Tücskök ciripeltek az ablaka alatt és ő álmatlanul forgolódott az ágyban. Saját verejtékében úszott a lepedő, a szakadt, rózsaszín ágynemű puhán fogadta magába vékony testét. Úgy tíz – tizenöt percenként fényszóró villant be az ablakon, a molyrágta, elhúzott függönyön keresztül is. Vagy ha az nem, akkor fülét ütötte meg egy-egy ismerős, netán ismeretlen rock 'n' roll szám néhány akkordja.
Sötét napszemüvege a háromlábú kis éjjeli komódon pihent összehajtva, szemeit nem tudta túl sokáig csukva tartani, folyton az ajtót leste, de az csak nem akart nyílni.
Mi lesz már, Layla.. essünk túl rajta, had aludjak végre.
De Layla nem jött.
Talán csak viccelt.. - futott át az agyán. Talán az a csók is csak afféle rémisztgetés volt.
Akárhogyan is, de félálomban lebegett tovább, egészen a hajnali órákig.
Furcsa kis csiklandást érzett babaarcán, szempillái megrebbentek, a szegényes berendezésű, málló vakolatú szoba szemei elé tárult.
- Csakhogy felébredtél, Csipkerózsika. - gügyögte Layla, és ő riadtan húzta magára a takarót. A nő az ágy szélén ült, pöttyös hálóingben, mely épp' csak térdei alá ért le, visszeres, óriás lábai kikandikáltak belőle. Hurkaujjai Michelle arcán táncoltak, méreteit meghazudtoló kecsességgel.
- Eléggé.. kimerültem. - nyögdécselt, és végre megemberelte magát. Felült, derekáig csúszott a durva takaró, a The Beatles tagjait ábrázoló póló lecsúszott a fél vállán. Hiába, még egy normál méretű póló is nagy volt rá.
- Azt meghiszem. Nem is kell semmit csinálnod. Csak lazíts. - lehelte, és egy szemvillanás alatt lovaglóülésben helyezkedett el rajta. Olyan érzés volt számára, mintha medencecsontját satuba fogták volna. Lehunyta a szemeit, nem akarta látni, ahogyan Layla kezei a melleire csúsznak.
A szoba csendjét csak a nő izgatott lihegése zavarta fel, ő maga lélegzetvisszafojtva próbált életben maradni.
Az ujjak ütemesen szorultak össze és ernyedtek el, nem fájt, de nem is váltott ki kellemes érzéseket belőle. Hüvelyk -és mutatóujja közé csippentette aprócska mellbimbóit, Michelle már-már attól tartott, hogy egyszer csak leszakadnak a helyeikről. Az pedig rémesen szerencsétlen fordulat lett volna. Halkan nyöszörögni kezdett.
- Finom, kicsi? - duruzsolt Layla, neki pedig nevethetnékje támadt a helyzet abszurditásán.
- Az, bébi. Finom. - mormolta kéjesen, s nagyon kellett vigyáznia, nehogy gúnyosnak tűnjön az amúgy valóban gúnyos kijelentés.
Beletörődve ernyedt el, próbált fekete és piros színre gondolni, meg a fehér kis golyóra, amint az ő nyerő, piros hármasán áll meg. Felidézte magában a kaszinó jellegzetes illatát – ahol még ugyan sosem járt, de nyilván van neki jellegzetes illata, még azoknak a rohadt benzinkút WC-knek is van, ahol rendszeresen térdelt, akkor pont egy kaszinónak ne lenne? - , a finom szivarkafüstöt, meg a kis zöldhasúak selymes érintését. Elképzelte, ahogyan kebleit simogatják velük, Layla kezei helyett tömérdek pénzben fürdik a teste..
Vad dörömbölés hallatszott odalentről. Kipattant a szeme, hirtelen megint minden érzéke kiéleződött.
- Mi lehet ez? - kérdezte, Layla szája már a köldöke körül gyűrűzött, pólóját egészen nyakig feltűrte.
A nő morgolódott valamit, de nem értette, mert hangját elnyelte az ő lapos, fehér hasa.
- Az ördögbe! - kiáltotta bosszúsan, mire a dörömbölés újra felhangzott. - Egy perc. Jól leosztom azt a barmot, és itt vagyok. - gyors csókot nyomott a szájára, és Michelle már csak a vad dübörgését hallotta a folyosókról.
- Nem kell sietni. - húzta el a száját, és visszarángatta a pólóját eredeti helyzetére. Nem volt képes tovább ágyban maradni. Kikelt, és kinyújtóztatta a tagjait. A falra szerelt órára lesett.
Fél három. Szuper. Még jó, hogy úgy terveztem holnap, azazhogy ma már lépek is innen a picsába. Egész nap olyan leszek mint a mosott szar.
