Cyber-mesék - Sniffany Felnőtt Meséi




 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

01.Cyber-mesék
 
02. Archív
Réges-régi írásaim
04. Oldal
Vendégkönyv, linkek, miegymás.
Sniffany Meséi Blog

 

 

 

Szösszenetek
Szösszenetek : Elvesztett fogadás

Elvesztett fogadás

  2008.09.26. 19:31


-Ma lesz az éjszakája, hogy meghalsz, Even Stone. - Magabiztos mosolya szinte felvillant a tetőablak matt üvegén. Órájára pillantott, még öt perce volt. Tökéletes sötétség és nyugalom uralta a háztömböt, mintha precízen megtervezték volna az egészet. Fekete haja hosszú lófarokban simult háta közepére, testére feszülő, rugalmas ruháját valósággal elnyelte a lépcsőház. Két világító macskaszempár zöldellő fénye, s egyenletes, nyugalmas légzése bizonyította csupán ott tartózkodását. No meg persze csendes szívdobbanásai, mert volt neki szíve is, a közhiedelemmel ellentétben. A városban mindenki ismerte a nevét, de senki sem tudta arccal párosítani azt. Mindenki hitt a létezésében, de senki sem volt tisztában valódi kilétével. Tucatnyi néven emlegették, volt ő Szívtelen, s Fekete Szívű, de még Jegesként is suttogtak róla az emberek. Ez utóbbit az egyik igen híres gyilkosságának köszönhette. Az Apja konkurens cégének vezetőjét a belvárosi húsüzem fagyasztójában találták meg. Testén egyetlen látható sérülés éktelenkedett, a kampó okozta seb, melyre elhullott dögként akasztották fel.
A lift lámpása végre világítani kezdett. Sárgás, fakó fénye nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a sarokban várakozó nőt felfedje.
-Ez az szépségem, gyere a mamihoz. - Suttogta, abban a halk hangban is tisztán kivehető volt a vágyakozás.
A liftajtó felnyílt, s a pocakosodó, középkorú férfi gyanútlanul csoszogott ki, zsebébe mélyesztette kövérkés ujjait. Elővette a zöld tartalmú kis tasakot. Minden éjjel meglátogatta a tetőtérre kivezető emeletet, hogy teljes titokban elpöfékelhesse a marihuánás cigarettáját. Egy névtelen kis senki volt. Barátai nem voltak, a családja valahol tőle messze tengette mindennapjait. Senkinek sem fog hiányozni, ha egyszer csak eltűnik, s ezt Jeges pontosan ugyanúgy tudta, mint Evenezer Stone.
A férfi a lenyitható tetőablakhoz sétált kényelmes léptekkel, kinyitotta azt. Jeges árnyaként követte, talpai egy cica tappancsának puhaságával érintették lágyan a linóleumot. Ujjai késének nyelére fonódtak, a kopasz kihajolni készült, de torka megakadt a hideg fémben. A nő kezével egyetemben.
Két áldozat szedte szaporán a levegőt, két döbbenettel vegyes rettegéstől kerekre tágult pupilla, egyetlen cinikus nevetés fogságában.
-Hogyan jutottál be? - Kérdezte szárazon Jeges, torka egészen összeszorult, minden igyekezetét összeszedte, hogy leküzdje a testét lebilincselő fokozódó pánikot.
-Egyszerűen. - Even halk suttogása füle mögé csapódott, bőre borsókázni kezdett attól a forró levegő által kísérelt rideg hangtól.
-Mi ez az egész? Kik..ma-ma guk? - A férfi hangja érdesen, szakadozva vágta el a kettejük között lassan lángjait bontogató gyilkos tüzet.
-Mi lesz Sarah? Félre állsz? - Ajka továbbra is közvetlenül a nő nyaka, s füle találkozásánál mozgott, kínosan sakkban tartva ezzel őt.
-Nem.
-Nem tudsz veszíteni. - Csóválta fejét sajnálkozón. - Kár. - Jegest váratlanul érte a penge éles bemutatkozása, nem ilyesfajta ismerkedéshez szokott ő. Bőréből kiserkenő vér csípősen csiklandozta végig nyaka finom vonalát. Evenezer nem játszott, s ezt nagyon is jól tudta. Leeresztette a kést áldozata torkától. - Ügyes kislány. - Mosolyodott el Even.
