Szakadt film az álom,újra egy ébredés
Felkelni az ágyból,nincs már késztetés
Monoton szürke felhők kúsznak az égre
Napsugár már évek óta elbújt mögé félve

Felkelsz,tükörben sápadt képedre köszönsz
Leöblíted,mintha így lemoshatnád a közönyt
Ruhát öltessz,eltakarva bűntől vétkes tested
Mosolyogsz,e hazug görbét az arcodra fested

Kilépsz lassan,kulcs kattan a zárban
Elméd mélyére menekülsz a várban
Bárhová nézel mindenhol gyűlölt emberek
Fájdalmas látvány igaz?Lehajtod a fejed...

Kizárod a világot,olyan ez mint egy üldözés
Közeledő árny,harsány sikoltás és ütközés...
Újabb napot üresen hagysz magad mögött
Hiszen láthatatlan vagy a többiek között.

Újra reggel,ébredő város,te is felkelsz
Csörög a telefon,felveszed és felelsz
Hangod süket fülekre talál a vonal végén
Miért szórakoznak?Hagyjanak már békén..

Unott képpel osztályodba lépsz
Barátodtól egy szál cigarettát kérsz
Mintha észre sem venne téged,elfordul
Furán érzed magad,senki sem mozdul

Megszoktad már,hogy veled nem törődnek
Nem érdekel,hogy hozzád nem kötődnek
De miért vannak mind-mind feketében?
Mi gátolja őket kérdésedre felelésben?

Egy szál rózsa hever padodon
Méla undor ül mérges arcodon
Dühödben földhözvágod a virágot
Ostoba tréfájáért átkozod a világot

Egy lány a rózsát felveszi
S ahol volt,padodra helyezi
Rajtad keresztülnéz,könnyes az arca
Gyásznak bús kifejezése ül most rajta

Zabolátlan indulatod innen haza vezérel
Földet bámulva közben előre nem nézel
Elbotlassz egy újságban mely lábad elé száll
Címlapján a te neved és a beleset dátuma áll...

Értessz már mindent,nem álom volt csupán
Egy autó ütött el,mikor rohantál a busz után
Hirtelen rosszúl leszel,eltűnsz a semmiben
Megnyugodnál végre,de nem marad ennyiben.

Temetőben állsz,gyászoló alakok között
Édesanyád görnyed össze sírva sírod fölött
Eljött mindenki,az összes barátod
Siratnak téged,fáj nekik,ugye látod?

Életedben először szíved összeszorul
Arcod nem undortól,fájdalomtól torzul
Üvöltve,átkozódva tekintessz az égre
Hogy mit hagytál itt,megértetted végre?