Eric arcán perverz vigyor futott át, egy pillanatra egészen megfelejtkezett tükörképében való gyönyörködésről.. Vigyora hamar lohadt le, olyan hamar, miként Erica szívdobogása gyorsult a kétszeresére, s miként Andreas mosolya szélesedett tovább.
- Hát legyen. - mosolyodott el végül a lány is.
Szóval a husikával csinálom, a gizda meg nézi. Ám rendben van..
Mély levegőt vett. Alaposan végigmustrálta Andreas testét a ruhán keresztül. A fekete ing felső három gombja szabadon maradt, kemény mellkasán tetoválás díszelgett, bőre érinteni valóan puhának tűnt.. Mégsem akaródzott neki hozzányúlni.
Volt valami a férfi mosolyában, ami aggasztotta, egyszerre sugárzott belőle a domináns hím, s egyszerre valami más is..
Nem gondolkodott. Átölelte a nyakát, testével testének simult. Amint az ő lapos, kislányos hasa Andreaséhoz ért, felfedezte azt a kis felesleget, mely a férfi hasán gömbölyödött.
Édes. - vigyorgott magában. Igazán édi.
- Csinálj nekem valami reggelit!
Szája megállt a végcél előtt – mely Andreas nyaka lett volna, a levegőben izzottak tovább érzékien erőltetett ajkai.
Eric unottan nyúlt a hajvasalóért, minek után a néhány másodpercnyi figyelemlankadás következtében észrevett néhány elálló hajszálacskát, melyek némileg rontották a tökéletes összképet.
- Tessék? - húzódott el zavarodottan a lány. - Azt hiszem félreértettük egymást.. - mosolygott zavartan, a vesztét érezte.
- Ugyan, mi van ezen félreérthető? - finoman tartotta a derekát, éppen csak úgy, mint egy barátét, egy haverináét, egy ismerősét. Nem érezte a szikrákat pattogzani a férfi ujjbegyeiből, szeméből nem sütött a vágy, a mohóság.. Csupán vidáman csillogtak, látszólag roppantul szórakoztatta a helyzet.
Erica belement a játékba. Ugyan.. mi mást tehetett volna?
- És aztán, mit ennél? - mosolygott rá vissza pajkosan, Andreas beharapta telt, alsó ajkát, a busz mennyezetére nézett, s végül.. - Hmmm. Tojásrántottát. Sok baconnel.
A busz zökkent egyet, és Erica elveszítette az egyensúlyát. Teljes súlyával Andreasnak dőlt, Eric a távirányítóért nyúlt. Bekapcsolta a hifit, valami furcsa zaj szólalt fel belőle, a lány korábban sosem hallgatott ilyesféle zenét..
- A hűtőszekrény odalent, ugye?
- Aha. Csak utánad.
Lesétált a lépcsőn. A busz ablakain át látta elsuhanni a tájat, a felkelő nap fényében csak úgy szikrázott az országút és a jövő csodás képe..
- Tényleg, hová is megyünk most?
- Kanadába. - felelte, miközben óvatosan terelgette őt beljebb. Ole a laptop előtt üldögélt, a neten böngészett, Jonas meg Emil élénk beszélgetést folytattak valamiféle másik buszról..
Andreas kényelmesen, egymáson keresztbe vetett lábakkal terpeszkedett el a bőrkanapén. Erica határozottan lépett a kicsiny hűtőszekrényhez, direkt hajolt úgy, hogy feneke szépen domborodjon.
Mindenféle italok voltak a szekrényben, meg valami tartósított szójatej.. Ujjai ügyetlenül turkáltak az üvegek között.
- Andreas.. - szólt hátra, és elégedetten állapította meg, hogy amaz enyhén kidugott nyelvvel nézi az ő büszkeségét, a kemény és formás hátsófelét. - Nem találom a tojást.
- Ez igazán nagy kár. Az első napod, mint hivatalos gruppi, és máris kudarcot vallasz..? - csóválta fejét, aprókat ciccegett hozzá.
- Ó, de mégis, hogyan jutott most eszedbe ez..? Azt hittem le akarsz tesztelni. - meredt rá kirívón, a busz megint zötykölődni kezdett a kátyúk miatt, és az ő barna kobakja a frigó tetejéhez koccant. - Áú!
