-Sült gesztenye! - Lelkendezett Csí, és két adagnyit kért a somolygós eladó fiútól. Beleborzongott abba a tüzes pillantásba, amit kapott tőle.
Nagendra elgondolkodva méregette a lányt, miközben az szájába dobott egy jókora finomságot.
-Annyi mindenki pályázik a kegyeidre. - Mondta. - Miért nem adsz esélyt nekik?
-Nem'tom. - Vont vállat, de máris érezte a sárkány gyenge próbálkozásait, hogy elméje rejtett zugaiba hatoljon. - Hé! - Fortyant fel. - Majd ha szeretném, akkor megosztom veled, rendben?
-Jó. Azért nem kell így rám förmedni. - Fújtatott durcásan.
-Mesélj nekem Leviathanról. - Csámcsogott a lány. Szállingózott a hó, a sötétség körülölelte őket, utcai lámpák ragyogása vonta angyali derengésbe Csí édes arcát. Szokásos rácsodálkozásával szemlélte a világot – való igaz, most egészen más szemszögből. Nagendra felsóhajtott.
-Rendben van.. Amit tudok, azt elmondhatom.
-Hallgatlak.. - Bólintott, közben Frithre gondolt. Értette ő a lány ellenállását, hogyne értette volna..! Csakhogy most megértéssel és egy helyben toporgással semmire sem mentek. Mindennél jobban hajtotta a tettvágy.
-Szóval.. A kiválasztódásnál mindig új, fiatal sárkányok kerülnek az emberek mellé. Többnyire.
-Mi az, hogy többnyire? - Vonta fel szemöldökét.
-Hát úgy.. Szóval, ha egy öregebb, idősebb fajtánk béli elveszti a társát, az szinte soha, legalábbis nagy ritkán hajlandó elvállalni egy új, még tudatlan embert.
-Ezt nem értem. - Csóválta fejét. - Leviathan cseppet sem tűnt lelkesnek. Sőt, mi több, csakhamar kereket oldott. Hiba történt volna?
-Nos.. én sem teljesen. De sejtéseim vannak. - Hümmögött. - Leviathan nem olyan öreg.. de nem is korombeli, hisz' láthattad milyen hatalmas! Na meg az ereje sem utolsó. Ő az egyetlen olyan közülünk, aki fiatal korában nem volt hajlandó ember szolgálatába szegődni. S mivel Keelia olyan hely, ahol mindenki azt teszi, amihez kedve tartja, Freya nem szólt semmit. Ja, Freya egyébként afféle királynőnek számít ott, de tényleg csak a rend kedvéért, hiszen nem parancsolgat nekünk, meg hasonlók..
-Hogyan? - Képedt el a lány, s ajka megdermedt, a gesztenye csócsált maradványai nyelvéről vigyorogtak a világba. - Keeliában mindenki azt csinál, amit akar? - Kérdezte tagoltan és nagyon lassan, mintha Nagendra bolond lenne.
-Olyasmi. - Hagyta rá és folytatta. - Szóval, Leviathan születésétől fogva más mint mi. De hát mi elfogadjuk a másságot.. - Prüszkölt némileg dühösen. - Nem is a mássággal van bajom, hanem Leviathan másságával! Ő mindenkit lenéz, alsóbb rendűnek tart saját magánál. Így aztán, nem érezte érdemesnek, méltónak a kis Annabellt a saját társaságához.. - Gunyoros hanglejtése nevetésre késztette Csít, ám nem feledte Keeliát.. Mindenki azt tesz amit akar.. nincsenek korlátok, se törvények, csak szabadság, szabadság, végtelen szabadság! Két szeme fekete drágakőként ragyogott.
-Nagendra.. egy valamit nem értek.. - Szólt végül halkan.
-És mi lenne az?
-Ha ebben a Keeliában ti olyan szabadok vagytok.. akkor elég veszélyes ott az élet, nem?
-Hát, a medvékkel néha meggyűlik az ember baja, főleg nyáron, volt, hogy a faluünnepség kisebbfajta pánikba fulladt. Akácfa mézzel édesítették meg ugyanis az óriás tortát és..
-Nem a vadakra gondoltam. - Rázta fejét. - Hanem a gyilkosokra, a bűnözőkre, a rablókra! Ha nincs törvény, akkor szabadon garázdálkodnak, és ölnek és..
Ám legnagyobb meglepetésére Nagendra felkacagott, méghozzá őszintén és jóízűen.
-Keeliában nincsenek rossz emberek. - Felelte gyengéden, s oly egyszerűen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.
Csí hallgatott. Lehetséges volna..? Egy hely, egy földi paradicsom, egy igazi éden..! Még sosem hallott ehhez foghatót.
-De Leviathanról kérdeztél... - Némi sértettség érződött a sárkány modorában, így hát a lány gyorsan figyelni kezdett rá. Buzgón itta szavait. - Na szóval. Leviathan minden vizek sárkánya, ami azt jelenti, hogy tökéletesen úszik, mondhatni eggyé válik a vízzel..
-Hihetetlen volt, ahogyan belebújt Frith lefolyójába!
-Számomra is, biztosíthatlak róla. De ezek szerint a víz az ő oldalán áll..
-Te mikor fogsz ekkorára nőni? - Bukott ki belőle. - Jaj bocsáss meg..
-Semmi gond. Hát..itteni időszámítás szerint majd.. öt, hat év múlva.. Keeliában meg.. Na ezt a részt inkább hagyjuk. Szóval Leviathan alapvetően nem gonosz.. Csak a személyisége nem a legszerencsésebb összeállítás – gondolom én.
-Akkor hogyan lehetséges, hogy Frith mellé került?
-Nem tudom. Mit mondtam csak sejtéseim vannak.. Frith ugye haragból, felindultságból jutott el az álláspontja megváltoztatására. Na most, Leviathan és elég haragos és dühös egyén. Azt gondolom, valami másféle síkon kapcsolódott össze abban a pillanatra a lelkük. Úgy, mint a miénk. És Frith öntudatlanul e világra hívta őt. Ő pedig.. öntudatlanul válaszolt a hívásra.
-Vagy úgy. - Motyogta. - Csak azt nem értem.. - Pillantott a sárkányra. - .. hogy ennek tudatában miért gondolod még mindig úgy, hogy Leviathan majd visszajön Frithhez.
-Azért, - Mosolyodott el nyájasan. - .. mert másképp nem juthat haza, Keeliába.
Keelia.. Csí szemei előtt fényesen rajzolódott ki a név, arany betűkkel, gyönyörű ívben. S ezzel egyszerre gyanú ébredt lelke mélyén, méghozzá Nagendra iránt. Amaz tudott valamit – ebben biztos volt - , amit még mindig nem osztott meg vele. Valahol azzal is tisztában volt, hogy a sárkánynak kifejezetten célja az, hogy felkeltse az ő érdeklődését Keelia iránt.. Na és, ha így van? Bánta is ő azt! Csak messzebb innen, ebből a fojtogató, hatalmas darázsfészekből, melyben rendre, utasítás szerint dolgoztak szorgosan a jellemtelen kis rovarok.