Nem hitt a szemének. A szobák sarkait lekerekítették, a közepén széles, hasonlóan körív medence, melyben csak úgy pezsgett a forró víz, gőz szállt fölé, két meztelen férfi már bőrét áztatta a valódi, földi pokolban.
A falak szenvedélyes, hirtelenbordó színét selyemfüggönyök és füstölők lágyították meg, szemei előtt vaj puha, vörös krémként úszott az egész. Először nem értette. Hisz csak állt ott, a világ mégis torzulni kezdett..
Akkor köhögőroham tört rá a belélegzett füstmennyiség végett, Andreas nevetése kijózanította, sőt mi több, visszahívta belé azt a félelmet, mit egészen elfeledni látszott a látványtól.. Ez hát a backstage, a sztárvilág mocskos, hallucinogén szemetének búvóhelye.. Odakint a rajongók várják, hogy kimerészkedjenek, lányok fognak nekik további ajánlatot tenni, bár szükség már nemigen lesz rá.
Moira, Sybille és Rose jelentek meg egymás után az ajtóban. Koktélruhát viseltek, hozzá illő fülbevalót, arcukon kéjelgő maszk feszült, szemeik sötét alagútként ásítottak.
A huzat megcsapta az arcát, és ő fellélegzett, de ezzel együtt újabb tetemes füstmennyiség tódult a tüdejébe.
Andreas valamit magyarázott a lányoknak, de nem értette tisztán.. talán..
Összeszűkült a szeme. A három prostituált – mert nyilván azok lehettek – libasorban vonult ki. A jelenlévők kérdőn pillantgattak egymásra, ők sem értették. Erica számára azonban világossá vált minden.
- Meggondoltam magam. - mondta Andreas. - Ma mégsem lesz dolgotok, a hölgy majd egyedül szórakoztatja az urakat. - s itt rá, Ericára mutatott. - Viszont Desdemonáékat küldjétek be, rájuk nekem van szükségem.
Mereven állt. A földet bámulta, az összes szempárt önmagán érezte. Megannyi tüzes billogként égtek bőrébe, és ő önkéntelenül az ajtó felé kezdett hátrálni.
- Megállj. - sziszegte Andreas, durván markolta meg a felkarját, maga mellé rántotta, majd széles mosollyal nézett körül. - Uraim! Érezzék át az estét. - kacsintott a még három, ruhában értetlenkedő öltönyösre. Határozott mozdulattal lökte feléjük a lányt.
- Ő..? - az egyik meghátrált. Erica arcán szégyenfolt jelent meg, elfordította a fejét.
- Ő. - bólintott Andreas. - Próbáljátok csak ki. - biztatta őket. - Mindenre hajlandó. Igazi kis vadmacska. - kedvtelve nézte a lány csendes szenvedését, közben cigarettára gyújtott. Laza tartásba kényszerítette a testét, de a vak is láthatta, hogy feszült és ideges. A mosolya hazudott, a szemei fáradtan pislogtak a többiekre. Ledobta magát a fekete bőrkanapéra, ahol Eric terpeszkedett cigarettával és PSP-vel a kezében, valami brutális játékkal szórakozott.
Az áttetsző üvegű dohányzóasztalon három csík kokain húzódott. Andreas szeme felcsillant, zsebében kezdett matatni.
- A francba, van valakinél papírpénz? - morogta.
- Már nem azért de.. nem hármat ígértél? - kérdezte újra az iménti, erősen kopaszodó pasas.
Eric félkézzel átnyújtott Andreasnak egy öt euróst, szemét fél percre sem véve le a játékról.
Az énekes hengerré sodorta a papírt, bal orrlyukába felszívta a leghosszabb csíkot. Elégedetten fújta ki a levegőt, jólesőn szipogott párat, lehunyta a szemeit és hátradőlt. Az anyag még nem hatott rá, de testében máris oldódni kezdett a feszültség, a finom fehér por orrába kerülésének tudatától is.
- Jó. Mar mint a mustár. - vigyorodott el elégedetten.
- Na, ne haragudjatok srácok, de én részemről beadom az unalmast.. Holt fáradt vagyok. - mosolygott fáradtan Ole. Andreas bólintott.
