat ébredt. - Nem azért kérdeztem..
Hangos kopogtatás hallatszott a faajtón, mindketten felkapták a fejüket. Csí aggódó pillantást vetett újdonsült kis szövetségesére, de aztán nem habozott tovább, kinyitotta a száját.
-Szabad.
-Nem zavarok soká'. - Kukkantott be Lan. - Csak szólni akartam, hogy a tízóraid az asztalon és, hogy el ne késs.
-Köszi anya. - Eresztett meg halvány mosolyt a lány. A nő összehúzott szemekkel nézett körül a szobában. Furcsa, égett szag csapta meg orrát, Csínek minden erejét össze kellett szednie, hogy ne pillantson ösztönösen a szőnyegére.
-Hercegnő ma lent aludt a nappaliban. - Tette hozzá Lan furcsán artikulálva, lányából abban a másodpercben megkönnyebbült sóhaj szakadt fel.
-Ja.. igen. - Kapott észbe. - Mert..
Csí fejében ekkor felhangzott Nagendra megnyugtató suttogása.
-Mert feldöntöttem egy gyertyát, meggyulladt a szőnyeg, és ezért megijedt..
-Akkor ez az a fura szag. - Állapította meg Lan, félresöpört szeméből egy oda nem illő tincset. - Vigyázhatnál..
-Azon leszek. - Mosolygott, de ez a mosoly Negandrának szólt, hálája jeléül.

Villamoson a sárkány szorosan a lány lábai közé ékelte magát. Kellemetlennek tűnt számára a megannyi cipő, na meg csizmapár, melyek nem érzékelték őt, ellenben orrukkal gyakorta böktek pikkely fedte oldalába. A lány hamar rájött, hogy Nagendra akkor is hallja a felé irányuló gondolatait, ha nem mondja ki hangosan azokat. Ezt kihasználva utazás közben is tovább beszélgettek.
-És? - Kérdezte a lila szörnyeteg. - Eldöntötted már mit szeretnél?
-El. Szabad akarok lenni. - Felelte, mintha mi sem lenne ennél egyszerűbb. - Először is megszabadulok ettől az iskolától. - Határozta el magában, közben erősen összpontosított rá, hogy eme gondolata Nagendrához is eljusson.
-Vagy úgy.
-De anyám.. soha nem egyezne bele, hogy kiiratkozzam onnét. Úgyhogy, arra gondoltam, hogy esetleg kirúgatom magam. - Mosolyodott el szélesen, szeme elszántan csillogott. Egy fiú visszamosolygott rá. A fiúnak fekete haja volt, s szintén csillogó szeme, hozzá fehér bőre és gyönyörű, férfias mosolya – noha még csak tizenhét éves volt. Intett Csínek, aki zavartan elfordította a fejét, úgy téve, mintha nem látta volna Nixont. A villamoson úgy is sokan vannak – magyarázta magának, körül pillantva a táskák, télikabátok és bolyhos csizmák tengerén.
-Ejha. - Füttyentett Nagendra. - Csak nem? - A jószág megnyalta aszáját.
-Nem. - Vágta rá pirulva. - Cseppet sem. Félre értette a gesztusom.. Ez a mosoly ez nem neki szólt.
-Én tudom. - Hagyta rá. - De vajon ő is? - A srác felé sandított, aki még akkor is Csít méricskélte, látszólag nagyon kedvére való látványnak találta őt ezen a hideg, de csodaszép napsütéssel fűszerezett, kora téli reggelen.
-Mit érdekel az engem.
-Ne húzd fel az orrod. Nem érdemes. Szóval kirúgatod magad, hm? Jól átgondoltad ezt?
-Persze. - Vágta rá, és ezúttal teljesen biztosan érezte, hogy nincs más lehetőség.
-Oké. Amint észlelek valami kihasználható helyzetet, szólok.
-Én is résen leszek. - Bólintott aprót, úgy, hogy az utasoknak nehogy feltűnjön, habár most az sem érdekelte volna ha a fél város kikacagja. - Apróságokkal nem mennék semmire. Kitűnő tanuló vagyok, minta diák, példás magatartással.. Az igazgató és a tanárok kedvence..
-Le kellene szállnunk. - Vágott közbe gyorsan. Csí riadtan kapta fel a fejét, és elégtétellel nyugtázta, hogy segítője nem tévedett.
