Kenyeret pirított és zöldséget szeletelt, mindösszesen ötször vágta meg az ujját, amiből már sűrűn szivárgott a vér, de ez egyáltalán nem szegte le kedvét. Vigyorogva figyelte mesterművét, ízlésesen helyezte el a reggeli összetevőit az ezüst tálcán. Korábban soha sem készítette maga az ennivalót, ha olyan kedve volt, csettintett egyet és bármelyik szobalány ugrott. Most azonban meg akarta lepni a lányt, és maga előtt már látta is Angel meglepett arcát..
-Főnök! - Robbant be váratlanul a konyhába Ron, a kés pengéje ezúttal csontig szaladt a bal mutatóujjában.
-Bassza meg!- Szisszent fel, elrántotta a kezét. Papírtörlőért nyúlt,de útközben mindent összekent, amit csak lehetett..
-Bocsánat.
-Miért kell úgy közlekedned, mint egy tank, heh? - Dörrent rá.
-Szakmai ártalom. -Vont vállat vigyorogva, mire Maximilian is elmosolyodott. Az egyik legrégebbi alkalmazottja volt a nagydarab ember, évtizedek óta szolgálta őt hűségesen.
-Mi történt? - Bugyolálta be erősen vérző ujját. - Valami fejlemény?
-Itt a jelentés, hogy Christian Brown, mit csinált az elmúlt huszonnégy órában. - Nyújtotta át a papírt. - Igazából semmi szembetűnő nem történt. Nem érintkezett gyanús személyekkel..
-Ostoba.. - Dohogott félhangosan. - Persze, hogy nem érintkeznek közvetlenül, ennyire még a kertészem sem idióta! Gondold végig, ha csak úgy leállna a sarkon traccsolni Siannal... - Ennek még a gondolata is nevetésre késztette.
-.. viszont Angel Nightheavent viszi ma randevúra. - Fejezte be, mintha meg sem hallotta volna a férfi szavait. Nyomatékosítva szavait előrehajolt, jelentőségteljesen nézett Max szemeibe.
-Mikor?! -
-Tizenkettőkor..
Az órájára nézett, a vér felszökött agyába.
-Mire várunk még? Gyerünk, mozgósítsd Murderéket, meg Seb-et, és a többit. Két autót küldj utánuk, de észrevétlenül. Árnyékként mozogjanak, értetted?
-Értettem.. - Indult el nyomban.
-Várj! - Szólt utána.
-Igen?
-Ha ezt elcseszitek végetek.
-Vettem, főnök. -Bólintott komoran.
-De nem csak nektek. Nekem is. Mindenkinek.
Ron idegesen, felkészülve a lehető legrosszabbra indult el kifelé. Maximilian szélesen elmosolyodott. Vége hát, a passzivitásnak, most végre felpörögnek az események. Igazából neki teljesen mindegy volt, hogy sikerül-e megállítaniuk Christiant, avagy sem. Mindkét eshetőségre kész tervet dolgozott ki.

**

Tétován álldogált a kapuban, jobbra-balra nézelődve, de a piros, sötétített üveges kocsit sehol sem látta. Megcsörrent a telefonja.
[Látod azt a limót? - Szólt bele mosolyogva Chris.
[A fehéret..? - Emelte tenyerét szeme elé védekezőn a nap ellen, s valóban a túloldalon csodaszép limuzin várakozott.
[Abba szállj be. Hátra, lehetőleg.
[Miért?
[Meglepetés.. Bízz bennem!
[Bízom. - Mosolyodott el, s elindult a fehér álom felé...
Szinte belebizsergett a bőre, amint a méregdrága vasat érintette. Beszállt, a bőr illata hízelgett orrának, kényelmesen hátradőlt.
-Szép napot, kisasszony. - Fordult hátra a sofőr, sötét napszemüveg takarta el szemét, de Angel így is megállapította magában, hogy már látta valahol..
-Önnek is. - Mosolygott, de közben egy pillanatra sem szűnt meg gondolkodni, honnét ilyen ismerős neki a férfi.
