Ryosuke elmosolyodott. Magabiztosan, mi több, öntelten. Csí gúnyosan fújt egyet.
- Mi olyan rohadtul mulatságos? - vágta csípőre vékonyka kezeit, Ryosuke felnevetett.
- Semmi. Semmi.
- Az, Chi.. - hangzott a másik oldalról az érdes sárkánymoraj. - Hogy macskából volnék.. legalábbis negyed részt.
- És aztán? Talán dorombolni akarsz nekik? Vagy mi?
Ryo a szemeit forgatta.
- Nem kedvesem. - folytatta derűsen a lény. - De ezen a rácson kifér a fejem..
- ..és ahol a macska feje átfér.. - suttogta Csí , hirtelenjében megvilágosodott fejében a mécses.
- .. ott a teste is. Legalábbis nagy a valószínűsége.
- Akkor mire vársz? Gyorsan, mielőtt lejön az a valaki!
- Te engem ne sürgess.
- Akkor majd én sürgetlek. - csattant Ryosuke hangja, s a zajok elhaltak. Feszült várakozás következett, és a következő pillanatban Kissa kecsesen tekergőzött a rácsaik előtt.
- Ezt nem hiszem el! - bokszolt a levegőbe a lány diadalittasan. - Megcsinálta!
- Meghaltok. - morogta szárazon a szakállas férfi. - Ha ebben benne vagytok titeket is megölnek.
Csí leheletnyit elsápadt. Mikor Nagendrával legelőször szövetségesekként tekintettek egymásra – ott, a havas és szürke San Franciscóban olyan elképzelhetetlennek tűnt, hogy eljusson erre a helyre. S az még inkább valószínűtlennek, hogy ezek által a békés emberek által leljék halálukat. Most azonban megfordult a kocka, egy hatalmas sziklába zárva raboskodtak kiszolgáltatottan, távol a külvilágtól, térerőtől.. A kínai lány gyomra bukfencet vetett.
- Kissa.. - Ryo hangja kizökkentette merengéséből, nem is tudta hová nézzen. - Rejtőzz el valahol, és ha látod, hogy jön valaki..... - a fiú lehunyta a szemét. Pár másodpercig némán lélegzett és gondolkodott, majd mikor ismét felnyitotta a barna szempárt, abból végleges elhatározás sütött. . Tedd ártalmatlanná!
Kissa komoran bólintott, és már csak az elmosódott, krémszín csíkot látták eltűnni a lépcsőfordulóban..
- És most?
- Várunk. - vont vállat a fiú nyeglén, mintha az egész nem is érdekelné igazán, majd vigyorogva hozzátette: - aztán vagy meghalunk, vagy nem.

Úgy rohantak, mintha az életük múlott volna rajta... és , hogy jobban belegondoltak, valóban, az is állt függőben. Csí egyszerre érezni kezdte, hogy a lábai távolodnak a talajtól, a vállán ismét az az erős szorítás, mint tegnap este, de valahogy mégis másként.. S ahogyan feje fölé pillantott, Nagendra halványlila hasát vélte felfedezni. Elmosolyodott.
- Ne félj, szorosan foglak. - hangzott fejében a kellemes nőhang, és neki nem volt több kérdése. - Az erdőbe megyünk.
- Ryoék..?
- Szerintem ők már ott is vannak. - nevetett felszabadultan, amitől Csí furcsa módon megnyugodott.
- Kissa nem tud repülni..
- Nem. De annál gyorsabban fut. Én meg.. még csak próbálgatom a szárnyaimat.
- Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan, ennyit nőttek..
- Hihetetlen? - mosolygott. - Pillants csak körül.. - És Csí úgy tett. Alattuk a végtelen mezők szaladtak sebesen, elmosódott sárga foltokként a pitypangok olvadtak egymásba, háta mögé azonban nem mert nézni. Tudta, hogy a város még bőven látszódik, és ösztöne azt súgta – Freya már tud is a szökésükről.
- Oké. Egy null oda.. De.. akkor is. Hányszorta gyorsabban telik itt az idő?