A srác kivonult, vissza sem nézett. Erica hosszasan bámult utána..
Ő tehát a jó fiú. - állapította meg magában. - Ő nem kér a züllésből, baszki, lehet, hogy vele kellett volna lefeküdnöm akkor ott, abban a lepra szállóban..
Már mindegy volt. A másik kettő megunta a tétlenkedést, egyikük eléje lépett, a másik mögé. Ujjakat érzett a nadrágján, a gombja kikerült a lukból, a cipzár lecsúszott a sliccén.
- Ez az. - Andreas összefonta a kezeit tarkója alatt, tekintete homályosult, szende és perverz mosolyok váltották egymást, szeszélyesen és gyorsan.
Eric fél szemmel felpillantott a PSP képernyőjéről. Hangos robbanás hallatszott a parányi hangszórókból..
- A francba! - csattant fel. - Most meghaltam. - méltatlankodott, attól fogva nem igazán figyelt a körülötte zajló eseményekre.
Jonas idegesnek tűnt, míg Emil arca kőkeményen meredt rájuk, leplezett undor bújt meg a vonások mögött.
A két kéz lehúzta róla a farmert, a bugyival együtt. Meztelen altesttel állt ott, egyedül, kilenc férfi előtt. Combjai, simára borotvált szeméremdombjai borsókáztak a ruha melegét felváltó, hűvösebb levegőtől, Jonas észrevétlenül nyitotta ki az egyik ablakot – a füst már így is állt a szobában.
- Ki kezdi? - kérdezte kiszáradt szájjal a kopaszodó, pocakos pasas, mohón tapogatta a fenekét, a combjait, keze időnként ölére siklott.
Andreas elvigyorodott.
- Ugyan. Egyszerre hárman. Csak nyugodtan. Új még, hagy tanuljon bele. - villantotta ki fogait, az öltönyösök összenéztek. A másik kettő, aki a medencében ült érdeklődve figyelte a jelenetet.
Váratlanul bólintottak.
- Jó. Nekem végül is mindegy. - vont vállat egy másik, javában az ötvenes éveiben járható, ráncos képű szörnyeteg.
A picsába.
Minden olyan gyorsan történt. Az, hogy pólója a medence szélén hevert és az is, ahogyan kiálló csípőcsontja ütemre nyomódott bele újra és újra a finom padlószőnyegbe. Puha volt, és mégis, egy idő után olyan érzés volt, mintha egy kemény gumikalapáccsal kalapálták volna a csípőjét.
Az oldalán feküdt, és a löttyedt hasú kopasz verejtéke a hasán folyt végig, miközben mereven álló faszát újra és újra tövig belé nyomta. Óriás lökéseivel kényszeredett nyögéseket váltott ki a lányból, arca eltorzult, a plafon forgott előtte. Hányingere támadt, a szemhéjait szorosan összezárta. Csak ne kelljen látnia azt a perverz, élvezkedő pofát, a meglazított nyakkendő takarásából kibukkanó hájas tokát..
- Engedj oda..! - nem látta, csupán hallotta és érzékelte, hogy gyötrelmének okozója megrázkódik a testében, a társa lökte félre.
Felsandított, de a várt helycsere helyett..
Testét még inkább oldalra kényszerítették, így mindkét testnyílásához kényelmesen hozzáférhettek. Ujjai mélyen a szőnyegbe vájtak.
Csak ezt ne.
A szemei kiguvadtak, egyenest Andreasra esett elgyötört pillantása, aki vadul vigyorgott a kanapén. A férfi nadrágja egyre domborúbbá vált ágyékán, az asztalon immáron csak egy csík kokain maradt. Eric kezében megállt a PSP.
- Ezt nem teheted. - sziszegte Andreas felé kétségbeesetten, a férfi megnyalta a száját.
- Fiúk, síkosító a szekrényben. - kacsintott, a harmadik tétlenkedő pedig a zubogó forróvíz mögötti fekete, diszkrét kis komódszerű faszerkezethez lépett. Erica felnyögött.
