Súlytalan léptei alatt még csak be sem süppedt a kaszinó vörös szőnyege. Kockák koppantak az asztalon a sűrű füstön át kivehetetlenné váltak a számok.. S hogy ki dobta a kockákat..?
Enyhén lebiggyesztett ajkakkal lépdelt, a koktélruha összepréselte csontos lábait, éppen csak tipegni tudott, de ugyan, hová sietett volna..? Ő már nem sietett sehová. Hanyag mosolyra húzta penge vékony, vörösre mázolt ajkait. Mámorító hatalmat szorongatott a kezében, a sok játékfüggő felett állt, neki fizettek, az ő pénztárcáját tömték tele, cserébe azért a néhány órányi szenvedélyért, mely után csak az üresség maradt hátra. A tátongó üresség a gyomra tájékán.
Állj. Megállt. Valami nem stimmel. Körbenézett. Miért az én gyomromat szorítja össze a félelem, ha nem én vagyok az alárendelt?
A busz következő zökkenése széttépte az álmot, agyának szelektív szitáján a rések túl szűknek bizonyultak. 
- Csakhogy felébredtél. - mosolygott fáradtan Jonas, keskeny arcának kontúrjai még homályosnak látszottak. Volt valami irritálóan erőltetett és fájdalmasan valóságos a mosolyában.
Felnyögött, a másik oldalára fordult. Ujjai összegyűrték a fekete ágyneműt, az ablakon lehúzott redőny nem engedte át a fényeket, így nem tudhatta milyen napszak van. - Aggódtam érted. - mondta.
Erica felmordult.
- Ne nézz így..! - kérte.
- Nem tudhatod, hogyan nézek. - felelte durván. - Nem látod az arcom. - de ekkor orra hegyét megcsiklandozta a raszta tincs vége, mely Jonastól származott.
- Sajnálom.
- Mégis mit? - morogta alig érthetően. - Azt, hogy átbasztál, vagy azt, hogy három irányból kúrtak meg az éjjel?
Jonas feszülten ropogtatta meg az ujjait, melyekben az ízületek így is eléggé megviseltek voltak, a gitár kemény húrjai megedzették a férfi kezét. Mégis, ezt meghazudtolván gyengéden ért az ágyában fekvő Erica vállához.
- Az utóbbit.
- Legalább most őszinte vagy. - jegyezte meg epésen.
A napszemüvegem! A táskám. .. A KAZETTA!
Felült, de azon nyomban visszahanyatlott a párnára. Elfojtotta az üvöltést. Az altestébe olyasféle fájdalom hasított, melyet korábban nem is ismert..
Jonas helyette is felszisszent.
- Ne szenvedj, nem veled csinálták! - mordult rá. - Hol van a táskám? - kérdezte némileg esetlenebbül.
- Az ágy mellett. - bizonyításképpen felemelte a hátizsákot, meglengette a lány orra előtt.
- Hozzányúltatok?
- Senki sem nyúlt bele. - biztosította. - Ugyan miért tettük volna?
Kényszeredetten kacagott fel, a gyomra is belesajdult saját nevetésébe. Keserű volt és íztelen, és mégis, jobban esett mint ezer meg ezer könny..
- Hagyjuk ezt, jó? Andreas lenyúlta a személyimet, az irataimat.. a kezem meg van kötve. És ezt te is nagyon jól tudod.
- Tudom. - bólintott erre a raszta. - Nem gondoltam, hogy ennyire elfajulnak majd a dolgok..
- Mi volt a célod, hm? Mit akartál ezzel az egésszel? Szexrabszolgát csinálni belőlem, vagy mit?
- Nem.. én azt hittem.. azt hittem te benne vagy, hogy azért ajánlkoztál fel mert..
Fülére szorította a kezeit. Nem akarta hallani, nem akarta tudni, hogyan jutott idáig és emlékezni sem akart, de az emlékek kiszoríthatatlanul vették birtokba az agyát.
A végén még kiderül, hogy saját hülyeségének köszönhet mindent.
- Sok lány van ezzel így. - magyarázta csevegő hangon, mintha csak olyan természetes volna az egész. Arca azonban elárulta, fájdalmas kétségbeesés ült rajta, Jonas be volt rezelve, ezt még a vak is láthatta. - Nincs mit szépíteni rajta, az életük egy rakás szar, és a testük nem azért vékony, mert a trendet követik – egyszerűen nincs mit enniük.
- Mik vagytok ti? Stricik? - kérdezte síri hangon.