-Kösse be magát. - Mosolyodott el, volt valami furcsa abban.. A lány hátán végigfutott a hideg. Bevillant egy emlék..
-Ron,Darren. -Kiáltotta az üres térbe,csak úgy zengett bele a mennyezet is. Két férfi lépett elő az ajtószárnyak mögül,közrefogták a halálra vált lányt. Két erős szorítás fogta le az ő gyenge karjait,hiába ficánkolt és hiába próbált harapni,minden. . minden hiába volt. -Ennyi. -Mondta végül. -Ne tégy óvatlan kijelentéseket.
Az arcvonások, a kormányon pihentetett erős kezek, összetéveszthetetlenül sejlettek fel számára. Darren.. valóban egyike volt azoknak, akik annak idején Maximilian parancsára bezárták őt szobájába.
-Indulhatunk? - Kérdezte olyan hangon, mintha méz csorogna végig torkán, választ még sem várt. Elfordította a kulcsot, gázt adott, de nem is akármennyit. Legördültek a járdáról, végigszáguldottak a még keskeny úton, hogy aztán az országútra kiérve már semmi és senki ne állhasson az útjukba.
-Hová megyünk? - Markolta meg az előtte lévő ülést.
-Meglepetés. - Kacsintott rá a visszapillantón keresztül.
-Christian..?
-Vele is találkozni fogsz, tündérke, csak nyugalom.
-Ne hívj tündérkének, Darren. - Felelte fagyosan. A férfi egy pillanatra megmerevedett, arca megfeszült. - Kiszállok.
Ridegen felnevetett.
-Legfeljebb az ablakon. Bár azon sem hinném, törésálló.
-Azt mondtam ki akarok szállni! - Kapkodta fejét, mindenütt csak az elsuhanó tájat látta. Hangja hisztérikussága elárulta félelmeit, megpróbált hát lehiggadni, keze a mobiljára csúszott zsebében. A ruha ültében ráfeszült lábaira, így nehezére esett előhalászni a készüléket. Felpillantott kétségbeesetten, de abban a percben azt kívánta, bár ne tette volna. Egy dupla csövű shotgunnal nézett ugyanis farkasszemet.

**

Élvezettel figyelte, hogy a kastély, akár egy bolydult méhkas, ébred fel hosszú pihenőjéből. Autók eredtek Christian nyomába, nem sejtve, hogy az egész vaklárma csupán.
[Uram, bemértünk Brownt.
[Kövessétek.
[Vettem.
[Angel vele van?
[Nem tudjuk.. Az autó üvegei teljesen átláthatatlanok..
[Kövessétek csak, de vigyázzatok, hogy észrevétlenül maradjatok a nyomában. Ha kiszálltak és bármi erőszakra utaló jelet észleltek, azonnal lépjetek akcióba.
[Értettem.
[Angel Nightheaven-t nem veszíthetjük el. - Mondta nyomatékosan, azzal kinyomta a telefont, rendőrök húztak el az autója mellett és semmi kedve nem volt hozzá, hogy egy ilyen apróság miatt feltartóztassák. - Vagy talán még is elveszíthetjük. - Motyogta maga elé szórakozottan. - De ahhoz túl jó szerető..
Gázt adott, immár nem törődve a szabályokkal előzött, követte a radaron vörösen izzó pontot.
A terve két lehetőséget foglalt magába, és ő nem szerette volna, ha a B változatot kell megvalósítania. Megnyugodva állapította meg, hogy a többiek mind lemaradtak elővigyázatosságból, míg ő már szabad szemmel is látta a piros kocsit.
-Ez az.. vezess el a kaptárba. - Suttogta. -Gyerünk már, mi lesz? - Összeszorított fogakkal figyelte a térképet és igencsak kétségbeejtőnek találta a tényt. A tényt, hogy egyik lehetségesnek ítélt pontot sem közelítette meg a fiú, sőt mi több, nagyobb kerülőt tett csupán, s most egyenesen a Ravenstein kastély felé tartott.
