Gyertyák haldokló világában vetült falra összeforró testünk hullámzó árnya. Auren fölém hajolt, nem tudtam mennyi idő telhetett el mindeddig, de a testemet tüzelő vágy feledtette velem a ketyegő működését. Ha csak néhány perce szenvedtem az édes vágytól, úgy óráknak tetszett, ha órákat, akkor úgy éreztem egy kerek éve vágyom utána..
Auren fölém hajolt hát, mélyen a szemembe nézett és amit akkor mondott, örökre megmaradt bennem.
-Lehet, hogy túl gyorsan jutottunk el idáig, és lehet, hogy egyáltalán nem így képzelted el. De én azt mondom; teljesen mindegy mikor, hogy hol, hogy miként. Szeretlek és ezen az sem változtatna, ha fél év múlva adnád nekem magad, vagy első nap tetted volna meg. Felejtsd el a lányregényeket, meg azt, amit a tinimagazinokban írnak. Itt most csak mi vagyunk... Csak mi ketten számítunk.
Elmosolyodtam, lehunytam a szemem, s még szélesebbre tártam az ölem előtte, hogy könnyebben birtokba vehessen.
Hevesen és gyorsan hatolt belém, éreztem a mellkasát a melleimhez simulni, forró leheletét szaporán nyakamra zúdulni.. És ugyanakkor éreztem a metsző fájdalmat is, mélyen legbelül. Összeszorított szemhéjakkal és hevesen emelkedő, majd lesüppedő hassal összpontosítottam befelé.
Egyszerre úsztam a mámorban és a félelmetes sötétségben, de az a parányi fájdalom – mely lassan teljesen megszűnt – mindvégig józan eszemnél tartott.
Ujjaim Auren húsába mélyedtek – és ekkor rádöbbentem, hogy vele akarom leélni az életemet.

Képtelen lettem volna akárcsak egy percre is elereszteni a kezét, de a kaput átlépve mindketten fájdalmasan messze kerültünk egymástól – noha ez a messze alig egy méteres illemtávot jelentett csupán.
Félszegen rám mosolygott.
-Rosenak elmondjuk? - Kérdeztem lesütött szemekkel, s közben fel sem tűnt, mekkora természetességgel vezetem Bayront a hátam mögött.
-Szerintem úgyis tudja. - Vont vállat. - De ha kérdezi, nem kell, hogy letagadd. Tőlem úgysem fogja.
Nem szóltunk többet. Bevittük az állatokat az istállóba, alaposan lecsutakoltuk őket, és friss szénát tettünk eléjük. Minden végtagom sajgott, úgy gondoltam Auren sem lehet ezzel másképp, így váratlanul simultam hozzá.
-Mit szólnál egy masszázshoz zuhany után? - Suttogtam a fülébe. - Forró fürdő, aztán olaj, meg a többi.
-Hmm.. - Markolt a derekamra rakódott húsba, melyet eddig kifejezetten utáltam, de ő minden testrészemnek új értelmet adott az utóbbi időben. - Előbb menjünk és tudassuk, hogy élünk.
-Jó.
Kelletlenül sétáltam be a nyomában, és tán képmutatás tőlem, de kicsit örültem is, hogy apám nem tartózkodik itthon. A konyhából női hangok szűrődtek ki, méghozzá pletykafoszlányok, egy női pletyit ezer közül is felismertem volna...
Kíváncsian nyitottunk be. Auren megmerevedett, én magam pedig megilletődötten köszöntem.
-Sziasztok. - Motyogtam, hol Rosera, hol a csinos, szőke lányra nézve.
-Sziasztok! - Pattant fel, és rá kellett ébrednem, hogy nála csodálatosabb teremtménnyel még sosem találkoztam. Az egész olyan érzés volt, mintha valami hollywoodi színésszel találkoztam volna. A lány ugyanis gyönyörű volt, nádszál dereka, és mégis formás idomai tökéletes összhangban emelték ki a kockás inget, amit viselt, ott, ahol kellett. Egy szemernyi smink sem álcázta bájos arcát, tekintete tiszta volt és az egész lényéből áradt egyfajta megfoghatatlan... ártatlan szexisség. - Auren! Tényleg te vagy az? - Mosolyodott el szelíden, de annál nagyobb lelkesedéssel puszilta arcon a fiút. A fiút, akit szeretek. Összevontam a szemöldököm, s ezáltal nem úszhattam meg Rose békítő pillantását.
-Én.. - Morogta az, nem is megkönnyebbülésemre. Auren eleinte úgy viselkedett, mintha nem ismerné fel a lányt – legalábbis én imádkoztam, hogy így legyen.
-Mondd.. Ugye megismersz? -Nevetett aprót, fülemet simogatta a nevetése. A hangja nagyon kellemes volt, cseppet sem éles és hivalkodó. Amolyan csendesen megbúvó kis kedvesség, egy kislány pajkosságával és ficánkoló bájával megfűszerezve. Szimpatikus volt nekem ez a lány.
-S&M? - Vonta fel a szemöldökét.
