Első flashre finoman szelt
Szelíden
Már-már megszeppenve
Szolídan szólt szinte
elhitetve: életlen a penge
Pengeélen táncolok
száz ütemre
veretve
egyszerre
egy többszólamú
két oldalú
lemezre
Ahogy rám néz
Ahogy érint
Attól mindez
értelmét vesztette.
Egyszerű ez:
KISS -
Keep it simple
Witch
a black one
but makin' magic
(oh, how tragic)
Bitch
can take every
Inch
of You
is it illusion, real or a sweet belief?
it does not matter what I believe
Until you stay
you don't have to say
anything anymore
I start to realize that
this shitty life is beautiful
in it's own fucked up way
...whatever...
Just don't go away
Lilith merev kitartott karral, rezzenéstelenül ült lótuszülésben Annickkal szemben. Hosszú ujjai közt himbálózó obszidián inga metronómszerűen lengedezett kelet és nyugat közt, a lány üvegesedő szemei előtt.
Annick képtelen volt felidézni akár egyetlen olyan emlékképet, ahol bármely szülője, rokona felismerhető lett volna. Barátai nem voltak. A Boersma család elzárva tartotta őt a külvilágtól. Magántanulóként oktatta őt az apja, amikor nem tanult, akkor az anyjának segédkezett a házimunkában, s persze mindenekelőtt a helyi muszlim közösségi életben vett részt.
Egészen tudatlannak tűnhetett, ám rendkívül intelligens, érzékeny kislány volt, aki burokban nőtt fel. Lilith nem állhatta, hogy ne segítsen rajta. Ugyan már soha sem tudhatja meg, mi lett volna, ha normális, szabad gyermekkort és életutat kap, de azt még megtapasztalhatta, mivé válhat az ő démoni segítségével.
A nővérek napok óta nem látták Lilithet. Az a pletyka járta, hogy már nem érdekelte többé a fekete hit terjesztése. Valóban, Lilith úgy érezte, mindent elért, amit akart. Most új küldetést érzett magáénak, lelkében nyugtalanul kavargó, kitörni készülő tettvágy feszítette. Itt már egyébként is mindent véghez vitt, amit lehetett.
A katolikus egyház templomai feketén ragyogtak Baphomet vigyázó bal keze alatt. Megtette, amit az Ördög megkövetelt tőle. Most máson volt a sor, egy egész új generáción. Lilith szívügyének érezte, hogy utat mutasson nekik, hogy lássák, van más választás, mint amit a világ és a nagyhatalmak beléjük sulykoltak.
Annick Boersma volt az élő, ártatlan bárány eltévelyedett példája. Lilith anyai szeretettel oltalmazta a lányt. Nem számított hány nap telt el, hányszor telt ki a hold – nem hagyta magára fogadott leányát. Annick nem merte elhagyni a kolostor alagsorát. Probst nővér időnként hármat koppantott a minden fényt és életet kizáró zárt tölgyajtón, ezzel jelezvén, hogy ételt és italt hozott.
Lilith senki mást nem engedett Annick közelébe, még a legközelebbi bizalmasait sem. A lány így is félt, még tőle is, napok múltán is. Olykor úgy ölelte, mint anya a néma gyermekét. Bár nem lehetett szóra bírni a teremtést, osztozott a fájdalmában, átvett belőle és Annick mellkasa napról napra könnyebbé vált. Újra lélegezni kezdett.
Lilith ekkor látta elérkezettnek az időt a hipnózisra.
Elő kellett csalogatnia azokat az eltemetett emlékeket, melyek bezárták Annick Boersmát. Lilith fel akarta szabadítani a lány lelkét, kerüljön is bármibe.
A holland Trainspotting, de tényleg. Isten ments, hogy én itt összehasonlító filmkritikai elemzésekbe kezdjek, hát who am I ugye, meg hát 90-es generáció vagyok. Se nem ősgabber, semmi közöm hozzá - de azért én azt hittem naívan, hogy ez egy történelmi és zenei kulturális értékekeket megjelenítő film lesz. Hát ehhez képest csak narkóznak, szórnak és szétverik egymást, de az OST legalább fasza.
Nekem kurvára trainspotting vibe már az eleje is, ahogy főhősünk elmélkedik az egzisztenciális void és a fuck the system filozofikus mélységeiről.