-Valami nagyon nincs rendben. - Jelentette ki, borzalmas érzés volt rádöbbennie a tényre, hogy megvezették.

**

Feszengve, görcsösen ökölbe szorított kezekkel ült, az ülésébe préselődve. Mióta tekintete találkozott a csőre töltött fegyverrel, valahogyan nem akaródzott neki mocorogni és kérdezősködni.
Mikor azonban megpillantotta a kastélyudvar hátsó bejáratát, csaknem felsikkantott örömében. Ezzel egy időben csörrent meg a telefonja.
-Ne vedd fel. - Utasította. - Nyilván már bemértek a SIM kártyád alapján.
-Mi ez az egész..?
-Összeesküvés. -Vigyorodott el. - Nem jöttél még rá magadtól?
-Hol van Christian?
-Ő is mindjárt itt lesz. Na gyerünk, kiszállás. - Intett a fegyveres kezével. - Hé. Egy rossz mozdulat és véged. Világos?
Alig észrevehetőn bólintott. Remegő lábakkal szállt ki a kocsiból.
-Indulás. Lassabban! - Szólt rá erélyesen. Szinte érezte, ahogyan a sötétlő cső rámutat háta közepére, valósággal égette bőrét a golyó lehetséges befurakodási helye. Darren beterelte őt a kapun. Tekintetével társait kereste, ám egy teremtett lélekbe sem ütközött bele pillantása. A személyzet mintha mind szabadságra ment volna. Ám ez csak addig tűnt így, míg áthaladtak a hallon, egészen az ebédlőig. Ott két fegyveres, szintén Maximilian szolgálatában álló őr vigyázta a kétszárnyas ajtót. Angel szemében reménysugár csillant, de nyomban elsötétült, mikor Darren biccentett nekik.
-Befelé. - Taszított egyet a lányon, aki két kezével nekitámaszkodott az ajtóknak. Csaknem hasra esett.
-Lám, lám, ezt is megértük. - Fagyos, jellegzetes és egyben borzongatóan ismerős hang csendült. Felemelte fejét, s a fegyver után azzal került szembe, mivel, vagy is inkább kivel, legkevésbé sem szeretett volna. Maga Sian állt előtte, életnagyságban, kivont karddal, szikrázó tekintettel.

**

[Murder.
[Főnök baj va...
[Add ki a jelet, vegyétek körbe Brownt, most.
[Akkor hát észrevette.
[Persze, hogy észrevettem, nem vagyok bolond! - Üvöltötte magából kikelve.
[Azonnal.
[De ne tüzeljetek. Angelnek haja szála sem görbülhet.
[Vigyázunk, Uram.
Mély levegőt vett, telefonját hagyta lepottyanni maga mellé, már úgy is mindegy volt. A forgalomban pont ilyenkor nem állt be közlekedési dugó.
-Úgy látszik, ma mindenképpen fel kell áldoznom valamit, ami kedves nekem.. - Sóhajtott lemondóan. - Bocsáss meg. - Simogatta meg szeretetteljesen a műszerfalat. - Meglepjük Christiant, aztán ígérem rendbe hozatlak, édesem. - Beszélt elérzékenyülten a kocsijához, s mielőtt meggondolhatta volna magát padlógázzal indult meg előre. Kikerülte a szembejövőket, eleresztette füle mellett a szidalmakat és egyenesen a piros autó elé furakodott. Ott aztán behúzta a féket, a kormányt teljesen jobbra tekerte, keresztbe fordult, lebénítva ezzel a közlekedést. A sofőr meglepődött arcát nem láthatta ugyan a sötétített üveg végett, de női sikoltást sem hallott. A kocsi képtelen volt teljesen fékezni, így az ő oldalának koccant. Lehunyta szemét a nem túl erőteljes, de azért rongáló ütközés pillanatában, némán fohászkodott kedvelt járgányához. Mind beérkeztek. Körbevették, kiszálltak, tucatnyi fegyver szegeződött rá. Ő maga is elhagyta a járművet, tudta, csak perceik vannak hátra, és a rendőrség is értesül az ügyről. Nem volt már vesztegetni való idejük.
