Sally dühödten húzott el mellettünk, szándékosan fordítva el fejét, s a férfiak, akik eddig mellettünk álltak most követték őt. Egy pillanat erejéig segélykérőn kapaszkodtam Auren pillantásába, de aztán rájöttem, hogy ezt nekem kell kimagyaráznom.. Akárhogyan is...
-Mennem kell. - Mondtam, mire bólintott.
-Vigyázz magadra!
-Otthon találkozunk.
-Otthon.. - Bólintott újra, mosolyogva, és a biztonság úgy vette át a félelem helyét, mint a következő generáció az apákét, s így tovább.. Kirázott a hideg. Montana az otthonom lett és ezen semmi sem változtathat – gondoltam én, naiv fejjel.
Megiramodtam Sallyék után. Már láttam Royt, amint oldalról magához rántja és megcsókolja a nyakát, Sally pedig vihogva hagyja magát.. Némileg megnyugodva értem be őket; mégsem lehet itt olyan nagy a szerelem.
-Sally! Várjál..! - Kiáltottam levegőért kapkodva, mire megvetően fújt egyet.
-Árulókkal nem tárgyalok!
A fiúk azonban megálltak. Fogalmam sem volt, hogy vajon Auren iránt érzett tiszteletük parancsolt megálljt nekik, netán az általam ébresztett szánalom, de azért mi tagadás, örültem neki.
Sally dühöngve fordult meg.
-Mit akarsz még? - Dühödten, könnybe lábadt szemekkel nézett rám, kis buta fején, csak úgy meredt ezerfelé a megannyi hajtincs kócosan. Szánakozva néztem rajta végig.
-Sally, sajnálom, hogy nem mondtam el..
-Mit?! Hogy rá akarsz mászni a fiúra, akibe szerelmes vagyok?! - Zokogásban tört ki, gyorsan előhúztam egy pzs-t a zsebemből és odarohantam hozzá, semmisé téve azt a néhány méteres távot, mi ellen az imént még lihegve küszködtem.
-Hagyjál! - Sally ellökte a kezem, de ennyivel nem úszta meg.
-Sally, nem rámásztam Aurenre. Mi már.. együtt voltunk, mielőtt te idejöttél. Érted?
-Mi? - Fintorodott el, a hitetlensége erősebbnek bizonyult a sértettségénél.
-Úgy ám. - Bólogattam hevesen, kihasználva a pillanatnyi szünetet. Az egész annyira komikus volt, egy tucat cowboykalapos, bőrnadrágos, lovászfiú állt körülöttünk és szájtátva bámulták a nagy jelenetet.. Csaknem felnevettem, de azzal aztán végképp odavágtam volna mindennek. - Azért nem mondtam el mert..
-Kíváncsi lennék erre mit találsz ki.. - Morogta maga elé McCullen, de azért figyelt.
-Mert Ben az apám.
-Akkor ti testvérek vagytok? - Tátotta el a száját.
Már nyitottam volna szólásra a számat, hogy nem, mert Auren végül is szerelemgyerek, de az is biztos, hogy nem Rose és Ben szerelméből fakadt..De azzal a lendülettel be is csuktam.
Miért is ne..?
-Igen. - Bólintottam. Döbbent nyögések sorozata száguldott végig a srácokon, Sally levegőért kapkodott.
-Hát ez undorító. - Húzta el a száját.
-Kérlek, Sally.. - Hajtottam le a fejem, és olyan mézes-mázos, alázatos hangon kérleltem, amennyire csak tellett tőlem. - Ugye nem mondod el Bennek? Ugye nem?
-Nem mintha lenne választásom. - Szegezte szemeit az égnek. - Én már nem megyek vissza Montanába.
-Hála istennek.. - Sóhajtottam fel megkönnyebbülten, de aztán a szám elé kaptam a kezem. - Úgy értem; a francba is!
-Jó-jó. Nem kell a szöveg..
-Akkor hát? - Eresztettem meg egy félszeg mosolyt. - Hajlandó vagy ma este velem ünnepelni?
Sally szélesen elvigyorodott.
-De még mennyire!

A Red Buffaloban a hangulat a tetőfokára hágott. Söröskorsók koppantak a faburkolaton, western csizmák sarkai doboltak az asztalokon és a padlón, szólt a country és a csapos másodpercenként újratöltött.
Én csupán a pultot támasztottam a könyökömmel, valahogyan.. nem tudtam azonosulni ezzel az egésszel. Sally egyik Bourbon Whiskey-t döntötte magába a másik után, fejébe szállt az alkohol, akkorákat kurjantott, hogy a mellette ülők a bárszékeken csaknem szívinfarktust kaptak.
