Az egész olyan volt, mintha egy görbe kampót akasztottak volna a gyomorszájába, s most együttes erővel cibálnák a torkán végigfutó zsineget. A megnevezett lányok készülődni kezdtek, míg akik neve nem hangzott el, megkönnyebbült sóhajtások közepette szivárogtak ki a sminkszobából.
- Mi ez az egész..? - tette fel hangosan a kérdést. - Mik vagytok ti..? Valódi gruppik? Vagy egyszerű prostik?
Többen mosolyogva néztek össze, sajnálkozva csóválták a fejüket, de az a gunyoros, szelídecske, mégis incselkedő mosoly nem lohadt le arcukról.
- Majd meglátod, cukorpofa. - csipkedte meg finoman arcát Chloe finom, műkörmös keze.
Az indulat szétáradt a vénájában.
Széttéplek, ribanc.
Kirobbant az ajtón. Nem tudta mennyi idő telt el, és azt sem, hogy merre tart, vakon rohant a folyosók vérvörös hangulatvilágításában úszó szövevénye között. A zene dübörgött, az ajtók nem voltak hangszigeteltek.
A backstage ablakait becsukták, mindenütt rőt szín félhomály uralkodott, füstölők illata és köde burkolta sejtelmes erotikájába a helyiségeket. Az egyik ajtó résnyire nyitva állt. Bekukkantott, de a fiúk sehol sem voltak.
Az öltözőben mindent, minden négyzetcentimétert csillámpor borított, s a boából kihullott rózsaszín, fekete tollak. Ruhák sorakoztak, némely szépen összehajtva, valamelyiket meg csak úgy odahányta a gazdája.
A szeme megakadt Andreas fekete ingén, és már biztos volt benne, hogy ez valóban a sztárok számára fenntartott öltözőrészleg. Tovább lépdelt, ugyanabban a kitaposott tornacipőben, mint napokkal ezelőtt, testére tapadt a több órája viselt, régi póló, de nem zavartatta magát. Innét már csak egyenesen vitt a folyosó, és ő gondolkodás nélkül lökte be az ajtót, mely a végén – látszólag – őrizetlenül árválkodott.
A zene egyre hangosabban szólt, sikoltozás és taps vegyült belé, a füstölőillat émelyítő hatása tompította az agyát. Valósággal átrepült az ajtón, vágyta a levegőt, hogy tüdejébe szippanthassa a friss oxigént..
De csupán izzadt, fülledt szenvedélyt szagolt. A hangfal irtózatos erővel bömbölt fülébe.
Összerezzent, szeretett volna kicsire zsugorodni. A kordon és a színpad közötti, alig két méteres területen találta magát, kicsivel arrébb fotósok villantották a vakukat.
Őrjöngő, hisztérikusan sivalkodó női kezek nyúltak fel a kordon rácsai közül, mind egy felé ácsingózott, Erica elborzadva nézte torz orcáikat.
Artikulátlan bömbölés, sikolyok szakadtak fel belőlük, szemeik úgy tapadtak rá Andreas félmeztelen, izzadtságtól és csillogó glitterektől fénylő, vadító felsőtestére, mint piócák a vértől duzzadó áldozataikra.
Csak nézte, nézte a tömeget, attól tartott mindjárt átszakítják a kordont, és őt bakancsos lábaik alá kényszerítve nyomulnak fel a színpadra.
Egyre a Deathstarsot bámulta, ott volt Jonas, a bal oldalt, és olyan vadul rázta a raszta fürtjeit, csak úgy táncoltak a levegőben. Résnyire nyitott ajkakkal figyelte Ericet, és a többieket..
Nem akart hinni a szemének, és a fülének sem. Andreas hörgött és morgott, mély orgánuma megtöltötte a stadiont, valósággal megbabonázta a megannyi gótikus, sötét ruhába öltözött tinédzserlányt. Erica a levegőben érezte; a férfi egyetlen szava elég volna hozzá – s százak volnának képesek gyilkolni érte.
És ő most a tulajdonába került. Reszketni kezdett. Ekkor karjára két vasmarok kulcsolódott, és ijedten sikoltott fel, de sikolya a közönség morajába fulladt.
