Minden perccel egyre közelebb van. Érzem. A ház szíve... Dobog. Úgy pulzál, olyan hevesen és gyorsan, mint még soha, szinte az én véremet pumpálja végig a vízvezetékcsöveken. 
Helyettem lélegzik, az ő szeme az én látásom, parányi szálkái a bőröm alá fúródnak. Egyek vagyunk, a ház, meg én. 
Az ikrem, a vérem, mintha csontjaim helyén húsomba vájó fahasábok feszítenék a testem, úgy tapintom az ő élettől meleg, hamvas felületét. Összeolvadunk.
 ..És látok
.. És hallok.
 Mindent.

Ősz

A vén falak zokognak
Napfényárnyék
Fekete tinta
Ezüst tinta
Átkelés
Varázsló
Szörnyeteg
Szennyvíz

Tél

Az első hó
Jégvirág
Phaedra
Krampusz
Lopakodó
Sírhantok

Tavasz

Szeretlek, anya..
Apja lánya
Terülj, terülj asztalkám!
Lepel, mely porba hull
Dana mesél
A Te véred, az Én vérem

 Nyár

Napok a nyárból - Epilógus

Szólj hozzá!Köszi!