A lány felnyögött. Két kék szempár, értelemtől csillogó, nagyon is harciasnak tűnő szemek néztek vissza rá. Még azt is megállapította, hogy női szemek. Moccanni sem mert, félve sandított a másikra, aki jóval magasabb és szélesebb is volt, mint a társa. Mindketten terepzöld tunikát viseltek, sarut, és az íjaik..
- Figyelmeztetlek, ha bármelyikőtök is megmoccan, a lánynak vége. - valóban lány volt, méghozzá elég fiatal.. körülbelül annyi idős lehetett, mint ők, és nyílvesszeje hegye egyenest Csí szívére mutatott.
- Ne! - nyögte a lány, feltartotta a kezeit.
- Kik vagytok és mit kerestek itt? - szegezte nekik zordan a kérdést. Ryo hunyorgott, a fény pont szemébe sütött, odafent a felhők már narancs és arany árnyalatban fürödtek.
- Adarából szöktünk meg. - mondta a fiú, s minden igyekezetét összeszedte, hogy nyugalmat erőltessen hangjára.
- Hazudsz. - szólalt meg most a nagyobbik, közepesen mély, fiús hangon. Ő sem lehetett több húsznál.. Legalábbis Csí így tippelte.
- Nem.. nem hazudik. - nyeldekelt. - Esküszöm! - óvatlanul mozdult, és a lány keze megremegett az íjon.
- Igazat mondd. - szólalt fel Kissa határozottan. Mélyen nézett a lány szemeibe, mintha a lelkét akarná megbizsergetni azzal a mélyre hatoló pillantással. A lány elbizonytalanodott.
A fiú habozott. Össze-össze néztek, látszólag tanácstalanok voltak.
- Indulás. Felfelé! - kiáltott a lány. - Majd az Öreg megmondja, mit kell tenni..
- Öreg? - kérdezett vissza meglepetten Kissa. - Minden Öregek Öregje? Hát valóban létezik? - a sárkány valóban meglepettnek tűnt, Csí szerette volna megkérdezni mégis ki az Öreg, de jobbnak látta csendben maradni.
- Hallgass! - förmedt rá. - Inkább haladjatok, ha már idáig eljöttetek. Az erdő óta követünk benneteket.
- Akkor tudhatnátok, hogy nem ártó szándékkal jöttünk! - kotyogott bele Nagendra.
- Mégis honnan? - nevetett gúnyosan a lány. - Amúgy is, ismerjük mi a magatokfajta adaraiakat. Freya ravasz és alattomos.
Tehetetlenül, beletörődve indult meg felfelé Csí, Ryo rövid hezitálás után követte. A még félórányi gyaloglás szimpatikus megoldásnak tűnt, mint a nyílvessző a szívébe fúródva...

A fél óra kínosan lassan telt. A két idegen feszülten haladt a nyomukban, az út szűkös volt és poros, és rettentően meredek. Mikor végre egyenesedni kezdett és süppedni, akkorra már szúrt az oldaluk, a tüdejük, és a verejtékcseppek sűrűn gyöngyöztek halántékaikon.
Balra kanyarodott az út, és ők leesett állal torpantak meg.
A hegy teteje cseppet sem volt kopár, s kihalt.. Sűrű, zöld pázsit borította be, és szép, sorba rendezett almafák. Ezek között vezetett az út. Az almafák tövében két sárkány pihent, egymásra hajtott fejjel, békésen.
A távolban kicsiny, de takaros kunyhók körvonalai intettek feléjük hívogatón.
- Miféle, csoda hely ez..? - ámult a lány, de már vállán érezte a másik lökését.
- Tovább, egyenesen.
Tovább ment, de valami furcsa, kellemes nyugalom hatolt lelkébe a félelem helyett. Nem tudta ugyan, kihez viszik, és mit akarnak tenni vele, de az ő szívét ez a hely nyugtatta meg, nem pedig Adara közelsége, vagy épp' Keelia mesterkélt bűbája.. De ez a nyugalom nem az a ködös mámor volt, mint azon másik.
Sétált tovább, közben lopva a többire pillantott, máskülönben a környezetét figyelte. Búzatáblákat ringatott lágyan a szél, az utolsó betakarítók hátukon kosarakkal, görnyedve indultak meg a raktár felé, Csí hosszasan követte őket tekintetével. Azok ügyet sem vetettek rájuk.
Tovább hajtották őket, egészen egy óriás, hatalmas sziklakőig. A lány úgy vélte, hogy itt véget ér a hegytető, és onnantól kezdve már csak a hegyoldal lejt.. Talán biztonsági okokból gördítették oda ezt az ormótlan, színben oda nem illő, barnásszürkészöld tömböt..
Tenyerével önkéntelenül érintette meg, s ijedtében majdnem elájult. A kő lélegzett.
- Ryo..! - nyökögte, a srác tehetetlenül álldogált.
- Nagy Öreg..! - szólt a lány, mire a szikla lassan, végtelenül lassan megmozdult.
- Jaj, mi az már megint..? - mormogta mély, öblös hangján, s lassan végtagokká formálódott mocorgása során a megannyi kisebb kőszikladarab, melyek furcsán álltak ki oldalából. - Két hetet sem aludtam még és máris..
- Bocsánat, de betolakodókra akadtunk.
- Betolakodók? - a kő érdeklődve felemelte fejét.
Csí ugyan nem élt még rég óta Keeliában, de egy sárkány fejét és hangját már ezer hüllő közül felismerte volna, mégpedig eme hegydarabnak vélt lény egy sárkány volt. A leghatalmasabb, mind közül.