Cyber-mesék - Sniffany Felnőtt Meséi




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

01.Cyber-mesék
 
02. Archív
Réges-régi írásaim
04. Oldal
Vendégkönyv, linkek, miegymás.
Sniffany Meséi Blog

 

 

 

Alacsony Légnyomás(c)
Alacsony Légnyomás(c) : 16.

16.

  2010.03.23. 18:05


 

A bőrén még ott érezte a férfi érintését, amint tulajdon, keskeny kis ujjaival átölelte magát, s úgy sietett hazafelé. Biztosra vette, hogy Dwight még jó darabig nem fog hazatérni, azt mondta fontos dolga van odafent, a vámpírokkal...
Annabelle nem akart belegondolni ebbe a fontos elintéznivalóba, minél kevesebbet gondolt azokra a teremtményekre, akik megkeserítették az életét, annál jobb volt neki. Hálával tartozott Dwightnak. Megmentette őt, új életet adott neki...és igen, ezért hálásnak kellett lennie. De mégis, valami furcsa, új, s mégis ismerős érzés pont az ellenkezőjét váltotta ki belőle.
A benső hangja Andreas nevét sikoltotta, valahányszor Dwight eszébe jutott.
Nem lakott már messze, de egyre jobban és jobban sietett, az utcai lámpák vajmi kevés biztonságérzetet szolgáltattak neki a sötét éjszakában. Az utcájuk mostanra teljesen kihaltnak tűnt, de biztosra vette, hogy rejtőzik néhány drogos a ház mögötti parkban, s azt is, hogy valami csókolózó párocska bújik meg a parkolóban.
Csörömpölni kezdett a kulcsával.
 - Hát te meg hol voltál?
Dwight hangja felhasította a csendet, halkan ugyan, de a csendesség nála rosszabb volt, mintha kiabált volna. Persze Dwight sohasem kiabált...
Annabelle reszketni kezdett.
 - Ne! – állt meg, karját határozottan felemelte. – Figyelj, csak sétáltam, te nem tiltottad meg, hogy elmenjek és...
Csatt. Ettől a pofontól most nem hanyatlott oldalra a feje, de az arcán, mint egy óriási, szirmait bontogató virág terült el Dwight tenyérnyoma.
Dwight egy szempillantás alatt mögötte termett, ujjai mélyen a húsába vájtak, a lány nyakába szimatol, majd a kezébe fogta egy hajtincsét. Vészjósló suttogása inkább hasonlított sziszegésre.
 - Egy férfi illatát érzem rajtad... - mordult fel.
Annaballe mereven állt. Ezt úgysem fogja megúszni élve...nem. Gondolatban próbált megbékélni egy lassú, és nagyon fájdalmas halállal...ha ugyan megkapja a végén a megváltást és feloldozást bűnei alól.
 - Az enyémet – egy sötét sziluett bontakozott ki lassan a reá eső, gyér fényben.
Ez a hang... Annabelle szíve szaporán kezdett dobogni, s bár eszével tudta; nincs biztonságban, a lelke mégis örömtáncot lejtett.
 - Úgy dobog a szíved, mint akit épp basznak. Szajha – morgott Dwight Annabelle fülébe, de közben nem vette le a szemét a közeledő alakról. – És te ki a fasz vagy, festett hajú barátom?
Dwight orrlyukai kitágultak és összehúzódtak. Érezte a vér illatát...északi, tiszta vér szagát árasztotta a férfi. Ismerősnek hatott.
 Annabelle bele sem mert gondolni mit forgat Dwight a fejében.
 - Egy barátja. És jobban teszed, ha nem bántod – figyelmeztetésnek szánt fenyegetésén Dwight jóízűt nevetett.
 - Már tudom ki vagy te... – ötlött eszébe. – Együtt dolgoztok azon a videóklippen. Helmut mesélt rólad...
 - Ereszd el! – emelte fel a hangját a férfi, keze a könnyű, átmeneti kabát alá tévedt.
Annabelle már látta a fegyver egy apró szegletét...s tudta, hogy ha ő látja, akkor Dwight már réges-rég észrevette.
 - Tűnj már el! – sivított fel váratlanul a lány, mire Dwight erősebben markolta a haját, egészen a vállához szorította Annabelle fejét.
Andreas célra tartotta a kilenc milliméterest.
 - Tedd azt le! – nevetett Dwight. – A végén még megsérül a lány – kacsintott gúnyosan.
 - Esküszöm, ha nem engeded el, megöllek.
 - Tedd el azt a vízipisztolyt, és húzz a picsába! – ismételte Dwight. – És akkor csak egy kicsit büntetem meg Annabelle-t. Hallottad? Nem haragszom azért, hogy találkozott veled, mert Helmut barátja vagy. Csak azért fog kikapni, mert engedély nélkül tette.
 - Nem fogsz rá kezet emelni többé – jelentette ki Andreas.
 Dwight egyre jobban élvezte a komédiát.
 - Ezt nem te döntöd el. Ő a tulajdonom. Az enyém. A sajátom. A drágaságom. Nem láttad a Gyűrűk Urát? Balfasz... Na tűnés, mielőtt megunom, hogy itt hadonászol azzal a szarral, és letépem a fejedet...
 - Andreas, menj már! – könyörgött Annabelle.
 - Kuss, ribanc! – rántotta meg a haját újra. – Mit félted úgy? Talán megbaszott? Annak nem érzem a szagát... - szimatolt a levegőbe. S a következő pillanatban szinte fénysebességgel tűnt el Annabelle mögül, és jelent meg Andreas mellett, kiütve a kezéből a fegyvert.
Annabelle megbillent, de az ő vámpírokhoz képest gyenge látása még nem dolgozta fel az információkat...az agya meg valahol kilométerekkel mögötte kullogott.
Hatalmas csattanás, majd a repülő test és a szél vad és gyors keringője, végül Andreas valahol a ház mellett, a bokrok között ért földet, tompa, de fájdalmas puffanással.
Annabelle felsikoltott.
 - Ne vinnyogj már, nem öltem meg – ragadta meg a karját Dwight. – Csak elvettem a kedvét attól, hogy abba üsse az orrát, ami nem az ő dolga. És most gyerünk felfelé!
Annabelle tiltakozni akart, kitépni magát a férfi karmai közül, és odarohanni Andreashoz. Mentőt hívni hozzá, vele menni...megbizonyosodni arról, hogy jól van...
De Dwight elől nem lehetett elmenekülni.
 

