2017 Update:

Új inspirációk, új történetek... :)

Összegzés

A legelső változat neve: Beautiful Times
Ezen honlap megnyitása: 2007. november 11. ( Ha emlékezetem nem csal. )
Szünetek száma: 3
És A végleges törlés: 2008. augusztus 27. (Köszönöm az infót Bebe!)
Első link-csere a Dream-Biggel: 2007. december 25.
A legtöbb látogató, mely egy nap alatt tette tiszteletét nálam: 335
Összes látogató a zárás napjáig : ~ 60.000 (Ezt pedig Nektek köszönöm!)
Legjobb helyezés kategórián belül: 2. ( Ami egyáltalán nem érdekelt, de néha felhívtátok rá a figyelmem:))

A második változat: Hall of the Maze of Memories
Nyitás: 2008. szeptember 26.
Végleges törlés nem lesz, legfeljebb szünetek a lelkiállapotomtól függően. Még egy ekkora baromságot nem követek el!
A legtöbb látogató, mely egy nap alatt tette tiszteletét nálam: 130

Nos, ide is elérkeztünk, régóta szerettem volna már egy összegzést írni. A számadatok mellé azonban – csak úgy, mint általában, hiszen asztalfiókíró volnék vagy mi :) - , hosszabban is ki akartam fejteni, hogy mi volt, mi van, mi lesz, s mi miért nincs

Íme.

Előzmények:
Kétezer-hét, ősz, és én írni kezdhettem a SweetDelighton. Ezt követően jött létre annak mellékoldala, a csini-tini, melyen folytattam. Nem sokkal első regényem befejezése után megnyitottam a Beautiful Timesot.
Beautiful Times:
Az oldalt sokan szerették, és sokan nem, nincs mit szépíteni, rengeteg rosszindulatú és / vagy irigy ember tette tiszteletét nálam.
Vádoltak gyerekek leszbikussággal, sőt, másolók másolással. És persze másoló leszbikus is voltam, csak az egyszerűség kedvéért. No de ez mind nem szegte kedvem, jókat kacagtam szánalmas primitívségükön.
Az első szünetem az örökös botrányok miatt következett be, melyekbe beleuntam. Nagyon. Némely gyermeteg egyén számon kérte rajtam a frissítések miértjét, miért ebből, miért abból, mikor én azt szeretem. Az I-re felkerült a pont ezzel.
Volt egy másik honlapom is a homm4.gportal.hu (ismerős?:)) , melyre anonim feltettem egy írást, ami egyáltalán nem jellemzett engem, ez volt a Mumulika Island. Hál' égnek nem folytattam sokáig.
Kinyitottam. Folytattam, írtam tovább és továbbra is nagyon élveztem. Az oldal fejlődött, a kezdeti bénácska dizájnok csiszolódtak, egyre szebbé vált a lap, és egyre tartalmasabbá is. A második bezárásnál is elegem lett, hogy miből, arra máig sem emlékszem. Lehet csupán szeszélyeimnek tettelek ki titeket, nem tudom. Minden esetre kinyitottam és folytattam és folytattam tovább.
A harmadik bezárásnál viszont igencsak a végét jártam. Akkor is törölni akartam, de nem tudtam az e-mail fiók jelszavát, ahová a törlést megerősítő levél ment volna. Így abban a hitben, hogy többé nem nyitok ki, kiírtam a főoldalra a búcsúmat.
Nem bírtam sokáig, próbáltam más honlapokon írni, másutt, de hiányzott a saját portám..
Újra kinyitottam, való igaz, kevesebb lelkesedéssel, mint ennek előtte..
..Aztán egy napon úgy keltem fel, hogy vége. Nem megy, nekem nem való ez az egész és kitörlöm. Az akkoriban kezdett két új történetemben sem találtam önmagam, valahogy nem volt az igazi. Ma már azt kívánom, bár szüneteltettem volna egy hónapig a dolgot, felé se nézve az egésznek!
A Maze of Memories születése:
Úgy döntöttem, akkoriban megismert kedves személy, Andus honlapján fogom folytatni, az Only for you-n. Örültem az új kihívásnak, hogy majd névtelenül vágok bele..
Eszembe juttatta a régi ideiglenes oldalam, és összeszorult a szívem. Már akkor is éreztem, hogy ez így nekem nem fog menni. Szenvedtem vele, csak szenvedtem, megint csak hiányzott az, hogy saját képemre formáljam a külsőt, meg az egész légkört.
Egy nap úgy döntöttem, miért ne..? Akkor nyitok ki amikor akarok, és azt írok amit akarok. Bezárhatok ahányszor akarok, ez az egész az enyém, csak az enyém, és senki sem bírálhatja felül!
Mosolyogva klikkeltem a homm4.gportal.hu -ra, s kezdtem feltölteni újra, színes, szagos tartalommal. A Hall of the Maze of Memories megszületett, Cyanide újjáéledt.
És most?
Most, épp' annyian vagyunk, amennyien kellünk ide, se több, se kevesebb. Kialakult egy nyugodt légkör, és bár nem véleményeztek sokat, de azért jól esik, hogy vagytok még. Nem kell feszültség, nem kell semmi, csak az írás, a történetek. Ki tudja merre visz innét az út..