Szinte azonnal magához tért, a sokk nem volt akkora, inkább a tudat hirtelensége, hogy most ezen áll, vagy bukik minden... Akárhogyan is, ártatlanul, avagy sem, de bűnrészessége van Paulo Colas halálának ügyében.
El sem tudta képzelni, miként reagált volna Ethan, ha megtudja – de nem is akart megbizonyosodni róla. Pár percig még kábának tettette magát, csak ne kelljen a szemébe néznie...
- Jill, minden rendben? Hívjak mentőt? Válaszolj! - gyengéden pofozgatni kezdte az orcáját. Reszketett a hideg víztől, bár a hőmérő harminc foknál is többet mutatott, a jeges víz hirtelen jött... Atyaég, de még milyen hirtelen!
- Nem kell mentő... - emelte rá tekintetét egy haldokló alázatával. - Csak vigyél vissza a hotelba! - kérte. - Át akarok öltözni... megfa..gyok.. - még rá is játszott kissé a vacogásra.
- Visszaviszlek – bólintott. - De nem is kell a hotelig mennünk, mindjárt beugrunk a legközelebbi butikba és veszünk neked másik ruhát. Nem venném a szívemre, ha tüdőgyulladást kapnál!
- Te olyan jó vagy hozzám... - ahogyan Ethan felemelte, hálásan belesimult az ölébe, persze megjátszott hála volt az. Valamiért kedvelte Ethant, ezt nem is tagadhatta volna le. Na de cicamód doromboló viselkedése túlontúl behízelgő volt, s valahol sejtette, hogy a férfi is érzi ezt... mégis, milyen jól eshet az önbizalmának, hogy ő, a törékeny, fiatal lány ennyire vonzódik hozzá, ennyire kívánja a védelmét.
Csodaszép új cuccokat kapott. Nem is egyet. Mindjárt egy egybe részes, merész kivágású ruhát, amelyben még az ő kicsiny halmai is dúsnak és kívánatosnak hatottak, meg felsőket, és farmert, kettőt. Csodásan érezte magát a kiegészítő kalapban, csupa fehérbe öltözött, nagyszerűen kiemelte a szemeit. Úgy villogtak, mint a borostyánkövek, a tűző napon meg-megcsillanó fényük beragyogta Ethan napját.

- Úgy illegeted magad az előtt a tükör előtt, mint Kamupipőke a nagy bál előtt – jegyezte meg szúrósan Eric.
- Vigyázz, tökké ne változz éjfélkor – öltött nyelvet a tükörnek, de a fiú így is tökéletesen láthatta... ugyanis nem röstellett a lány mögött kikukucskálva megigazítani a haját. - Bár nem fogsz – ásított színpadiasan. - Te már így is egy kibaszott tökfej vagy.
- Gúnyolódj csak – fonta karba kezeit. - Jobb nőt találtam ma estére, mint amilyen te valaha is leszel – élcelődött.
- Ó, igazán? - fintorodott el.
- Aha. Úgyhogy nem leszek itthon... csak, hogy ne ijedj meg, ha eltűnnék – tette hozzá jóval finomabban.
- Nem fogok, öcsi – nevetett fel gúnyosan. - Sőt, felőlem ide is hozhatod – szeme gonoszul megcsillant a tükörben, Eric értetlenkedő arcát látván. - Hmm, vajon ha teszek rá ebből az egyenesítő habból, amit ma Ethan vett nekem, akkor össze tudom fogni? Valami elegáns kis kontyba. De kezdetnek már az is megtenné, ha a hajgumi átérné... - morfondírozott, szánt szándékkal hangosan, hogy Eric kellően jelentéktelennek érezze magát.
- Miért, te is elmész?
- El én – vigyorgott.
- Hová, ha szabad kérdeznem? - érdeklődött nem minden él nélkül.
- A Luxor hotelbe – válaszolta nemes egyszerűséggel, s tovább méricskélte magát.
- Vagy úgy. A pénzes barátod kivett egy szobát éjszakára?
- A VŐLEGÉNYEM! - hangsúlyozta ki a szót, és közben veszettül ordítani lett volna kedve, hogy az egész rohadás 4Queens Hotel meghallhassa! Ő menyasszony, gazdag pasas menyasszonya és együtt elintézik a szemétláda exét, aki kurvát csinált belőle. - És nem egy éjszakára vette ki a szobát – toldotta meg elégtétellel nyugtázva a gitáros srác döbbenetét.
- Az a hely baszott drága.
- Tudom.
- És...?
- Mit és? Beköltözöm. Lesz egy egész lakosztályom. Nem az elnöki, de azért megteszi – mondta fellengzősen.
Csendes, negédes mosollyal készülődött tovább, volt még húsz perce a limuzin megérkezéséig. Eric a továbbiakban durcása hallgatásba burkolózott.

