Észre sem vette, s idő közben teljesen Nix oldalának simult. Lopva pillantottak egymásra időnként, olykor Csí el is mosolyodott – de szigorúan úgy, hogy a fiú ezt ne vehesse észre. Féltékeny és meglepett tekintetek váltakoztak, a diákok még nem tudták hová tenni a hirtelen jött változást.
Nixon népszerű fiúnak számított a lányok körében. Nemkülönben Csí, ki ezidáig örömmel bújt a megközelíthetetlen jégkirálynő szerepébe.
Nagendra előttük haladt, mindig előttük, a sárkány megfogadta, hogy nem fogja őket bámulni, pedig a lány meg sem kérte erre.
-Valami baj van? - Vezette félre váratlanul, mielőtt még a tornaterembe léphettek volna. Előtte kis folyosó vezetett a szertárig, néptelen volt és sötét, még a lámpagyújtással sem fáradt senki.
-Mi lenne? - Fonta karba kezeit, bármennyire is igyekezett – na jó, azért nem erőltette meg magát túlzottan – képtelen volt levetkőzni azt a parányi pökhendiséget és fensőbbséget, mely lényéből fakadt.
A fiú elmosolyodott.
-Szép vagy. - Mondta, mire a lány majdnem rávágta: „Tudom.” Ám bölcsebbnek látta hallgatni.
-Köszönöm.. - Felelte csendesen. - Bemegyünk?
-Még ne. Előbb mondd el..
-Nincs semmi bajom! - Csattant fel, egyre idegesebb lett. Kis barátja a terem bejárata előtt várakozott rájuk, néha aggodalmasan fordította hátra fejét, és a lányt figyelte. Csít egyszerre minden dühíteni kezdte. Hatalmas feszültség dúlta a lelkét odabent, a bál, az akció, Frith, Nixon..Minden és mindenki. Ha létezik ez a Keelia – gondolta – akkor most lenne rá égető szükségem, hogy elbújhassak oda..
-Akkor miért nem nézel rám? - Finoman megérintette a felkarját, mire összerándult. Erőszakkal kellett Nixon arcára irányítania a figyelmét. S ahogy belenézett a mély titkot rejtő szempárba, beleborzongott.
-Rád nézek.. - Suttogta, és már képtelen volt elfordulni újra.
-Most már.. - Némi lemondó csalódottság csendült mély hangjában. - Mondd csak, de őszintén. Te szívesen jöttél velem a bálba?
Csí hirtelenjében nem tudott mit felelni. Valamire rá kellett döbbennie az aznap este – igaz, még jócskán fiatal este – folyamán. Nixon több, mint amennyinek ő gondolta. Nixonnak érzései vannak, méghozzá nagyon is emberi érzései.. És ő ezt nem vette figyelembe.
-Nix.. - Kezdte. - Mondd csak..
-Hm?
-Táncolsz velem ma este? - Megeresztett egy félmosolyt, s nem kis értetlenségére a fiú nem viszonozta. Helyette kezét a derekára csúsztatta, maga mellé húzta és eképpen válaszolt:
-A legnagyobb örömmel, Chi. - Immár vigyorgott.
Abban a pillanatban Csí Nagendra türelmetlenkedését vélte felcsendülni odabentről, így szó nélkül indult el. Szó nélkül, de Nixon karjai között..
-Menj előre. - Összpontosított Nagendrára, aki beleegyezőn bólogatott.
-Megyek. Mindig egészen a szélén leszek, ahogyan megbeszéltük.. Jesszus, mennyien vannak idebent! - Szörnyülködött.
-Sokan..? - Csí arca megmerevedett, de ezt szerencsére Nix nem vette észre.
-Igen, de higgadtság. Gyönyörű vagy!
-Az lehet.. - Fintorodott el. - De attól még táncolni nem tudok..
A fiú lassan távolodni kezdett tőle, mindeddig nádszálderekán pihenő karja kihűlt nyomokat hagyott csupán maga után, ám ujjai a lányéra kulcsolódtak.
