Porcelán

  2009.12.17. 20:48

Kerek világ szegletének
mesebeli lénye tán,
Édes álmot szór az ének,
csilingelő porcelán.

 

Kicsiny háznak átlátszatlan,
üvegtelen ablakán,
Derengő arc, fájdalmatlan,
érzéketlen porcelán.

 

Fehérjében tükörképem
ó bár egyszer láthatnám,
S én lennék a párja nincsen,
érintetlen porcelán.

 

Bokor alján kuporogva,
várok míg az est leszáll,
Féltékenyen fuldokolva
vágyakozom, porcelán...

 

Vágyom rá, hogy tevé váljak,
Hogy szép legyek és ostobán,
Gyűlölhessek, s én lehessek
A te helyedben, porcelán.

 

Szív nélkül tündökölve
A tiltott, édes almafán,
Világában üdvözülve,
Boldogságos porcelán.

 

S én ki érez, s satnya test,
a csodától messze száll,
Lelke törik ezer felé,
mint értéktelen porcelán.