Szilveszter az év azon napja, amelyen az emberek újabb okot találhatnak a lerészegedésre – gondoltam ezidáig, minden alkalommal. Az ide ünnep azonban másnak ígérkezett.
Marcy meg én már nagyon korán fent voltunk, pezsgőt és kaviárt raktunk a hűtőbe, közben megbontottunk egy üveg bort – én csak két kortyot mertem inni belőle.. -, nagyokat nevettünk és élveztük, hogy most csak a miénk az egész ház.
A kicsik még aludtak, hála Auren tegnapi mentőakciójának, megengedte ugyanis Charlienak, hogy felüljön Bayron hátára. A kölykök aztán annyira elfáradtak, hogy szinte csukott szemmel vonszolták magukat hazáig.
Ben és Rose a szomszédba – a szomszéd jó 50 mérföldnyire volt a rancstól, csak a viszonyítás végett – így aztán ránk maradt a reggeli elkészítésének feladata.
-Mit adjunk enni a srácoknak? - Morfondírozott félhangosan, mire vállat vontam.
-Amit minden nap. Pirítóst meg rántottát, ilyesmit.
-De ma mégiscsak szilveszter van. - Vetette ellen, s lehajolt a hűtőajtó előtt, hogy kihalássza a tejet.
-Hát.. pezsgőt mégsem itathatunk velük. - Kuncogtam.
-Azt nem. - Helyeselt nevetve. - De süthetnénk palacsintát. Tudod hogyan kell? - Kérdezte.
-Nem. - Vallottam be bűntudatosan, s szemem sarkából kilestem az ablak alatt vastagon húzódó hórétegre. - De te biztosan tudod, gyakorlott családanya létedre. - Néztem rá szemtelenül, látva az arcára kiülő riadalmat.
-Háát.. az a helyzet, hogy.. Szóval mi Jackkel, a férjemmel, hát bejárónőnk van aki főz is. Ciki.
-Az. - Vigyorogtam.
-Na jó. Akkor maradjunk a rántottánál. - Azzal pakolni kezdtem a tojásokat, szépen sorban számolgatva őket.
Jó ideje ténykedtünk már, edényeket vettünk elő és poharakat, meg kenyeret szeltünk, mikor apró zajra lettem figyelmes, az ajtó nyikorogva nyílt ki.
-Mi van reggelire? - Auren köszönés nélkül huppant le egy székre, állát az asztalra ejtette álmosan, haja kócos volt és szemei sem nyíltak még ki teljesen.
-Amit csinálsz magadnak. - Vetettem felé lapos oldalpillantást.
-Neked is jó reggelt, kedves öcsém. - Mormogta Marcy. - És rántottát eszünk. - Közölte, miközben ketté vette az egyik tojás héjait a repedés mentén.
-Már megint? - Kérdezte síri hangon, eztán gúnyosan elmosolyodott. - Én inkább sütök magamnak palacsintát. - Közölte.
-Hallgatóztál te kis szemét. - Állapította meg Marcy. - Jó. Kíváncsi vagyok milyen palacsintát sütsz te! - Horkantott, lábát keresztbe téve ült le Auren mellé. - Na lássam!
-Kívánságod számomra parancs. - Mosolygott nyájasan, majd nekilátott a család reggelijének elkészítéséhez.

Másfél órával később mind az asztalnál ültünk – persze Bent és Roset kivéve. Marcyval sorra váltottuk a lehetetlen pillantásokat, beletörődve falatoztunk.
-Hmm, Auren ez nagyon jó. - Dörzsölte a hasát Bella. - Majdnem olyan, mint Rose nénié.
-Zsír. - Kontrázott rá Charlie.
A fiú képéről le sem lehetett vakarni az önelégült mosolyt.
-Hölgyeim? - Döntötte oldalra fejét, szeme élénken csillogott. - Egyéb hozzáfűznivaló? Tökéletes? Utánozhatatlan? Fenséges? Gasztronómiai cso..
-Finom. - Fojtotta belé a szót egyetlen szemvillanással Marcy, majd ő is elmosolyodott. - Tényleg nagyon jó.
Egymásra mosolyogtak. Sóhajtva toltam ki magam a székkel.
-Mosogatok. - Ajánlottam fel.
-Segítek. - Mondta könnyedén Auren, egyszerre kiment az erő a lábaimból, de aztán még hozzátette: - Még a végén eltörsz valamit.