Hátra nézett, két óriás, kopasz férfi fogta őt közre, és most kifelé kezdték ráncigálni, azaz vissza a backstage fojtogató falai közé.
- Eresszenek! ENGEDJENEK! - ordított, de ordítását elnyelték a rajongók üvöltései és Andreas férfias hangjátéka..
A kidobó a másiknak magyarázott valamit a rádiótelefonba, mire az visszaállt az eredeti helyére. A kopasz behúzta maguk után az ajtót.
- Kisasszony, van belépőkártyája? - kérdezte keményen, fölébe magasodva, agresszív testtartása megrémítette őt. A zene még mindig lüktetett, de már korántsem oly hangosan, ellenben a látványt.. képtelen volt kitörölni elméjéből.
- Nincsen..
- Akkor nem tartózkodhat a backstageben. Kérem fáradjon ki, a közönség soraiba.. - s azzal határozottan tolni kezdte át, a vörös folyosókon. Igyekezett fékezni, de a férfi sokkal erősebbnek bizonyult nála.
- Ne! Hagyjon engem békén, én a Star Warsos srácok gruppija vagyok! - visította kétségbeesve, a férfi csak bólogatott.
- Hát persze. Ne tanúsítson ellenállást, különben kénytelen leszek erőszakos..
A zene ekkor elcsitult, az ordítás és sikoltás felerősödött és mindenünnen a „Vissza” szócska hallatszott. Andreas verejtékező arca, és csapzott, arcába lógó, fekete haja jelent meg elsőként a folyosó fordulójában, Erica megkönnyebbülten sikoltott fel.
- Andreas! - annyira hátrafordította a fejét, amennyire csak képes volt rá. - Szólj neki! Szólj már ennek az állatnak, hogy én veletek vagyok!
A kék szemek üresen, semmitmondóan néztek vissza rá. Olyan üvegesek, olyan élettelenek voltak.. élettelenebbek, mint a lefolyt, fekete sminktől maszatos, szép arc és a sűrűn süppedő és emelkedő mellkas.
Ekkor Emil tört előre, idegesen pöckölte el a cigarettáját.
- Álljon meg. - szólt, és a magasba emelte a backstage-kártyáját, mely a nyakában lógott. - Ő tényleg velünk van. Engedje el.
A kopasz szorítása enyhült.
- Na végre! - tépte ki magát kezéből Erica, és a fiúk közé furakodott. Emil ügyet sem vetett rá, Andreas pedig akár egy zombi, megkerülte és az öltözőbe sétált.
- Erica, állj el az útból. - kérte Jonas. - Még van három számunk hátra, és ha túl sokáig húzzuk a második felvonás előtti szünetet még azt hiszi a jó nép, hogy vége és elhúzzák a csíkot.
A lány engedelmesen simult a falhoz, hogy a tagok elférhessenek mellette. Ole elhaladtában a markába nyomta a saját kártyáját.
- Tessék. A mi hibánk az egész. - mondta. - Elfelejtettünk neked kártyát adni, addig fogd az enyémet, engem már csak nem rángatnak le a színpadról.
Erica elgyengülve mosolygott rá. Aznapra már túl sok volt neki a megpróbáltatásokból.. S ha tudta volna, mi minden vár még rá..

A Deathstars öltözőjében kuporgott, a puha, bársonnyal bevont kanapé sarkában. Térdeit felhúzta, karjaival szorosan magához vonta őket. Végtelenül hosszúnak tűnt az a három szám.
- Te mit keresel itt? - kérdezte Emil, amint belépve ledobta magáról az átnedvesedett inget.
Nem válaszolt.
- Az saját öltözőtökben kéne lenned. Tudod, itt vannak bizonyos szabályok, amiket jobb ha betartasz. Andreas azt mondta neked, hogy figyelj a többiekre..
- Nem mintha olyan segítőkészek lettek volna.. - húzta fel az orrát sértődötten, de egyből meg is bánta a kijelentését.
- Jonas, minek hoztad ide ezt a buta kis ribancot? - sziszegte Emil, dühösen húzta meg az ásványvizes üveget. Jonas homlokát törölgette egy száraz törülközővel.
- Új még. Majd beleszokik. - bátorító mosolyt küldött Erica felé, aki hálásan bólintott.