- Ne túlozzunk. - védekezett. - Nem úgy futtatjuk mi a lányokat, mint a stircik. De tény, hogy nem egy prosti áll a tulajdonunkban. Na meg a gruppik, de az egészen más tészta. Ők csak minket, vagy tényleg a nagyon fontos ügyfeleket szórakoztatják.
- Miért? - arcát a párnába nyomta, nem akarta, hogy kihallatsszon a kérdése.
- Szerinted a zenélésből manapság meg lehet élni?! - kacagott fel ezúttal Jonas. - Az albumokat letöltik, mielőtt a hivatalos megjelenés napja eljönne.. Egyedül a koncertekből folyik be valamennyi pénz, na de hol éri meg, az út, az a sok költség és energia amit beleölünk? Nem, erre már évekkel ezelőtt rájöttünk a fiúkkal.. ha így csináljuk eláshatjuk magunkat. Eltűnünk, mielőtt igazán feltörhetnénk.
- Akkor mégiscsak a kurvák..
- Elég összetett dolog. Sok alvilági bandával kapcsolatban állunk. Veszélyes játszma, de nagyon jövedelmező. A kurvák meg egyfajta kiegészítőelemei az egésznek.
- Mennyit kaptatok értem? - préselte ki összeszorított fogain keresztül.
Jonas nem felelt. Nézte a busz oldalát, néha a takaró szélét gyűrögette, máskülönben csak a motor csendes zúgása hallatszott.
- Azt kérdeztem, mennyit kaptatok a kibaszott testemért tegnap este? - A nyomaték kedvéért lassan és tagoltan ejtette ki a szavakat, noha a tegnap estében nem volt biztos, hisz fogalma sem volt, mennyit aludt át.
- Sok kokaint adtunk el nekik.. És nekik köszönhetjük a reklámunk húsz százalékát. Ez olyan.. bónuszként értelmezhető...
Erica torkából magas, harsány, csontig hatoló sikoly harsant. Két kézzel kezdte tépni és szaggatni a párnákat, fájdalmával nem törődve pusztított mindent, mi keze ügyébe akadt.
Jonas gyengéd erőszakkal szorította le őt, halkan suttogott a fülébe.
- Álmomban sem gondoltam volna, hogy Andreas ezt teszi veled. Nem neked kellett volna ott lenned egymagad, hanem a másik háromnak.. Sajnálom. Annyira.. sajnálom. - a férfi hangja remegett, és valamiképpen ez nemhogy megnyugtatta volna, éppen az ellenkezőjét váltotta ki belőle.
- De neked nem csak ez a bajod. - állapította meg fagyosan, ernyedt teste már nem állt ellen Jonas erejének.
- Nem. - suttogta.
- Mi a szar történhetett még..? - tette fel a kérdést, melyre igazából nem is akart választ kapni.
- A rendőrség.. valamiért a nyomunkban van.
A rendőrség puszta említésétől is végigcikázott a hideg a gerincén, s úgy tűnt, ezzel nincs egyedül.
- Engedj meg nekem valamit. - kérte. Jonas némán bólintott. - Hagyj magamra és figyelj, hogy senki ne dugja ide a pofáját.
- Miért? - kíváncsiskodott.
- Szeretnék megnézni egy videó kazettát.

Jonas ágyában kuporgott, a paravánt elhúzta, árnyéka arcára vetült, melyet most nem fedett el az óriás szemüveg. Nem bízott Jonasban, de valahol tudta, a basszeros nem fogja engedni a többieknek, hogy zavarják.
Erőtlenül lökte a lejátszóba a kazettát. A kép enyhén vibrált és rázkódott, az amatőr kezek instabilan tartották a kamerát a felvétel készültekor.
Azt a kis, fekete, ósdi kamerát.. Abban a rohadt, bűzös albérletben, azon az elátkozott napon.
Teljesen levette a hangot, hogy egyetlen piciny foszlány se juthasson a férfi fülébe. Az ő agyában azonban tisztán és élesen visszhangzottak az elmondottak és a rezdülések..

Könnyfüggönyén át, lelki szemei előtt látta, belülről érzékelte és újra átélte a napot, mikor legelőször adták el. Pablo az ópiumos pipát félredobva hajolt hozzá, az ő meztelen, kicsavarodott testéhez, és vigyorogva kérdezte meg tőle:
- Ugye nem baj, ha felveszem? - de akkor a piros kis lámpa már régen világított.
