Sajnálom, nagymama
2008.09.26. 19:09
Emlékszel még,nagymama
rám mikor
kislányként térdedre ültettél
esténként nekem
az életről meséltél?
Aztmondtad,nagymama
egyszer majd
szívem oly szerelemnek lesz odva
mint mikor a csillagok
szerelmesek az egyetlen Holdba..
Súgtad,nagymama
szeretete
kicsiny unokád iránti
feleségül vesz
majd engem a királyfi.
Vártam már,nagymama
vártam,hogy nőjek
nőttem,de udvarlómnak nem tudtál örülni
sírtam,zokogtam
szerettem volna előtted kicsire törpülni..
Látod,nagymama
felnőttem
és tán meséd nem is rólam szól
nem a Szépség,
a Szörnyeteg vagyok,így van jól.
Remélted,nagymama
világra hozok
majd sok-sok dédunokát neked
míg
végső álomra nem hajtod fejed..
Szemfödőd,nagymama
és én
itt állok,s mesélek neked
kívánságod
teljesíteni nekem nem lehet.
Sajnálom,nagymama
mit megálmodtál
nékem egy szerető,odaadó társ
kevés vagyok...
S a mesédet megéli majd más...
|