-Hölgyem.. - Csókolt kezet, és Csí erre feje búbjáig elvörösödött.
-Ó.. - Csak ennyit tudott kinyögni.
Eztán körbepillantott. Rá sem ismert a helyiségre. Most sötét volt, a hangulatlámpák épp' csak annyi fényt eresztettek a táncoló párok közé, mely kibontakoztatta sziluettjeiket Csí előtt. Az egész terem kékes derengésben úszott, és lágy zene ringatta ütemre a testeket. Tanárok tanárokkal táncoltak, minden arcon mosoly csillogott a gyér fényben, igazi báli hangulat uralkodott. Afféle fellegekben úszó romantika fertőzte meg a fiatalokat.
Csí a forgatag közepén találta magát, s úgy érezte a talaj kicsúszik lába alól. Nixon gyöngéden vonta magához, ámde határozottan. Volt valami furcsa, már-már férfias követelőzés a mozdulataiban, amivel magához láncolta a lányt. Az pedig ösztönösen hajolt a vállához.
-Zavarban vagy? - Búgott fel halkan Nixon.
-Az az igazság.. - Kuncogott a fülébe édesen, ettől a finom kis meleg levegővel teli nevetéstől aztán minden pihe égnek állt a srác tarkóján. - ..szóval, a helyzet, hogy nem tudok táncolni.
-Csak bízd rám magad. - Simított végig a hátán. - Majd vezetlek.
-Jó.. - Egyezett bele, egészen jól kezdte magát érezni. Kiröppent a fejéből minden baljós gondolat és emlék és egyáltalán minden, mi nem Nix volt.. Csak ringatóztak óvatosan, egyre bátrabb lett, lábait kecsesen helyezte egymás elé és mellé, és egyre szorosabban bújt Nixonhoz is. Mellei kissé összepréselődtek, ahogyan a fiú mellkasához nyomódott a teste.
-Mindig is tetszettél nekem.. - Hajolt le, ajkát néhány milliméter választotta el, a zene dallama gerleként búgott a fülükbe, fények mosódtak el és agyukra végképp sötétséget vont a csók, mely Nix ajkát Csíéhez tapasztotta.
Nyelve alig kúszott át a szájába, a bársonyos szájacskát alig érintette..
-Tűz van! - Női sikoly hangzott fel, Csí szeme felpattant. Észre sem vette, hogy ennyire a terem széle felé kalandoztak tánc közben.. Nagendra melléje szökkent.
-Gyere! - Ragadta karon Nixon. - Menjünk innen, mielőtt nagyobb baj lesz!
A lány megmerevedett. A függöny lángolt, a füstjelzők bekapcsoltak és a beépített biztonsági öntözőrendszerből mindenfelé spriccelni kezdett a víz. Lányok sivalkodtak és fiúk káromkodtak, Mrs. Harrison magából kikelve fújtatott. Szívesen lelépett volna vele.. de nem tehette, s mindahányszor Nagendra sárga szemeibe pillantott, annyiszor erősebben tudatosult benne.
-Menj.. - Hajtotta le fejét.
-De..
-Menj már! - Rivallt rá, és keze a táskájába csúszott. Abban ott volt a gázgyújtós, s egy kis flakon benzin, csak a látszat kedvéért..
A fekete fiú csak nézte, elképedve nézte őt, és a táskájából előhúzott tárgyakat.
-Mi a..?
-Én voltam. - Nézett a szemébe, és próbálta még önmagával is elhitetni amit mond.
-Az nem lehet. - Nevetett. - Hiszen velem táncoltál.
A tűz lassan elaludt, de ekkor Csí minden gondolkodás nélkül ráfröccsentette a másik sötétítőre a csekély benzint. Átverekedte magát az értetlen tömegen, és mikor odaért hangosan elkiáltotta magát.
-Mindenki hátrébb! - Sivított. - Gyerünk! Most meg fogom gyújtani ezt a függönyt is, és ha megsérültök.. - Eszelősen felkacagott, Mrs. Harrison dühöngve csörtetett felé.