A polcokon különféle dildók, játékszerek, és flakonok bújtak meg. A harmadik férfi, félhosszú, barna haját füle mögé tűrte, izgatott, zöld szemei csillogtak, ahogyan kiszolgáltatott, meztelen testére nézett. Síkosítót kent a mutatóujjára, s míg a másik kettő szétfeszítette a lábát, lassan a zárógyűrűjét kezdte masszírozni.
Összeszorította a fogait. Nem volt kifejezetten fájdalmas, de a tudat, hogy idegen ujjak matatnak a fenekében..
Elborzasztotta.
Az ujj váratlanul szaladt belé tövig. Aprót sikkantott. Ujjazni kezdték előröl, és hátulról is. Beharapta az alsó ajkát.
Csak ennél többet ne. - gondolta. - Csak ennél tovább ne menjenek.. - De a férfiak terveiben más szerepelt, és titkon ezt már régen sejtette.
Kétségbeesés és pánik közepette feküdt a földön, miközben a medencében ülő páros ajkai szenvedélyes csókban forrt össze. Bőrét égette Jonas, Eric, Emil és Andreas tekintete, tudta, hogy bámulják őt – de ugyanakkor azt is sejtette; nem mind élvezik annyira a látványt, mint Andreas.
Az ujjak ütemezett, ritmikus mozgása szűnni kezdett, és ő hátrafeszítette a fejét a hirtelen kíntól, melyet a két hímtag behatolása okozott testében. Azt hitte menten ketté, háromfelé, sőt ezer apró darabra szakad..
Összepréselt ajkakkal fojtotta magába ordítását, de puha, engedetlen ajkait a harmadik férfi szája erőszakolta meg. Nyelvét beletuszkolta a szájába, de éppen csak egy pillanat erejéig.. Máris méretes farka vette át a helyét, hogy aztán torkáig tolja, öklendezést kiváltva ezzel belőle.
Most már három irányból dugták egyszerre, a könnyek forrón csorogtak végig orcáján.
- Ezt nem bírom nézni. - Emil léptei zajtalanul siklottak végig a padlón, az ajtó hangtalanul záródott mögötte.
Fulladozott. Gyötrődött. Szeretett volna hánykolódni, dobálni magát, de csak feküdt ott, és hagyta, hogy felnyársalják a lelkét is, kihasznált testével együtt. Ujjainak görcsös feszülése megszűnt. Elernyedt és már fel sem fogta a három gruppi érkeztét, kuncogásuk lágy dallamként ringatózott a levegőben, agyának egy távoli szegletébe száműzte a külvilágot. Mélyen elzárta és nem engedte többé kitörni..
Ugyanekkor egy elkerített kis kertkapu nyílt fel, ezer meg ezer hervadt virágszirmot sodort a szél ki onnét, a gyenge, elsorvadt szirmok színkavalkádjai hályogként vakították el a szemeit. A múlt kesernyés illatát idézték orrába, és ő vándorló lelkének megálljt parancsolva elmerült magában.

Zöld mezőn állt, kék, harapnivaló égbolt alatt. Az egésznek olyan jelentéktelen szerepe volt. A mezőt mintha csak úgy odamázolták volna a mezítelen talpai alá, az ég.. akár egy kifröccsentett festékcsepp a fehér vásznon.
Bezzeg a fehér..! Igen a fehér. Fehér, ártatlan szirmú mirtuszok száguldottak a szélben, szépen libasorban. Mintha valami fensőbb erő, egy ismeretlen hatalom röptette volna őket. Körbeölelték a testét, elfedték a kebleit, és a szégyenfoltos ölét is.
Két virág a szemére is szállott.. Ó igen, a fehér, a gyönyörű fehér.
A mocskos fehér.

- Ez meg.. ez meg mi a lószar? - köpködött, vadul káromkodott, még csak vállig érő bozontja szállt a feje körül. A szája majdnem felrepedt az ütéstől.
-Drága lószar ez ahhoz, hogy kiköpd!
A férfira pislogott. Ártatlan, nagy szemekkel, melyeknek gyöngyházkönnyek csillogtak a sarkában. Ki volt az a férfi..? Olyan ismerősnek tűnt.. a haja, a szőke feje, és a barna szemei. Mint egy plüssmackó, egy ártalmatlan küllemű fenevad.