-Kérem.. - A kövérkés ember szánni való látványt nyújtott, amint a falhoz szorulva, megrogyott térdekkel bámulta kétségbeesetten a sötétben haloványan kirajzolódó sziluetteket.
-Csináld már. - Mordult rá a nő. - Ne játszadozz. Ma már eleget szórakoztunk. - Undorodva húzta el száját, valóban gyűlölt veszíteni. Ez a játszma közöttük régre nyúlt már vissza, a város két legrettegettebb bérgyilkosa, titkos versengést tartottak éjszakánként, mikor senki sem látta őket. Hosszú éjjelek, gyűlöletes hajnalok, vagy mámorban fürdő reggelek jellemezték Jeges mindennapjait, függően az aznap éji győzelmétől, vagy épp' vereségétől. Ők ketten látszólag ugyanolyan jók voltak. Even csendes mozgása a fák suhogásába olvadt, míg Jeges sebessége, s ügyessége macskáéval vetekedett, noha ezúttal nem sikerült talpra érkeznie. Váltakozva kerekedtek felül egymáson, nagyobb előnyre egyikük sem tett szert. Az egésznek semmi értelme nem volt, semmi alapja, csupán a megmaradt láncok, melyek a két forrongó fiatal kezeit még megkötötték valamelyest, ezeket próbálták meg leszaggatni magukról.
Nem volt más hátra, kellett egy telihold, mely mindent eldönt. És így került a képbe a szerencsétlen Ben Palmer, ki most holtan feküdt Even Stone fémcsatos csizmái előtt.
-Gratulálok. - Szólalt meg halkan a nő.
-Köszönöm. - Evenezer meg sem próbálta titkolni büszkeségét. - És most.. - Fordult feléje, mire ő ösztönösen hátrálni kezdett. Akadt ennek az utolsó versenynek egy kritikus pontja is, mely sokkal inkább tette fogadássá, mint puszta erőpróbává.
Jeges lélegzete is elakadt, nem bírta elviselni, ha félnie kellett. S most érezte, hogy nem alaptalanul koccannak össze térdei, talán Even ugyanazt fogja vele tenni, melyre fordított esetben ő is hajlana.. Nem, az nem lehet.. Nem lehet, hogy így érjen véget.
-A tetőre. - Hangzott a tömör utasítás.
-És a holttest? - Vonta fel szemöldökét, egyszerre fülig szaladt a szája. Gyorsan rendezte arcizmait, bár Even ezt a sötétben úgysem láthatta, de azért biztos, ami biztos.
-Öh.. Igen. Majd én viszem. Ja.. és a fegyvereidet is add ide. - Tette hozzá. Jegesnek nevethetnékje támadt, hiába Evenezer profizmusa, ő is csak férfiből van. S győzelmének diadalittas érzése még az ő rendíthetetlen hidegvérét is felforralta kissé. Talán pont ez az, mi javára válik majd.
A nő kelletlenül dobta le maga elé kedvenc vadászkését, ezt követte a coltja, majd a combfixhez erősített kilenc milliméteres, a jellegzetes nyakékbe csavarható tőr, s persze az elmaradhatatlan barátja, az övnek álcázott fojtókötél. A tárgyak hangos csörömpölés közepette értek földet.
-Mit művelsz? - Sziszegte Even, idegesen forgatni kezdte fejét. - Fel akarod verni az egész házat?!
-Nem mondtad, hogy csendben tegyem le őket. - Vont vállat. - Innentől te rendelkezel velem, ahogyan megállapodtunk. - Felelte angyali hangon, szemeiben kaján fény csillant. Even szemei összeszűkültek, látszólag komoly erőfeszítésébe került, hogy ne ugorjon neki a nőnek.
-Így van, Sarah. Gyere ide.
-Miért szólítasz így? - Kérdezte megvetőn, de azért odasétált hozzá. A férfi kezei azonnal végigsiklottak testén, mi több, arcátlanul fogdosták meg még intimebb testtájékait is. - Mi a francot csinálsz?!
-Megmotozlak. - Felelte nemes egyszerűséggel, s leplezetlenül elmosolyodott, mikor ujjai a kelleténél tovább időztek Jeges keblein. - Egyébként meg azért, mert én tudom ki vagy.
Jeges gúnyosan horkantott.