-Christian Brown, szállj ki az autóból, az utasoddal együtt! -Mennydörögte.
-Ezer örömmel. - Bukkant ki kócos feje a félig nyitott ajtó mögül. - De meg kell elégednek szerény személyemmel, utasom ugyanis nem sok akad. - Vigyorodott el.
-Ahogyan sejtettem. - Mosolygott vissza rá a férfi. Közelebb lépett, hogy csak ők ketten hallhassák egymás szavait.
-Hogyan? - Sápadt el.
-Nem tudtad, kivel kezdesz, öcsi. - Mosolygott még szélesebben. - Ide a telefonod.
-Ugyan miért adnám oda?
-Mert egyetlen szavamra ötven golyó fogja egyszerre átfúrni a testedet, azért. -Felelte egyszerűen. - Gyerünk.
-Nem.
-Miért kell neked annyira? Ó, de édes.. - Nevetett mesterkélten, de közben szíve majd kiugrott a helyéről idegességében. - Nem is tudtad, hogy Angelnél is volt telefon? És hát igen, a modern technika kütyüi, hát tudod hogy van ez.. -Tárta szét karjait sajnálkozón, fellengzősen beszélt. - Könnyedén be tudtuk fogni őt is, és már fél órával ezelőtt is világossá vált számomra, hogy nincs veled. Úgyhogy, most ideadod szépen a telefonod, ne mondjam még egyszer.
-Nesze.. - Vetette oda neki, a válasz egy jól irányzott balegyenes volt. Fájdalmasan felnyögött.
-Köszönöm. - Törölte meg kezét Maximilian. Kivette belőle a kártyát, könnyű szerrel törte ketté, majd hagyta a betonra hullani. Körülnézett. A város ezen pontja immár teljes felfordulásnak örvendhetett, autósok bámulták zavarodottan a jelenetet, vagy épp' menekültek el a helyszínről.
-Tűnjünk innen. - Ragadta karon Christiant.

**

-Nem mondasz semmit? Esetleg üdvözletem Sian, vagy rég láttalak Sian? - Provokatívan hajolt arcához, a még mindig sokkos lány hátrálni sem tudott.
-Ti.. ti.. - Kezdte, de elcsuklott a hangja. - Betörtetek a kastélyba..
-Nahát. Megfigyelésből ötös. - Kuncogott.
-Hol vannak a többiek?- Suttogta elhaló hangon.
-Biztos helyen. Már amennyien maradtatok, ti ostobák.. Jaj istenem, némelyikőtöknek annyira nehéz a felfogása. Hogyan nem képes felfogni valaki egy ilyen leegyszerűsített mondatot: „ Ha megmozdulsz lepuffantalak?”
-Te... - Sziszegte arcába, Sian ismét csak felkacagott.
-Te jóféle fogoly vagy, meg sem kell kötözni, így is nyugton maradsz. Csak nem megijedtél, Angel? - Örömtől csillogó szemekkel próbálta felébreszteni az alvó oroszlánt, sikertelensége egyre csak felheccelte őt. Akkor Angel telefonja ismét felhangzott.
-Vedd csak fel. -Biztatta. - Biztosan Maximilian az. Mondd csak meg neki, hogy tárt karokkal várjuk! - Röhögött eszelősen, közben visszacsúsztatta kardját a hüvelyébe. Angel reszkető kezekkel nyitotta szét a mobilt.
[Igen..?
[Angel! - Csendült a férfi rég vágyott hangja, szívébe visszaköltözött az éltető melegség. [Jól vagy?
[Maximilian..! - Görcsösen markolta a készüléket, teljesen füléhez préselte azt. A jelenlévők mind érdeklődve hallgatták, de ő akkor már mindenről és mindenkiről megfelejtkezett. [Az étkezőben vagyok és itt van..