- Azt mondtam mutasd, mit tudsz..! - ellenkezett. - Nem azt, hogy tedd szét. Ne aggódj, ha majd arra kerül a sor, érteni fogod a célzásomat. Nem vagyok a nagy szavak embere. Most viszont éhen halok, úgyhogy mint mondtam, csinálj nekem valami ehetőt. - a férfi tekintetének élénk csillogása átváltott valami egészen másféle fényességbe. Igen, még mindig szépen fénylett a beeső napsugarak tükrében, de annyi komorság és indulat mutatkozott bennünk, hogy kirázta tőle a hideg. Most komolyan beszélt, tréfának nem volt ott helye.
- Megmondod hol van a tojás?
- Egy szóval sem mondtam, hogy van tojás. - szűkült most össze szeme, kimért hangja kezdte kétségbe ejteni Ericát. Jonas aggodalmas oldalpillantást vetett feléjük, de nem szólt bele.
- De..
- Megkérdezted mit ennék. Én válaszoltam.
Erica a hajába markolt. Kiegyenesedett, most már igazán nem tudta, mihez kezdjen.
- A félkész szendvicsek az alsó részben vannak. Csak rakd be a mikróba öt percre és kész. - mondta halkan Jonas. Andreas felmordult, s a lány már azt hitte, majd a basszerosnak is nekiesik. De a férfi nem szólt semmit.
- Felmegyek. Ha készen van hozd fel nekem. - mondta, azzal faképnél hagyta.
Amint látó – és hallótávolságon kívül tudta őt, Erica megsemmisülten rogyott a bőrkanapé szélére.
- Ne vedd a szívedre. - vigasztalta Jonas. - Andreas alapvetően jó arc. Csak ma... bal lábbal kelt fel.
- Ja, meg tiszta fejjel. - morogta Emil sötéten.
- Semmi gond. Én mindenre fel vagyok készülve. - megeresztett egy bájmosolyt Emil felé, hátha végre őt is megnyeri magának, aztán hozzáfogott, hogy elkészítse a szendvicset Andreasnak.

El-elbóbiskolt, de minduntalan felébredt rá, hogy homloka nekikoccan az üvegnek. Jonas ugyan felajánlotta neki, hogy pihenjen le az ágyában, de visszautasította. Odahúzott egy párnázott széket az egyik ablak mellé, és a lassan eleredő esőfüggönyön át szemlélte tovatűnő Minnesotát. Winnipeg felé tartottak és örült, hogy végre mást is láthat, mint betont, meg autópályát. Szerette a vadregényes tájakat, szívét mindig is vonzotta az természet ismeretlen szépsége és zabolázatlan ereje..
De alkalma..? Az nem sok nyílt a kirándulásra. Hátizsákját már nem szorongatta olyan görcsösen, most széke alatt pihent, és valamiképpen biztonságban érezte magát a hatalmas buszon.
Ekkor a párás ablakhoz nyomta orrát, s hirtelen egy másik buszt látott a szomszédos sávban.
Sötétített üvegei voltak.. és két emelete.
Véletlen? Biztosan turistabusz. De akkor miért szakasztott mása ennek..? Bár ki tudja.
Magában legyintett. Úgy döntött inkább alszik egyet, hiszen hosszú út áll még előttük, és estére ki is kell csípnie magát, hogy ha megérkeznek, majd kedvében járhasson a fiúknak.
Sok volt még fejében a kérdés, túl sok.. És válasz szinte egyikre sem akadt.
Miért ő az egyetlen gruppi most a buszon..? És a szerződés, amiről Jonas beszélt? Azoknak a lányoknak lejárt.. de ő nem is írt alá semmiféle papírt.
Na nem mintha olyan fontos lett volna. A papír végül is csak papír.
Az anyja meg csak az anyja volt.. mégis otthagyta őt a kórház lépcsőjén egy kartondobozban.
Ne gondolj rá. Gondolj fákra, meg virágokra...
Képzelete szárnyaira kapta őt, vitte fel, fel az égig, ahonnét már nincs visszatérés. De nem fák, meg virágok rügyeztek ott. Csak hatalmas üresség, egy leélt élet semmisége, jelentéktelen mivolta, melyet ő hagyott maga után mindeddig.
Hát csak várjál, Pablo. Csak várjál, mert jövök. Jövök Las Vegas, téged meg megkereslek és megkapom végre, ami nekem jár.
Észre sem vette, és már el is aludt, és az ujjai között forgatott pókerkocka a padlóra hull. Álmainak meseszőnyege azonban elnyelte a koppanást, így nem ébredhetett fel, semmi sem zavarhatta fel nyugalmát. Semmi, az ég világon.