-Na, gyerünk. - Aprót taszított rajta, mire ő végre megindult az ablak felé. Nem látta, csak hallotta, amint Evenezer összeszedi az ő kicsikéit, a barátait, a szövetségeseit.. Indulatát lenyelte, s kimászott az ablakon.
Az első, mit érzékelt az arcába süvítő szél. Szemei könnyel teltek meg, így nem láthatta tisztán a csodás kilátást, melyet az alattuk mélyen elterülő hatalmas metropolisz nyújthatott neki.
Utcai lámpák fényei megannyi tündöklő szentjánosbogárként ragyogtak fel, az ő hunyorgó szemei azonban elmosódott fénycsíkokként látták őket. A szél elcsendesülni látszott, s ő lassan megnyugodott. Eme állapota csak addig tartott, míg nem érezte a férfi kezét derekára fonódni.
-Ha ki akarsz lökni, legalább váratlanul tedd. - Morogta.
-Ideges vagy talán? - Élcelődött.
-Tán te nem lennél az, ha az életed pengeélen, vagy egy tető tetején táncolna? - Kérdezett vissza.
-Csakhogy nem ott táncol.. - Suttogta fülébe immár cseppet sem gunyoros, vagy fölényes hangon, nem, egész más sütött azokból a szavakból. - Hanem az én kezemben. - S hogy nyomatékot adjon szavainak, lágy ajkakkal tüzes csókot lehelt a hófehér nyakra, mely grálként világított neki a sötétségben. Jeges lélegzete mellkasában rekedt, erre a legkevésbé sem számított.
-Mi az ördög ütött beléd, Even? - Sistergett, bár mozdulni továbbra sem akaródzott neki. Fegyvertelen volt.
A férfi szembefordította magával, aznap éjjel először nézett farkasszemet a feketével kontúrozott, borostyánkövet idéző szempárral. Abban eszeveszetten pattogzottak a kis szikrák, rá cseppet sem valló hévvel kezdett beszélni.
-Nem érezted? Egyszer sem? Minden éjjel láttalak, de egyszer sem érinthettelek meg. Beszéltünk egymáshoz, fenyegetések százait szórtuk a levegőbe, de érinteni...
-Én meg akartalak érinteni. - Vigyorgott a képébe. - De az számodra halálos lett volna, Evenezer.
Mosolya kegyetlenül terült szét arcán, nem akart lekopni onnét, még akkor sem, mikor Even ujjai erősen markoltak rá vékony karjára.
-Ma éjjel, az enyém vagy.
-Ez így van .
Szemébe nézett még utoljára, s tudta, mi következik most. Világossá vált számára, hogy itt jóval többről van szó, mint puszta testi vágyról. A hírhedt halvérű gyilkos, Stone, még sem olyan, mint amilyennek eddig mutatta magát. Lám benne is ott él a vágy a szerelemre, mely belőle, Jegesből már réges-rég kihalt.
Ajkaik összeértek, a férfi nyelve mérhetetlen szenvedéllyel vette birtokba az övét, s el kellett ismernie, hogy Even kegyetlenül jól bánik a test szavaival. Feloldódott a csókban, idegességét félretéve viszonozta azt, ujjai felkúsztak a félhosszú, fekete hajtincsek közé. Élvezettel túrt bele, egy másodpercre ismét tulajdon kezében érezhette az irányítást. Evenezer hirtelen szakadt el tőle, szinte még ki sem hűlt a szája, mikor forró páraként csapódott le rá a néhány szó.
-Ne feledd, most én vezetek. - Mondta, s újból csókolni kezdte, közben megoldotta derekán a fűzőt. Érezte, hogy mellei lassan szabaddá válnak, az est hidegétől, vagy a férfi testének forróságától, de kőkeménnyé váltak, s most érintésért kiáltottak magányosan.
