Sötétség borult a tájra, e furcsa világra, egyedüli fényforrást már csak a lámpák fényei jelentettek, és Freya újra megszólalt.
-Menjetek, pihenjetek. Meglátjátok, holnap úgy ébredtek majd, hogy tudjátok mit kell tennetek. Majd a szívetek megsúgja.
Mint parancsszóra, úgy álltak fel az idegenek. Mindannyiukhoz helybéliek csatlakoztak, és mire Csí feleszmélhetett volna, addigra mellette és Frith mellett is ott állt egy nő.
Magas volt és vékony, tejföl szőke haját lazán hagyta vállaira omlani, szüntelenül mosolygott, de a szeme.. Csillogott, és mégis olyan matt üresség ásított belőle, valahogyan élettelennek tetszett, ezzel együtt boldognak.. A lány nem tudta pontosan megfogalmazni, de mikor Frithre nézett, az ő tekintetét hajszál pontosan ilyennek látta.
-Gyertek! - Intett. - Megmutatom hol fogtok lakni. - Bár.. - elgondolkodva körülnézett, majd újra a lányokon állapodott meg. - Nem ártana ha szólnátok még két társatoknak, ugyanis az elhelyezés négyesével lehetséges.
-Zuzanka! - Intett Frith hevesen, és a szemüveges lány felkapta a fejét nevének hallatán. Emberek oszlottak szét lassan, és keresgélték társaikat, Zuzka nem látta a neki integető lányt. - Itt vagyunk! - Kiáltott némileg hangosabban, mire a kisebbik vette a lapot és megrángatta Zsuzsi ruhájának ujját.
Csí figyelte őket, amint fura félmosollyal arcukon feléjük sétálnak. Az ő szemük is hasonlóan semmitmondó volt és most már kezdett igazán megijedni.
-Nagendra.. - Fordult a sárkányhoz, mire az felnézett rá, és ekkor valami különleges biztonságérzet kerítette hatalmába. A sárkány szeme élénksárga volt és értelmes.
-Baj van? - Kérdezte, de Csí csak a fejét rázta.
-Nem tetszik ez nekem. Nagyon ne.. - Elakadt a szava. A mellette elhaladó Issa sután integetett neki, valami jó éjt féleséget motyogott, és a szemei.. A szemei üresek voltak. - Jézusom. Mi ez? Valami hipnózis..?!
-Chi, minden rendben? - Kérdezte aggódva Frith, de ő sem aggódott igaziból, csak a lelkiismerete mondatta vele a szavakat.
-Nem! - Kiáltotta, és durván megragadta barátnője vállait. - Semmi sincs rendben! Semmi!
De hiába rázta a meglepett Firthet, egészen addig, míg Zsuzsi le nem fejtette ujjait a vörös lány válláról.. Frith elnézően mosolygott, aztán kisvártatva így szólt.
-Majd ha hazaértünk főzök neked egy nyugtató teát. Biztosan a kimerültség.. - Mondta gyengéden, és tenyerét Csí homlokára tapasztotta. - Nincs lázad. - Rázta a fejét.
-Indulhatunk végre? - Kérdezte a szőke nő türelmesen, mindeddig jámboran álldogált a háttérben.
Csí megtántorodott, valaki durván lökte fel – mintegy véletlenül. Még csak bocsánatot sem kért. Még idejében kapta el a pillanatot, és látta, hogy a szőke japán fiú az, Ryosuke.
Feldúltnak látszott, valahová nagyon sietett. Márpedig itt rajta – és önmagán kívül – senki sem tűnt idegesnek, és senki sem sietett sehová. A lány gondolkodás nélkül eredt a nyomába.

Freya mélyeket lélegezve, elégedetten állt a szirten. Olyan szépnek látta most Keelia vidékét, mint még soha ezelőtt – vagy csak úgy tetszett neki, hisz a rájuk terhelődő vész egy időre teljesen elvette az itteni gyümölcsök zamatát, a sajátságos illatok varázsát..
-Úrnőm.. - Lung, a kínai sárkány hízelgőn tekeredett végig vékony lábain, felkúszott a derekán és megült a nyakában. - Elégedett vagy? - Nyalta meg a száját.
Freya lehunyta a szemeit, egészen megemelte a fejét. Lenge szél simította hátra természetes, vörös tincseit, bőrét lágyan, egyúttal megnyugtatóan cirógatta a légmozgás.