- Hé, Pab, figyelj már. Az Istenit, figyelj már..! - valami másik fazon a kanapéján ült. Az ő kanapéja..?
Ránézett a kockás, szakadt huzatú, kávéfoltos kanapéra. Tényleg az ő kanapéja volt. Kezét végigfuttatta a megdagadt száján, és a testén. A mellkasa szinte lapos volt még.
- Figyelek baszd meg, de nem látod, hogy nem szívta fel..? Mi a francot csináljak vele, ha egyszer ilyen makacs és nem hajlandó rá..
Pablo ekkor megmarkolta a haját, erősen, csaknem kitépte a fejbőréből a parányi hajhagymákat.
- Neee! - visította és meglepetten konstatálta mennyire vékony a hangja. Összezavarodva nézte a két férfit és a bérlakás málló tapétájú falait. Ronda, barna tapéta volt. Fehér virágokkal.
- Hány éves? - kérdezte a szőke férfi, Hugo Boss ingének felső két gombját szabadon hagyta, izmos mellkasa kivillant alóla. Férfias parfüm illata és.. kokain keserű íze a szájában.
- Tizenhat.
A következő percben nyelve a szőke pasaséval keveredett. Aztán durván lökték hátrébb.
- Tényleg tizenhat. - vigyorgott eszelősen. - Jó.
- Akkor? Nyélbe ütjük végre?
- Arra várok.
Az asztalon, a rozoga lábú dohányzóasztalon papírok sorakoztak, köztük elvétve kokaincsíkok húzódtak, felszívásra várva.
Remegve húzódott vissza a sarokba. Nem értette mi történik. Az egész valahogy olyan.. más volt, mint a zárdában. A zárdában a nővérek nem beszéltek másról, mint Istenről, meg az ő drágalátos fiáról.
- Hol vagy már, Jézus? - suttogta maga elé. Valami rosszat sejtett, pontosan nem tudta mit, de rosszat, rosszabbat, mint mikor az utcán találkozott Pablóval. Mikor is..? Ja igen.
Amikor néhány társnőjével adományokat gyűjtöttek az éhező árváknak..
Pabló meglátta őt. Rámosolygott az utca túl feléről, aztán közel sétált hozzá és apró pénzt dobott a perselybe.
Még sosem érzett hasonlót előtte. A mellei kemények lettek, mint a teniszlabdák – nem is volt nagyobb a méretűk egy teniszlabdánál - , a bőre borsódzott és hirtelen késztetést érzett, hogy a szájába dugja a nyelvét. Pablo azonban mást is belé akart dugni. És ő egyetlen percig sem tiltakozott.
- Nesze. Azt szívjad. Nem azt. Azt.
És a szőke felszívta a csíkot. Ő egyáltalán nem értette minek szívják azt a keserű vackot az orrukba. Mióta megszökött a zárdából azóta.. egyáltalán nem értett semmit. Még az érzéseit sem, valami oknál fogva kötődött Pablóhoz, és nagyon élvezte, amikor azt csinálták.. A nevét pontosan nem tudta, a férfi mindig dugásnak nevezte azt a valamit..
A szőke röhögött.
- Hát ez kurvajó. Repülök. - körbepördült a szobában. Aztán összeesett.
Pablo szemeiről egyszerre eltűnt az a furcsa, üveges kifejezés. Újra annak az okos embernek tűnt, akinek mindig is tekintette.
- Mi történt vele? - suttogta, a sírást csak nagy nehezen tudta visszatartani.
- Megölted. - felelte egyszerűen.
- Én?! Nem, én nem csináltam.. nem csináltam semmit!
- Dehogynem.
A földön fekvő férfi orrából dőlt a vér.
- Mi..? - maga elé emelte a kezeit. Zokogott, és nem értette, mi történik.
- Gondolkodj, pici. - kocogtatta meg a fejét nevetve, a papírokat kezébe fogva lassan kisétált a szobából. Kabátot öltött meg cipőt.
- Nem mehetsz el! - szaladt utána sikoltva. Belekapaszkodott a karjába, Pablo durván taszította el magától. Az előszobaszekrény sarka feltépte a fejbőrét. Sírt és vinnyogott, és a kulcs kétszer kattant a zárban odakintről.
