A lány mély, nagyon mély lélegzetet vett, egy másodpercre még szemét is lehunyta, de épp csak annyi időre. Nix már távolodott az aula kijárata felé, ám még mielőtt átléphette volna a jukkák őrizte ajtót, Csí kinyitotta a száját.
-Nixon, várj! - Kiáltott, a fekete fiúba mintha áramot vezettek volna. Megfordult, arca enyhén megrándult, szemeiből eltűnt az a sötét büszkeség, mely csak úgy égette Csí bőrét, mindannyiszor, ahányszor rápillantott. Helyébe most kíváncsiság telepedett.
-Igen?
-Elmegyek veled a bálba. - Mondta kelletlenül, Nagendra fájdalmasan felszisszent. - Úgy értem.. - Lágyította el szép hangját tudatosan. - Elmegyek veled a bálba. - S még egy mosollyal is megtoldotta.
-Igazán? - Mosolyodott el lefegyverzően – legalábbis annak szánta, már ahogyan azt az efféle fiúk szokták – és egyszerre mégis kedvesen.
-Aha. De most vissza kell mennem. Mindjárt kezdődik az órám.
-Rendben.
Ahogyan a lány elhaladt a fiú mellett, az futólag megérintette a karját, s ő maga egyszerűen nem tudta hová tenni a lelkét elárasztó, leheletnyi melegséget.
Önmaga előtt is elpirult – ám azzal nem számolt, hogy ezzel egy időben másvalaki is figyeli.
-Na? Szörnyű érzés? - Élcelődött a sárkány.
-Borzasztó. - Forgatta a szemét, a mellette futólépésben elhaladó elsős lány furcsállón mérte őt végig. Ugyan, miért gesztikulál magában..?
Csí észrevette a lány reakcióját, megtorpant és hirtelen nagyon egyedül érezte magát a hatalmas, kivilágított, kék helyiségben. A lépcső hívogatón lejtett előtte, az emeleten Frith ígéretével. Igen.. - gondolta magában – pont Frithre van szükségem. Ezzel egy időben még valami megfogalmazódott a fejében. Nyilván..nyilván sokkal egyszerűbb lenne elviselni ezt az egészet, ha megosztozhatna valakivel a terhén.
-Nagendra, elárulod, mégis hogyan képzelted ezt az egészet? - Puhatolózott ártatlanul.
-Hát, szabotáljuk a bált. - Nyalta meg szája szélét, farkát szorosan testéhez vonta, nehogy beleakadjon valamelyik lépcsőző diák lábába. Csí lassan vonszolta magát felfelé. - Majd még kitervelem a részleteket.
-Egy feltétellel megyek el a bálba. - Osztotta meg hirtelen jött ötletét Nagendrával.
-Na ne szórakozz. - Fújt dühösen. - Még én tegyek neked szívességet?
-Akkor inkább hagyjuk. Felhívom Nixet és közlöm vele a rossz hírt. Milyen szomorú lesz...
-Mondd. - A sárkány összeszorított fogakkal, még keskenyebbre húzott, haragos szemekkel szökellt felfelé a lépcsőfokokon.
-Megmutatod magad Frithnek.
Pillanatnyi csönd borult a párosra, egész' a lépcső tetejéig értek már. A lányok persze azonnal kibökték az ő vöröses orcáját, integetve, türelmetlenül nevetgélve kezdtek sustorogni.
-Ez... lehetetlen. Lehetetlent kérsz. - Mondta végül egészen halkan.
-Miért? - Eltűnődött, miközben Frithet nézte. Talán az ő élete is megváltozhatna.. Ha valaki, hát ő aztán igazán megérdemelné. Miért is ne..? Miért ne mondhatná el neki a sárkányok titkát – noha nem is tudott még mindent róluk -, miért ne adhatna neki is egy lehetőséget?
-Mert csak az láthat, aki szintén.. - Nagendra kezdte elveszíteni az amúgy is szűk határokban mozgolódó türelmét.
-Frith képes elhatározni magát. - Jelentette ki, és szembogara, mely fekete volt, akár az éjszaka, olyan hevesen kezdett csillogni, hogy a kis szörnyeteg beletörődőn fújta ki a levegőt.
Egyre közelebb és közelebb értek, és Csí minden érzelmet és érzést és arról árulkodó jelet eltüntetett az arcáról.
-Na, mesélj már! - Noszogatta Monique. - Ugye randit kért tőled?
-Mondhatjuk úgyis. - Mosolygott titokzatosan.
-Elhívott a bálba, mi? - Vigyorodott el szélesen Frith.
-El. - Bólintott komolyan Csí, s mélyen barátnője zöld szemébe nézett. - És te átjössz hozzám ma délután és segítesz kiválasztani a ruhámat.
Frith mintha egy nyelvet beszélt volna vele és Nagendrával, szinte azonnal megértette; itt bizony nem csak erről van szó.