[Tudom. - Csitította el. [ Add ide Siant. - Mondta higgadtan.
[Mi?! Te tudtad, hogy Sian..?
[Nincs időnk erre, add már! - Reccsent rá hirtelen, a lány eltartotta fülétől a mobilt.
-Veled akar beszélni. - Vetette oda foghegyről Siannak, felé nyújtotta, majd hűvösen elfordult. Ennek ellenére mindkét fülét hegyezte, majd' szétvetette a kíváncsiság. A sötétség női testet öltött lénye gyilkos pillantást vetett a lányra, majd hirtelen ötlettől vezérelve kihangosította a beszélgetést. Angel erre már odakapta fejét.
[Rég beszéltünk, Max. - Vigyorgott önelégülten.
[Nem elég régen.. - Morogta az.
[Szóval, hallom, és látom is.. - Tette hozzá kegyetlenül megforgatva a kést a sebben. [Hogy felépültél.
[Őszinte sajnálatodra, igaz? - Kérdezett vissza sajnálkozóan. [Még is hány szemed van, hm? Hány embert fertőztél meg, mondd, kik még az árulók?
[Gyere ide és győződj meg róla magad. -Kacsintott közben Angelre.
[Sétáljak be az oroszlán barlangjába?
[Kénytelen leszel. Nyilván azt is tudod, hogy a szerelmed álldogál itt mellettem, türelmetlenül.
[Igen, tudom. - Továbbra is nyugodt maradt, legalábbis hangjából ez szűrődött ki.
[Tehát, a harci helyzet a következő, kedves Max. Amennyiben hajlandó vagy alkut kötni velem, elengedem a lányt, egyetlen karcolás nélkül.
[Eddig tiszta sor, Sian. Az alku tisztessége felől azonban már vannak kétségeim. - Angyal becsukta szemeit, valahol belül már sejtette, mi lesz ennek az egésznek a kimenetele, s ez borzasztó nagy félelemmel töltötte el.
[Tisztesség van benne, ne aggódj. Ezt fűszerezd meg még némi önfeláldozással.. - Csevegett tovább, élvezettel nézte a szenvedő lányt, s tudta, hogy Maximilian is ugyanezt élheti meg odakint..
[Engem akarsz? Mondd ki...
[Nem, téged már nem akarlak. Rég nem.... - A nő hangja megremegett, hátravetette fejét, immár sikerült elfojtania az érzelem legutolsó jelét is, mely áttetsző csepp formájában rekedt meg szemeiben. [Az életedet akarom.
-NEM! -Kiáltott fel váratlanul a mellette álló, szemei kipattantak, egész testében remegett.
Rövid hallgatás következett, rövid, ám gyilkos, és várakozással teli. Majd Maximilian törte meg a csendet.
[Rendben van. - Hangja komoran fúrta be magát mindnyájuk fülébe, s egykori szolgálói sem hittek a hallottaknak. Maximilian von Ravenstein valóban... Ténylegesen önként játszaná Sian kezére az életét? Mindezt egy nő miatt? Valami nagyon nem stimmelt. Ám Sian már is győzelmétől elködösült elmével kacagott fel.
[Csodás! Akkor szabadulj meg minden fegyveredtől és egyedül, ismétlem egyedül lépd át a kaput. Értetted?
[Értettem. - Felelte engedelmesen.
-NEM! - Üvöltött ismét ,teli torokból, most már feleszmélt a rádöbbenés okozta sokkból, mi egész lényére bénító hatással bírt, s Sian karja felé kapott, ám az kinyomta a telefont. -Nem... - Suttogta, zokogva rogyott térdre. -Csak őt ne, kérlek... Inkább engem... - Sírta, mintha ezzel bármin is segíthetne. Szerelmes szíve sajgott és rettegett, nem veszíthette el, nem így, nem most...
-Ugyan, mire mennék a te nyavalyás életeddel? -Horkantott megvetően.
