Rajzolta: Lew

 

Bizonyos ajtók ha feltárulnak

Oly sok mindent elàrulnak

 A vilàgról alkotott képem képletesen

végletesen

végérvényesen

tudatommal

együtt módosult

 Annyi szìn és érzés àramlik

Vibràlón fölém tornyosul

Elnyel, beszippant, elragad, eltemet

Visszatérni onnét — nem is tudom honnét... —

Csak transzformációként lehet

S ha lehetne màsként, akkor sem akarnék

Màr nem is ismerek rá, ki az aki volnék...

Csak azt tudom, ki voltam

Üres àrny a földi pokolban

Börtönbe zàrt szabad spirit

Humanoid apró halandóban.

Az a realitàsnak kikiáltott valósàg

– Bàrki agyszüleménye is legyen:

Neki ajànlom: heroic dózist egyen! –

a létfenntartàs, csak az kényszerît

A rendszer bedaràl, kiéget, émelyìt

Bennem új rétegeket képez minden utazàs

Asztràlsìkon, dimenziókban való kutatás

A visszatérés mindig egy mélyebb zuhanàs

Mìg nincs màr lejjebb, se' feljebb

Csak kàosz és végtelen kattogàs

Bad tripnek nevezett làzas làtomàs

 Kiégett lélek, üres receptorok

 Hiàba, egyre többet és többet tolok

Növények, tablettàk, cseppek, porok

Szintetikus létformàk, fejlett korok

gyermeke vagyok, a pakk magzatburok

 abba szültek engem, grammra kimérve

Azt mondjàk mérgezem magam

- bár innen nem jutok ki élve.

 Legalàbb az eltöltött idő legyen teli,

mint a felezősàv nélkul gyàrtott eki

Itt igaz szeretetet régóta nincs

csak instant endorfin, kemikál kincs;

az MDMA love kitölti szìvemben a hiànyt

Vastag csìk amfetamin mutatja meg az irànyt,

Ha K-holeba esve pixelek közt el talàlnék tévedni

 A zöld füstben visszatalàlok a múltamon révedni

A jövőt tervezve előre készkedni, lépkedni,

Magamba szàllok vissza.

 Sosem voltam és nem is leszek soha tiszta;

Megbékélek végül a világegyetemmel,

jól lakom a megkeresett kenyeremmel

az elfogadás egységben áll hálával és kegyelemmel

a karma mint mély életvonal összeér a tenyeremmel,

A  felsőbb erőben, a nagy egészben nincsen jogom kétkedni

Okozat és cél az, miért embertestben értelmet nyert létezni

Mit szólsz hozzá?