"Beetje slapen beetje neuken beetje eten en dan gewoon nog een keer."
"What did we do all day? What all wild animals do.A little resting, a little fucking and occasionally getting off your butt to look for some food. Now we are 3000 thousand years further and what exactly have we achieved? We built cities, flew rockets to the moon, invented drugs against typhoid and built giant factories where we all spend fifty weeks working ourselves to death every year. Fifty weeks of toil and then go on holidays for two weeks....
... And what do we do when we're there? Exactly. A little resting. A little fucking. And occasionally getting off your butt to look for some food.
Resting. Fucking. Eating.
We haven't made any progress at all."
Mijenigaztölle. Choose life!
Az ember alapvetően egy állatias ösztönlény, egocentrikus, magát mindennél és mindenkinél különbnek tartva, mindenféle valós és logikus megalapozottság nélkül. Különösen szubkultúrákba verődve fokozódó a jelenség. Nincs kivétel. Én sem vagyok az. Sex and violence. A többi csak körítés és önfényező szófecsérelés - tette hozzá az önjelölt asztalfiók-író hümmögve lekörmölve még egy mondatot. :) Regresszálunk. Megyünk a piktogrammok felé.
Azért az cuki tanmese-jellegű, hogy a széphajú, szomorúszemű fiú paradicsompakolós ismétlődő jelenetei közepette siratja a zongorista kezeit és a soha ki nem teljesedő belső művészt. Ez meg enyhén Sefa utalás, de lehet, hogy csak én látom bele. Leven is lijden, ugyebár.
Az is egész' megható amikor a másik kopasz szanaszét veri a nője szüleinek házát baseball ütővel, természetesen külön hangsúlyt fektetve a Szűz Márias képre is a falon. Szilánkok szállnak szerteszét, ahogy az üveglap közepébe talál.
Erről annyira ez a vidi ugrik be:
Látszik a tekintetén a nemhelyeslő, megtört fény csillanása. De azért nem csinál semmit, ugyanúgy szív meg szór tovább a film hátralévő részében is. Hát ennyi ez.
A kiskutyát kár volt kivágni az ablakon, az állatokat mindig úgy sajnálom a filmeken.
Azon gondolkodtam, hogy a Broken Mindsba mikor szerettem bele, aztán rájöttem, hogy nem is a mikor, hanem a hányszor a kérdés. Először nem is figyeltem az előadót, csak odavoltam az Ensiferum Wanderer feldolgozásért. Fantasy fanatikus vagyok, a viking mitológiai tematikával meg grammra meg lehet venni.
Másodszor a 2022-es Electic Fortress-en, Anime szettje alatt álltam és csak hallgattam a Die Alone-t. Szeretem a szomorúság arcba vágó megvalósításait, ez meg afféle melodikus műalkotás, a darkabb fajtából. Jó.
Szóval igazából őket vártam, persze Hysta sem rossz Én nő vagyok, de a fasziknak kell a Hardcore Barbie és Hysta olyan, mint egy zsenge mini-Korsakoff.
„Tehetséges farkaskölyök, veszélyes lesz ha felnő.” - A HC-s fiú haverjaim imádják. A Radiummal közös trackje engem is mozgásra bírt, pedig már öregszem. Elindulni is alig akaródzott a hidegben, két vodkaszóda kellett, mire felmelegedtem, kellően feloldódtam, éjfél előtt estem le egy kicsivel, elcsíptem a hazaiakat, jól esett átmozgatni az elgémberedett végtagjaim. Még nem a végét járom, de azért már megérzem a hideget meg a bulikat is. Aztán miután megfogadom, hogy nem megyek többet, vagy csak évente egyszer, már veszem is a következő early bird-öt hirtelen kattanásoktól vezérelve. Valamiben el kell pusztulni, vagy fáradni. Az az igazság, hogy sokat javult itthon a hard felhozatal, az Armageddonos bulik szimplán jók, színesek és változatos alfajokat vonultatnak fel. Kellett már ide a vérfrissítéses vérpezsdítő vérfürdő. Úgy kell a BPM, mint a vodka – gyorsan és minél ütősebben. :D
(A short youtube vidiket valamiért nem engedi preview nézetbe rakni ez a szerencsétlen felület)
- Mi ez a track, ezt ismerem...
