Sűrű köd uralkodott, és a késő délután szelei kanadai fogadtatásban részesítették őket. Ericának ugyan fogalma sem volt, mi fán terem a kanadai vendégszeretet, de elképzeléseit azonnal megváltoztatta az ottawai időjárás.
Kesernyésen nézett körül, a jó idő, melyre számított sehol sem volt, ellenben az óriás csarnok külső oszlopai fenyegetőn tornyosultak fölé.
- Azt hittem csak klubbokban léptek fel. - jegyezte meg halkan, Jonas készségesen rukkolt elő a válasszal.
- Aha. De itt szeretnek minket, elkelt az összes jegy. Majd meglátod.
Elhúzta a száját. Nézte a hatalmas parkolót, szinte üres volt az egész.. a köd pedig olyan sűrűn gomolygott és olyan alacsonyra szállt, hogy úgy érezte belégzésre alkalmas látványfüstfellegen sétál keresztül. A fiúk még csak most bukkantak fel a busz ajtajában.
Ole meg Emil szótlan búskomorságba burkolózva álldogáltak. Eric egy utolsó pillantást vetett magára a busz sötétített üvegének tükrében, míg Andreas várakozón nézett körül.
- Most itt fogunk szobrozni amíg..
..leszáll az est..? - fejezte be magában a mondatot, mert a szava elállt. A szinte üres parkolóba, közvetlenül a mellettük lévő helyre a másik, ugyanolyan, emeletes busz parkolt le.
Ösztönösen szorította magához a táskát, noha csak egy busz, egy szimpla luxusbusz volt az, mégis valami természetfeletti erővel ruházta fel a szíve mélyén, és szentül hitt benne, hogy sötét ereje van.
A lámpái fenyegetőn villantak arcába, ha nem lett volna rajta napszemüveg, bizonyosan becsukja a szemeit.
Erről neki senki sem szólt.
A busz ajtaja sisteregve nyílt ki, s rögvest egy fiatal lány szökkent le róla. Hosszú, fekete haja a derekáig ért, testére vinil fűző feszült, nadrágja szintén a műanyaghoz hasonló, fényes feketeség, feneke csak úgy domborodott benne.
- Chloe! - örült meg Andreas váratlanul, a lány tán túl is játszotta a mosolyát. Erőltetett tekergőzéssel sétált a férfihoz, hozzásimult, akár egy kismacska.
Erica szája résnyire nyílt. További két lány szállt le a buszról, jägermeisteres üvegeket tartottak a kezükben. Mindketten szőkék voltak. Az öltözékük valami egészen elképesztőnek tűnt a számára, egyszerre volt sötét, félelmet keltő, mégis ördögien vonzó és szexis.
- Ez meg.. - kérdőn fordult Jonas felé, a raszta azonban rá sem nézett. Magához húzta őt, megsimogatta a haját, és a fülébe suttogott.
- Sss. Csak nyugi. Majd megmagyarázom.
Közben a másik buszt nézte mereven, ahonnét sorra kerültek elő a lányok. Nem egy, és nem kettő szép és kevésbé szép arccal rendelkező, de testileg tökéletes lány mászott elő. Csak néhányan voltak közülük a végzet asszonyai, többségük egyszerűen közönségesnek tűnt.
Egyik megdöbbenésből a másikba zuhant, félelem és kétely oszlopai nyúltak felfelé a gyomrában, hányingere támadt. Az egész bűzlött. Valahogyan olajos halszag terjengett körülötte, márpedig utálta a halat.
A lányok várakozón álltak, össze-összesúgtak. A bőrén érezte, hogy róla is sustorognak.
Már épp' kezdte összeszedni magát, szerette volna megkérdezni Andreast, hogy ők is gruppik-e, és hogy miért nem szóltak róluk, de akkor egy köpcös, alacsony, kopasz férfi szedte feléjük kurta lábait. Vörös öltönyt viselt, hurkaujjai között kendőt szorongatott, mellyel időnként verejtékben fürdő homlokát törülgette le.
Erica bambán figyelte, amint kezet fog a srácokkal. Eric észrevette a zavarát, és míg Andreas valamit tárgyat a fazonnal, melléje szegődött.
- Figyeld az ürgét. - hajolt közel hozzá, fojtott hangon beszélt, nehogy az említett meghallja.