Layla artikulátlan ordibálása szűrődött fel, és ő nem állta meg.. Elindult lefelé, úgy, ahogyan volt. Pólóban, meg bugyiban. A napszemüvegét azért a biztonság kedvéért orrára biggyesztette.
Mezítelen talpa súrlódott a szálkás fapadlón, az egészen hideg volt, jól esett neki a hűvös érintés, a szoba fülledt melege után. Nem látott túl sok mindent, de nem is akadt az útjába semmi, amiben elbotolhatott volna. A fal mentén tapogatózva jutott el a lépcsőig, onnét már felszűrődött a kocsma újonnan kigyulladt fénye. Lejjebb settenkedett, innét már tisztán hallatszott Layla durva hangja.
Meg valami .. egészen különös, angol akcentus. Mély férfi hang volt a tulajdonosa, az arcát nem látta, mert háttal állt a lépcsőnek, illetve egészen a bárpultnál.
- Gyűlölöm az ilyet. - dúlt – fúlt, és közben lekapta a Bourbon Whiskey-t a polcról. Teli töltött egy poharat és a fiatal férfi elé tette. 
- Kössz. - motyogta az, s tán ha két kortyra hajtotta fel az italt. Michelle még a látványtól is összeborzongott. Nem bírta a piát, nagyon nem.
- Van mit, van mit. Ha rendbe szedtétek a cimborátokat takarodjatok. - mondta kertelés nélkül.
- Kérem. - könyökölt nyomatékosan a pultra, a lány tisztán kivette a hosszú, fekete hajat. A férfi higgadtan és határozottan beszélt.
- Ez nem valami drogtanya! - sziszegte Layla.
Drog? Drogot mondott? Vajon kik ezek, valami dílerek, netán a maffia?
- Tudom, de a barátunk nagyon rosszul van. Háromszoros árat fizetünk, ha maradhatunk éjszakára!
Layla morfondírozni kezdett.
- Háromszoros ár, plusz.. - szélesen elvigyorodott – A fogadó reklámtáblája arra a batár nagy tragacsra!
A férfi idegesen bólintott.
- A turnébuszra gondol? Rendben.
Az ajtó nyikorogva nyílt ki, és őt hajtotta a kíváncsiság. Még két fokot araszolt lejjebb, a lélegzete is elállt a látványtól. Biztos lehetett benne, hogy Layla drogot említett, mert az imént belépő, közel egykilencven magas, cowboy kalapos, széles vállú férfi imbolyogva, üveges szemekkel közeledett a rosszalló tekintetű Layla felé. Fekete haja kócosan, rendezetlenül lógott vállaira. Amint megemelte a fejét, Michelle belenézett a homályosan csillogó, jegeskék szemekbe..
Be van állva, mint a gerely.
Felhorkant, egészen megfeledkezett magáról. Ekkor a férfi széles vigyor kíséretében feléje fordult.
- Nahát, Emil. Egész' fasza helyre hoztál. Még kurvát is kapunk. Ez azért jobb, mint egész éjjel a kibaszott buszban .. izé. Mit akartam? - zavarodottan körbenézett, a másodperc tört része alatt felejtkezett el a mondat befejezéséről.
Michelle alsó ajkába harapott. Lebukott, észrevették, már mindegy volt.
- Szenvedni álmatlanul? - lassan lesétált a lépcsőn, lábaira kínosan ügyelt. Szándékos szexisséggel helyezte őket egymás elé, nem tehetett róla, ha férfi volt a közelében a tekergőzés önkéntelenül tört elő belőle.
- Michelle! - döbbent meg Layla. - Husikám, mondtam, hogy várj, mindjárt jön az anyuci! - Layla idegesnek tűnt, ujjaival dobolt a pulton, közben cigarettára gyújtott.
- Andreas.. - motyogta maga elé lehunyt szemekkel, bosszúsan az Emilnek nevezett tag, ő látszólag teljesen ura volt a helyzetnek. Ekkor a mosdó ajtaja kirobbant, és egy magas, vékony, raszta hajú pasas hajába túrva, idegeskedve jött elő.
- Eric nagyon szarul van. Most éppen okád.. Amikor meg nem hány, akkor mindenfélét hallucinál. Lehet, hogy orvos kéne..
- Kéne a nagy lószart. - röhögött a „beállt”-nak titulált fickó, aki – most figyelte csak meg – leopárd mintás, szorosan testére tapadó inget viselt, hozzá fekete nadrágot.
Biztos buzi. - vigyorgott magában.
- Inkább nekem kéne még egy kis kox.
- Már csak az hiányzik.. - förmedt rá Emil. - Nem kerültünk így is elég nagy szarba miattatok..! Miért nem lehet egy nyomorult estét kihagyni?! Miért?!