- Majd én segítek neki, hogy hozzászokjon. - Andreas szeme megvillant, mintha új életre kelt volna, de aztán.. - Na megyek, lezuhanyzom. Erica te meg menj és öltözz fel normálisan. Kitaláltam neked egy új feladatot mára. Kérd meg Chloét, majd ő segít. Mondd, hogy én küldtelek.
A lány hatalmasat nyelt. Andreas visszanézett.
- Na mi lesz már, süket vagy?
- Nem. - felelte hidegen. - Nem vagyok süket.

Az öltözőjük már úszott a parfümillatban. Chloe éppen a combközépig érő lakkcsizmáját fényesítette, fel sem pillantott, mikor Erica megállt előtte.
- Chloe. - szólt hozzá bátran, olyan bátran, ahogyan csak tudott.
A francba. Kezdem elveszíteni a tekintélyemet.
Megszívta a fogát.
- Mi van? - kérdezett vissza flegmán a nő, fel sem pillantva.
- Andreas azt mondta forduljak hozzád. Mit kellene felvennem?
Egy egész pillanatig úgy tűnt, a lány nem fog válaszolni, aztán megerőltette magát – nyilván az énekes nevének hallatán. Erica lopva körülpillantott. Csak Chloe, a két másik, dark szőkeség és az a három, átlagosnak tűnő lány tartózkodott a tükrök előtt, akiket Andreas marasztalt.
- Az attól függ. - mérte végig a feketeség kimérten Ericát. - Közös buli lesz, vagy csak őt szórakoztatod..?
- Közös buli? - vonta fel szemöldökét. - Úgy érted, hogy minddel egyszerre..? - kissé meghátrált. Erre még ő sem számított.
- Nem. - vigyorodott el kegyetlenül. - Nem a fiúk fognak téged megbaszni. - közölte kéjesen.
- De hát a szerződés..
- Szerződés? - nevetett fel váratlanul. - Desdemona, hallottad ezt? Szerződés..
A másik lány, a nagy mellű, szőke, a vinil fűzőben pajkosan kacarászni kezdett, közben haját pödörgette.
- Szerződés? Te igazi szerződést írtál alá?
- Nem. De szó volt róla, hogy..
- Hallottad már azt a rendkívül bölcs mondást, hogy a szó elszáll..?
Erica becsukta a száját. A napszemüveg mögül gyilkos pillantások százait küldte szét a szobában, de valahogyan egyik sem akart célba érni..
A tükör előtti forgós székkel ekkor egy vörös, telt lány pördült hátra, úgy, hogy vele szembe kerüljön. Együtt érző arcán valódi sajnálat tükröződött.
- Nem akarlak megbántani..de butuska vagy. Jól átvertek téged.
- Igen. - morogta. - Kezdek rájönni. Te sem gruppi vagy.. igaz?
Desdemona helyette is válaszolt.
- Nézz rám, szivi. Magadban sorold fel mit látsz rajtam. Aztán nézz a szemembe.. - égszínkék szemeit Erica szemüvegeire szegezte, és a lánynak nem kellett kétszer végiggondolnia. Mérhetetlen önelégültség és gyűlölet sugárzott a csodaszép szemekből. - Aztán nézz rá Moirára.. - utasította.
Moira megtörten fordult el.
- Hagyj engem békén, Des. - sóhajtott fáradtan. - Így is van nekem elég bajom..
- Nos.. - fonta karba kezeit Chloe. - Nem tudom, honnét jöttél. De feltételezem, hogy egy közönséges prostituáltat te magad is felismersz.
Nem bírta tovább. Felugrott, a táskájához kapott, az még mindig a vállait húzta. Desdemona és Chloe veszett vihogása festette alá esztelen menekülését. Mindegy volt neki, csak el innét, minél messzebbre..
Basszameg. Csak jussak ki innen.. inkább gyalog megyek Vegasba, de én nem leszek valódi kurva..!
A testét bármikor odaadta volna, hogy elérje a célját. De amit itt látott sokban különbözött a szimpla szextől. Mindig is ódzkodott tőle, hogy más tulajdonába kerüljön, ő sosem hagyta volna, hogy uralkodjanak rajta. Főként nem egy ilyen bagázs..