- Figyelem.. - biztosította róla, s közben igyekezett nem felfelé nézni. Az esőcseppek megeredtek, szemüvegének üvegére kósza csöpp zuhant. Szíve riadtabban vert, mint egy kisnyúlé.
- Használhatnám tükörnek a fejét.
Erica hisztérikusan felkacagott. Két lány is furcsállva nézte őt. Lesütötte a szemeit, megfelejtkezett róla, hogy nem is láthatják a szemeit, a tökéletesen fekete üvegek mögött.
- Mi ez az egész? - markolta meg Eric vékony karját. A srác izmai megfeszültek.
- Majd Andreas elmondja. Ő a főnök. Bocs.
A fiatal fiú kerülte a pillantását. Idegesen hajába túrt.
- Hé, cica, jöttök még ma? - szólt oda az említett vidoran, mire Eric és Erica – minő csodás névpárosítás..! - sietősen felzárkóztak.
A dagi rohangált elől, ők meg követték. Közben Eric Andreashoz kezdett beszélni, a lány pedig nem állta, hogy ne hallgasson ki mindent szót.
- Mit akart?
- Csak a fogadóbizottság. Relax. - tette fel ő is a lányéhoz hasonló vegasi stílusú szemüvegét.
- Kamu. - sziszegte.
- Az. - hagyta rá. - De nyugi. Nem fogott szimatot. Csupán megkérdezte kívánjuk-e igénybe venni az ő tulajdonukban álló hölgyek szórakoztatását.
Eric összerándult, és ez nagyon nem tetszett neki. Egyre közelebb araszolt, már-már hallotta Andreas nyugodt légzését, és Eric idétlen kapkodását..
- Higgadj már le! Közöltem velük, hogy nem, vannak saját gruppijaink, akikben száz százalékig megbízunk.
- Jaj, megint a jó öreg tripper-parát dobtad be? - nevetgélt idegesen a srác, és ettől a feszültségtől nevetése erőltetettnek tűnt.
- Á. - legyintett. - Nem, ők profik, nem holmi koszos kurvákkal látják vendégül a hozzánk hasonló agyonsztárolt köcsögöket.
Erica csendesen elmosolyodott a kijelentés hallatán. Nem kedvelte meg különösebben a falkavezért, de valamiképpen mégis tetszett neki ez a bárdolatlan öngúny, mit állandó kis mosoly kísért.
- Akkor mit..
- Legyen az én dolgom. - torkolta le. - Te csak foglalkozz a hajciddal, meg azzal, hogy feszes maradjon nekem az okos kis segged.. - ajkával csücsörített, Eric nyakához bújt, jobb kezével a gitáros fenekébe markolt. Ez a féloldalas elfordulás pontosan látószögébe ejtette a csodálkozó lányt. Szemöldöke ébenfekete hajtövéig szaladt. A társaság fele már elérte a fotocellás ajtót, de az énekes nem zavartatta magát. Megállt, szemben vele, mélyen a szemeibe nézett, azzal a sarokba szorító, védhetetlen pillantással.
- Hallgatózunk, hallgatózunk?
Erica teleszívta levegővel a tüdejét, nem merte kiereszteni, elhatározta, ha kell fulladásig tartja odabent.. A határozott lány, a közönyös, hűvös prosti elillant, már csak ő volt ott, törékenyen, sebezhetően, egy alig három és fél kilós hátizsákkal, ezzel az emberrel szemben..
- Jonas hazudott nekem. - suttogta.
- Ó, igazán? - derült nagyot, karba fonta kezeit, a sál félig kibomlott a nyakában, látni engedte hófehér, hamvas bőrét.
- Azt mondta a többi lánynak lejárt a szerződése.
- Apró füllentés. Ez nem olyan eget rengető. Mi a baj? Talán zavar, hogy nem rád összpontosul a figyelem? - vigyorgott fölényesen, élvezettel töltötte el, amint a lány egyre kisebbre húzta össze magát előtte.
- Nem erről van szó.. csak ha már veletek jöttem én..
- Őszinteséget vársz?
- Hát valami olyas..
- Andy! - kiáltott az ajtóból Ole. - Jöttök?