-Ne bántsd őt, kérlek.... - Hagyta, hogy haja az arcába omoljon, sosem gondolta volna, hogy egyszer még megalázkodik Sian előtt. De ha valaki, akkor Maximilian iránt érzett szerelmes szeretete rábírhatta a lehetetlenre is..

**

A nap lassan ereszkedett lefelé, mintha tisztelegni kívánna az ő utolsó lépései előtt. A közelben elhelyezkedő emberei között sétált végig, egy-egy kézfogással fejezte ki köszönetét és tiszteletét.
-Figyeljetek...Én most bemegyek..
-Elkísérlek. - Ahogyan azt várta, Murder készségesen állt mellé.
-Nem lehet, egyedül kell mennem, különben Angelnek vége. - Rázta fejét.
-Főnök, már megbocsáss... De megbolondultál? Sian kezére játszod magad érte?!
-Igen. -Bólintott. - Miután bementem, tíz percetek lesz. Tíz percet vártok, aztán elindultok utánam.. Annyinak elégnek kell lennie, ha minden jól megy, senki sem fog ma meghalni. - Mondta.
Fejbólintással jelezték az egyetértésüket. Ő pedig hátra sem pillantva vágott át a kerten, közben folyamatosan elnyomva magában a kellemetlen érzéseket. Most nem hagyhatta, hogy az aggodalom és pánik uralja testét. Emellett borzasztóan kíváncsi volt már Sian arcára is, mikor közli vele.. Ahogyan eltervezte, tíz percig kell feltartania, sikerülnie kell, máskülönben vége van. Nem kizárt ugyan, hogy a lányt így is elveszíti, de néha muszáj áldozatokat hozni a cél elérése érdekében, s ezzel, ha valaki, hát ő nagyon is tisztában volt. De akkor még is mi ez a torokfojtó érzés..?

Megalázó volt számára úgy végighaladni a saját otthona egy részletén, hogy minden apró szegletből fegyvert fogtak rá a saját emberei. A bejárathoz érve gúnyosan elmosolyodott.
-Nick, csak nem akarsz megmotozni? - Nevetett keserűen, amint a fiatal srác, végigtapogatta őt mindenütt.
-Parancsot kaptam rá. - Szólalt meg kimérten. Maximilian mély tekintete zavarba hozta, képtelen volt nem gondolni arra, mennyi mindent köszönhet neki. S lám, most még is ellene fordult.
-Jól van. - Bólintott. - Mehetek?
Válaszképpen biccentett egy alig észrevehetőt, hang már nem jött ki a torkán. A férfi belökte a nehéz kaput, a kongó üresség nyomban feltűnt neki. Igyekezett nem gondolni a többiekre, az óra ketyegett..
Az ajtó elé érve már nem voltak kételyei. Egy utolsó, mélyről jövő sóhaj szakadt fel belőle, aztán végleg elvetette a kockát.
-Hát akkor... - Suttogta, a kilincset szugerálva.. - 'Estét. - Lépett be mosolyogva, méltóságteljesen.
A levegő egy csapásra megfagyott, amint betette a lábát a helyiségbe. A sarkokban az ő ex-emberei köszöntek vissza rá, a hosszú asztal mellett ott volt Sian és igen... Szíve hatalmasat dobbant, arcbőre kisimult, szemei felcsillantak.
-Maximilian! - Kapta fel szöszke fejét, könnyáztatta arca a fájdalomtól torzult el, de még így is gyönyörű volt. Felpattant, rohanni kezdett felé, ő maga mintha sóbálvánnyá vált volna, még mozdulni sem tudott.
-Fogjátok meg. - Sian kemény hangja ostorként csattant rajtuk, s akiket ő szinte észre sem vett, az a két áruló a nők mellett, most egyszerre vetették rá magukat a lányra. Angel torkából artikulátlan kiáltás tört ki, tehetetlen dühében.
Hét perce maradhatott még, nagyon jól tudta. Jobb volt mielőbb belekezdeni..
-Csináljuk meg a cserét, nem akarom húzni az időt. - Jelentette ki a nő, vadul szikrázó szemekkel, ordított róla, hogy annyi mindent szeretne mondani, még is türtőztette magát.
