Buta kislány

C.  2011.08.18. 11:48

Lágy színek, nyugodt levegő. A mosolyát még édesebbé tette az elfogyasztott koktél, a szíve sem zakatolt már úgy, mint az elején. Mikor kijött a mosdóból sehol sem találta a férfit. Kicsit furcsának találta ezt a viselkedést, arra gondolt, hogy talán a nappaliban várja, de mikor belépett és körülpillantott nagyot nyelt. Mi lehet ez, valami tréfa? – gondolta, épp megfordult volna, hogy a konyhában is körülnézzen, amikor erős ujjak fonódtak a kiengedett, hátközépig érő, szőke loboncába. Nem túl durván, ám határozottan s ellentmondást nem tűrően húzta hátra csinos kis fejét a kéz, s riadalmában a levegő a tüdejében, a hang a torkában rekedt.
A mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, és a férfi nem szólt egy szót sem, csak karja erejével különös ellentétet képezve gyengéden érintette ajkát a lány finom, illatos nyakához.
A játék elkezdődött.
- Feküdj a padlóra – suttogta. A fülébe suttogott, és ő tisztán értette, de az agya még nem tudott megbirkózni az utasítással.
- Hogy…tessék?
- Mondom – s szembe fordította magával, a haját egy pillanatra sem eresztve, majd lefelé kezdte nyomni – feküdj a padlóra!
Engedett. Az ellenállás megszűnt, és ő lefeküdt, és próbálta elrejteni az ijedtséget az arcáról.
Nem tudta igazán, minek kell most következnie…
De a veszély múlni látszott. A férfi semmi mást nem tett, mint amivel már eddig is számtalanszor találkozott. Csak csókolgatta, kényeztette, becézgette őt, bókolt neki.
Aztán a feje fölé húzta a karjait és erősen leszorította.
- Így maradsz.
Úgy maradt. Nyelt egy aprót. Még mindig minden rendben volt. Nem érezte, hogy nedvesedett volna, s mégis, mikor lekerült róla a nadrág és a fűzős kis fekete bugyi, és a nyelve ott érintette meg…
Összerándult, az ajkába harapott és csendben sóhajtozott.
(Kegyetlen, amit ez a pasi a nyelvével művelt rajtam, te jó ég, ezelőtt még sosem nyaltak ki ÍGY. És az ujja. Az ujja ott volt. Nem ott, hanem OTT. Első találkozásnál. Az ujja. A fenekemben.)
Valamiért azt érezte, hogy most teljesítenie kell. Hogy valamit muszáj produkálnia. Senkit nem akart még ennyire kielégíteni. A szájába engedte, és nagyon, nagyon összeszedte magát.
- Mmm. Ki tanított ki így?
Kitanítani…? Még is mire gondolhatott? Hiszen őt senki nem tanította. Csak pasik voltak, és inkább ő tanítgatta őket, mint fordítva. De ez most egészen más volt.
Most finom volt, amit a szájában érzett, jó illatú és szívesen fejezte be, amit elkezdett.
Csak szívta és szopta és nyálazta, és néha már egészen a torkát súrolta, és olyankor kicsit visszahúzta a fejét, de a férfi mindig, mindig visszanyomta. És ő engedte.
Mikor a szájába élvezett, ő illedelmesen lenyelte az egészet, akkor fel akart ülni, látni az arcán az elégedettséget, kiélvezni a munkája gyümölcsét, ám fejét ezúttal durvábban nyomta vissza.
- Még tartsd a szádban.
Ettől kezdve minden alkalommal, mindig a szájában tartotta a partnerét, miután az elélvezett. A mai napig sem tudta levetkőzni a szokást, pedig azóta…
Sok víz folyt le a Dunán.
- Öltözz fel, zuhanyozz le, aztán hazaviszlek!
Vigyorogva ment el zuhanyozni. Kielégült volt, és roppant vagánynak és bátornak érezte magát, hogy ezt is kipróbálta.
Pedig ha tudta volna, hogy még csak el sem kezdte…Még csak fél lábbal állt a mocsárban, de máris rohamosan süllyedt lefelé. Ártalmatlan pancsikolásnak tűnt.
Egy olyan cukorkának, aminek a belsejében van a töltelék, és ahelyett, hogy türelmesen elszopogatta volna, erőszakosan kettéharapta. Túl hamar vágott bele…kellő felkészültség nélkül, forró fejjel. Hol volt ez a kezdeti kisebb utasításokkal és irányítgatással fűszerezett légyott attól, amire vágyott…? Nem sokkal később megkapta. Még többet is, mint amit el mert képzelni.
De milyen áron?