- Igen ez az a csilingelős,amit mindenki ismer
- De mi ez, Peacock? Nem Peacock.
- Nem tudom de mindenki ismeri
:Ja, Creeds, a Dr. Peacock in Concerten férkőzött a tudatalattimbaa dallam, márciusban, tíz óra frenchcore alatt volt rá ideje. :)
Cursative egy állat. Tört meg hard, veszett és érdekes ki van a maszk alatt (csak nem egy másik maszk? Most hallottam másodszor, már szokom, erre is rá. :)
Nem tudom megunni a régi rock/metal trackek hardcore-al alkotott szimbíózisát. Gyerekkori flash, régi ZP, csak akkor még kettő az egy arányban ittuk a vodkanarancsot a Borároson. Van, ami változik, van ami vegyül(et), ez az egész őrület. Már talpon se' kéne lennem, de azért még ugrabugrálok egy kicsit, hátha jobban alszom utána. :)
Lump. Na, mire idáig jutunk a line upban, addigra már félrehangolt rádióadás-szerű effektet vált ki az agyhullámaimra gyakorolt hatású torz káosz a szivárványhányásos fényekkel kombózva. Jó egy kicsit nézni, de nem a szokásos valóságot látni.
Bocs, hogy ezt mondom, Szívem, és ez most fájni fog... De Te is pontosan tudod, hogy jellemükből fakadóan képtelenek rendes támasztékok lenni.Ez olyan, mintha egy olyan papírra rakható kőnehezék helyett, egy gesztenyét helyeznél a lapra. Olyan kis könnyű, tüskés csonthéj nélküli gesztenyét, amit könnyedén arrébb görget a szél. Na nem gesztenyepürét, az túlzás, bár egy fagyott, tömbös, cukros gesztenyemassza is stabilabb, mint az a szerencsétlen fáról lehullott gesztenye termés. Ennyi. Ők ilyen kis gesztenyefigurák,tudod, amibe beletűzdeled a fogpiszkálót, mintha igazi barát lenne, de ő valójában csak egy GESZTENYEENBER.
'Neked meg miért néz ki így a kezed...? Ja. Ez gyors volt."
De tényleg, mi a faszt csinálsz Zakynthoson ha hétből három napon át úgy esik az eső, hogy már várod mikor jön Noé a párosított állatokkal egy kurva bárkán? Mert hajó az nem indult ahhoz a bazinagy híres sziklához a Google fotók első találatából meg a képeslapokról. Nem láttuk a hajóroncsot a Navaggio beachen. Teknőst és görög faszt, azt legalább igen.
Rázogatós Xristos
Suckynthoson felrobbant a Tinder. Persze, ezek kifigyelik a szezonálisan érkező turista csajokat, aztán sírnak, hogy mindegyik ingyen idegenvezetőt akar. És koktélokat. (Tényleg, egy hét alatt ötször annyi matchem lett, mint itthon egy hónap alatt…)
„Legalább történt valami a viharon és hullámokon kívül” alapon elemeztem ki Queen of the Stones-nak az első, szerencsétlenebb matchem. Akkor már úgy tépte a pálmalevelekből készült napernyőket a szél, hogy ebből nem, hogy fürdés, de a parton kóricálás sem lesz és ez annyira elkeserített, hogy basznom kellett és kész.
Először a strandon próbáltuk. Túlságosan fújt a szél, a hajam az arcomba tapadt, öklendeztem a saját tincseimtől.
Aztán azt mondta „I know a spot” és rövid vezetés után lefordult egy elhagyatott, egykor biztosan forgalmasan működő benzinkútra. A kopott Kärcher logó alatti koszfoltos, mocskos kirakatüvegben tükröződött a torz arcképem a kocsi ablakain át. Felröhögtem.
- I don't fuck here.
- Maybe there? - kérdezte a szemközti tisztásra bökve.
- Right, if no one sees us - hagytam rá. Helyes kis kacskaringós kovácsoltvassal díszített kút állt a fák közt, a gyér közvilágítás premier planban engedte látni az elhaladó autósoknak az ott parkoló kocsit, amiben baszni készültünk. Igazi görög romantika egy kilátóponton, valami magasabb dombon.