-Hmm.. - Mosolyodott el magabiztosan. - Igen, tökéletesen. Szép munkát végeztetek.
-Tettük, ami tőlünk telt. - Hajtott fejet.
-Hagyd ezt! Légy büszke magadra!
-Ahogy úrnőm kívánja.. - Mondta nyájasan, erre Freya váratlanul jajdult fel.
-Azt hiszem a mai napra túl sok volt a vérből.. - Csóválta fejét, aztán lepillantott. Koromsötét volt mindenütt, az erdőket nem is látta, a fák egymásba olvadtak a feketeségben, de még a hatalmas hegyormok is csak fel-felsejlettek szemei előtt.
Ellenben a város..! Adara úgy hivalkodott a késő esti fényeivel, mint a csillagok sziporkája odafönn. -Leviathan nem kívánja tovább szolgálni a vöröset. - Mormogta, mintegy magának, de Freya nagyon is felfigyelt rá. - Azt mondta ő már megtette a maga részét.
-Leviathannal majd elbeszélgetek. - Fonta karba kezeit, homlokát erősen ráncolta. - Még nem rótta le a tartozását..
-Mindenesetre annak a lánynak eszébe sem jutott egész gyűlés alatt, pedig akkor Leviathan már rég nem volt ott..
Freya erre elővett egy kerek üveglencsét, mely éppen nagyobb volt, mint a szeme. Azon keresztül szemlélte Adarát. Látta a főteret, s az onnan lassan elpárolgó népet.
-Frith, ugye? - kérdezte, mintha nem lett volna vele teljesen tisztában. - És a kis barátnője, a kínai származású lány, Chi Ming Yue. - Egészen puhán ejtette ki a nevét, szinte tisztelettel beszélt róla.
-Nem tudom. - Ismerte be. - Én csak kiosztottam a tojásokat, úgy, ahogyan azt jónak ítéltem.
-Ne aggódj, kedves Lung! - Nevetett pajkosan. - Tökéletes munkát végeztél.. - S itt tekintete a kerek holdra vándorolt. Telihold, te csoda.. - gondolta szelíd mosollyal orcáján. - Az egyetlen szövetségesünk, barátunk.. nélküled nem jöhetett volna létre ez a világ.
-Telehold van. - Jegyezte meg Lung.
-Az. - Hagyta rá sejtelmes mosollyal. - Nem tetszett nekem, ahogyan az a lány nézett. - Morfondírozott, majd hamar észbe kapván, hogy bizony sárkánya is mellette van, ravaszul hozzátette. - Túlontúl izgága természete van! - És hozzá mesterkélt, apró kacajt hallatott.
-Az ám. - Húzta össze szemeit, és kikapta Freya kezéből a nagyítóüvegét. - Most is éppen rohan valahová..
-Mi? - Kiáltott fel meglepetésében, és újra megkaparintotta tulajdonát. Sebtiben szeméhez illesztette, a döbbenettől csaknem újra felsikított. - Fut bizony. - Suttogta sötéten. - Méghozzá nem is egyedül.

-Chi! - Kiáltott Nagendra kétségbeesetten, elfeledkezve hangjának rémes mivoltáról. - Chi, hová..! Várj!
A nyomába szegődött, a lány kifulladásig rohant, fokozta a sebességét. Átszaladtak az egész városon..! Látta már a kaput, mely éppen bezárulni látszott, és rajta a még bőven kiférő Ryosukét is..
Úgy tetszett neki, hogy a fényével csaknem egyenlő sebességen fut, és lelkébe minden akaratereje ellenére is beférkőzött Keelia, pontosabban Adara eme sajátos varázsa – mely azt az érzést keltette benne, hogy valóban így van, mi több: játszi könnyedséggel teszi azt.
Kislisszolt az ajtón, de Nagendra már nem fért ki rajta, így elhaló kiáltását elnyelte a márványkapu tömör anyaga.
Csí immár a városon kívül tudta magát, az erő, mely kitöltötte belülről lassan gyengült – nem tűnt el teljesen, de gyengült.
-Ryosuke! - üvöltötte, és közben lehunyta szemét. Mi van, ha félrehallotta és nem is így hívják. A fiú azonban megtorpant. Hátra pillantott, és meglepődve vonta fel a szemöldökét. A tekintete olyan tisztán csillogott, hogy még a sötétséget is átragyogta; legalábbis Csínek úgy tűnt, ha ez valójában nem is volt így.