-Chi! Chi Ming Yue, megőrült maga?! - Kiabálta, de elkésett. Csí mint egy bolond, mint egy elmebeteg, veszett vihogás közepette nyomta le a gombot. A lángcsóva nem volt túl nagy, de éppen elegendő ahhoz, hogy a benzinnel átitatott anyag lángra kapjon.
Nagendra idegesen toporgott egy üres sarokban.
-Chi! Most már igazán elég.. Menjünk. - Szólt, de a lány a függöny másik sarkához lépett és oda is küldött egy apró szikrát.
Mrs. Harrison hátra csavarta a lány karját.
-Az igazgatóiba. - Rántott rajta egyet. - Most.

Kérlek. - fohászkodott némán – Kérlek, legyél itt. Azt hiszem, hogy.. félek.
De mikor kinyitotta a szemeit, csupán az igazgatói iroda ocsmány, barna falai fintorogtak vissza rá, szigorúan, megvetéssel. Nagendrának nyoma sem volt. Ott ült, az íróasztal másik végén, ahol eddig oly sokszor foglalt már helyet. A különbség csupán az volt, hogy mindeddig okleveleket vett át, dicséreteket hallgatott és fürdött az elismerő pillantásokban.
-Chi.. - Az igazgató összefűzte ujjait maga előtt, fürkészőn nézte a lány arcát, mely most pléh ábrázatot öltött. Lehetetlen lett volna olvasni róla.
-Uram. - Hunyta le szemeit. Nem tudott mit mondani. Mit tett..? Maga sem volt tisztában vele.. Egy pillanat erejéig rémes gondolat futott át az agyán.
Te jó ég.. Mi van, ha.. ha.. Nagendra nem is létezik. Se Leviathan. Csak kitaláltam, mert én egy őrült vagyok. Most már közveszélyes őrült..
Csí felzokogott.
-Nyugodjon meg, kérem. - Mondta az igazgató higgadtan. - És mondja el mi történt. Szóról szóra.
Csí egyre csak sírt, érezte az orrában gyűlő sűrű nedűt, és egy papírzsebkendőt halászott ki a zsebéből.
-Itt vagyok. - Lelkét megnyugtatóan simogatta meg a kellemes női hang.
-Nagendra! - A könnyei elapadtak, a vele szemben ülő férfi meglepetten bámult rá. - Jesszus. Mit tegyek?
-Mondd meg az igazat. - Sóhajtott mélyet. - Mást nem igen tehetsz..
-Mi? De hát..
-Mindenki látta, Chi! Figyelted Nixon arcát? És a többiekét? Nem ebben állapodtunk meg. Most csalódtam benned...
-Sajnálom.. - Felelte őszintén. - Azt hiszem.. a közelségedtől.. mintha valaki más lennék.
-Erről később még beszélünk. De most.. mondj el mindent.
-Rendben.
-Megszólalna végre? Tudja, a türelmem hosszú, de nem végtelen!
-Én gyújtottam fel a függönyöket. - Nézett mélyen a pápaszemekbe.
-Maga.. Pont maga?! De hát..!
-Megtettem, és megtenném újra. - Csí szemében ördögi tűz lángolt fel, a férfi látszólag szeretett volna elmenekülni a teremből. Hosszas csend következett, majd újra megszólalt.
-Rendben. - Iratokat vett elő, mintha azokat nézegetné, de valójában rémesen zavarban volt. - Ajánlok magának egy pszichiátert. Holnap majd megkapja az elérhetőségeit. Egy hónap eltiltás, valamint rendőrségi feljelentést von maga után a balhéja – a köztulajdon rongálásáért. Ezen felül a kárt természetesen meg kell fizetniük. Végeztem. Elmehet.
Csí azonban nem tudott felállni. Rendőrségi feljelentés..? Erről..nem volt szó. S nem is sejtette, hogy valaki más, ugyanebben az időben még nagyobb borzadalommal mered saját kezeire, mint ő maga..