-Élvezd ki, amíg lehet. - Morogta, erőnek erejével próbálta tisztán tartani elméjét, de ősi ösztönei lassacskán minden korlátot a porba taszítottak, egyre gyorsabban lekerülő ruháival együtt. Even ujjait, s kézfejét is finom tapintású, hasított bőr kesztyű fedte, de ezen keresztül is érződött érintésének forrósága. Csókjai nem kímélték egyetlen porcikáját sem, s bár belül hűvös maradt, teste kérlelhetetlenül hevült fel a gyengéd ostromtól. Lehunyta feketével erősen kihúzott szemeit, pillái néha megrebbentek, mikor a gyönyörű hideg végigrázta testét egy-egy kósza harapás nyomán, karjaival a férfi nyakába kapaszkodva tartotta magát. Elhatározta, hogy ő bizony semmit sem fog tenni, akár milyen szigorúan is diktálják vágyai a testi örömök viszonzását. Even ajkai rátapadtak a nyakára, ez már több volt a soknál. Fejét hátravetve kéjes nyöszörgés hagyta el már cseppet sem száraz torkát, nyála csaknem végigcsorgott gödröcskés állán. Evenezer bujasága kimeríthetetlenül élte ki magát az ő testén, s tagadhatatlanul élvezte, amint a forróságtól sugárzó kemény férfitest az övéhez feszül.
Fejéhez kapott. Nem értette, Evenről még is hogyan került le a ruha..
-Mi a baj? - Susogta, arcát arcának dörgölte, akár egy kölyökmacska, szinte hallani vélte még a halk dorombolását is.
-Semmi. - Sóhajtotta, felfoghatatlannak bizonyult számára a tény, hogy tulajdon kezeivel szabadította meg ellenfelét az ingétől, sőt, a nadrágjától is.
A ház tetején álltak összefonódva, csípőjük csaknem egymásba olvadt, oly szorosan szorították egymáséihoz, lüktető ágyékuk máglyaként hevítette őket a hűvös, vértől vétkes hajnalon.
-Kívánlak. - Mosolyodott el Even, s nyoma sem volt a korábbi kihívó görbületnek szája sarkában. Őszintén, csillagként ragyogó szemekkel nézett a nőre, tán még reménykedett is egy kicsit...
-Akkor mire vársz még? - Kérdezte kéjesen, s Even elhitte, hogy cseppnyi megjátszott vágyakozás sincs a költői kérdésben.
A következő másodpercben Jeges egész testében reszketni kezdett, a tető jéghideg felülete valósággal megfagyasztotta felhevült bőrét. Büszkeségét egyszerre sérteni kezdte ez az alárendelt helyzet, ezt csak fokozta az, hogy Evenezer fölébe magasodva helyezkedett el széttárt combjai közt. Lehunyta szemeit, feszes, apró csókokat érzett a köldöke tájékán, s egyre lejjebb is, várta, hogy a férfi nyelve beférkőzzön oda... Helyette váratlanul töltötte ki őt teljesen férfiasságával. Felnyögött, feje oldalra bukott. S amit ott látott, egy teljesen új tervet kezdett bontogatni fejében. A tető pereme alig két méterre volt csupán tőlük. Magában elmosolyodott, hatalmas büszkeséggel töltötte el, hogy még így is, az élvezetes mozgás közben is tisztán képes gondolkodni. Hirtelen kerekedett felül a férfin, lovaglóterpeszben helyezkedett el rajta, pajkosan hajolt le, nyelve hegyével végigcirógatta a kidolgozott mellkasát.
Even néhány másodpercig élvezkedve figyelte az ütemesen fel-le libbenő melleket, lágyan megmarkolta Jeges fenekét, mely izgató mozgásával tette lehetővé, hogy a nő még mélyebbre fogadja őt magában.
-..na azt már nem. - Ismét ráfordult, két karját feje felett fogta össze, ezzel jelezvén, hogy nem kívánja átengedni a vezető pozíciót. Jeges édesen elmosolyodott, s a férfi visszamosolygott rá.
-Szeretlek . - Mondta egy pillanatra megállva, finom pihegése kellemesen csapódott le Jeges bőrén. - Hagyjuk abba ezt az értelmetlen versengést.
-Én is így gondolom. - Felelte csendesen, különös fény csillant smaragdszemeiben.
-Igazán?
-Igen. Ég veled, Even Stone. - Kacagott fel jó ízűen.
Lábait összeszorítva, rugó módjára rúgta gyomorszájon a férfit, ki némán, levegőért kapkodva zuhant alá, hogy martalékává váljon a város örök forgatagának.

 

Kövess instán:

__sniffany___

 

És a FB oldalam:

Sniffany Meséi

 

Cseréim

queenlogolastversion.jpg
Queen of the Stones írásai

Brutal Wonderland

Morning Lights

Noira Quel fanfictions [eng]

 

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre