Újra és újra belevágott a falba, görcsösen ökölbe feszülő kezéből ömlött a vér. A bőr tucatnyi helyen szakadozott fel, bütykei teljesen szétmentek, és az utolsó három bokszolást hangos üvöltéssel kísérte.
Lihegve, zokogva roskadt össze a fal tövében.
-Miért? - Temette kezébe arcát, a lila szemfesték patakzott az arcán. - Miért? - Üvöltött fel újra, a kérdése egyszerre szólt az anyjának, és Chinek és az egész baszott univerzumnak. Miért őt intézték el ilyen kegyetlenül?
Agyában zengő, mély nevetés csendült. Olyan irritáló gúny keveredett bele abba a kacajba, hogy kis híján újra toporzékolni kezdett.
-Ahelyett, hogy itt gyötröd magad, szánalmas emberi lény, inkább állj fel és figyelj rám. - Szólt higgadtan Leviathan.
Frith hitetlenkedve fordult meg. A sárkány ott terpeszkedett a csap mellett, testéről csordogált a víz, csinos kis tócsát hagyott maga alatt a padlón.
-Már megint te? - Vetette oda neki, de azért felállt és kihúzta magát.
-Ahelyett, hogy hálálkodnál, amiért visszajöttem. - Forgatta szemeit az, majd mélyen a lányéba fúrta a tekintetét. - Dühös vagy. - Állapította meg. - Ez jó.
-Miért jó? - Kíváncsiskodott, s úgy vélte, hogy a sárkány hangja egy cseppet barátságosabbá szelídült.
-Mert a dühből és az indulatból lehet építkezni. És benned most nagyon sok van, mindkettőből. - Mosolyodott el hirtelen. Frith beleborzongott abba a mosolyba..
-Gyűlölöm azt a szemetet! Tönkre vágta.. az egész életünket. - Halántékán kidagadt az összes ér, szeme úgy guvadt ki az üregéből, mint akit fojtogatnak. Pedig csak egy dolog szorongatta a torkát, és az, bármennyire próbálta is titkolni – a sírás volt.
-Akkor meg ne bömbölj itt, mint valami csecsemő! - Förmedt rá.
-Mit kéne tennem?! - Fakadt ki. - Ha minden igaz ti szörnyek vagytok ennek a mindent tudói! Hát mondd meg, mi a szart csináljak?! - Mintegy kihívón bámult a rideg, sárga szemekbe. Megrémült az ott kirajzolódó választól, és mikor Leviathan kimondta, egyenesen reszketni kezdett.
-Öld meg.

Az idő sebes iramban telt és Csí hiába próbálkozott, egy kicsit sem tudott lassítani ezen a végtelennek tetsző vágtázáson. A bál előtti estén az anyja alaposan megszidta őt.
-Sosem látlak itthon! - Mondta, mire a lány csak vállat vont. Nagendra kuncogott. - Ne vonogasd a vállad!
-Bocs, anya. Az a helyzet, hogy..
-Hát igen, ha az embernek fiúja van.. - Enyhült meg és egy ragyogó mosolyt ajándékozott Csínek. Ő maga csupán a fésülködőasztal tükrében pillantotta meg anyja büszke mosolyát, de orcáját már ennyitől is elöntötte a dühödt pír.
-Még is honnan veszed ezt a sületlenséget?
-Nixon, ugye így hívják? - Az anyja bebújt az ajtón, gondosan becsukta maga mögött azt. Odasétált melléje, és a vállára tette a kezét.
-Honnan tudod? - Sziszegte.
-Hát.. reggel munkába menet összefutottam Frithtel. - Mosolygott továbbra is töretlenül, enyhe bűntudattal szája szegletében. - Olyan nyúzott arca volt! Nem kérdeztem mi baja, úgysem mondta volna el..
-Azt bezzeg megkérdezted, hogy nekem van-e fiúm, mi? - Sötétült el az arca, ekkor már Nagendra vihorászása is idegesíteni kezdte, így magában durva üzenetet küldött neki. - Nem fejeznéd be, az istenért, lassan kezdesz hasonlítani valami viszketeg hiénára!
-Csak megkérdeztem mentek-e a bálra. - Mentegetőzött. - Milyen szép, fényes a hajad! - Egy tincset a kezébe vett, és a fény felé tartotta.
-Ne terelj. - Szűkültek össze Csí szemei.
-Jó-jó. Szóval mondta, hogy ő nem megy, de említett egy bizonyos Nixont, aki a te táncpartnered lesz..
-MI?! - Pattant fel Csí. - Frith nem jön a bálba? - Hüledezve nézett körül a szobában, de Nagendrát sehol sem látta. Basszus.. - gondolta. - Biztosan megsértődött és elkóborolt valamerre..
-Nem tudtad?
-Nem! Anya kérlek.. most.. magamra hagynál? - Szorította fejére a kezét és már tudta, már abban a baljós másodpercben tudta, hogy valami készülőben van.
Amint édesanyját hallótávolságon kívül tudta, nyomban a telefonhoz szökkent. Tárcsázta Frith mobilját, de a géphang közölte, hogy a lány pillanatnyilag nem elérhető. Gyorsan bepötyögte Frithék otthoni telefonszámát, s kisvártatva egy remegő, női hang csendült a végén.
-Igen?
-Jó estét. - Hadarta Csí. - Frith otthon van?
-Nincsen. Nem láttam egészen.. reggel óta. Chi?
-Igen?
-Azt hittem Frith hozzátok ment..
-Nem, itt nincs..
-Hát akkor, majd ha hazajön szólok neki, hogy kerested..
Csí türelmetlenül tette helyére a kagylót. Összpontosítani kezdett. Most elég erősnek érezte magát, a szeretet és az aggodalom a tetőfokára hágott, szíve lángolt, s akkor Nagendra meg az ő elméje összekapcsolódtak.
-Ne haragudj. - Mondta Csí magában, lehunyt szemekkel. - De óriási nagy baj van.. Azt hiszem.
-Azonnal ott leszek.
Az átvitel megszakadt, és ő ujjait tördelve várta, hogy Nagendra megérkezzen.
Öt perc alig telt el, és a szoba ajtaja nyikorogva kinyílt.
-Bocs, odalent figyelnem kellett, hogy ne keltsek feltűnést. A családod éppen a szerelmi életedet vitatja a nappaliban.
-Remek. - Morogta. - Frith! Frith eltűnt.. vagyis, úgy sejtem nem tűnt el..
-Leviathannal lehet. - Bólintott Nagendra. - Biztos volt, hogy visszatér hozzá, csak az idő volt kétséges. Hát.. úgy tűnik ez a holnapi nap meghatározó lesz, mindnyájunk számára. - Mosolyodott el halványan.
-Mit tegyek? - Sopánkodott.
-Megmondom. - Nézett rá komolyan. - Engedj magadnak egy forró fürdőt, tegyél bele mindenféle nyugtató olajat, használj arcpakolást is és ma nagyon korán feküdj le aludni.
-Holnap bál. - Sápadt el.
-Csakhogy végre eszedbe jutott. - Mosolygott anyaian, és Csí maga sem értette miképpen lehetséges, de apró pillangók kezdtek röpködni a gyomrában. Nemhiába mondogatta Nagendra – első randi az első randi, bárkivel is történjen meg.

A délelőtt vontatottan, csigalassúsággal telt, bájolgó csevegések és izgatott kacarászások között. A lányok teljesen kivetkőztek magukból, egész nap a tükör elé rohangálva lesték az újonnan előbúvó, alattomos pattanásaikat.
Csí a padra borulva gondolkodott, lábával idegesen dobolt a padlón. Aznap nem találkozott Nixonnal, és ennek kifejezetten örült is. Ahogyan megbeszélték, fél nyolckor találkoznak majd a házuk előtt..
S ahogyan Nagendrával beszélték meg, a sárkány háromnegyed kilenckor útnak indítja az első lángcsóvát.
Ami azonban még inkább aggasztotta, hogy Frith aznap nem jelent meg az iskolában.
-Nem tudom hol van. - Mondta sokadjára Csí, kezdte borzasztóan idegesíteni a sok kérdezősködés. -A francba is, nem vagyunk összenőve! - Kiáltott fel dühösen, de abban a minutumban szája elé kapta a kezét.
-Jó.. - Visszakozott riadtan egy alacsony lány. - Azt hittem a legjobb barátod és feltételeztem, hogy tudod.
A kis elsős úgy szelelt el, mint egy rémült kisegér.
-Nyugalom..- Sugalmazta Nagendra. - Összpontosíts.
-Összpontosítok. - Mormolta sötéten. S úgy is tett. Lehunyta a szemét és elképzelte, amint a gyönyörűen feldíszített tornaterem lángokra kap, füst száll fölé, sikoltoznak és rohangálnak a diákok, a lányok gyönyörű frizurája tönkre megy és a pézsma illat helyett mindenkiből az égett szag árad majd..
Gonosz mosolyra húzódott a szája.

A levendula színű ruha lágyan omlott le a combjain, míg derekára szorosan rásimult. Haját elegáns kontyba kényszerítette két ívesre faragott hajtűvel. Sima bőrére nem kent alapozót, ajkára leheletnyi szájfényt vitt csupán fel, míg szemei a tengerkék és a fekete árnyalatában játszottak.
-Gyönyörű vagy. - Mondta elismerőn Nagendra.
-Ugyan.. - Legyintett a lány.
-Lefogadom, hogy Nix is így fogja gondolni..
-Nixon fiú. - Legyintett ismét, és magabiztosan elmosolyodott. Hát persze, hogy így fogja gondolni, ebben ő maga is biztos volt.
-Mintha egy csöppet lenéznéd a férfiakat... - Jegyezte meg a sárkány epésen.
-Én? Dehogy. - Mosolygott még szélesebben.
Élesen harsant a bejárati ajtó csengőszava, és Csí gyomra öklömnyire szorult.
-Ideje indulni. - Suttogta maga elé, még egy utolsó pillantást vetett tökéletes képmására a tükörben. A tükörképe szemében ősi tűz lobbant fel.. de a saját tekintetét valahogyan nem lelte benne. Elveszett a fekete alagútban.
Lesétált a lépcsőn, addigra édesanyja már beengedte a fiút. Amaz most egész, elegáns mivoltában áhítattal figyelte a kecses lábak minden léptét, a lépcsőn lefelé.
Csí rendületlenül mosolygott, érezte Nagendra leheletét a bokáján.
-Káprázatos vagy. - Mosolygott Nix, s karját nyújtotta felé.
-Ami azt illeti.. te sem panaszkodhatsz. - Viszonozta gyengéden a bókot, és el kellett ismernie, hogy ez a fiú valóban helyes. Szép arca körül hanyagnak tetsző, de mégis nagy műgonddal elrendezett fekete tincsek rakoncátlankodtak.. és a szeme! Úgy világított, akár a fekete párducé a sötétben, mely áldozatára les.
-Mehetünk? - Kérdezte, és felsegítette Csíre a kabátot.
-Persze. - Bólintott.
-Vigyázz a lányomra! - Emelte fel mutatóujját szigorúan Lan, de mikor Csíre pillantott a lány látta, hogy az anyja legszívesebben megörökítené a meghitt pillanatot. Az ő házsártos, okoskodó, válogatós kislánya végre igazi bálba megy, egy igazi fiúval.