- Ezt.. nem tudom pontosan. - Nagendra mintha kissé zavarba jött volna. - De.. ha tükörbe nézel te talán meg tudod állapítani.
Csí akaratlanul is végigmustrálta levegőben himbálódzó testét. A mellei csaknem kétszer akkorára duzzadtak, csípővonala egészen kiterebélyesedett, észre sem vette – és kislányos formái nőiessé váltak.
Az erdő első fái alájuk kerültek, és innen felülnézetből nem is tűnt olyan nagynak, mint mikor átkeltek rajta.
- Visszamegyünk az.. - nem jött nyelvére a szó – Első városba?
- Dehogy. Megyünk a hegyekbe.
- Mi? Most rögtön? Ez most.. komoly?
- Nem most rögtön. Előbb leszállunk és megbeszéljük hogyan tovább..
S Nagendra ígéretéhez híven balra fordult, merre nem jártak a csapattal, és ereszkedni kezdett. Kicsiny tisztáson lelte magát a lány, egy fa alatt Ryosuke ült, Kissa feje az ölében pihent; jóízűen majszolt egy almát. Csí kifújta magát. Ryosuke intett neki, ő pedig a combközépig érő fűben botorkálva a fiúhoz sietett.
- Nesze. - dobott felé egy másik, még érintetlen, hatalmas almát. - Jó étvágyat!
Csí ujjai közül kiszaladt a gyümölcs.
- Béna. - öltött nyelvet, és a lány felhúzta az orrát.
- Komolyan, mint az óvodában.. - ásított Kissa, és hozzá még dorombolt is egy kicsit.
- Nincs időnk erre. - vélte Nagendra. - Mennünk kell..
- Így van. Nincs vesztegetni való időnk. - bólintott a fiú is. - Freya már úgyis tudja.. Bár nem is ő maga az, akitől leginkább félnünk kellene.
- Ha Leviathan jön értünk akkor aztán megnézhetjük magunkat.. - mondta búsan Csí, és kétségbeesetten kémlelte az eget. - Talán.. jobb lenne ha mostantól gyalogosan.. haladnánk.
- Jóságos ég! - vágott meghökkent képet Ryo.
- Mi az? - kérdezte kíváncsian.
- Az.. - s itt színpadiasan megremegtette hangját – Az első értelmes javaslatod!
Csí arca fájdalmasan összerándult, halántékán kidagadtak az erek, szemei kiguvadtak. Látszott, hogy azon nyomban ráordít Ryosukéra, így hát Nagendra békítőn furakodott közéjük.
- Ne. Hagyjátok abba! Ellenben nem ártana ha elindulnánk. Az út innen sem a legrövidebb..
- Bocs. - mondta mosolyogva a fiú, de lerítt róla, hogy cseppet sem sajnálja.
- Szóra sem érdemes. - sziszegte Csí, és tüntetően hátat fordított.
- Gyerekeeek.. - vinnyogta Nagendra, de ez a vinnyogó hang borzasztóan éles és kellemetlen volt. - Össze kell tartanunk. A helyzet kritikus.
Ryosuke bólintott.
- Chi.. - állt fel, s gyengéden szólt a lányhoz. - Bocs.
- Semmi gond. Induljunk.......
- Legyen.

Lábuk és fejük egyaránt sajgott a kimerültségtől. Mindvégig a fák között haladtak, még véletlenül sem mertek kitérni az ösvényre. Nem tévedhettek el; a lámpások még most is, nappal is, mintha halványan derengtek volna, mutatván az utat. A fák illata és a hűvöskés levegő megnyugtatta a lányt, és valami okból kifolyólag a mellette sétáló Ryosuke jelenléte is biztonságérzetet lehelt belé.
- Nem gondoltam volna ezt, mikor ide kerültem.. - sóhajtozott.
- Egyikünk sem gondolta volna. - nyugtatta meg a srác. Kissa és Nagendra bűntudatosan hallgattak.
- Chi.. - szólalt meg nagy sokára Nagendra, mintegy tíz percnyi csendes baktatás után. - Hidd el, ha ezt tudom én..
- Nem hibáztatlak semmiért. - ingatta a fejét a lány. - Valami van a háttérben. Valami összeesküvés? Nem tudom, talán.. De nem a te hibád.