Elhomályosult előtte a világ. Utolsó erejét összeszedve még a szobában heverő szőkére gondolt. Ha tényleg meghalt.. nem az nem lehet.
Felidézte magában a délután eseményeit. Amint hazaért a tizenkét órányi uszodatakarításból, és holt fáradtan rogyott a kanapéra, Pablo vidáman közölte vele, hogy vendégük lesz és segítsen a konyhában. Azt hitte főznie kell, nyöszörgött és méltatlankodott, de szerencséjére csak fura, fehér porokat kellett összekevernie.
Nem értette, de nem kérdezett. Pablo már korábban megtanította neki, hogy nem tanácsos a nagyok dolgába ütni az orrát. A régi sebhelyek még felébresztették az emlékezetét ilyenkor..
Aztán csak vártak és vártak és a szőke pasas belibbent, valami Riva De.. Nem emlékezett a vezetéknevére, de a keresztneve Paulo volt.
Szóval ez a szőke Pauló valami részesedésről karattyolt, meg papírokról, meg hivatalos, tiszta üzletről. Egy mukkot sem értett, csak mosolygott rá, ahogyan Pabloval azt jóelőre megbeszélték. Szívták a port. Pablo a sajátját, ez a Pauló meg azt, amit ő összekutyult.
És csak röhögtek és szívtak, felvetették, mi lenne ha megdugnák őt, és akkor Paulo egyre türelmetlenebb lett a papírokkal kapcsolatban.. Aztán meg összeesett, Pablo pedig elment.
De akkor hol a dolog kulcsa..? És miért ő ölte meg..? Nem értette. Nem értett semmit. De nem kérdezhetett, hiszen megtanították neki.. És ő mindig olyan engedelmes kislány volt. Buta, engedelmes, jó seggű kis Jill.

Hányadéktócsa szívódott fel lassan a padlóba, az ő hányása. Narancssárga és fehér keveredett a padlón, bőrére már rászáradt a sperma. Megannyi döglött, hím, mit hím, szörnyetegivarsejt.. és ha akart volna sem tud szabadulni tőle. Megbélyegezték. Megpecsételték.. a sorsát és őt is. Csak feküdt ott, alsó ajka belelógott a nedűbe, teste kimerült tömege megzuhanva pihent odalent. Az utolsó lihegések haltak el, sóhajtások, kéjes nyöszörgések lógtak még a levegőben és a kanapé nyikorgása megszűnt.
- Andreasnak már nem áll fel. - vihogott Desdemona, az orosz, csodaszép, szőke lány.
Andreas félájultan, kielégült, lebegőmosollyal arcán pihegett, meztelen volt, csakúgy, mint Jonas meg Eric. A gruppikon csak az elől résnyire kivágott bőrtanga feszült, amúgy combjaikon élvezetük nedvessége csorgott. Pupillájuk tág volt.
Lilith ekkor lehajolt melléje, haját kisimította a szeméből.
- Jesszus. De szar állapotban van.
- Ja. - nézett le rá Chloe. - Mondtam én, hogy kezdő.
A könnyek marták a szemét, a sperma meg a torkát. Felelni akart a gruppinak, a képébe akarta vágni, hogy a kurva anyja a kezdő. De az emlékfoszlány élesen vájta a szívét. Tudnia kell, hogy megvan-e a kazetta. Andreas kutatott a táskájában. De a kazetta.. Ha nincs meg a kazetta minden hiába volt.
Cuppogó hang szűrődött ki a medencéből, nagy nehezen oldalra fordította megtépázott fejét.
Az alacsonyabbik, húspoloskára emlékeztető férfi tövig szájába engedte langaléta társának hímtagját. Úgy nyalta, akár egy méretes jégkrémet, melyet a nyári nap sugarai édesen megolvasztottak. Előnedvek csillogtak az ajkain, mint megannyi jégkrémből kiszabadult vízcseppecske..
A másik lihegett, feje hátrahanyatlott, a víz nem zubogott már, így testének minden vonala elmosódottan kivehető volt.