Összeszorította a fogát, és elviselte az ütéseket. Minden egyes nádpálca általi bevágás a kerek fenekén eggyel közelebb vitte a békés állapothoz. Most nem Dwightnak vezekelt. Andreasnak.
Lehunyta a szemeit és arra gondolt, hogy a férfi méri rá az ütéseket. A lába köze ettől olyan nedves lett, és olyan forrón lüktetett...hogy nem is mert belegondolni igazán...
Ám ekkor Dwight negédes hangon szólalt meg.
 - Látom felizgultál...- végighúzta a pálcát a combja belső felén, majd a szemérméhez érintette. Aztán hatalmasat húzott rá, úgy, hogy a lány szemeit elöntötték a fájdalom könnyei. – De mivel rosszul viselkedtél, ma biztos, hogy nem fogsz elélvezni. Egyébként végeztünk.
Még néhányszor a tenyerébe csapott a pálcával, aztán ott hagyta a lányt, és kivett a hűtőből egy üveg sört. Ledobta magát a kanapéra és meglazította a nyakkendőjét.
 - Masszírozd meg a lábam! – intett neki, mire Annabelle kötelességtudóan kuporodott melléje. Kihámozta a zokniból Dwight lábát és szakértő mozdulatokkal nyomkodni kezdte. – Gondolom kíváncsi vagy rá, miért jöttem haza korábban – mosolygott rá kegyetlenül.
De Annabelle nem volt rá kíváncsi. Csak és kizárólag Andreas állapota érdekelte.
 - Emlékszel Trentre? Az a göndör, szöszi csaj testében élő férfi vámpír, Velma barátja.
 - Emlékszem – felelte kényszeredetten.
 - A hülye barom, téged akar – mosolygott rá. – De te az enyém vagy, drágaság. És nem adlak senkinek! Azt hiszi nem jöttem rá...És azt is tudom, hogy aggódsz, de megérdemled...! Mostanában rémesen viselkedsz, komolyan Annabelle, nem ismerek rád...Lehet, hogy rossz hatással van rád ez a munka?
 - Nem, kérlek, engedd, hogy dolgozzak! – szorította össze a fogait.
 - Ha továbbra is így fogsz viselkedni, megint elküldelek pornózni – emelte fel mutatóujját Dwight. Annabelle lehunyta a szemeit. Egyszer már el kellett viselnie, büntetésből...Igazán rémes hetek voltak azok.
 - Jó leszek...ígérem – hajtotta le a fejét.
 - Azt ajánlom is. És remélem tudod, hogy nem mehetsz többet a közelébe...
Annabelle szíve fájón összefacsarodott a mellkasában. Szorító, nehéz, fullasztó érzés volt. Szeretett volna inkább zokogni, csak, hogy megkönnyebbüljön, de ez sokkalta rosszabb volt.
 - Na...most menj lefeküdni. Borzalmasan festesz! Sicc!
Annabelle engedelmeskedett, de tisztában volt vele, hogy aznap éjjel nem fog tudni aludni...Ki kellett találnia valamit, hogy kapcsolatba lépjen vele, és elmondhassa neki, mennyire sajnálja az egészet, és, hogy nehogy a férfi keresse őt...Bár eztán biztosan nem fogja. S Andreasnak így lesz a legjobb...mert biztonságban lesz. Most még nem haragította magára Dwightot. Addig míg ez nem történik meg, örülhet az életének.
Annabelle csak erre gondolt, és csendesen elbúcsúzott tőle.

 

Kövess instán:

__sniffany___

 

És a FB oldalam:

Sniffany Meséi

 

Cseréim

queenlogolastversion.jpg
Queen of the Stones írásai

Brutal Wonderland

Morning Lights

Noira Quel fanfictions [eng]

 

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168    *****    Nagyon ütõs volt a Nintendo Switch 2 Direct! Elemzést a látottakról pedig itt olvashatsz!    *****    Elkészítem születési horoszkópod és ajándék 3 éves elõrejelzésed. Utána szóban minden kérdésedet megbeszéljük! Kattints    *****    Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal    *****    20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival!    *****    Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!