Csí beazonosíthatatlan torokhangot hallatott.
- Lucy..? - zihált, és a mellkasára valami furcsa szorítás nehezedett.
Minden megváltozott. Az ő erkölcsei, az ő felfogása régebben vadul megvetette volna ezt a.. groteszk ferdeséget. Ezt az undorító. .. valamit. Ám most hiába próbálta felidézni régi, gyűlölködő érzéseit, valami megváltozott.. Nem, nem csak egyvalami. Minden egyáltalán, minden megváltozott. Ő, Csí is megváltozott, megváltoztak a gondolatai, a személyisége.. Maga elé emelte a kezeit, és valamiképpen még azok is másnak tűntek, pedig a teste szinte ugyanolyan maradt.
A mellkasa összeszorult, levegőt is alig kapott, és ez az égető, maró érzés nem undor vagy megvetés volt. Eddig sosem ismerte.. nem talált rá szavakat.. Csak az Öreget nézte, aki értelmesen bólintott.
- Rendben.
- Átmentünk a teszten? - kérdezte a fiú hűvösen, mégis végtelen nyugalommal. A lelke megbékélt.
- Még nem.
- A fenébe is.. - morogta Ryo, Csí csak nézte, nézte őt mereven.
Az Öreg feltápászkodott, és mint egy túlméretezett macska, hátsó lábain ült. A fiataloknak egészen fel kellett emelniük fejüket, hogy lássák a feje búbját. Farkával intett Irmáéknak.
Azok ketten lehunyták a szemüket, és Csí tudta, hogy koncentrálnak. Ő összpontosított így akkor, mikor Nagendrát hívta.
Egy perc sem telt bele, két zöld kis sárkány máris szárnycsattogások közepette bukott alá a sötétedő égről.
- Lena! - kiáltott Irma boldogan, s vakmerő arccal fordult áldozatai felé.
A zöld, közepes méretű, még fiatal, de Nagendránál így is jóval termetesebb sárkány egészen vállukig felért.
Csí hátrálni kezdett.
- Megállj. - mosolyodott el Irma kegyetlenül és zordan.
- Nézd én.. megértem, hogy az évek megkeményítettek! - emelte maga elé esetlenül kezét a lány. - De engem nem.. kérlek, ne bántsatok minket! - esdeklő tekintettel bámult rájuk, de nem tűnt túl hatásosnak ez a taktika.
A lány töretlenül mosolygott rá.
- Most jön az igazi próba. - szólt az Öreg. - Maradjatok ahol vagytok. Lena és Luna, az ikersárkányok, összehangolt támadásra képesek. Századmásodpercre pontosan egyszerre mozognak, ha úgy akarják. Ők majd szépen kilöknek benneteket a sziklaperemről. Nektek csak túl kell élnetek.
Ryosuke felkiáltott.
- Mégis mi köze ennek ahhoz, hogy igazat mondunk-e?! - lihegte, miközben adrenalinszintje az egekig kúszott.
A hatalmas sárkány vidám nevetése betöltötte a rétet.
- Ó, a sárkányhölgyek -és urak igazi túlélők. Majd most elválik!
- Ne! - sikoltott Csí kétségbeesve.
Az óriássárkány lustán arrébb vonszolta magát. Most, hogy teste már nem fedte tovább a tájat, Csíék lepillanthattak.. s meg kellett állapítaniuk, hogy egyáltalán nem tetszik nekik a látvány. A meredek hegyoldalon csupa óriás kő várta a találkát az ő kobakjukkal – vagy ha valamilyen csoda folytán mégis elkerülnék őket, úgy hát a hegy tövében rohanó, sebes sodrású folyó szikláiban lelték volna halálukat.
- Álljatok a szélére. - utasított őket. - Gyerünk!
Irmáék ismét rájuk szegezték az íjakat. Csí remegő lábakkal sétált a helyére. Ryosuke szintén.
A levegőben lógott az utolsó esély lehetősége, és egyikük sem akarta elszalasztani, bármennyire féltek is.
- Ryo.. - suttogta Csí.
- Igen? - pillantott rá oldalvást, s Csí lehunyta a szemeit.
- Azt hiszem szeretlek.
Ryosuke izmai megfeszültek.
- VÉGEZZETEK VELÜK! - bömbölte Mikey és a két sárkány valóban egyszerre mozdult.
Csíben végigpörgött filmkockánként Ryosuke összezúzott teste, a horzsolásoktól és zúzódásoktól tarka, gyönyörű bőre.. a betört koponyája..
Elsőként mozdult, előbb a sárkányoknál, talpai a földtől tán egy méterre is emelkedtek, már csak a huzatot érezte szemébe süvíteni, és könyökét Ryo bordái közé fúródni, amint félrelöki a zöld sárkány elől.
Nagyra nyitotta szentjánosbogárként világító, sötét szemeit, pillái rebegtek a szélben, várta az ütközést, az eszméletlen zuhanást, a fájdalmat..
Helyette teste tompán landolt a fűben. A sárkányok alig fél méterre lebegtek előttük a levegőben.
Erősen zihált, Ryo alatta nyöszörgött.
Vészjóslón vetült rájuk a terebélyes árnyék, szigorú szemek villantak, s végül a lény megszólalt.
- Gratulálok. Túléltétek. Átmentetek a teszten.

Csillagok vigyázták őket odafentről, a hideg levegő furcsa burkon kívül szorult, nem érhette testüket. Órák óta feküdtek és pihegtek nyugtalanul és zavartalanul.