- Backseat – mondta tört görög-angollal, miután hátrahúzta az első ülést.
- Wait, I do my hair - előkapartam egy tengeri sótól szétmart hajgumit a megviselt, lámás kis tornazsákomból. - Like before BJ In the porn movies - vázoltam unottan, miközben fölkötöttem a hajam.
Nehezen kászálódtam a hátsó ülésre, a szandálom nem, csak a bugyim vettem le.
- Are we going to fuck on THAT?! – szárazon felnevettem, mikor megpillantottam az apró kereszt alakú ezüst medált, ami a hátsó ülés mértani közepén lógott.
..és akkor meg megkérdezte, hogy a hotelszobában ülő barátnőm miért nem megy férjhez, hogy baszhasson.
- Girls don't get marry to fuck in 2023… - sóhajtottam unottan.
A gumiban többször lankadt le neki. Rázogatni kezdte, hátha attól életre kel. A másodiknál annyira kiábrándító volt, hogy közöltem, inkább vegye le és fejezzük be. Ráköptem ő pedig másodpercre pontosan akkor durrant el, amikor utasítottam rá.
- You made a low record – nevetgélt zavarodottan.
- Nevermind. At least something happened – ásítva dőltem hátra. A lámpások szentjánosbogárként világítottak a sötét viharos szigeti éjszakában.
Greek tinder in a nutshell: A szüleimmel élek, kereszt alatt baszok a kocsi hátsó ülésén egy turista lánnyal, akit honey-nak íhívok és minden nap irkálok neki a szánalmas teljesítményem után. Hátha a szar idő rásegít.
(Nem segített.)
Andreas
Na, ő már helyes volt, potens, pénzes – és pontosan tisztában volt az adottságaival.
Még mindig pocsék idő volt és előző este Alykanason ragadtunk, mentségemre szóljon, olyan szomorú arccal ültem egy retro zenét nyomató bárban a csillagszórós harmadik koktélommal, hogy a pincérnő free shotot hozott. Attól sem lett sokkal jobb, de azért lehúztam. A taxi is negyven percet késett.
Ez az év egy Covid utánzat, csak nem fizikailag vagy elzárva. Kibaszás.
Hát másnap megint rám fért egy dugás.
Ettől legalább orgazmusom is volt és kiváló gintonikot kevert, egy elegáns, tengerparti ház üvegasztalos nappalijában.
Minimál design, absztrakt elemekkel tűzdelve, hanyag elegancia, de minden méreg drága. Jeeppel jött értem, helyes, illatos, fiatal belső építész.
Panszkodik, hogy minden nő free tour guideot akar, míg ő randevúra vágyik.
Sajnálkozó együttérzéssel hallgattam. A szemem sarkából megállapítottam, hogy baszható kategória. Az angolja is egész kellemes volt.
Azt mondta, csak egyszer szexelt lánnyal tinderről a barátnőjén kívül és füvet is csak egyszer próbált a haverjaival. De azt tökéletesen vágta, hogy olcsóbban lehet kokót szerezni a szigeten.
Érdekes módon egy szájpecek és egy dildó is előkerült.
Szegény, ártatlan fiú, akit kihasználnak a jött-ment turista nők.
Kellemeset basztunk, hamar elmentem. Nem volt nagy farka, de pont elég és ami fontosabb; tudta használni.
- You are dangerous, aren’t you? – kérdezte a párásodó szemüvege mögül, miután levedlettem az intellektuálisan kommunikáló, kifinomultabb harmincas nő szerepét és egyszerű, baszni vágyó ribancként a ruháim és gátlásaim is levedlettem, mint egy kígyó. Kifent méregfogain már gyöngyöződtek a gyönyör áttetsző cseppjei.
De ennyi. Meg egy kis másnaposság. Aztán kisütött a nap, úgyhogy végre hasító motorcsónakon repültünk Cameo Islandtől a Keri barlangokig. Beleszerettem abba a vegytiszta józan adrenalinba, amit a hullámokon ugráló, száguldó speedboat ad. A kapitány néha élvezettel stírölte, ahogy lúdbőrzik a karom és a melleim az adrenalin és endorfin egyvelegétől. A kalapom letépte a szél, de nem bántam, hagytam, hogy lobogjon a hajam a szélben, aztán mikor kikötöttünk ledobtam a ruhám és a vízbe vetettem magam. Ezért jöttem, nem tinderezni, a rohadt életbe, és ebből jutott kevesebb.