-Hihetetlen! - Ragyogott fel az arca, amint megpillantotta az iskola felső emeletének szélső ablakát. -Alig pár napja vagy itt és már jobban ismered a várost, mint én. Ez bámulatos, Nagendra, én mondom..
-Ugyan. - Szegte le fejét szerényen. - Csak láttam, hogy az a srác is leszáll. A sulis társad, nemde?
Csí arcáról lelohadt a mosoly.

Frith csoda büszke képpel pördült körbe új kabátjában. A lányok mind elismerően bólogattak.
-Ez valóban nagyon egyedi.. Még semelyik boltban nem láttam hozzá foghatót! - Ismerte el egy szőke barátnőjük.
-Nem is. - Húzta ki magát, fonatai csak úgy táncoltak feje körül. - Mert ezt én varrtam.
-Nahát, komolyan?
-Tudnál nekem is?
Csí mosolyogva közeledett feléjük, Nagendra a vállán ült meg, barátságosan szuszogott a lány fülébe.
-Sziasztok. - Gondolta Csí, s arcára sértettség ült ki, mikor azok nem figyeltek fel rá.
-Te butus, ők nem hallják.. - Kuncogott a sárkány.
-Jaj, tényleg. - Csapott homlokára. Egészen hozzászoktam már ehhez.. te jó ég, mennyivel kényelmesebb! - Sziasztok! - Köszönt ezúttal hangosan és vidáman.
-Chi! - Üdövözölte Monique, a szőke. Szoros ölelésbe zárta a lányt.
Összeöklöztek Frithtel, a többieknek futó puszit nyomott az arcára.
-Baró a kabátod. - Mondta Frithnek.
-Köszi. Saját gyártmány. - Kacsintott, Chi tudta mit jelent ez. Frith anyjának nem volt pénze új kabátot venni, ezért a lány mindenféle használt darabok kombinálásával készített magának újat. Annyiszor lejátszódott ez az évek során, és Frithet rengetegen csodálták ügyessége és rendkívül kreatív jelleme végett – mindenféle háttérismeret nélkül persze.
-Három nap múlva bál! - Lelkendezett Monique. - Chi, neked ki a párod? - Kíváncsiskodott.
-Én nem megyek. - Jelentette ki egyszerűen, ezzel egy időben finom, de határozott szorítást érzett a karján. Meglepődve fordult hátra, és nem kis meglepetésére vele szemben ott állt az a furcsa fiú, a kócos, fekete hajával, meg a fürkésző, csontig hatoló pillantásával és minden bizonnyal találkát akart kérni tőle.
-Tudunk most beszélni? - Kérdezte finom mosoly kíséretében.
-Persze. - Felelte hűvösen Csí, kétségbeesett pillantást küldve Nagendra felé. - Segíts! - Fohászkodott magában. Most szükségem van rád.
Egészen az auláig sétáltak szótlanul, ahol aztán tényleg teljesen elvegyülhettek a többi diák között. Nix megtorpant.
-Chi.. - Kezdte, hangja megremegett, mintha vesztett volna magabiztosságából egy leheletnyit.
-Mibe, hogy randit kér! - Hangzott Nagendra kaján hangja, farka és még fejletlen szárnyai legyezőként kavarták körülöttük a feszültséget.
-Hallgass! - Morcogott magában, s Nixre függesztette tökéletesen szigorú tekintetét. - Igen?
-Arra gondoltam, hogy mehetnénk együtt a bálba. - Mosolyodott el.
-Igen, igen, igen! - Süvített fülébe Nagendra, de erőnek erejével elnyomta a benső hangot.
-Nem fog menni. Bocs. - Mélyen a szemébe nézett, s bár bocsánatot kért, de olyasféle hanghordozást ütött meg, mely biztosan tudatta a fiúval: ő bizony egy cseppnyi sajnálatot nem érez iránta.
-Ó.. - Nixet látszólag meglepte a kemény és nyers visszautasítás. - Hát akkor..
Csí szótlanul fordított neki hátat, de ekkor Nagendra óvatosan fogai közé vette farmernadrágja szárát, gyöngéden a fiú felé kezdte húzkodni.
-Eressz már! Nekem nem kell ez a..
-Itt a lehetőség. - Szakította félbe, s a lány pulzusa felgyorsult.