A folyosó sötétsége elnyelte testét, s árnyait is, melyek hiába próbáltak a falra és a recsegő padlóba kapaszkodni. Rohant, szaporán zihálva, a bőre borsódzott, egyszerre érzett hideget és meleget, a kínálkozó lehetőség úgy hívta magához, mint Teréz Anya az ő kisgyermekeit..
Ó, talán túl szép hasonlat volt az egyszerű valósághoz képest. Mellei megszűntek lobogni, mikor végre elérte a tizenötös jelzésű szobaajtót. Lihegve görnyedt össze, de fel is egyenesedett egyből. A tettvágy majd' szétfeszítette cingár testét.
Kopogtatott. Semmi válasz nem érkezett.
- A francba, hol lehet? - sistergett félhangosan szuszogva, kissé hátrahajlott gerinccel markolt hajába. Puha, mezítelen bőrére ekkor a gitárhúrok által megkeményített ujjbegyek értek, és hátán végigfutott a hideg.
- Csak nem hozzám jöttél? - a raszta hangja fülét simogatta, forró levegő keveredett a kéjsóvár szavakkal.
Megpördült a tengelye körül, noha sötét volt, a férfi arca oly közel volt az övéhez, hogy tisztán ki tudta venni a zöld szemek mohó csillogását.
- Éppenséggel de. - búgott, olyan mélyen, olyan érzékiséget játszva nyelve hegyére, amely csak tellett tőle. - Fázom. Nem megyünk be?
Válasz helyett apró fém villant előtte, és Jonas máris a zárban matatott a kulccsal. Az ajtó kinyílt, a férfi kezével a kapcsolót kereste, ő pedig besurrant a résen.
Fény gyúlt, Jonas lazán félredobta a hátizsákot, mit eddig szorosan markolt baljával. Erica a szoba közepén állt, fedetlen testtel, kezeit csípőjén nyugtatta, a napszemüveg orrán pihent, és hagyta, hogy Jonas kedvét lelje testének látványában.
- Bevallom hatásosabb belépőt terveztem. - mosolygott finoman a lány. - Mondjuk, te az ágyadon szunyókálsz, és egyszerre felriadsz a kopogásra. Bosszúsan vonszolod magad az ajtóig, kinyitod és akkor megpillantasz engem, meztelenül..
- Bocs. - lépett közelebb hozzá, miután gondosan bezárta az ajtót. - Még kiugrottam a buszhoz, behoztam pár cuccomat.. De – fél kézzel magához húzta a törékeny női testet. - így is épp elég hatásos volt.
Erica szórakozottan felsóhajtott, mintegy reflexszerűen, amint Jonas a nyakába csókolt. A férfi nem túl széles, de elég izmos vállai felett körbepillantott a szobában. Az hajszálra úgy volt berendezve mint az övé, s ahogyan gyanította – mint a többi tucat szoba. Egy ágy, egy rozoga komód, rongyszőnyeg, és ugyanaz a vékony, meghatározhatatlan színű függöny.
- Gyönyörű vagy. - súgta a fülébe, Erica pajkosan nevetett, és hegyes kis fogait a férfi nyakának bőrébe vájta gyengéden, amint annak kezei fenekébe markoltak. Az ágy felé kezdett hátrálni, apró csókokat nyomott Jonas szájára, de nyelvét egy percre sem engedte mélyebben szájába. Húzni akarta, ameddig csak lehetett, és ez még csak a pajzán játék bemelegítése volt..
Mikor elérték az ágyat ő könnyedén lecsüccsent, ujjai az öv csatját keresték és csakhamar meg is találták. Mialatt bontogatta a szíjat, lopva végigmérte a férfi felsőtestét.
Vékony. - állapította meg magában. - De nem is rossz.
Nyelvével apró kört írt le a köldöke körül, s haladt egyre lejjebb, ahogyan a nadrágot húzta le kezeivel.