- Hé. - Desdemona terpeszállásban magasodott föléjük, árnyéka rájuk vetült, a dagi egy pillanatra abbahagyta a szopást. - A barátaitok hová lettek?
- Más szórakozás után néztek. - felelte fél vállról. - A kicsike nem bizonyult elég tartós szórakozásnak. - bökött a földön fekvő Erica felé a fejével.
A lány felnyögött. Andreas talpa a hátába nyomódott, határozottan taposott rá.
- Andy, hagyd már! - Chloe békítőn simult a mellkasához, próbálta visszatuszkolni a kanapéra az erejére talált énekest. - Szarul van. A végén még komolyabb baja lesz.
Jonas félig felemelte a fejét, raszta tincsei alól már nem is látott ki egészen. Szemhéjai visszacsukódtak, aznapra már elhagyta minden lélekjelenléte. Eric kábán kezdett ruhái után kutatni.
- Baszki.. ha a barátnőm megtudja. - sopánkodott, és közben lopva a plafonra erősített tükrökre sandított. A haja összekócolódott, ez aztán végképp kihozta a sodrából. - A jó büdös..!
Andreas ekkor már tombolt.
- Te kis kurva..! Elbasztad az üzletünket..! - erősen rántotta talpra Ericát, de a lábai nem bírták el pehelysúlyát. Összecsuklottak a térdei és ő a fenekére esett.
A feje előre bukott, megint öklendezett és könnyezett – de már nem volt mit kihánynia.
- Whip, drága.. - Lilith hátához simult, nyakába csimpaszkodott, fogai közé vette a fülét, úgy duruzsolt bele. - Gyere, feküdj le szépen. Kicsit sok kokót szívtál, holnapra kialszod és..
Az énekes durván rázta le magáról.
- Ne hívj így, van nevem! - förmedt rá, mire a lány ijedten ugrott hátra. Feszes mellei meglibbentek az ugrás következtében, de egyik férfi sem figyelt már rá.
- Te rohadt.. semmirekellő.. kis cefet. - minden szavát egy rántással toldotta meg, Erica rongybabaként mozgott, mint kit zsinegen rángatnak. Megadta magát, megtörni látszott..
De valójában csak olyannyira elkábult az emlékek és a jelen keveredésétől, hogy a kettőt együttesen az agya már nem tudta feldolgozni. - Tőlük kaptuk a kibaszott.. támogatás egy részét. Ha nincs pénz nincsenek kurvák, ha nincsenek kurvák nincs még több pénz. Ha nincs még több pénz, nincs kokó! Ha nincs kokó, akkor nincs terítés, és ha nincs terítés megint csak nincs még több pénz, és ha nincs még több pénz... NINCSEN KIBASZOTT KOKAIN! - üvöltött magából kikelve, s csaknem belerúgott a lányba.
Az ajtó hatalmas erővel vágódott ki. Emil józan, tiszta mivolta valósággal felperzselte a szoba kába, erotikába fulladt levegőjét.
- Vége a bulinak. - mondta anélkül, hogy felemelte volna hangját. A felbőszült Andreas lába megállt a levegőben. - Andreas. Elég volt. Indulunk tovább. Most. Azonnal.
- Az a kibaszott Chicago várhat. - hőbörgött dülöngélve. Látszott rajta, hogy nem sokáig képes már talpon maradni.
- Egyrészt, Chicago nem várhat. Rohadtul messze van, minket meg rohadtul szorít az idő. De ha Chicago szerinted várhat, kíváncsi vagyok mit mondasz a rendőrségre.
Chicago.. rendőrség.. Chicago?! De hisz.. hisz majdnem onnan indultam.
Ájultan terült végig a földön. Néma, dermedt csend borult a szobára.
- Hagyjuk itt. - suttogta Eric. - Annyira.. tönkretetted. - nézett Andreasra.
- Nem hagyhatjuk itt. A végén még elpofázik mindent. Akkor végünk.
- Most túlzásba estél. - hajtotta le a fejét Eric.
Andreas szeme megvillant. Ha a fiatal srác tudta volna, hogy a benne lakozó fenevad még ki sem mutatta kifent fogainak valódi fehérjét..
Azt a mocskos, szennyes fehérjét.