- De hát a múlt éjjel sem.. - kezdte Andreas szórakozottan.
- Kussolj! A múlt éjjel fennmaradni is képtelenek voltatok, és Andy, ez kibaszottul a te hibád..! Eric fiatalabb, mint te, sokkal fiatalabb..
- Ehhez kurvára nincs kedvem. - két kezét fülére szorította, könyékig feltűrt inge alól kivillant a két, csillag alakú tetoválás, mely könyöke köré volt varrva. Michelle oldalra billentett fejjel nézte el a két tetkót, tetszettek neki a motívumok.
- Srácok! - emelte fel kezeit békítően a raszta, zavarodottságában ő is rágyújtott.
- Na ebből elég volt. - Layla határozottan sétált ki a pult mögül. - Vagy most azonnal elhúztok aludni, mielőtt még felveritek itt az egész hotelt, vagy mehettek vissza abba a turnébuszba, vagy mibe..
- Megyünk. - jelentette ki Emil.
Michelle eközben hátát ráérősen a falnak vetette, lábait keresztben rakta egymás elé, karjait összefonta mellei előtt, hogy Andreas pillantása ne hatolhasson át a póló anyagán.
Emil méltóságteljes léptekkel indult a mosdó felé, rövid, igen kínos csend után már hárman tértek vissza.
Michelle szemei kerekre tágultak. Sosem látott még egy helyen ennyi, fekete hajú, fehér bőrű, hosszú hajú férfit.
Ezeket tenyésztik valahol? - tűnődött, miközben a legfiatalabbnak tetsző, vasalt hajú, vékony srácot nézte, annak nyakában csillag alakú medál lógott, az ő szemei hasonló öntudatlanságról tanúskodtak, mind Andreaséi.
A másik kísérőt meg sem tudta különböztetni Emiltől. Ugyanolyan egyenes szálú, fekete haja volt, magas, szikár alkata.. És egyáltalán.. Nem szokott ő ehhez hozzá.
Kik ezek, bakker, az Addams Fammily III. Gay Ville lakói?
- A picsába! - a kis vasalt hajú, aki feltehetőleg Eric volt, legalábbis az elmondottak alapján erre mert következtetni, most kitágult pupillákkal nézte a szemközti – üres – falat. - Ott! Basszus!
- Eric, nyugi! - nincs ott semmi. - próbálta nyugtatni a hosszú hajú.. De hogy melyik? A feje kavargott, körülötte csillagok helyett hosszú, fekete hajú férfifejek röpködtek.
- Dehogynem! - röhögött Andreas. - Egy rakat ribi. Menj, Eric, próbáld fel őket.. - összegörnyedt a nevetéstől, a raszta óvatosan átkarolta a vállát.
- Gyere, Andy, menjünk.
Emil merev arccal, dühösen villogó szemekkel nézte társait. Majd bocsánatkérőn fordult Layla felé.
- Egy szót se szóljon. - sistergett a nő. - Csak húzzanak már végre a szobájukba.
Sorban kezdtek vonulni a lépcsőn. Andreas elhaladtában végigtapogatta a combjait, és mosolyogva nézte a szemüvegét.
- Bocs. - állt meg a raszta, ki a sort zárta. - Nem szokott ilyen lenni.
- Hazudik! - kiabált vissza az említett. - Mindig ilyen vagyok.
- Kussolj már! - Emil hangja, aztán az is elhalt. Hárman maradtak, Layla, aki egyre laposabbakat pislogott, az elfogyasztott Whiskeyvel egyenes arányban, és a hosszú rasztahajjal büszkélkedő férfi.
- Én amúgy Jonas vagyok. - nyújtott kezet.
- Na jó. - szólt közbe Layla nagyot ásítva. - Majd holnap folytatjuk.. - simított végig Michelle arcán.
- Feltétlenül. - mosolygott rá a lány.
- Te meg takarodj..
- Megyek már, megyek aludni! - emelte fel ismét kezeit jellegzetes mozdulattal, nevetve. Mikor Layla hallótávolságon kívülre ért, Michelle is felnevetett.
- Mindig ilyen? - kérdezte Jonas.
- Nem'tom. Még csak fél napja ismerem. - vont vállat nyeglén.
- Akkor te nem.. nem itt laksz? - érdeklődött.
Már csak ők ketten voltak a kocsmában, a lány nem is értette Layla hogyan volt képes egyedül hagyni őket. Mindenesetre elhatározta, hogy majd jól nevelt kislányhoz méltóan leoltja a villanyokat, ha aludni tér.