-Természetesen. - Biccentett és hallgatásukat eztán már csak az óra kezdetét jelző csengő szakította félbe.

Frith hiába próbálta kihúzni belőle mondandóját, hazáig egy árva szót sem szólt. Némán rótták az utcákat, a dér alaposan megcsipkedte a fák és bokrok leveleit, az ő orrukat sem kímélte meg. Szaglókáik és füleik egyaránt bíbor színekben pompáztak, mire beléptek a kandalló fűtötte, otthonos nappaliba.
-Na ki vele, de igazán nagyon! - Tette csípőre kezeit, türelmetlenségében lábfejével kezdett dobolni a padlón.
-Odafent.. - Mondta bizonytalanul a lány, bár senki sem tartózkodott a házban hármójukon kívül.
-Chi, senki sincs itthon.. - Fintorgott, de azért elindult felfelé. Lerúgta a cipőit, szivárvány zoknija puhán dübörgött a fa szerkezeten. Csí szobájában aztán nem zavartatta magát tovább, szebbik felét kényelmesen az ágyra ejtette, elvette a kedvenc hímzett párnáját, a mögül lesett barátjára.
Csí furcsán viselkedett. Mielőtt magukra zárta volna az ajtót – kulccsal, kétszer elfordítva - , még utoljára alaposan körülnézett.
-Mi ez, valami államtitok? - Kacarászott szórakozottan, most már igazán furdalta oldalát a kíváncsiság.
-Még durvább. Szóval.. - Fel s alá kezdett járkálni, kezeit hátra kulcsolta, egyszerűen nem jöttek szájára a szavak.
-Kezdesz megijeszteni..
-Frith. - Megállt a szoba közepén, a csillár pont felette függött, ha felkapcsolták volna a villanyt a fény úgy esett volna rá, akár egy reflektoré. - Sosem hazudtam neked, ugye tudod?
-Aha. Persze. - Biztosította. - Én sem neked, ne aggódj.
-Tudom. Tudom. Most mégis furán fog hangzani, amit majd mondok.. - Sütötte le szemeit, kezét hol zsebébe rejtette, hol idegesen tördelte.
-Beleszerettél Nixonba! - Csapta össze tenyereit, de Csí lesulytó pillantását látva egyből megbánta kitörését. - Bocs. Reménykedni azért szabad.. - S eme kijelentésével végül a lány arcára is halvány mosolyt csalt. - Na halljam!
A kínai lány továbbra is hallgatott. Legbelül, mélyen Nagendrától várt volna valami nemű segítséget, szövetségese azonban cserbenhagyni látszott. Vagy ahogyan ő állította: Ez most a kettőjük dolga.
-Szóval, Frith.. mit szólnál hozzá, ha egy nap előállnék valami furcsa, valami hihetetlen dologgal. Valami olyat mondanék neked, amiben talán még kis korodban sem hittél igazán, mikor anyukád felolvasott neked a Grimm mesékből..
-Anyám sosem olvasott nekem. - Szívta meg fogát keserűen.
-Jó. - Legyintett. - Akkor amit a Cartoon Networkon láttál. Szóval én.. azt állítanám, hogy ez nagyon is valós dolog. Sőt, mi több, még be is akarnálak vonni ebbe az egészbe..
-Mi leszünk a Pindur Pandúrok? - Vágott öklével saját tenyerébe, Csíből ideges nevetést tört felszínre.
-Nem.
-Hát..? Jaj, Chi, ne csigázz már..! - Méltatlankodott.
-Szeretnék neked bemutatni valakit. - Mondta végül, és egyenesen Nagendra szemébe nézett, aki viselkedésével nem hazudtolta meg a helyzet komolyságát. Persze Frith nem tudhatta..
-Kit?
-Ő.. szóval, egyelőre nem láthatod.
-Akkor hogyan mutatod be? - Vonta össze szemöldökét, ujja köré tekert egy hajtincset, mint ahogyan azt általában izgatottságában tenni szokta. Márpedig egy olyan hirtelen természetű teremtést, mint ez a vörös lány, igazán nem bizonyult nehéz feladatnak izgalomba hozni.
-Hát éppen ez az. - Sóhajtott gondterhelten. - Csak.. az én szavamra adhatsz. Meg amit a füleddel hallasz. Nagendra.. - Mondta ki hangosan a sárkány nevét, a többit már gondolatban fűzte hozzá. - Látod ott azt a gyertyát? Az éjjeliszekrényen?
-Látom. Gyújtsam meg?
-Igen, kérlek.
-Tessék? Nagendra ? Ez a neve? Külföldi? - Frith jobbra-balra forgatta a fejét, de maga sem hitte el, hogy a szobában tartózkodik. Szemei zavartól fodrozódtak, mint egy szélfútta, hínárral teli, csillogó tavacska.
A sárkány az ágyra szökkent, a szivacs immár két különféle súly alatt nyomódott be, Frith is megérezte ezt.