Csí úgy hitte, ha akarna sem tudna megszólalni, bár a lélek nem is vitte rá, azonban gondolatai olyannyira kitöltötték elméjének egészét, hogy elaludni is képtelenné vált.
- Chi. - nyögött fel Ryo váratlanul, és ő egész testében összerezzent. Az izmai remegtek, még mindig. A sárkányok és a két idegen magukra hagyták őket, szótlanul, csendesen, titokzatosan mosolyogva. Nekik már annyi erejük sem maradt, hogy rákérdezzenek hogyan tovább. Csak fetrengtek ott, fizikai és lelki terhek alatt fuldokolva.
- Tessék. - suttogta lágyan a lány.
- Amit mondtál..
Csí lehunyta a szemét, és megkísérelte megmozdítani mindeddig merev karját. Épp' csak néhány centiméternyire tolta arrébb, ujjai máris megtalálták Ryoéit..
Óvatosan közéjük csúsztatta a sajátját.
- Az igaz volt.
Ryosuke hallgatott. Az eget bámulta, s Csí oldalra hanyatló feje zökkentette csak ki mélabújából.
- Hogyan.. Lehetetlen. - tiltakozott erőtlen meggyőződéssel.
- Miért lenne az..?
Ryo nem húzta el a kezét, de nem is kulcsolta ujjait a lányéira. Tehetetlenebbek tűnt, mint ő, ám legbelül izgatottabb volt, mint bármikor.
- Mert te.. hát.. Olyan vagy, mint én.
Halványan elmosolyodtak. Csínek úgy tűnt, mintha saját magára mosolyogna, és akkor ott, a csillagos ég alatt egyszerre mindenre rájött..
Féltékeny volt, kegyetlenül féltékeny, és mikor először beszélt Ryoval, és először szenvedte el a megaláztatást önmagától, akkor nyílt fel a szeme igazán. Talán mégsem volt olyan értelmetlen ez a kis kaland..
- Csak lenne már vége. - sóhajtott.
- Tessék..?
- Semmi. Csak hangosan gondolkodtam, ez minden.
- Menni kéne.. - vetette fel.
- Mégis hová? - ráncolta össze szemöldökét.
- Hát.. oda ahová ezek a valakik mentek. A falujukba, vagy mi ez a hely. Most már igazán rászolgáltunk a magyarázatukra.
- Én is így gondolom, de az az igazság, hogy félek.
- Nincs mitől tartanod. Ezek után kétlem, hogy Adara oldalán állnának.. akkor nemes egyszerűséggel lelöktek volna bennünket a hegyről.
- Gondolod? - töprengett, és most már Ryo arca is oldalvást volt, egyenesen szemben vele.
Fogták egymás kezét, barátilag, szenvedélyesen, szerelmesen, hidegen, görcsösen.. mindenhogyan és sehogyan, jelentéktelenül és mindennél erősebb kötelékkel.. Nem számított.
- Tudom. Azt hiszem rájöttem ennek a próbának a lényegére. Nem tudom, hogyan is magyarázhatnám el, eléggé elvont.. Tudod, akkor vesztettünk volna, ha hagyjuk magunkat lelökni. A túlélés volt a lényege, valami más formában.. Megkerülve a szabályokat. Már azzal is, hogy Adara íratlan törvényeit; mert ugye itt mindenki azt tesz amit akar – idézte affektálva Freya hanglejtését, amin a lány jót nevetett - , szóval azzal is előrébb jutottunk, hogy meglógtunk onnét.
- Asszem értem. - bólintott.
- Akkor menjünk.
- Jó..
Csókolóztak. Ajkaik nem közelítettek lassan és sóváran egymáshoz, nemes egyszerűséggel összetapadtak, s Csí cicanyelve Ryo szájába furakodott. A fiú viszonozta a csókot, nedves volt, sikamlós és könnyed. Akár egy pillangó, törékeny a pillanat, melyben ők összeértek, és nem is tartott soká. Elhalt, mint a rovar, melynek szárnyáról idejekorán leválik a por, mi elengedhetetlen ahhoz, hogy röpülhessen.. A repülés a pillangó lételeme, és Csí rájött – ő nem tud szerelem nélkül élni.
Nem teljes nélküle, pontosan úgy nem, ahogyan a többi milliónyi ember sem, hiába hitte magát különlegesnek szentül, avagy különcnek, aki mindig kilóg a sorból.. Egyszerűen csak ki akart lógni. Ryo felállt.
Nem néztek egymásra, csak az első ház izzó ablakainak fényében.
Irma sétált feléjük, kedves, hívogató mosollyal orcáján, barátságosan intett.
- Gyertek. - mondta. - A tábortűznél süthettek húst, és kaphattok gyümölcslevet.
Csí gyomra éhesen megkordult a hús említésére, nyelve mintha ezer éve lett volna oly nedves a csóktól – most szárazon, partra vetett halként sínylődött cserepes szájában .
- Menjünk. - felelte hálásan. - Nagyon éhes vagyok.. - vallotta be, holott ő régebben sosem tett ilyesféle kijelentéseket benső érzésekről.
- És nyilván alig várod, hogy mindent megtudj. - nevetett könnyedén, és a fejét csóválta. - Nem akkora nagy szám.. hidd el nekem. Meg aztán, nem is leszel tőle boldogabb.
- A helyzet nyilván kilátástalan. - vélekedett közönyösen Ryosuke, a tűz lángjainak tükörképe már ott táncolt a szemében. Csí szíve túlcsordult az érzésektől. Könnyezni kezdett.