-Hát te..? - Kérdezte, és közben feldúltan körülpillantott. Mint aki attól fél, hogy üldözik – gondolta a lány.
-Én.. - Kezdte de rájött, hogy nem tud mit mondani.
-Minek jöttél utánam? - Szegezte neki a kérdést, és ő erre egyszerűen, magabiztosan felelt.
-Majdnem fellöktél.
-Elnézést. - Szegezte szemeit az égnek, és újra megindult.
-Semmi baj.. De hé! Ryosuke, várj! - Utána eredt, és csakhamar beérte a fiút. Valahogyan akkor és ott, eszébe sem jutott az általa elszenvedett sérelme.
-Komolyan azért követtél, hogy megkapd a bocsánatkérésedet? - Lassított, de nem állt meg teljesen. -A francokat! - Ripakodott rá felháborodva, és megragadta a karját. Áramütésként érte ez az érintés, Ryosukéból valami furcsa, megmagyarázhatatlan erő áradt. A fiú megállt, de cseppet sem Csínek köszönhetően. Az ő arcán is a lányéhoz hasonló zavar tükröződött most, a fák susogni kezdtek tőlük néhány méterre egy kisebb erdő állott magányosan.
És Csínek aznapra már határozottan elege volt a megmagyarázhatatlan érzésekből..
Ryosuke arca újra azt a rideg undort, azt a fensőbbséges pökhendiséget sugározta felé, miután gyorsan rendezte vonásait.
-Hová megyünk? - Kérdezte a lány.
-Én nem tudom, te hová mész.. - Húzta el a száját, és még ha gúnyos is, de Csí megállapította, hogy nagyon kellemes volt a hangja. - De részemről végére járok pár dolognak.
-Ryosuke.. - Kezdte, de megint csak elakadt. - Te is láttad?
-Mit? - Húzta fel az orrát, és ezen Csí önkéntelenül is elmosolyodott. Valakire.. nagyon emlékeztette a srác. Valakire. - Igen. Láttam.. - Sóhajtott, és a távolba révedt.
-Valami nincs rendjén.. - Mondta halkan. - Nagyon nincs.
-Erre magam is rájöttem..
-A társad.. - Emelte fel mutatóujját, nem is tudta miként nevezze meg a lányt.
-Lucy a neve. - Ismét egy mély sóhaj szakadt fel a fiú testéből, és Csí úgy érezte , hogy még sosem hallott annál bajosabb sóhajt. - És igen, ő is. Mindegyikük.. mintha valami drogot adtak volna be nekik.
-És mégis olyan normálisnak tűnnek. - Bólintott. -És te..? Te nem éreztél semmit?
-De. Egy rövid ideig. - Két ujjával megdörgölte az állát, a távolság közte és Csí között rohamosan csökkent. Már-már egészen közvetlenül beszélgettek egymással. - Éreztem, hogy pehely könnyű vagyok és bármire képes... és nagyon boldog. Még durvább mint a THC. - Mosolyodott el váratlanul és Csít megdöbbentette az a mosoly. Annyira nem jellemezte a fiút, noha nem is ismerte még – mégis egyfajta párhuzamot vont önmaga és közötte, persze ezt mind csak tudat alatt.
-Szintén. De amikor.. ez a Freya közölte, hogy mire kéne adnunk a fejünket..!
-Ami azt illeti éppen ezekhez a rejtélyes lázadókhoz indultam. - Bólintott ismét.
-Micsoda?! - Hüledezett. - Elment az eszed?
-Nem kértem ki a véleményed. - Felelte ridegen. - Menj vissza, Chi Ming Yue, még a végén bajod esik.
Sarkon fordult ezzel a végszóval, és az erdő felé indult, igaz, jóval lassabban és megfontoltabban, mint mikor nekiiramodott. Csí elképedve állt ott, a sötétben, és a lassan távolodó Ryosuke alakját figyelte. Nem is azon illetődött úgy meg, hogy a fiú egymaga kíván nekivágni – sőt egyáltalán micsoda eszement ötlet ez, megkeresni a lázadókat,! - a kalandnak.. Nem.
-Tudja a nevem. - Tátogta Csí, és ismét futásnak eredt. Ryosuke nem volt még olyan messze, hogy ne érje utol ismét.