A síró, depressziós középosztály félig elcseszett nyaralása. Kéne egy motorcsónak, egy házikó a parton, vagy csak egy aprócska studiólakás. Semmi luxus, csak egy kis egérút, egy menedék, innen el… A nyomor még mindig álmodik néha, innen, a budapesti magányos kis panelszobából.
I do not believe in any deity or deified being or concept ever to have been conceived by the human mind.
Surely, as certain as the fact that the sum of human knowledge, as well as our capacity to observe our reality is so infinitesimally small as to be functionally nothing
There is or are beings or phenomena or concepts approximating what one might imagine is the totality of "Godhood".
Omniscience, omnipresence, omnipotence.
An existence governed by predestination. A universe enthralled to the path of a history set in stone.
Fatalism is not freedom. Fatalism is a perversion of the right of all beings to self-actualize. Fatalism is a repulsive abhorrence infesting the minds of homo sapiens, robbing us of our chance to realize our potential.
Whatever, wherever, whenever such a thing may be
The perseverance and prosperity of the species demands we all of us endeavor with all our might
nem tudok újra tinédzser lenni de kurvajó a kristály
Elszìvom a békapipát kikkerhoedjéban
Sniffany Nederlandban megint túl kész van
A béka sem veszi észre, ha lassan főzik meg
Ezek itt többen szép lassan ölnek meg
Rotterdam Hools,
Majdnem Kispest
Itt a falra fújt graf
màsképp' is feest
Rotterdam Terror Corpse
Jobb ha egy szót sem szólsz!
Hogy ennyi évesen
Itt ragadtàl te is
Hàny év utàn is?
Ne vegyél mindent
túl véresen.
Hollandia elvesz
emlékeket, elpusztìtott
agysejteket, szerelmeket
Pénzt.
Jelenetet rendez, mikor
kinek kedvez, kockajàték mindez.
Hazajàrok néha, mint mosolygó kis béka
Keserédesen
...ezer évesen.
Szupermaci, ujabb strigula vagy a jegyzetfüzetemben
(De a zeehondkick meg a madamm bevallom engem basztak meg 🐸💚😬)
Kész vagyok mint a hàzifeladat
A jegyeladásban, apró szàmadat
Nem'tom mi ez a kibaszott kàosz àradat
és, mondd, miért kötök ki mindig ugyanott?
Annyiszor lekéstem azt a sàrga vonatot
Több sínen siklott ki, az is, meg az életem is
Lehetne ez puszta véletlen is
de a màniàkus séma túl gyakori ahhoz
A fogyatkozó fejezetek gátolják, hogy lapozz
***
Amikor háromszor mondom le majdnem az egészet, de azért bevásárolok hat kiló narancssárga ruhát X-Qlusive-ra. Végül mikor már rezignáltan, félrészegen, hátradőlve mindent elengedek Rotterdam Beergaardenjében, akkor csak rám nézel, hogy akarok-e jegyet én meg odacsúsztatom a telefonom feloldva, a-lanatural, minden mocskos chatablakkal megnyitva. Mire imbolyogva visszatérek a női mosdóból egy random szervált sörrel a kezemben, amiben ki tudja mi van, de enyhén darál a kép (a másik slejmet okádik induláskor pedig én szóltam, hogy valami van a piában és nem én voltam - ja, hogy hánytam? Nem emlékszem.), addigra nyertél nekem egy Supremacy jegyet. Mint aki jól végezte dolgát megint hátra vágódok a széken, eszembe juttatjátok, hogy még egy jegy kéne. Ja, hogy - legyintek. Azt is megnyeritek. Belenyalok a kristályba, teszt meg amolyan minden mindegy jelleggel. Keserű, aztán édeskés. Pure.
K. utálja ha írok róla, úgyhogy nem írok. (De azért csak írtam, bleee XD) <3
Már hazafelé megérint picit, a bulin a meleg napsütötte Brabanthallanben meg széjjelvág. Pont kellemesen, kétkörösen. Azért vicces, hogy az első adagom bevételekor egy egész sor női mosdót elkordonoznak, és egyedül állok ott. Most akkor rajtakaptak, vagy VIP vagyok?
