|
5.
2010.01.17. 15:22
Utoljára megszemlélte magát a tükörben és félig durcásan, félig elégedetten állapította meg, hogy bizony, ha nem önmagát látná, most felállna a farka (már ha éppen férfi testben tartózkodna ugye). Egy mélyen dekoltált, selyem topocska volt rajta, meg miniszoknya.
Ezen kívül kényelmes ruhákat válogatott össze Jessica Wayne gardróbjából, összepakolt egy kellemes rózsaszínben és fehérben pompázó budmil sporttáskába, elvette a nő iratait és most menetkészen állt.
A gond csak az volt, hogy nem tudta merre menjen.
Most gondolta. Most jön a kibaszott fordulópont...
S gondolatainak hitelt is adva elővette a mobilját. A telefonkönyve nem sok számot tartalmazott, de akik benne voltak, valóban értékes kapcsolatoknak számítottak.
Kicsengett. Kétszer, háromszor. Persze, hiszen még éppen csak alkonyodott, e korai órán a jó vámpír még nyakig a takarójába burkolózva húzta a lóbőrt.
A hang, amely a vonal végén csendült azonban határozott, kemény és éber volt. Hajszálpontosan olyan, mint amilyenre emlékezett.
- Hallgatlak – szólt bele a nő.
- Velma? – kérdezett vissza óvatosan.
Szinte látta maga előtt, ahogyan egykori barátja megmozdítja kissé a bal fülét, majd megállapítja, hogy nem ismeri a hangot, s Trent már csak azt várta, mikor küldi el ellenségesen a fenébe...
- Az vagyok, de ha nem ismerlek, imádkozz, hogy a számod lenyomozhatatlan legyen, különben felkereslek és megöllek amiért felkeltettél – mondta, és bár a hangtónusa átlagos, kijelentő mondatéra hasonlított, mégis ott rejlett benne a fenyegető él.
Hé, csajszi, nem felejtettél el valamit? Már tíz perce a jóga órádon kéne lenned, és hé, még a hajad sem kented be azzal a természetes gyógynövény kivonatos pakolással!
Jessica lelkiismerete váratlanul támadt fel Trentben, a férfi nem számított rá, és ahogyan a tükörben bámulta a női képmást, kezében a telefonnal, önkéntelen nyögés szakadt fel a torkából.
- Velma... – egészen alázatosan szólt bele, a szemeit szorosan lehunyta. – Ott vagy még? Berlinben...?
- Ki a picsa vagy?
- Trent.
Hatásszünetet tartott...és közben igyekezett önmagát is megtartani. Erőnek erejével küzdött érte, hogy Jess gondolatai ne nyomják el az övéit, és ne szaladjon mindjárt azért a pakolásért a kozmetikusához...
De képtelen volt irányítani.
Haaaahóóó! Azt akarod, hogy szöttyedt legyen a bőröd? Gyerünk már! Egyedül fogsz megöregedni. Vénlány maradsz...
- A francba – motyogta Velma a vonal végén, amitől kizökkent. Hát igen. Velma mindent tudott. Az átváltozása után kerültek össze. A helyzet kicsavart volt és abszurd. Meg akarta kefélni Velmát, ezért előzőleg egy izomkolosszusból ivott, végig sem gondolta igazán, hogy mit kockáztat. Az átváltozása után csak úgy falta a tengernyi új lehetőséget... nők, könnyű pénzszerzési lehetőség, mindenki másénál hatalmasabb fizikai erő. Akkor még nem gondolt arra, hogy miért veszi át mindazok küllemét, akikből iszik – azt hitte ez így normális a vámpíroknál. S arra, hogy mi oknál fogva törlődik ki szépen lassan minden emléke, és miért válik jellegtelenné a személyisége – nos, arra magasról tett. – Hé, Trent, ott vagy?
Le kéne borotválnom a bikini vonalam – gondolta. Legszívesebben felüvöltött volna.
- Velma – lihegett, a homloka verejtékezett. – Segítségre van szükségem... hadd lakjam nálad egy ideig.
- Vissza akarsz jönni? – kérdezte, de egyáltalán nem lepődött meg. – Trent – mondta, szinte gyengéden. – Nem fogod megtalálni...
Trent a fogát csikorgatta.
- Meg kell próbálnom...
- Trent. Légy észnél. Mindketten tudjuk, miért kellett elhagynod Németországot. Ekkora felbolydulást egy sorozatgyilkos sem okozott, mint te.
- Most már tudok uralkodni magamon.
Na persze – fellélegzett. Most a cinikus, kesernyés Trent röhögött a képébe. Ez nem Jessica Wayne hangja volt odabentről.
- Az a vámpír már rég ötven másik testet felpróbált... még arra sem emlékszel, akkor hogy nézett ki, mikor megharapott.
De Trent előkapta a zsebéből a noteszét, és elolvasta a személyleírást. Akkor kezdett jegyzeteket készíteni, mikor rádöbbent, hogy a múltja lassan semmivé foszlott az agyában. Az a rémület, ami akkor rátört, mindent elsöprő erejűnek bizonyult.
Istenem. Az a pasi tegnap éjjel maga volt a rémálom. Olyan részegre itta magát, hogy fel sem állt neki. Micsoda lúzer...
- Muszáj. Megtalálnom. Különben megőrülök! – tágra nyílt szemekkel bámulta magát, miközben ajkaival azt formálta: hülye ribanc.
Kellemes volt így, a volán mögött ülve, rádiót hallgatva a szülőhazája felé gurulni... Leszámítva persze, hogy a saját hangja helyett egy vékony, egészséges életmód- és cipőmániás nőhang vinnyogta a szám szövegét, az úgynevezett hazája pedig semmiféle szép emléket nem idézett vissza benne. Persze lehet, hogy csak elfelejtette őket.
Mindegy volt. Most csak arra tudott gondolni, hogy felkutassa azt, aki ezt tette vele... és azt is tudta, hogy Velma nagy segítség lesz. A nő okos volt, és már akkor is átlátta a helyzetet, mikor a szexis, izmos modell a falhoz nyomta őt abban a klubban, és a fülébe harapott.
Egy ideig lihegett aztán két apró, de bivalyerős tenyerét a kemény mellkasának feszítette és azt mondta: A szagod. A szagod nem stimmel.
Trent értetlenül szimatolt a levegőbe, de csak kellemes férfi parfümöt érzett. Velma komolyan megrázta a fejét, és elsietett, ő persze utána. A nő megfenyegette, hogy levágja a heréit, ha követi, mire ő szinte térdre esett előtte.
Az egész éjszakát átbeszélgették és Velma elmondta neki, hogy találkozott már ilyen jelenséggel, de ez nem túl gyakori a vámpírok körében. Aztán gyakorlatilag mindent tőle tanult meg a vámpírlétről, amit csak lehetett.
Hálás volt a sorsnak, hogy ezt legalább nem feledte el... ajka fáradt mosolyra húzódott, és egyszerre örömmel töltötte el a hazatérés gondolata.
Az, aki megharapta és átváltoztatta őt... csak az tudhatja, hogy meg lehet-e szüntetni ezt az állapotot, és ha igen, akkor hogyan. Ő is átváltozott, Trent erre is tisztán emlékezett még – hiszen a tulajdon képe nevetett az ő értetlenkedő, szerencsétlen arcába.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