-Ezt nektek! - Lökött egyet Royon, aki majdnem elesett, benne is volt már jócskán. - Most bezzeg kellenék, mi? - Lekászálódott a székről, ingatagon állt meg a lábán. - Hát tudjátok mit?! Egyikőtökkel sem fogok szexelni ma este..!
-Sally, minden rendben? - Tettem vállára a kezem.
-Gyere, Amelia! Táncoljunk! - Rángatni kezdett, alig tudtam lefejteni magamról a görcsösen szorító ujjait.
-Sally, Sally.. nem biztos, hogy ez jó ötlet..! - Megvetettem a lábam, a pult szélébe kapaszkodtam, erre a nagydarab, borostás kocsmáros röhögve nyomkodta az ujjbegyeim.
-Ugyan már! Ma még nem is ittál semmit, nem is táncoltál.. Komolyan, olyan vagy, mint egy városi liba! - A képembe röhögött, közben lekicsinylő pillantását a szemembe fúrta. Egyetlen szekundum elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elveszítsem a fejem.
-Mert az is vagytok, tahó! - Kiabáltam, erre többen elhallgattak, csupán a zene szólt továbbra is rendíthetetlen vidám pattogással. - A francba.. - Motyogtam, és próbálván menteni ami menthető, elkiáltottam magam ismét: - Na mire vársz még, egy whiskeyt ide, de duplát, mert porzik a vesém!
A csapos elvigyorodott. Töltött. Elborzadva néztem a mennyiséget, jól tudtam, fele annyi is a fejembe szállna bőven – ettől egyenesen meghalok.
Lehunytam a szemem, megmarkoltam a poharat, az orrom fintorgott, és egész lényem tiltakozott ellene.. de felhajtottam az italt.
Marta a torkom, köhögve görnyedtem össze, levegőért kapkodtam, a szemeim könnyeztek. A csapos röhögött, a többiek azonban már rég nem figyeltek rám, és ezért nem győztem hálálkodni az égnek.
Éreztem, hogy az arcom kipirul, a tömeg lassan elmosódott körülöttem, és egy markáns kéz szorítását éreztem a derekamon. A férfi maga felé fordított, és kaján, éhes vigyorgás közepette hajol hozzám.
-Eresszen el.. - Tenyerem a mellkasának feszítettem, orromban éreztem alkoholos leheletének párás bűzét.
Ajka az enyémre nyomódótt, összeszorítottam a fogaimat, amennyire csak lehetett, nyelve erőszakosan próbálta szétfeszíteni azokat. Bal térdem gondolkodás nélkül lendítettem fel, de célt tévesztettem, és csak a combját találtam el.
-Na gyere csak.. - Sziszegte, és a kijárat felé kezdett ráncigálni. Nem, az nem lehet, ezt még egyszer nem..! - Meglátod, neked is jó lesz..
-Eressz! - Süvöltöttem, karmaim mélyen nyakába vájtam, felszisszent, de ereje és teste olyan volt akár egy kifejlett bikáé. Haja kefe módjára állt el fejétől, szőke volt, és kerek, rumtól kivörösödött fején egymáshoz közel ültek vizenyős, kékes szemei.
Attól, hogy ránéztem máris tömény undor fogott el..
Senki, senki sem vett észre bennünket, vagy tán észrevettek, csak szimplán nem foglalkoztak a dologgal. Sally Royjal csókolózott, mintegy megfelejtkezve az iménti kijelentéséről, engem pedig csak cibáltak a kijárat felé.
Igazán kétségbeestem.. Jaj, drága Auren, bár hallgattam volna rád..!
A következő percben tompa puffanást hallottam, a szorítás enyhült, majd teljesen elhalt. A férfi elterült mellettem, a zene elhallgatott.
-A szemük láttára erőszakoskodtak egy nővel, és nem tettek semmit? - A magabiztos férfihang a biztonsági szolgálatnak intézte szavait, akik egy asztalnál kártyáztak – bár ezt csak homályosan véltem látni. - Garantálhatom, hogy ez nem marad ennyiben..
Vállamra siklott egy hideg kéz, s később jöttem csak rá, hogy a beszélő férfi keze volt az. Felsandítottam, a lélegzet tüdőmben rekedt.
-Ki maga? - Kérdezte mély, öblös és karcos hangján a kocsmáros. - Talán a rendőrség? - Ezt részeges kacajjal toldotta meg, de képérő rögvest lehervadt a vigyor, amint az igazolvány hanyagul nyílt szét a levegőben.
-Pontosan. - Mosolyodott el finoman a borzas hajú férfi, aki valamiért fenemódon olyan.. ismerős volt nekem..
-O..Oliver?! - Tátogtam, de hang nem jött ki a torkomon.