- Mindjárt. Menjetek csak előre. - kiabált vissza, vad szél kapott szavaiba, Ole nem érthette tisztán, de megrántotta a vállát és magukra hagyta őket. Mikor ismét visszafordult felé, a szemei megint megváltoztak.. Örökké másnak látta őket, pontosan úgy viselkedtek, mint a tenger. Egyszer haragos és fodrozódó, másszor titkosan homályos, de alapvetően jó természetű és üdítő..
Összeborzongott.
- Ha szeretet, meg törődést akarsz, azt ne itt keresd. - szólt ridegen. - Ha pénzt, drogokat, meg élvezet, akkor jó helyen jársz.
- Nekem nem kell szeretet és törődés. Ha az kellene anyám mellett maradok. - kirívón állta a férfi tekintetét, de előtte nem tudta megjátszani magát. Szinte érezte, ahogyan gyenge érvei, szavai összeroppannak az erős akarat alatt.
- Nekem mindegy. - cigarettát vett a szájába, rágyújtott. A füstöt engedte messze szaladni a széllel. Az eső egyre inkább rázendített, haja a fejére simult, víz csorgott a bőrén és a homlokán. - De itt egy titok , amit elárulok neked.. Tüskék és jég.
Ez az utolsó hasonlat nem volt világos számára. Mégis úgy tett, mintha értené.
- Ki vele. - lépett lazán keresztbe lába előtt, vállait hátra húzta, haja csak úgy lobogott a szélben, göndör, erős fürtjein nem fogott még ez a kis eső.
- Ha nem akarsz elveszni a szórakoztatóipar süllyesztőjében önmagadnak kell maradnod, miközben szerepet játszol. Ha túl akarod élni, akkor észnél kell lenned.. - még egy utolsót slukkolt a méregből, és messzire pöckölte a csikket. Hosszasan nézett utána, inkább csak magának dünnyögte, mintegy álmatag sóhajt. - .. márpedig az itt lehetetlen.

Sehogyan sem illett a képbe. A vörös szőnyeg talpa alá simult, ő pedig finoman lépdelt rajta, a cipője vizes nyomokat hagyott rajta. A többi lány a legnagyobb természetességgel cseverészett, és mintha tudták volna, hogy merre kell menniük, úgy tipegtek egymás után. A kövér fickó haladt elől, a fiúk pedig közéjük vegyülve, kényelmesen haladtak.
A folyosó többfelé ágazott, a fal vaj és krém színek kavalkádjában úszott, két és egyszárnyas, különféle táblákkal ellátott ajtók nyíltak. Már vagy négy ilyennél elhaladtak, mikor a férfi végre megtorpant.
- Ez itt a női öltöző, smink – és fodrászterem. Ha a hölgyek igénybe kívánják venni.. - hangját csakhamar elnyomta a lányok izgatott csivitelése, egyszerre tódultak be, és kezdték illegetni magukat a tükrök előtt.
Ezt a rakás ribancot. Te jó Isten, hová kerültem.
Ő maga hitetlenkedve emelte meg a szemüvegét egy röpke pillanatra.
Erica a tagokra nézett. Emil parancsolón tekintett Jonasra, a raszta pedig mesterkélt mosollyal karolta át a lány vállát.
- Menj, készülj el. Kaphatsz új ruhát, meg ha akarod a többiek biztos segítenek sminkelni. Barátkozz össze velük!
- Én inkább veletek mennék. - vágta rá nyomban. Undorítónak találta azokat a lányokat.. és titkon, legbelül féltékeny is volt rájuk. Mind egy olcsó szajhának látszott és mégis.. egész lényükből áradt valami forróság, valami olyan, amit magában sosem érzett igazán.
- Akkor megmutatnám a V.I.P. Várót. - köhintett az öltönyös.
- Erica marad. - jelentette ki Andreas.
Ostorként csattant rajta az utasítás. Hitetlenkedve bámult rá. Arról volt szó, hogy gruppi lesz, nem pedig rabszolga. Nem egy lábtörlő és.. legfőképpen nem egy mély hangú buzi ribanca..!
- Márpedig én nem maradok! - csattant fel, mire Andreas szemei majd' száz villámot szórtak feléje.
- Márpedig maradsz. - suttogta. - Különben megnézheted magad.
Kivált az ötösből, és durván lökte be a lányt a tágas, nőillatú helyiségbe.
Erica dühösen rúgott a vasajtóba, melyet kívülről zártak be.