-Sally. Csak.. Sally. - Javította ki. - Megváltoztál. - Állapította meg fejét oldalra biccentve.
-Hát.. te is. - Vakarta meg hajtövét zavarában.
Zavartan megköszörültem a torkom. A lány összecsapta tenyerét.
-Te pedig biztosan Amelia vagy! - Fordult felém, mélykék szeme élénken csillogott. Szőke haj, kék szemek, szép alak.. Csak velem csesztek ki odafent?! - Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, Rose annyit mesélt rólad! Sally McCullen vagyok. - Nyújtott kezet, én pedig szórakozottan ráztam meg.
Rose szemfülességét nem tudtam elkerülni. Azonnal feltűnt neki a zavartságom, mert akkorra már folyamatosan engem figyelt. Szinte elvártam, hogy elhívja magával Sallyt, kihúzva engem a kellemetlen helyzetből. Szívem hálásan dobbant meg, mikor megszólalt.
-Amelia, megmutatnád Sallynek a szobáját? A tiéd mellett a másodikat. - Mosolyodott el jótékonyan, én pedig kis híján kiadtam magamból a reggelimet.
-Persze, Rose. - Feleltem színtelen hangon.

A zavartságom idővel alábbhagyott. Sallyvel a birtokon sétáltunk, az olvadozó hó mindkettőnk nadrágján ronda nyomokat hagyott. Kedvtelve figyelte a madarakat, a karámokban tébláboló pónikat, s látszólag őt is annyira magával ragadta Montana szépsége, mint engem.
-Nagyon félek a versenytől. - Mondta. - Cross country, és igazi nagymenők lesznek ott..
-Aha. - Bólogattam, mintha tudnám mi az a Cross country. Eszemben sem volt beégni előtte.
-Mióta ismered Aurent? - Kérdezte váratlanul.
-Pár hónapja.. - Mormogtam magam elé, és igyekeztem úgy tenni, mint akit rémesen lefoglal Charity legelészése, a fagyos fűből.
-És nem említette neked, hogy indul?
-Nem. - Feleltem foghegyről.
-Pedig.. Na mindegy.. - Az eget kezdte kémlelni, én meg egyből úgy kezdtem érezni, hogy tud valamit, amit én nem. Ez végtelenül zavarni kezdett.
-Ő már abbahagyta a versenyzést. - Mondtam.
-Ó, azt tudom! - Legyintett, én pedig szorosan összeszorítottam a fogaimat. - De mégis..
-Nem. Nem hinném.
-Azért remélem eljöttök majd.. Biztosan lámpalázas leszek.
-Köszi a meghívást. Majd meglátom..
-Auren biztosan el fog jönni. - Tűnődött el, és nekem kedvem lett volna jól bokán rúgni.
-Miből gondolod? - Húztam fel az orromat, igyekeztem leplezni az élt a hangomban.
-Idahoban lesz.. Bár nem tudom mennyire ismered őt, mennyire vagy tisztában vele, miféle jelentősége van annak a helynek. - Idézte fel maga előtt nosztalgikus ábrázattal, és én máris lelki szemeim előtt láttam a rózsaszín szalagos, szöszke Sallyt, meg a fekete hajú, kis kamaszként is szexis Aurent, amint kéz a kézben lovagolnak a prérin. A gyomrom is felfordult. - De mi a baj..? Olyan furcsán..
-Semmi, semmi. - Vágtam rá. - Figyelj csak, Sally. - Öltöttem műmosolyt. - Bevallom őszintén, még a Cross countryról sincs fogalmam. Én ezelőtt Chicagóban éltem, nemrég kerültem ide..
-Akkor miért nem ezzel kezdted? - Nevetett felszabadultan. - Előttem igazán nem kell zavarban lenned. - Nézett rám őszintén. - Kérdezz bármit, én nem nevetlek ki.. Szóval, ez egy tereplovaglási forma.. És tényleg olyan, de olyan profik lesznek, hogy esélyem sincs. De tök szupi lenne, ha te is eljönnél. Szimpatikus lány vagy nekem. - Mondta, mire kényszeredetten tovább mosolyogtam. - És aztán, a verseny után elmehetnénk a country klubba a fiúkkal.
-Hát, Sally.. - Csóváltam a fejem. - Igazán jó lenne a country klubba menni a fiúkkal. De jobb, ha én inkább itthon maradok. Az utóbbi időre elég volt a kalandokról.
-Kalandok? Mesélj! Rém izgis életed lehetett Chicagóban. És még izgisebb, hogy idejöttél, olyan messzire! - A lány úgy bámult rám, mint a világ nyolcadik csodájára. Kedvem lett volna az Auren nevének említésétől minden alkalommal rózsásra piruló arcába vágni, hogy igen, rém izgis életem volt, és azóta még szupibb, mióta Aurennel összejöttem – de kotnyeles természetéről tudomást szerezvén jobbnak láttam hallgatni. Még a végén apám fülébe jutna az, aminek nem szabadna.. Így sejtelmesen mosolyogtam tovább, de eközben valami furcsa félelem kezdte megvetni bennem a lábát.