-Sian, ez nem rád vall. - Mosolygott tovább töretlenül, de szeme sarkából végig Angelt figyelte.
-Kuss. Hallgass! Most nincs időm az ostoba játékaidra, Maximilian, kiismertelek!
-Igazán? - Nevetgélt halkan. - Akkor mondd el, mi lesz a következő lépésem?
-Jaj, ne tedd a hülyét! Mind tudjuk, hogy beleszerettél a lányba...
Angyal a féltékeny kígyó módjára tekergődző szavak hatására még keservesebben sírt.
-Maximilian, menj innen... - Kérlelte kétségbeesetten. -Ne foglalkozz velem, mentsd magad, amíg nem késő... - Teste úgy rázkódott a két férfi erős szorításában, akár egy epilepsziás betegé.
-Elragadó. - Morogta Sian. - Csak tudnám mit szeretsz rajta annyira...! - A szavakat most Angelnek címezte. - Ha tudnád.... - Kezdte kéjes örömmel telt hangon, de a férfi közbeszólt. Hisz már csak percei voltak hátra, míg a többi embere megkísérli a kastélyba való betörést, annak pedig Sianék túlerőinek köszönhetően, igen hamar híre fog menni..
-Sian, mire volna ez jó neked? - Kérdezte, igyekezett elnyomni a hangjában csendülő idegességet. Nem, az nem lehet, hogy így tudja meg...
-Neked nem mindegy, ha úgy is meghalsz? - Vonta fel szemöldökét.
-Mi...? - A sírástól berekedt, szemei kivörösödtek, szánni való látványt nyújtott, s ettől Sian vérszemet kapott.
-Maximilian nem is mesélte? - Kapta szája elé kezét. - Ejj-ejj. Azt hittem közöttetek nincsenek titkok... Ejnye, Maximilian, hát így kell bánni a .. Kiddel is? Szerelmeddel? Vagy inkább a ribancoddal? - Fejét hátra vetve kacagott fel, de nem szívből jövő nevetés volt az..Az évek megkeserített, szürke, s inkább fájdalmas kacagása.
-Sian, hallgass már, az istenit.. - Egyre inkább kétségbe ejtette a helyzet, ha ez így megy tovább, mind ott vesznek..
-Nem, ezt most már meg kell tudnia! - Kontrázott rá. - Vagy ne áruljam el neki..? - Tettetett gondolkodással nézett a plafonra. - Ne áruljam el neki, hogy...
-Sian!
-TE ÖLTED MEG A SZÜLEIKET?
-TESSÉK? - Sikoltott velőtrázót.
-Így van! - Mennydörögte a nő, még a hideg is kirázta gyönyörűségében. - A Nightheaven házaspár hűségesen szolgálta a Ravenstein családot. Igaz, Max? - Kacsintott rá.
-Sian hagyd abba... - Motyogta, már meg sem próbált jól hallhatóan beszélni, semmi értelme nem lett volna.
-Max, ugye nem..? Ugye nem igaz...? - Zokogástól el-elakadó hangja visszhangzott a teremben, fájdalma betöltötte a díszes helyiséget, a csempék még is olyan vidáman verték vissza az aranyos csillár fényeit, mintha esküvőre készülnének.
-Én még fiatal voltam... - Védekezett, bár maga sem tudta miért teszi. - Az apám...
-Igen, az apád! - Emelte fel hangját Sian. - Az apád parancsára cselekedtél, na és? Megtetted.. már gyerekkorodban is egy érzéketlen, szívtelen gyilkológép voltál..
-Nem tehettem róla, a rohadt életbe! - Kiabálta, minden veszni látszott.
-Meséld csak el neki! Nem? Jó, akkor majd én teszem meg! - Sian tébolyult pillantását körbehordozta az embereken, mind feszülten hallgatták őt. Hisz' ő volt az egyetlen, ki tudott róla.. Maximilian egykori jobb keze..- Igen, Angel, a szüleitek, ja, mert nem említette neked senki, hogy te és Neela testvérek vagytok?