A Luxor Hotel hatalmas piramist imitált, szfinxszel, meg egyiptomi öltözékes, tógás, aranybarna, csillámporos testű nőkkel, és olajozott, kockás hasú férfiakkal. Jill élvezte a fényűzést, ó, de még mennyire élvezte!
Ethan oldalán, dekorációként sétált be, a liftes boy csaknem meghajolt előttük.
- Mennyien ismerik a te neved...? - kérdezte Jill, képtelen volt csomót kötni a nyelvére, miközben a lift megindult fölfelé, a gyomra a torkába szorult.
- Sokan – mosolyodott el a férfi, és ez a mosoly kellemetlen érzéseket ébresztett Jillben. Felértek, a lakosztály kulcsát két példányban kapták meg.
- Erre – mutatta az utat Ethan, mintha csak régi ismerősként járna a szállodában... A lány nyelve hegyét csípte a kérdés, de lenyelte, amint meglátta az öt csillagos, hamisítatlan luxust. Visítva vetette magát a vízágyra, és már az sem érdekelte, ha ezt Ethannel kell megosztania...
Egye franc! Nálla sokkal gázosabb ipsékkel feküdtem össze anno. Ő legalább illatos, és ápolt. És van pénze... És ami a legfontosabb: nem szégyelli rám költeni!
Kinyújtózott, aztán bűnbánó képpel pislogott fel az elnéző mosolyú férfira.
- Bocs – mondta, de egy cseppnyi megbánás sem volt a hangjában.
- Semmi gond. Jó látni, hogy így tudsz örülni.... - elharapta a mondatot.
- Számodra jelentéktelen és megszokott dolgoknak? - fejezte be helyette.
- Annyit élvezkedhetsz a vízágyon, amennyit akarsz... később. De most, kérlek készülj el, addig magadra hagylak. Fél nyolckor jelenésünk van egy házasságkötő teremben.
Azzal kiment, az ajtó szolidan, halkan csukódott mögötte. Jillnek még a vére is megfagyott abban a pillanatban.
Már ma...? - villant át az agyán. - Lehetetlen.... Épp csak elájultam, épp csak túl vagyunk a leánykérésen és.... és.... Mi és? Mi tarthatna vissza?
A szeme megtelt könnyel.
Andreas.
- Andreas... - mondta ki hangosan és most már tényleg zokogott. Átölelte magát, gyorsan kapkodta a levegőt. Öt percet engedélyezett így magának, öt perc szüntelen és szakadatlan sírást, hagyta kiteljesedni a fájdalmat a szívében és azt is hagyta, hogy az érzelmei egy pillanatra felszínre törjenek. Egy kicsit még gyászolta az elvesztegetett ifjúságát, a majdnem-boldogságot és azt, ahogyan a férfi utoljára ránézett. Aztán felkelt és hozzá látott, hogy magára öltse a szekrénybe készített, visszafogott, elegáns kiskosztümöt.

Eric vékony teste egy még vékonyabb, törékenyebb, női – bár inkább kislányosnak mondható – testet préselt az ágyba. A lány zihált az elfojtott gyönyörtől, haja szőke volt, a melle pedig hegyes, és apró.
Úgy vonaglott, olyan kéjesen és vadul, mintha a fiú máris tövig benne lett volna... pedig csak apró, de annál határozottabb csókokkal borította el mindenütt.
- Gyönyörű vagy – suttogta, valahová a fültöve és a nyaka közé, a kis teremtés borzongott és felnyögött.
De nálam nem vagy szebb – tette hozzá magában kajánul, és ahogyan eme kijelentésére, egyszerre hihetetlenül erős erekciója lett, máris belecsusszant a lányba.
Egyszerre sóhajtottak fel... aztán hangos kopogtatás, már-már dörömbölés rázta meg az ajtót.
- Mi a fasz...?! - sikoltott fel a lány.
- Pont az – morogta Eric. - Most ne zavarjon! - kiabált ki dühösen, s ezzel a dühvel még erősebbeket lökött a lányon.
Két másodperc, talán három a mennyországban...? Az a hang úgy húzta le újból, mint valami vasmacska, amit a lábára hurkoltak, miközben ő kilátástalanul próbált volna életben maradni a nyílt tengeren...
- Biztos vagy benne, hogy nem zavarhatlak, Kitty-Cat? - kérdezett vissza egy kaján, mély hang...
S abban a percben Eric tekintete elfátyolosodott, visszafordíthatatlanul élvezett az alatta fekvő, ismeretlen lányba.