- Neem. - nevetett fejét rázva. - Én afféle szabadúszó vagyok. Nincs állandó lakásom. Ahogy jön az élet, én úgy veszem. - csípőre tette a kezeit, tetszett neki ez az új álca, a menő, laza csaj imázsa. Kellett volna valami hozzáillő név.. Lázasan keresgélt az agyában.
- Én még nem tudom a te nevedet. - mondta mosolyogva, és közben leplezetlenül mustrálta pucér combjait.
- Erica. - vágta rá.
- Nagyon örvendek, kedves.. - elvette a kezét, lágy csókot hintett rá, s közben úgy tett, mintha szemébe nézne. Úgy tett, hisz valójában csak a sötétített üveg tükrében szemlélte saját, nyúlánk pofaszerkezetét. - Erica.
- Hasonlóképpen. - biccentett. - És aztán, hogy kerültök ti ide? Sört? - otthonos mozdulatokkal lépett a pult mögé, leszedett két korsót, találomra.
Lehet, hogy Layla ennek nem fog örülni. – villant át az agyán. - Nem baj, majd mosogatok is.
Csapolt, mindkettejüknek. Jonas a pult elé húzott egy bárszéket, leült, lazán lekönyökölt.
- Turnézunk. - felelte. - Csak az egyik tagunk, a gitáros, rosszul lett.
- Túl sokat próbált a kicsike, mi? - vigyorgott.
- Mondhatjuk úgy is. - sötétült el arca egy pillanatra.
- Miféle banda vagytok ti? - igyekezett, hogy hangja érdektelennek tűnjön, de valahol titkon nagyon is reménykedett abban, hogy valami teli tömött rockbandával hozta össze a sors.
És nem is tévedett akkorát...
- Hát, mi afféle tinibugyi-nedvesítő, indusztriál. - magyarázta nevetve.
- Ahha. Ez érdekesen hangzik.
- DeathStars. Nem hallottál rólunk?
- Az igazat megvallva nem. - saját sörébe kortyolt, majd lenyalta a habot ajkairól. - De a DeathStars nem a Csillagok háborújában volt, abban a részben amikor.. - lelkesült fel hirtelen, mire Jonas ijedten állította le.
- Jaj ne, ne kezdd te is! Amúgy is, Andreas ötlete volt az egész. - forgatta szemeit.- De nem is baj., hogy nem ismersz minket. - legyintett Jonas.
- Ha az lenne, azzal sem tudnék mit kezdeni, húsom. - hajolt közel arcához, belefújta a füstöt szemtelenül, a férfi tovább mosolygott.
Jonas övtáskájához nyúlt, gyűrött szórólapot tett ki a pultra. Azon sötét volt a háttér, és öt, fehérre mázolt, beöltözött, festett férfi pózolt rajta, félelmetes kontaktlencsékkel kiegészülve.
- Tessék. Ez az új turnénk szórólapja.
- Köszi. Majd megnézem. - hanyagul végighúzta a felületen, eztán markába gyűrte
Ez az csajszi. Csak érdektelenül.
- Na jó, én most megyek, bedobom az unalmast, sötét, halálisten fiúka. - puszit dobott neki, Jonas pedig mámoros mosollyal nézett utána.
- Hé. - kapta el karját. - Ha.. nem tudnál aludni.. - suttogóra fogta hangját, egészen közel húzta magához. - A szobám ajtaja nyitva lesz. Asszem a tizenötös az.
- Tom' melyik. De kössz, ma kihagyom.
Hidegen tépte ki magát a kezéből, felsietett a lépcsőn, s közben két folytonosan mozgó kis félgömbjén érezte az éhes pillantást.
Bevágódott a szobájába, az ágya úgy maradt még, bár eléggé kihűlt, elvesztette teste melegét. Ekkor feltűnt neki görcsösen ökölbe szoruló marka. Szétnyitotta, a gyűrött, színes papíros az ágyra hullott.
Unottan egyengette ki a lapot. Gúnyos kis horkanással olvasta a reklámszöveget.
Sötét. Magával ragadó. Szexis.
Ez a szlogen hirdette a svéd bandát, melynek öt tagját immár személyesen is megismerhette.
Nagy élmény. - gondolta unottan, de méla tekintete ekkor a turnéállomásokra vándorolt és el kellett ismernie, hogy igen népszerű együttessel van dolga. Németország, sőt, egész Európa, sőt még..
Szíve a torkába ugrott, hatalmas sikkantás szakadt fel belőle. Ez nem lehet igaz!
Las Vegas. Ez volt a turné közepére tűzve, egész pontosan két hét múlva esett nekik útba a helyszín.
Fáradtságáról megfeledkezve ugrott fel, pólóját hátra dobva rohant a tizenötösbe, Jonas Kangur – alias Skinny Disco szobájába.