Az egész nap hasonló hangulatban telt. Idióta ünnepi műsorokat bámultunk a TV-ben, mely nem fogott ugyan túl sok csatornát, de azért még éppen megtette, meg társasoztunk a kicsikkel. Nagyon élvezték, hogy ebben legalább jól elverhettek bennünket. Sós mogyorót ettem és kólát ittam, csupa kalóriadús és egészségtelen mocsokkal tömtem magam egész álló nap, ráadásul a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül.
Délben Auren közölte, hogy kimegy a pacikhoz, de valahogyan egyikünknek sem akaródzott követni őt. Túl meleg volt odabent, és túl kényelmesek voltak a fotelek.
Természetesen amint a fiú kitette a lábát a szobából, ő lett a központi téma.
-Nem szeretem, mikor ekkora az arca. - Ingatta fejét Marcy, jól megrázta a dobókockát, mielőtt gurított volna.
-Csak pasi. - Legyintettem.
-De ő igazából nem ilyen. Csak.. Így próbálja leplezni. De mindegy.
-Miért hagyta abba a díjlovaglást? - Jutott eszembe hirtelen, s láttam, hogy Marcy tétovázik. Tördelni kezdte az ujjait.
-Elmondhatnám, de.. Az a helyzet, nem hinném, hogy örülne neki. Tudod milyen.. Vagy izé.. tudod? - Vihogott zavartan.
-Tudom. - Nyugtattam meg. - Nem vagyok még itt olyan régen, de volt alkalmam megtapasztalni.- Az arcom elsötétült egy pillanatra és ezt nem hagyta figyelmen kívül.
-Ugye nem bántott téged?
-Csak beszólogatott.
-Épp elég az. - Sóhajtott mélyet. - Auren néha túlzásba viszi..
-Lepereg. - Legyintettem. - Amúgy is látom rajta mikor gondolja komolyan és mikor nem. - Könnyedén mondtam ki a szavakat, de a szívem mélyén nagyon is bántott a dolog. Nagyon is.
-Szerintem Aurennek tetszik Amelia. - Kotyogott közbe hirtelen Bella.
Kezemben megállt a bábú, mellyel lépni akartam.
-Ostobaság.
-Nem is. - Fonta karba kezeit dacosan. - Peter a suliban mindig meghúzza a copfom. De a szünet előtt azt mondta, majd küldd nekem Valentin kártyát, ha visszamentünk.
Buta kis lány – gondoltam. Ha a fiúk a hajadat tépik és basztatnak nem azt jelenti, hogy tetszel nekik. Csupán a szadizmusukat kívánják kiélni egy náluk gyengébben. Majd rájössz.

Roseék késő délután értek vissza, kipirult arccal, kézen fogva. Már sötétedett.
-Sziasztok fiatalok, na kapjátok össze magatokat gyorsan, megyünk a városba. - Rikkantott Rose lelkesen.
-Anya, te sosem fáradsz el. - Állapította meg kedvesen Marcy.
-Én soha. -Húzta ki magát.
-Megyek készülni. - Bólintott a lány. - Jössz, Amelia? - Várakozón pillantott rám, s az én tekintetem önkéntelenül is Aurenre vándorolt, aki éppen valami könyvet bújt.
-Én maradok. - Emelte fel kezét, fel sem pillantott a lapok közül.
-Ne csináld Auren. - Kérlelte Rose. - Szilveszter egyszer van egy évben.
-Hangulatom is. De sajnos ez a két időpont nem esik egybe. - Vonta fel egyik szemöldökét a fiú, s újra saját világába temetkezett, részéről a vita lezártnak tekintetett.
-Megyek. - Szólaltam meg hirtelen. - De csak ha Auren is jön. - Kajánul elvigyorodtam.
Auren arca megfeszült. Lassan, végtelenül lassan eresztette le a könyvet az ölébe.
-Na, pattanj öcsi, mert a húgommal akarok bulizni ma este. - Karolta át a vállam Marcy.
-Én nem jövök. - Ismételte, mélyen a szemembe nézve. - És semmi értelme, hogy tőlem függően maradj itthon. Egy pillanat erejéig egymásba fonódott a pillantásunk, úgy éreztem, a levegő szikrákat hány a ponton, ahol a két akarat hadakozik. A két vasakarat, az övé, s az enyém...

Marcy még utoljára visszafordult az ajtóból.
-Amelia..?
Csak mosolyogva intettem. Magam sem értettem mi ütött belém.
Az ajtó halkan csapódott mögöttünk, már javában estére járt az idő, mire végre elindultak. Azt mondtam végre..? Igen, valóban így éreztem.
Auren bámészkodva álldogált a szoba közepén. Látszólag nem tudta hová tenni ezt az egészet.
-Mondtam, hogy.. - Kezdte de őt is csendre intettem.
