Cica módjára gömbölyödtem össze fekhelyemen, vaskapuként zuhanó szemhéjaim erős tűfény akasztotta fen, fülem kis ajtaján pedig erős sercegés dörömbölt. Méltatlankodva nyögtem fel, alkarom arcom elé húztam védekezőn. Selena szigorú, követelőző arca azonban nem hagyott nyugtot.
- Oltsd már el azt a lámpást..! - dörmögtem. - Kisül a szemem!
- Akkor persze nem sült ki, mikor Gladwinre néztél vele! - sziszegte.
- Selena..!
- Miért..?
- Hát.. tudod, Gladwin meg én nem is..
- Nem azt! Miért nem mondtad el..? - mérges hangja egyszerre panaszossá vált és én megsajnáltam. Selena és az édesanyja mindig olyan jók voltak hozzám.. Felsóhajtottam, hunyorítottam, hogy hozzászoktassam a szemem a fényhez. A szoba falain elnyúlt, békés árnyak ringtak, Selena arca megannyi ráncba szaladt. Felültem.
- Mert nem volt mit!
- Becsszó?
- Az! - a szívemre tettem a kezem.
- Még csak meg sem csókolt..?
- Ugyan miért csókolt volna meg? - nevettem fel, de mintha egy zabszemnyi hamisság csilingelt volna a hangomban.
- Annyi figyelmet szentel neked, mintha legalábbis a felesége lennél!
- Atya ég – szegtem a magas mennyezetre a szemem. - Hová gondolsz..? Hisz nekem már van szerelmem..
- Az ellenségünk között! - emlékeztetett, önkéntelenül jajdultam fel. - Bocsáss meg.. - tette hozzá lágyan. - De.. ez az igazság.
Lehunyt szemekkel csusszantam vissza a test-meleg ágyamba, fejemre húztam a takarót.
- Sheyla, kérlek..!
- Hagyj aludni – mordultam rá, és valóban olyan fáradt voltam, mint három másik, kik végigdolgozták a napot. Amint elhalt az olajlámpás erős fénye, az álom a szememre vonta jóságos leplét, és ha álmodtam is, hát másnap már nem emlékeztem rá... de két heti reggeli kenyerem tettem volna rá, hogy Gladwin is szerepelt benne.

A napok gyorsan teltek. A szokásos, dolgos napok szorgalmával, s esti fáradtságával, a háromnaponkénti kiképzésekkel és a Gladwinnal töltött idő bensőséges varázsával.
Szerettem vele lenni, megnyugodtam a közelében, kitöltötte a lelkemben tátongó űrt, ha átölelte a vállam nem hiányzott romlott apám védelmező szorítása, ha homlokon csókolt egyszerre nem vágytam olyannyira jóanyám gondoskodó szeretetét.. Adamról nem mernék szót ejteni, hisz az ő hiányát semmi sem pótolhatta. Mégis, mikor a férfi a szemembe nézett, eszembe juttatta, hogy értékes vagyok és erős.
Egy nap a patak partján sétáltunk, miután kitakarítottam az egész házat és megfőztem a vacsoránkat, mert aznap én voltam a soros. Nem gyakorlatozni mentünk, az ilyesféle alkalmaink is jócskán megszaporodtak az utóbbi időben, de ezt nem hangoztattam Selena előtt.
A köveken lépdeltem mezítláb, a nap kellemesen felmelegítette őket, Gladwin fogta az egyik kezem, hogy el ne essek – bár a meleg végett nem is sajnáltam volna annyira, ha a patakba csobbanok.
- Vasárnap megint nagy tüzet rakunk – mondta Gladwin. - Mit szólsz hozzá?
Megrándítottam a vállam.
- A többiek biztosan örülnek majd.
Hosszasan elnézett, miközben egyensúlyoztam a kövek peremén, váratlanul kezem eresztve a derekamhoz kapott. Megdermedtem, álla a hasamnál, kezeit összefonta a hátam mögött. Szilárdan tartott.
- És ahhoz, hogy ha azt mondom: gyere az oldalamon aznap este?
A szám résnyire nyílt, lenéztem Gladwinra, tekintetünk egymásba fonódott, mint két inda, s valahogyan nem leltem elég éles kést a kötényemben, hogy kettészakítsam..
- Miért is ne.. - dünnyögtem.
- Csodás – mosolyodott el, s újra elengedett, csupán ujjaink érintették a másikét, de attól a finom fogástól is stabilabbnak éreztem lépteim, mint valaha. - Eaven meg fog téged kedvelni – döntötte el. Nem szóltam semmit, mert láttam, hogy igazán akarja.. s ki voltam én, hogy király akaratát hiúsítsam meg?

Jóval a vacsora előtt találkoztunk, frissen mosott hajam illata körülöttem úszott, s mintha Gladwin észrevétlen szippantott volna belőle egy keveset..
- Csinos vagy – dicsért.
- Te meg félelmetes, mint mindig – böktem meg a mellkasát, arcáról egy pillanat alatt tűnt tova a zord szigor. - Mehetünk?
- Menjünk – biccentett, belé karoltam, szorosan egymás mellett lépdeltünk. A lángok az alkonypírba csaptak, a füst pedig a sötétedő égbolt tetejéig kúszott. A sülő hús illata, ropogása fokozta a nyálkitermelődést a számban, a sürgés-forgás látványa megigézett. Lágy mosollyal üdvözöltem a családom, Selena Marco karjaiban álldogált, nem messze a tűztől. Szépek voltak együtt. Sokan üdvözöltek barátilag, bár némely vigyorba kegyetlen, ferde él és gyanakvás vegyült. Nem törődtem velük, nem akartam elrontani Gladwin lelkesedését.