Csodaszép, csillagfényes éjszaka volt és senki sem felügyelt rájuk, így nyugodtan pihentek a fűben, s bámulták az eget. Lenora feje Bernadeth ölében nyugodott, pupilláik közepén a csillagok tükörképe fénylett. Riku szájából füst kacskaringózott felfelé. Jólesőn szívott újra és újra a cigiből, amit Adriantól csórt el.
- Min gondolkodsz? - érdeklődött Bernadeth.
- Semmin - hazudta a fiú.
- Aha. A semmin én is szeretek... Meg azon is.
- Min?
- Hogy mi lenne ha...
- Erre még csak ne is gondolj - rázta meg szőke fürtjeit. Lenora hallgatott.
- De hisz te is arra gondoltál! - ekkor egy denevér csapkodott mellettük nem sokkal, s Bernadeth szája fülig szaladt.
- Az mindegy. De TE, akkor se gondolj ilyenre! Mit kezdenél magaddal...? Véged lenne, mint a botnak.
- Azt feltételezed, hogy nem tudnék a saját lábamon megállni?! Hát tévedsz, én legalább szépen beszélek és...
- Ja, és holdkóros dolgokat hordasz össze. Amúgy ha nem lennének ezek a szar rohamok... az enyém lenne a fél világ - nagyot sóhajtott. Fájdalmasat és lemondóat. - Miért nem ilyen az összes este? Talán ha minden este a csillagok alatt ülnék és dohányoznék elkerülne... Akkor normális lennék... és... - Riku keze ökölbe szorult. A szívében megint érezni kezdet... ahogyan süllyed. A fájdalom a mellkasába hasított, elszorult a torka, és kezdett kifordulni önmagából. Bernadeth gyorsan közbelépett.
- Shh! Nyugi, ne bosszankodj, mert csak rosszabb lesz...! Tudod mi jön akkor, ha felbosszantod magad...
- Igen - Riku nyagot nyelt. - Köszönöm...
- Az egész ennek a kis kurvának a hibája - Lenora szeme összeszűkült.
- Hülyeség. Rikunak eddig is voltak rohamai.
- Nem arról beszélek! Hanem arról, hogy egyáltalán... megfordult a fejünkben, hogy... mi lenne ha...
- Mi? Neked is...?! - Bernadeth Lenora szemébe nézett. Egészen normálisnak festett, a tekintetében most nem került felszínre a kavargó őrület. Az arca sápadt volt ugyan és nyúzott... de a hangja normális hangszínre került és értelmesen viselkedett.
- Egy kicsit - Lenora felsóhajtott. - De... még is csak... ha... csak úgy megszökünk... gondoljatok bele...
- Mit művelne Margot Kai-jal... - Bernadeth gyomra görcsbe rándult a gondolatra.
- ... mit fogunk akkor enni? - Lenora síri hangja kirobbantotta Rikuból a nevetést.
- Hogy lehetsz ilyen dög?! - sziszegte Bernadeth. - Nem az az első gondolatod, hogy mi történne azzal, aki itt marad, hanem a hasad!
- Margot val'szeg élve darabolná fel Kai-t azzal helyes kis hentesbárddal... csak úgy tocsogna a vérben, és a kiontott belei között vonaglana a...
- Riku! - visított fel Bernadeth. Lenora nyála kicsordult.
- Most ettél! - pirított rá Riku röhögve.
- Szegény Kai... - bólogatott aztán Lenora.
A hátuk mögül derűs, nyugodt hang csendült.
- Szegény Kaijal semmi sem történne. Ti meg egyelőre verjétek ki a fejetekből, hogy bárhová is mentek.
Valamennyien hátra kapták a fejüket. Lenora felvisított.
- Kai!
- Tudtam, hogy visszajössz - sóhajtott mosolyogva Bernadeth.
- Hát persze - nyugtatta meg Kai. - Na... - látta, hogy Bernadeth alig tudja türtőztetni magát. - Gyere ide, nagy lány!
Bernadeth nyüszögve pattant fel, és a fiú nyakába vetette magát.
- Tudom, hogy te sosem hagynád... - elsírta magát. Őszinte könnyek voltak. - Hogy az a szörnyeteg bántson minket...
- Ezt jól látod, Bernadeath! - veregette meg a vállát.
- Ülj le, Kai - Riku egy cigarettát nyújtott felé. Kai nevetett.
Leült közéjük, és a szájához vette a szálat.
- Adriantól csórtad?
- Ja.
- Helyes.
Nevettek. Kai rágyújtott. A füst, amelyet letüdőzött, szerteszállt a levegőben. Olyan volt, mintha a ruhái üres teret fognának közre, az inge alól, a nadrágjából, szállingózott a füst. Ez is megszokott látvánnyá vált már Pine Appleben.
- Hol van Rainbow?
Erre Lenora mordult egyet, a többiek hallgattak.
- Srácok. Kérdeztem valamit...
Újabb hallgatás.
- Jó ég... Lenora! Ugye nem árultad el Margotnak?!
- Nem mondta el! - vette védelmébe Bernadeth.
- Akkor hol van Rainbow?!
Lenora hisztérikusan felvonyított.
- Biztos megint Adriannal hentereg valahol! Mást se hozott ide az a lány, mint bajt... meg kavarodást. Mindnyájunkat veszélybe sodor!
Kainak kevés dolog okozott meglepetést. De most úgy pattant fel, mint akibe belecsíptek.
- Kai, most meg hová...
De a fiú köddé vált, mielőtt a lány befejezhette volna.
A csend kínossá vált. Rikus száraz, félelemmel teli kuncogása törte meg.
- Ezt jól megcsináltad, dagadék.