Jonas sóhajtozott, s noha a lány közvetlenül még hozzá sem ért, férfiassága máris keményedni kezdett. Az alsón keresztül óvatosan ráfonta ujjait, puhán megszorította.
- Figyi. - sandított fel rá és akkor először olyat tett, amit férfival nagyon rég. Lassan feltolta a szemüvegét, hullámos loboncát hátratűrve vele. Jonas lenézett rá, és szélesen elmosolyodott.
- Nocsak, a mi kis vadmacskánkan szeme is van. Nem is akármilyen. De most folytasd. - hajába túrt, határozottan tolta lefelé, de ő nem tágított.
- Lassan a testtel, sötétsrác, nem eszik azt olyan forrón. - félmosollyal arcán eltávolodott, hátrébb húzódott az ágyon. Lábait kényelmes törökülésben húzta maga alá, Jonas értetlen és kielégületlen arcát látva nevethetnékje támadt. Megpaskolta maga mellett az ágyat, jelezvén neki, hogy üljön le.
- Nem érne rá ez..?
- Nem. - fojtotta belé a szót, mire a zöld szemek sokat sejtően megvillantak.
Nem tetszik nekem ez a nézés. Egyáltalán nem.
- Akkor mondd gyorsan. Két napja nem voltam nőben.
- Szóval, ti elég népszerű banda vagytok, nem? - biccentette oldalra fejét.
- Mondhatni. Igen. Miért?
- Semmi-semmi. - körmeit kezdte vizsgálgatni, érdektelenül beszélt, rá sem pillantva Jonasra. - És te mit is csinálsz? Énekelsz?
- Nem. Az Andreas. A kalapos srác, ő a frontemberünk... - utalt vissza vigyorogva, de Erica nagyon is jól megjegyezte a neveiket.. Andreas bizony, a magas, nagyobb darab fazon, aki megfogta a combjait. - Én a basszeros vagyok.
- Szóval te vagy a basszeros.. - lágyan csúsztatta kezeit a keskeny combokra, meglepetten konstatálta, hogy azok aligha lehetnek vastagabbak mint a sajátjait. - És két napja nem tudtál könnyíteni magadon. Szegény.
- Nem, úgyhogy gyere szépen, ülj rám és..
- Várj még. - intett. - Azért jöttem ide, hogy alkudjak veled.
- Alkudni? - nevetett fel váratlanul, s lerázva magáról a kezeket, felállt. Megállt vele szemben, látszólag jól mulatva nézett le rá.
- Azt. - bólintott komolyan.
- Volna egy tippem, de én nem fizetek szexért. Miért tenném? Azt kapok meg, akit csak akarok, nők százezrei dobnák le a bugyijaikat egyetlen szavamra. Imádnak minket. Tizenhat évesek, forró, szűk tizennyolcasok, még húszon felüliek is..
- Nem kell a pénzed. - horkantott megvetően. - Úgy nézek ki, mint egy szajha?
Jonas nevetett és ő együtt kacagott vele. Itt ült, ennek a férfinak az ágyán, távol az otthonától, egy útszéli kis fogadóban, ahol megfáradt, kiéhezett kamionosok horkoltak a szomszédos szobákban és feltette azt a kérdést, amire tán nem is létezett igazi válasz. Úgy nézek ki, mint egy szajha?
- Akkor mit akarsz tőlem? - fordította komolyra a szót, és arca komor kifejezéséből ítélve kezdte elveszíteni a türelmét. A lány ezt már csak abból is megállapíthatta, hogy lelankadt a farka.
- Csak vigyetek el innen. Nem kell pénz. Cserébe én mindent megteszek, amit kértek. A nap huszonnégy órájában. Persze nem vagyok szexgép, azért alvásra meg kajára szükségem van. De ez tényleg minimális.
Jonas szája résnyire nyílt.
- Hogy is hívják ezt nálatok..?
- Te a groupienk akarsz lenni?
Erica, Michelle.. szóval elgondolkodott.