Mit számít már, de tényleg? KUT bazmeg, Supremacyn vagyok és azt sem tudom ki játszik, mert minden ugyanúgy szól. Szépek a fények. Drága a sör. Kurva dögösek a félmeztelen kétméteres fresh holland huszonéves fiúk. Az egyik narancs legyezővel kínál, de csíkot kér. Nem kell legyező, amúgy is van már kettő, az egyiket úgy találtam. Törött volt, de örökbe fogadtam. Az MDMA erősítő a haldokló empátiám. Nem panaszkodom, öt percet nem ültem a bulin, végig verettem, ahogy kell, jó volt azért, de már most a Pandemoniumot várom. Pedig ott, na ott aztán biztosan nem lesz megváltás az Infinite Chamberben. :D (BTW ha valaki tud egy kis megváltást, csere is érdekel.)
***
Amikor háromszor mondom le majdnem az egészet, de azért bevásárolok hat kiló narancssárga ruhát X-Qlusive-ra. Végül mikor már rezignáltan, félrészegen, hátradőlve mindent elengedek Rotterdam Beergaardenjében, akkor csak rám nézel, hogy akarok-e jegyet én meg odacsúsztatom a telefonom feloldva, a-lanatural, minden mocskos chatablakkal megnyitva. Mire imbolyogva visszatérek a női mosdóból egy random szervált sörrel a kezemben, amiben ki tudja mi van, de enyhén darál a kép (a másik slejmet okádik induláskor pedig én szóltam, hogy valami van a piában és nem én voltam - ja, hogy hánytam? Nem emlékszem.), addigra nyertél nekem egy Supremacy jegyet. Mint aki jól végezte dolgát megint hátra vágódok a széken, eszembe juttatjátok, hogy még egy jegy kéne. Ja, hogy - legyintek. Azt is megnyeritek. Belenyalok a kristályba, teszt meg amolyan minden mindegy jelleggel. Keserű, aztán édeskés. Pure.
K. utálja ha írok róla, úgyhogy nem írok. (De azért csak írtam, bleee XD) <3
Már hazafelé megérint picit, a bulin a meleg napsütötte Brabanthallanben meg széjjelvág. Pont kellemesen, kétkörösen. Azért vicces, hogy az első adagom bevételekor egy egész sor női mosdót elkordonoznak mire előkecmergek, és egyedül állok ott a sornyi toitoi előtt. Most akkor rajtakaptak, vagy VIP vagyok?
Mit számít már, de tényleg? KUT bazmeg, Supremacyn vagyok és azt sem tudom ki játszik, mert minden ugyanúgy szól. Szépek a fények. Drága a sör. Kurva dögösek a félmeztelen kétméteres fresh holland huszonéves fiúk. Az egyik narancs legyezővel kínál, de csíkot kér. Nem kell legyező, amúgy is van már kettő, az egyiket úgy találtam. Törött volt, de örökbe fogadtam. Az MDMA erősíti a haldokló empátiám. Nem panaszkodom, öt percet nem ültem a bulin, végig verettem, ahogy kell, jó volt azért, de már most a Pandemoniumot várom. Pedig ott, na ott aztán biztosan nem lesz megváltás az Infinite Chamberben. :D (BTW ha valaki tud egy kis megváltást, csere is érdekel.)
PS: nem'tom. Ez itt most nem egy Supremacy beszámoló. Persze, jó volt, meg minden, de az időzítés, a betegség, a lemondások, a sold out és a pótlék X-Qlusive volkliedje énekkórista kilátásai annyira lehoztak az életről, mint háromnapos lejövő egy normális fesztivál után, csak ez sajna a before volt. De azért a káosz rendre intett, alakult itt minden is, még több is, mint kellett volna. Azért Furyant szétadtam, csak ezek a félórás szettek még az én kattogó óraművemben is furcsa időzavart képeztek. Legalább Gay Zero Project sem mert ilyen ultradivat kislány HS-t tolni ezen az eventen. Nem mondom, hogy maga volt a sötétség, de azért közelítgetett a szürke ötven árnyalatához. Baszott ez, csak nem akkorát. Vagy az én toleranciám és ingerküszöböm tolódott túl. Meg amúgy is imádok panaszkodni.