- Figyi.. - tette műkarmos kezét vállára az egyik lány, aki hasonlóan átlagos ruhát viselt, mint ő. - Miért vagy ideges?
Kedve lett volna erősen arcul ütni, de végül elszámolt háromig.
- Mert úgy bánnak velem, mintha a tulajdonuk lennék. - morogta, de nem volt hajlandó újdonsült beszélgetőtársára nézni.
- De hát.. - nevetett bután. - Ezért fizetnek.
- Hát nekem nem fizetnek. - húzta ki magát , és szemüvegét a fejére tolta. Bátran nézett körül, elsőre tíz lányt számolt össze. Sokan sminkeltek, voltak, akik tracssoltak, s akadtak, akik őket bámulták. Az egyik fekete, bőrszerkós nő lefitymáló pillantásaival illette. Vágott feléje egy grimaszt.
- Nem? - érdeklődött tovább a kedves, egyszerűcske lány, vörös haját feltűzve hordta, szemei tágra nyíló, zöld függők voltak és semmi, de semmi értelem nem sugárzott belőlük. - Akkor meg minek vagy itt?
- Gruppi vagyok, nem kurva. - vont vállat. Kezdte ismét meglelni a tökéletes álcáját, azt a stílust, mit mindig profin hozott, noha sehol sem tanulta.
- Ó igazán? - sétált oda a bőrruhás, éles arckontúrján fenyegetőn csillant meg a fény. Bőre olyan fehérnek tűnt, akár egy hulláé. - Ha te gruppi vagy, akkor én királykisasszony.
Visongó nevetéstől zengett a terem, de nem jött zavarba. Most, hogy Andreas nem volt a közelében meglelte a hangját. A férfi valami egészen furcsa hatást gyakorolt rá. Olyat, amilyet még korábban senki sem.. Mintha elszívta volna az energiáját..
- Azt hittem a királykisasszonyok szépek. - tátotta el a száját. Döbbent csend, majd újbóli nevetés, sőt, füttyögés csendült.
A nő felhördült. A másik kettő hozzá hasonló mellé állt, hárman meredtek rá egyszerre. A bal oldali, nagy mellű szőke szája diadalmas vigyorra húzódott.
- Szóval tényleg gruppi vagy? - kérdezte kedvesen, de arca gúnyos kifejezése nem mosódott szét a szavak elmúltával.
- Az hát. - bólintott határozottan.
- És mondd, lefeküdtél már bármelyikükkel is?
- Persze. A rasztával. Kétszer is.
Az egy puhány. A három meg túl sok. Penge az eszem.
Magabiztosan elmosolyodott.
- Aha. Szóval kétszer. Hát jó, nekem végül is mindegy.. - édesdeden húzódtak felfelé az ajkai, kecses alakjával a tükrök felé haladt. - Hé, csajok hol a hajsütővas? Ki kell tennem magamért, Andreas imádja a szőke loknikat.
Erica szívét furcsa, ismeretlen érzés szorította össze. Valami nem stimmelt.
Az ajtó kinyílt, Andreas fekete üstöke jelent meg. A lányok mind felé fordultak.
- Sybille, Moira, Rose, készüljetek, mert ma este akció lesz. - szólt, és tekintetét végigfuttatta három lányon, akik viszonylag normálisaknak tűntek.
- Andy, mikor csatlakozhatunk hozzátok? Úgy innék valami finomat. - nyafogott Chloé, és formás csípőjét ringatva odasétált hozzá.
- Még meg kell beszélnünk pár dolgot néhány úriemberrel, akik jó barátaink. - kacsintott rá, közben le sem vette szemeit a dagadó keblekről. - Max fél óra.
- Jó. - rebegtette meg pilláit a lány.
- Addigra legyél gyönyörű. Na sicc.
- Hé! - kiáltott rá Erica. Andreas lustán ásított. - És velem mi lesz?
A férfias arc egészen különleges, filozofikus fintorba torzult.
- Veled? Hát.. - dörgölte meg állát, végül fáradtan felsóhajtott. - Te csak maradj nyugton. Figyeld a többieket és tanulj. - azzal fütyörészve továbbállt.
Erica nem tudta, mit kellene megtanulnia, de cseppet sem volt ínyére a gondolat. Cseppet sem.