Tornacipője nem csapott nagy zajt, már mikor nekiindult, akkor is sejtette, hogy észrevétlen eltűnése hamvába holt dolog.
Öltönyös férfiak vonultak be egy újonnan megnyitott ajtón, vízcsobogás hangzott onnét és lágy zene, és a Deathstars öltözőjéből Andreas támolygott ki, széles vigyorral.
- Uraim! - kiáltott rájuk, s már úgy tűnt nem veszi észre a lányt.
Erica hallotta a saját szívverését. Andreas arca elsötétült.
- Még mindig nem öltöztél át. - állapította meg vészjósló hangon.
- Nem is fogok. - suttogta a lány. - Elmegyek. Átbasztatok..!
A férfi nem volt magánál. Felhördült, aztán nevetni kezdett. Megtántorodott, de nem esett el. Előre dőlt, elkapta Erica karját, ujjlenyomatai a fehér bőrön virítottak tovább, vörösen.
- Ne beszélj többes számban, kicsi lány. - sistergett. - Jonason kívül ígért is bármelyikünk neked olyat, hogy elit gruppi leszel? Láttam, hogy megnézted a showt. Akkor láttad a lányokat az első sorokban? Mind az én ágyamba akarnak bekerülni. Miért lennél pont te, az aki..
- Kussolj! - üvöltötte az arcába hirtelen. - Velem nem fogsz szórakozni. Se te, se semelyik kis buzeráns! Lelépek, találok nálatok jobb fogást is.
Elégtétellel fordult sarkon, de Andreas halk, szaggatott nevetése hallatán megtorpant. Akkor már Emil és Ole is fül -és szemtanúi voltak az eseményeknek.
- Hát csak lépj. Úgysem jutsz messzire.
- Mire célozgatsz itt nekem, he? - fintorgott, a férfi arcán végbemenő furcsa kifejezésekből olvasni már nem tudott.. Egyszerre akart eltűnni és maradni, választ kapni és menekülni, boldog tudatlanságban..
- Arra, cherry, hogy a buszon túl mélyen aludtál. - aprót kacsintott, azzal a tipikus, rá jellemző játékos gúnnyal.
A hátizsák tompa puffanással ért földet a tornacipők előtt. Andreas a farzsebéhez nyúlt, egy szabványos, kék irattartót vett elő, és egy útlevelet. Lazán meglengette a levegőben maga előtt, közben nagyot nevetett ízetlen tréfáján.
- Baszd meg. - motyogta megsemmisülten Erica, és volt egy olyan érzése, hogy hiába követelné vissza a férfitól a személigazolványát és az útlevelét.
- Megbaszni. Pontosan, azt fogja veled tenni néhány régi cimborám. Fáradj be! - karjával előzékenyen a szobára intett, melynek ajtajában vagy öt öltönyös üzletember kinézetű férfi várakozott. A többiek a jakuzziban ültek és kokaint szívtak.
- Ez.. emberrablás.
- Önként jöttél. - tárta szét a karját. - Voltaképpen a kezünkre adtad magad. - cseverészett tovább derűsen.
- Jonas..! - vádló szemeit a rasztára szegte, ki most tüntetőlegesen elfordult. - Ezt .. nem hiszem el.
- Vedd le azt az idióta napszemüveget. - förmedt rá Andreas. - Rontod a csapat morálját. A mi prostijaink nem holmi szakadt ribik. Ekkor Desdemona, Chloe, és a harmadik, számára még ismeretlen, valódi gruppi jelent meg, jägermeisteres és finlandiás üvegekkel.
Emil megvetőn felhorkant. A többiek azonban mind a gruppik köré csoportosultak.
Erica hátrálni kezdett, de Andreas megállította.
- Mellesleg arról, hogy ki baszott át kit, vitatkozhatnánk, nem igaz, Ophelia?
A lány most már teljesen összezavarodott.
- Ophelia Harper. A személyiden, meg az útleveleden ez áll. Kedves, Erica.. Vagy Michelle? Mit akarsz, hogy nevezzelek?
- Eressz. - megpróbálta ellökni magától, amin a gruppik jót nevettek.
- Befelé. Ma este megtanulod, hogy kivel nem tanácsos szórakoznod, kis ribanc.