-Nem akartalak egyedül hagyni szilveszter estéjén. - Néztem rá őszintén, még egy apró mosolyt is megkockáztattam. Látszólag nem gyakorolt rá különösebb hatást.
-Tavaly is egyedül voltam. - Vont vállat. -Sőt, tavaly előtt is. Ráadásul többnyire egyedül vagyok. Nem kell ebből nagy ügyet csinálni, Amelia. - Komor pillantást vetett rám.
-Tudom. - Lélegeztem mélyeket. - De..
-Pezsgőzzünk. - Mosolyodott el, s a szívem hatalmasat dobbant.
Egy üveg Törleyt hozott felbontva, és két poharat. Mindkettőnknek színültig töltött.
-Ugyan háromnegyedig a szokás, inkább félig, na de ki látja? - Öltött nyelvet. - Proszit. - Emelte meg a poharát, s én a szélének koccintottam a sajátomat.
Nagyon lassan, kimérten kezdtem kortyolgatni az italomat. Te jó Isten, mekkora égés lenne, ha itt fél pohár pezsgőtől becsípnék, ráadásul előtte!
Auren letelepedett a padló vastag szőnyegére, a kandalló mellé. Hátát a falnak vetette, térdeit felhúzta.
Leoltottam a villanyt, így csak a kandalló szolgáltatott nekünk némi fényforrást, a szobában félsötétség, gyengéd homály vette át a szerepet az éles fénytől. Kezdtem ellazulni.
-Olyan érdekes lány vagy te. - Hümmögött a pohara felett, mintegy magának. Rémületemben hatalmasat kortyoltam az italomból, egyetlen nyelésre eltüntettem a maradékot.
-Én? - Köhécseltem.
-Aha. - Ujjaival játszott a poháron, s azokat bámulta tűnődve.
-Aztán miért?
-Hát.. - Meghúzta az üveget, a poharat oldalra tette. Felém nyújtotta a pezsgőt, és én gondolkodás nélkül vettem el. Kezünk futólag érintette a másikét. - Egyszer csak betoppansz ide és..
-Felforgatok mindent. - Fejeztem be helyette.
-Így is mondhatjuk, de ez még nem is baj. De ahogyan viselkedsz velem..
Jesszus. Rájött. Tudja. Jézusom. Az üveg száját ajkamra tapasztottam, a szénsav kaparta a torkomat, én meg csak nyeltem, nyeltem és nyeltem.
-Hogyan viselkedem? Én csak próbáltam barátságos lenni. - Mentegetőztem.
-De miért? - Kikapta a kezemből a nedűt, s most ő ivott nagy kortyokban.
-Hogy-hogy miért? - Zavartan rágcsáltam az alsó ajkam, az alkohol lassan fejembe szállt, mámoros és édes ködöt vonva elmém legapróbb zugaira is.. Jaj ne. Ez hiányzott...
-Hát, nem vagyok valami kedves és udvarias veled. - Villantott fel egy félszeg mosolyt.
-Hát nem! - Vihogtam fel derülten. Auren szeme kitágult, majd szélesen elmosolyodott.
-Becsíptél. - Jegyezte meg. Nem gúnyosan, nem ironikusan, csak úgy.. kedvesen. Igen.. azt hiszem ez a megfelelő szó rá.
-Nem igazán bírom az alkoholt. - Ismertem el, de már cseppet sem éreztem feszélyezve magam e miatt. - Hé! - Mondtam hirtelen. - Nézd! Mindjárt éjfél van..
-És elfogyott a pezsgő. - Állapította meg. - De sebaj. Hozok még egy üveggel, várj!
Szerettem volna megmondani neki, hogy nem olyan biztos az, hogy nekem további alkoholt kéne bevinnem a szervezetembe, na meg egyáltalán..
Néztem az órát. Még pár perc volt hátra, de Auren nem adta jelét, hogy vissza kívánna térni.. Csak ültem ott, mint egy rakás szerencsétlenség, mindenféle idióta gondolat cikázott a fejemben. Szilveszter.. mekkora sületlenség. Az új év épp akkora szívás lesz, mint az előző és különben is.. Jaj, már csak egy perc és ez a bolond még sehol, kivel fogok én koccintani? Harminc.. Hé, az előbb még fél perc volt, most meg tíz másodperc? Vagy én szédülök és látom fejjel lefelé a számokat..?
Öt..négy..három..kettő..
A gerincemen végigvágott a hideg és a tarkómon az összes pihe égnek meredt, egyszerre öntött el a forróság és a jég.
-Boldog Új Évet. - Meleg lehelete a nyakamon csapódott le, egy pohár pezsgőt adott a kezembe..