-Jesszus. - Suttogta elhűlve, hát még, mikor Nagendra finoman lehelt tüzet a lila gyertya kanócára.
Csí komoran figyelte, amint Frith egyre inkább felpörög.
-Te most szórakozol velem? - Hol a gyertyára, hol a lányra nézett. - Ez valami trükk, ugye?
-Nem, nem az. - Rázta fejét. - Ő Nagendra.. A sárkányom.
A másik lány arca megfeszült, hatalmas szemeket meresztett Csíre, már-már úgy tűnt további kérdésekkel kezdi bombázni.. de aztán kirobbant belőle a nevetés.
-Basszus. - Morogta Csí.
-Számítani lehetett rá. - Bölcselkedett Nagendra, de azért odasomfordált, és orrával megbökte Frith térdét.
-Hé. - Kapta fel fejét amaz, mire a sárkány nagyot mordult. Ettől a morgástól még Csí is megriadt, hasonlítani leginkább valami fenevadéhoz lehetett volna a hangot. - Chi..
-Higgy nekem! Nem vernélek át..
-Nehezemre esik. - Óvatosan előre lendítette bal lábát, miközben mereven nézett lefelé. Lélegzete elakadt, mikor nagylábujja valami keménybe és hidegbe ütközött. - Ah..
-Érzed?
-Érzem.. de nem látom! Ez így..
-Talán még a szemednek sem hinnél. Először én sem hittem.. - Közelíteni kezdett Frith felé, néhány centiméternyire állt meg tőle. A térdére tette a kezét, arcához hajolt, suttogóra fogta a hangját.
-Wow. Nagyon hatásos. - Vigyorgott Nagendra, akkor Csí legszívesebben oldalba rúgta volna a jószágot.
-Ezek a lények.. - Súgta, a vörös pupillái kitágultak. - Ezek képesek úgy kommunikálni némely emberekkel, hogy ki sem nyitják a szájukat. Egyszerűen meghallja a gondolataidat, te meg az övét.
-Ez félelmetes. - Szemhéja megrebbent. - Biztos nem valami filmben láttad?
-Halálbiztos.
S mesélni kezdett. Elmondta neki, hogy Abana és még jó néhány ember életét vesztette, és azt is, hogyan bukkant fel Nagendra egyik percről a másikra. Kis segítséggel visszaidézte neki, mit mondott a sárkány az általa megnyíló, új lehetőségekről.
Frith csendben hallgatta végig, sőt, még a monológ befejezése után sem nyitotta ki a száját.
-Mondj már valamit! - Unszolta Csí.
-Te tényleg begolyóztál. - Suttogta.
-Mi?! - Csattan fel, erre Nagendra gyorsan körbetekergőzött lábai között.
-Nyugi.. - Csitította. - Te sokkal rosszabbul reagáltál, nem emlékszel?
Csí aprót nevetett a sárkány reakcióján.
-Ilyet nem csak a macskák szoktak csinálni? - Incselkedett. - Ezt Hercegnőtől szoktam meg..
Nagendra ciccegett.
-Hát jó. - Mondta Frith végül. - Tegyük fel, hogy hiszek neked. - Harapott alsó ajkába. - Akkor.. most mi változott meg azzal, hogy ezt elmondtad? Majd engem is betámad egy lila tűzköpő?
Ezúttal Csínek kellett elkapnia Nagendrát, és állnia Frith fürkésző, már-már lemeztelenítő tekintetét. Hisz' a lány úgy látta, mintha az üres levegőt markolászná..
-Ne beszélj így róla! - Szúrta le. - Neki is vannak érzései!
-Jó-jó.. Szóval?
-Nem. Ettől még nem. Ahhoz az kell, hogy elhatározd magad..
-Mármint egész' konkrétan miben?
-Hogy változtatsz... Hogy.. úgy kezdesz végre élni, ahogyan szeretnél, Frith. - Felelt csendesen.
A két lány kérdőn nézett egymásra, de mindkettejükben más kérdések fogalmazódtak meg.
-Nem léphetek le.. A suli..
-Nem is biztos, hogy le kell lépned. Csak..dönts. Mélyen, legbelül. A szíveddel.. tedd félre az eszed egy kicsikét.. Kérlek!
-Ez baromság. És bocs.. de most hazamegyek.
Utoljára még egyszer, lent, a kapuban szúrósan nézett rá, mintha azt akarta volna mondani: Chi, most igenis felkavartál. Tudod, hogy nem léphetek le, ki segít anyának, ha én nem?
A lány megsemmisülten dőlt az ajtófélfának, szeme könnybe lábadt.
-Na.. - Dörgölőzött hozzá a (szinte) cseppnyi lilaság. - Nem kell úgy elkeseredni.
-Én csak meg akartam vele osztani.. én.. segíteni akartam..
A baj csak az volt, hogy maga sem tudta eldönteni, kinek.