-Ez nem... - Úgy érezte menten összeesik. Mellkasára szorító érzés ült, levegőt is alig kapott. Hol a férfire, hol Sianra emelte zavart tekintetét. De mindkettejüktől csak a megerősítő sajnálkozás, s örömködés köszönt vissza rá.
-De, nagyon is lehetséges! Szóval, Maximilian apja, pont ugyanolyan volt, mint a drága fiacskája! Ő megtiltotta a szüleidnek, hogy még egy gyermeket vállaljanak. Persze te még csak két és fél éves voltál, nem csoda, hogy nem emlékszel. Anyád másodszor is teherbe esett. Azt hitték nem derülhet ki, ilyen rövid idő alatt, hisz még a pocakja sem látszott. Ámde Ravenstein titokban beépített egy tesztert az egyik toalettbe.. A szüleitek megszöktek.
-Angel... - Suttogta, s már hallotta az odakintről beszűrődő első zajokat..Sian zavartalanul folytatta, a szőke lány látszólag elájult volna, ha a két férfi nem tartja meg.
-És Ravenstein a fiát küldte utánuk, úgy gondolta nem túl nehéz az ügy, egy állapotos nő nem jelenthet túl nagy akadályt, kiváló gyakorlat volna számára. De tévednie kellett. Igen, a szüleid, hasonlóan kiváló képességekkel rendelkeztek, mint te magad... - Itt némi féltékenység bukott felszínre tekintetében. - Elrejtőztek. Anyád világra hozta Neelát, Max csak ekkor talált rájuk. A szüleiddel gátlástalanul végzett, lefogadom, még élvezte is...
-Tizenéves voltam, Sian. - Szólalt fel ridegen. - Szívesebben végeztem volna magammal..
-Akkor miért nem tetted azt? - S a gyűlölettől izzó szempár, a vádló és halálosan fájó hang már nem Siané volt...
-Arra már nem vitte a lélek. - Sóhajtott színpadiasan Sian. - De téged és a testvéredet még volt ereje megmenteni. Biztos a lelkiismerete nem engedte neki, hogy a sorsotokra hagyjon.. - Fújtatott gúnyosan.
Ekkor odakint fémes csörömpölés hívta fel magára a figyelmet, s Sian szeme felizzott.
-Tudtam.. - Sziszegte. - És MOST megcsináljuk a cserét!
-Nem. - Mosolyodott el.
-Mi az, hogy nem?! AKKOR MEGÖLÖM! -Sivított eszelősen, kirántotta kardját, s a közrefogott lány torkának szegezte.
-Tedd azt. - Vont vállat. Hátat fordított, s bár igen nagy erőfeszítésébe került, hogy ne pillantson hátra, tudta, az ajtó néhány másodpercen belül kicsapódik és jön a felmentősereg.. De a pakli nagyon is tartalmazza a fekete lapot, miszerint a lány meghalhat..
-MAXIMILIAN! - Üvöltött magából kikelve. - ÁTVÁGOM A TORKÁT...ÉN..
S akkor végre megtörtént, mit nem egészen így tervezett, de azért még is csak pozitív hatással bírt az eseményekre. Az ajtószárnyak kivágódtak, az ő emberei közül négyen léptek be, előre szegezett fegyverekkel.
-Senki ne mozduljon! - Vigyorodott el kajánul Murder, imádta az éles helyzeteket. Minden sarokba, minden emberre jutott egy bábú, ki sakkot adott neki. -Főnök! - Kicsiny, de annál fürgébb gépfegyvert csúsztatott neki végig a padlón, lábával adva a löketet. Az Angelt tartó két pasas ösztönszerűen engedte el a lányt, fegyvert rántottak, s a lány egyből kihasználta a szabadság adta lehetőségeket, a terem túlsó végébe rohant. Sian lába épp' csak megrándult, Maximilian már is szívének szegezte a pisztoly csövét.
-Ha megmozdulsz, véged.