- Aha. - mondta végül. - Az. A groupietok akarok lenni. Miért? Nem tetszem neked?
- Barátnőm van. - vigyorgott kajánul.
- Oda ne rohanjak! Na, mi van most miért nem válaszolsz? Profi vagyok franciában, nem vagyok szégyenlős, előröl, hátulról, sőt még meg is kötözhetsz, ha akarsz, de a fájdalmat azt nem igazán bírom, úgyhogy .. - sorolta lassan ujjain, Jonas azonban fejét rázva állította le. Összecsukta a lány kezét, apró puszit hintett rá.
- Állj! Ez túl gyors. Mik a szándékaid? Nem vagy a banda rajongója, mert nem tagadom, volt már lány aki ilyen ajánlatot tett nekünk.. Teljesen bele volt esve Catbe..
- Cat? - ráncolta homlokát értetlenül.
- Ja, Eric. A fiatal, vasalt hajú, fleshelő srác, aki miatt most itt vagyunk..
Emlékezett rá.
- Ezek valami.. művésznevek?
- Aha. De egymás között csak a keresztnevünkön hívjuk egymást. Szóval, te nem kérsz pénzt, sőt, még csak nem is ismersz minket. Mire jó ez neked?
- Csak.. meg akarok pattanni innen.
Mélyen Jonas szemeibe nézett.
- Kérlek! Ne mondd, hogy most nem férek bele.. épp' az előbb említetted, hogy nem voltál nővel két napja..
- Ja. Mert az előző csajoknak lejárt a szerződésük..
- Itt vagyok! - tárta szét a karját. - Nagykorú, szabad, szexis. Mi kell még?
Jonas elgondolkodott. Többször is, tüzetesen vizsgálta át a szép alakot, elidőzött az arcán, a keblein..
- Andreas beleegyezése.
- Akkor menjünk! - lelkendezett. - Szólj neki! Beszéld rá! Neki is tetszem, tudom, ahogy nézett..
- Majd reggel. - hárított, s közben elfojtott egy ásítást.
- Ne! Én nem tudok reggelig várni!
Michelle szemei igazi drágakőként ragyogtak, az éles fény kiemelte arcvonásait, melyek ugyan fájdalmas kiéltségről tanúskodtak, mégis volt egyfajta gyermeki, ártatlan bájuk.. Amik teljesen rabul ejtették Jonast, és szeretett volna mielőbb a lányba élvezni.
- Előbb letesztellek. Aztán reggel beszélek vele. Hajnalban. Megígérem.
Ismét közeledni kezdett felé, ő pedig igyekezett felülkerekedni gyermeteg toporzékolásán. A siker íze már szájába férkőzött, de nem, még nem merte lenyelni.. Túlságosan is illékony és sérülékeny volt ez az egész.. De Jonas már bekapta a horgot.
- Na gyere. - tárta szét karjait, s lábait is, és színlelt vággyal a szemeiben, hívogatón nézett rá.
Jonas két ujját hüvelyébe csúsztatta, ő pedig egyszerűen magára parancsolt, ahogyan szokott.. Volt valamiféle különleges képessége, szinte akármikor képes volt magába fogadni bárkit. Különösebb élvezetet nem okozott neki a dolog, de legalább fájdalmat sem.
- Érzem, készen állsz rám.. - mormolta fülébe, miközben melleit markolászta folytonosan.
- Ez az. Hatolj belém..! Most!
Talán kicsit túl játszottam. - hümmögött magában, de azért ügyelt a lihegésre. Minden lökésnél egy picivel többet, nagyobbat, hosszabbat.
Mikor is élveztem utoljára..? - tűnődött el, de nem jutott eszébe. Na nem baj. Az a lényeg, hogy ők élvezzék. És akkor elvisznek magukkal a turnéra. Vegasban meg szépen megpattanok. Talán hagyok Jonasnak egy kis búcsúlevelet. Egész rendes faszi. Csak győzzem kivárni a reggelt..!