- Köszönöm. - mondta hálásan.
- Egészen pontosan miért jöttél ide? - sandított rá Ryosuke, talpa alatt megreccsent egy vastag ág, a lány egész testében összerándult. - Nyugi, csak én voltam.. - nevetett halkan. - Olyan kis.. öh.. - még idejében lenyelte a sértést, de azért finoman hozzáfűzte: - viráglelkű vagy.
- Viráglelkű.. - ismételte Csí, és Ryo legnagyobb meglepetésére rábólintott. - Igen, az vagyok. Talán ezért is kerültem ide..
- Hmm..
A sárkányok feszülten figyeltek. Részint a fiatalokra, részint a környezetükre. Bármelyik percben meglephették őket..
- Tudod, én sosem bírtam igazán elviselni, hogy mások mondják meg mit tehetek és mit nem.
- Óh, egy igazi kis lázadót rejt a finom küllem, mi?
- Ne gúnyolódj.. - fintorgott.
- Szó sincs róla! Sok ilyet láttam. Otthon nem szerettek eléggé, nem értették meg a hatalmas, tizenéves gondjaidat. Eleged lett. Be akartad bizonyítani, hogy több vagy ennél. Először csak undorító, színes ruhákat kezdtél hordani, de nem jött be. Aztán full feketébe öltöztél, és vagdostad a csuklódat. Aztán megszöktél. Kitörtél. Legyőzted a rendszert! - Ryo nagy komoly képpel bólogatott, felvont szemöldöke szöszke hajtövéig szaladt. Aztán egyszerre csak kirobbant belőle a kacagás. Hétrét görnyedt, Csí durcásan előre sietett.
- De ahogyan elnézem.. tényleg elég előkelő családból származol. - mosolygott.
- Miért, te talán nem? - horkantott, és most rajta volt a megilletődés sora.
- De. Folytatod..?
- Hát.. tudod.. - és itt bevárta a fiút. - A legnagyobb baj az, hogy igazad van. Talán tényleg egy elégedetlen, hisztis picsa vagyok..
- Csakhogy beismered.
- Szemét! - belebokszolt Ryo vállába, s a fiú határozottan elkapta a karját.
- Vigyázz, kivel húzol újat. - a szeme megvillant, amitől Csínek görcsbe ugrott a gyomra. A varázs addig tartott csupán, a kezét eleresztette immár fesztelenül sétáltak tovább a fák között. Csí egy mókust vélt látni, amint felszalad a fára.. tűnődve folytatta.
- Jártam Afrikában. A hatalmas szegénység megdöbbentett.. emberek éheznek és nyomorognak mindenfelé . - Ryonak most nem volt kedve ironizálni, és Csí ezt megkönnyebbüléssel nyugtázta. - Volt ott egy barátnőm.. egy különleges alakulat tagja, akik annak szentelték az életüket, hogy másokon segítsenek. Egy darfur-i merénylet során mindnyájan – szinte mindnyájan – életüket vesztették. Akkor kezdtem magam igazán, igazán feleslegesnek érezni. Eldöntöttem, hogy igenis teszek valamit, ami hasznos a világnak.. Hogy teljes lehessek, hogy boldog legyek, hogy önmagamra találjak.
- Ez mind szép és jó... - dörgölte meg állát a fiú. - De ha olyan fene jó életed volt, miért hagytad ott az ismeretlenért?
- Te miért?
Ryosuke elnémult. Csendben lépdeltek, Csí látta az első fényeket.
- Szóval?
- Jobb erről nem beszélni. - felelte csendesen, s Kissa édesen a lábaihoz dörgölőzött. Csí le merte volna fogadni, hogy most éppen gondolatátvitel megy végbe köztük, a levegő csak úgy vibrált.
- Én is elmondtam neked. - erőszakoskodott.
Ryosuke megvetése jeléül beazonosíthatatlan torokhangot hallatott, és attól fogva végtelennek tetsző intervallumig nem volt hajlandó megszólalni. Csí fejéből még sokáig nem ment ki a fiú titokzatossága.