Van ebben valami, hogy ez a hatalmas elbuzisodás és transzgender generáció annak a következménye, hogy a férfiak érettségi határideje kitolódott, a nők meg egyre korábban érnek. A faszik mamahoteleznek negyven éves korukig, nem tudnak elköltözni, meg leválni anyagilag, sem érzelmileg. A nők simpeltetik és kihasználják őket, szex nélkül, úgyhogy a végén mindegyik leszopja egymást, mert az marad.
Konklúzió: A faszszopás felé vezető út simpekkel, incelekkel és közös no fap marathonnal van kikövezve.
-Az ázsiai gecinagy élvezettel nézi, ahogy próbáljuk kirakni a csempéket.
-Biztos jól szórakozik, hogy na a kis csicska europidok egy szaros puzzle-t nem bírnak megoldani xD
***
- Nézzük az árakat...
- Most mit akarsz manifesztáltam neked nyolc penny-t.
- Fontot. Milliomos vagyok geci
***
- Ez ez a város...Budapest élhetőbb.
- Ugye?
- Ja es a cigányok nem rosszabbak, mint a kendősök.
- Ugye?!
-Ja. Meg a faszik is...fu...
- Szerinted miert jartam évente ötször Párizsba, megnézni az Eiffel tornyot?
- Hát...
- BASZNI MENTEM.
****
Biztos vagyok benne, hogy 15 másik csajra is ráírt velem együtt. Elment a gusztusom. Nőnek akarom érezni magam, nem egy villásdugós igazi Uk forma konnektornak, ami nem is tölt. Csak
zárlatos. Kieg. Es a végén felrobban a faszba.
***
Az egesz vilag borderline mer határokat húztunk az országok közé.
"Akartam írni, hogy "Parts of you are not yours" – this part is art. Ez a te (p)ar(t)s poetica-d. Zseniális." - Sniffany
Ahol a magyar származás az irodalmi angollal találkozik a kortárs káosz alkotás teremtő erejével. Az a multilinguális nyelvhasználati szint, ahová még Sniffany-nak is fejlődnie kell. Ez itt a bakELIT art-cult, only for the occult <3
....a többieknek ez már túl bonyolult.
Love letters to Beloved Cities – Pt. 1
-
As soon as I’d arrived to meet you for the first time, I’d left you almost immediately.
Parts of you are not yours, but independent elements bound to your proximity.
I had not even gotten to know you, whereupon I’d realized, suddenly:
I’d never even known me.
Just like that, I was thrust, inadvertently, into a whirlwind of proclivity.
-
Two-thirds of the year you are cruel; battering me with inequity.
That latter third though. Heh,
I became ensnared by magical prophecy.
With no chance for respite or recourse, I resolved never to resign myself to destiny.
“Rather than submit to thy dominance, I choose oblivion!”
You are so near, and yet still: so far away.
-
What then, I wonder, draws me back to you,
Again and again,
Interminably?
Is it your calm assertiveness? A kind of minimalist, orderly beauty?
Or is it the wildness hidden underneath your skin,
Not even a veneer, simply: translucency?
That peculiar way you have civilized your noble savagery?
-
You are so near, and yet still: so far away.
And vast distances are difficult to traverse, with many a danger
Along the way.
But in your stead, I wouldn’t be surprised, should I suddenly
Appear again and again, having made my foray.
Until such time, do me a favour and never change, ma chérie.
Amikor felszállunk pont ez szól a podcastben, mindig tűpontosan találó aléfestőzene a hard az élethez, legalábbis az enyémhez.
A bácsi mellettem kioffol, tátott szajjal, hátra dőlve alszik.
A C ülésről bámulom a felhőket, éreimben száguld az adrenalin.
I can move every mountain
Climb every tree
Fly like an eagle
High as can be
...I want to be free
Es minél inkább hitegetjük magunkat a szabadság illúziójával, minél inkább kergetjük, annál több láncra verjük magunkat
Paradoxon ez, a lelkesedésem alábbhagy (valahol a Duna felett), de nem baszódik el teljesen a kedvem, mert pontosan tudom, mint jó kis diáklány megtanultam a leckét,
AJÁNLOM AZ OLDALT