- Nem.. azt hiszem. - rebegte ő, félénken, de csillogó szemekkel. Paulo, a szőke, aki Pablo „nagyon kedves, régi barátja” volt, gyengéden végighúzta lapos hasán a kés pengéjét. Még éppen cirógatta, vágni nem tudott attól az erőtlen erőkifejtéstől, melyet reá gyakorolt, de a hatás nem maradt el. Összeborzongott és félt. Nagyon félt.
- Vedd csak fel, ahogy megkúrom. - mondta Paulo. Nem mert a férfira nézni, de mikor lopva mégiscsak rásandított, ködös derengést vélt a szemeiben látni. Ez is megrémítette, de a közelben lévő kés még inkább. Egyre csak azt mondogatta magának, hogy Pablo majd megvédi, ő nem hagyja, hogy baja essen.
- Mondd ki. - sziszegte Paulo.
- Mit? - reszketett és sírt, és csak arra tudott gondolni, hogy az a por, amit ő kevert össze, bizonyára az idézett elő ilyen állapotot nála.
- Mondd szépen: Pablo, azt akarom, hogy felvedd, amint Paulo tövig belém vágja a faszát.
Engedelmesen elismételte a sort. A következő percben felsikkantott.
Paulo kemény farka felnyársalta őt, erősen kapaszkodott a férfi vállaiba, nyakát behúzta, hogy feje nehogy nekikoccanjon az ágytámlának. Összeszorította a szemeit és közben arra gondolt – Pabloért meg kell tennie, de aztán vége lesz és minden megy tovább, a legnagyobb rendben.. A legnagyobb rendben.

Mindketten megdugták és mindkettőt filmre vették. Az ő engedélyével, mert beleegyezett. A felvétel tehát legális volt, legális, mert beleegyezett.. És egyben bizonyíték, az ő naiv, butácska ártatlanságában bizonyítása – mert megfenyegették.
Talán a két férfi perverz kegyetlensége fogja megmenteni az életét. Ezzel egyelőre azonban nem számolt. Tovább nézte a felvételt.. És tovább remegett, ugyanúgy, ahogyan régen, tizenhat évesen.

A hűvös konyhában ültek, az asztalnál. Ő a sarokban. Paulo és Pablo egymással szemben. Füvet szívtak, a füstöt meg az ő arcába fújták. A fekete kamerát görcsösen szorongatta az asztalon pihentetett kezében. A férfiak nem foglalkoztak vele.
- Casino, Vegasban, mi? - röhögött idiótán Pablo. Tán ember nem produkált még szándékosan annál butább nevetést.
- Az. Szóval ha vihetem a csajt, kapsz részvényt. Tök ingyen. Vagyishogy a kis punci az ára. - csapott a térdére Pablo. A szeme egyszerre volt vörös és guvadt.
A piros kis lámpa világított, de oly sok minden úszott vörösben.. a szemeik, a lány felrepedt melle.. Hol volt azokhoz képest az a kicsiny lámpa?
Ő maga, Jill sem tudta, miért kamerázott. Tanulatlan volt és buta, és ezt Pablo nem röstellett minden nap a szemére vetni. S most mégis.. túlélési ösztöne, valami benső hang súgta.. Vagy talán Isten maga jött el, hogy segítsen?
A szalag csak sistergett, törölhetetlenül fogadva magába a képsorokat..
- Miért kifizetődő ez neked? - vette át a dzsointot Pablo. Mélyen letüdőzte a pár slukkot. A füst már állt a levegőben, szédelgett tőle, és forróság és hideg felváltva áradt szét zsibbadt tagjaiban. De a kicsiny kacsója.. rendületlen tartotta a kamerát az asztalon, a felvétel nem sikerült túl jól, mert csak néha tűntek fel a fiúk arcai, mikor a szerkezetet az asztalon csúsztatva fókuszáltatta rájuk, de a hangok.. a hangok tisztán hallatszottak.
- Mer' fiatal és zsenge. Alig vesztette el, szűk még, és kibaszott hamar behozza az árát. Mellesleg többször is meg akarom kúrni. De erről már beszéltünk, szal' ne rizsázzunk erről feleslegesen. Tudom jól, hogy nem baráti szeretetből hívtál át. - horkantott gúnyosan.
- Ennek örömére, szívjunk pár csíkot. - kacsintott Pablo cinkosan.
- Van kokód? És nem is szóltál. - lapos oldalpillantást vetett rá, Pablo csettintett egyet.
- Jill!
A két szempár rászegeződött, ő pedig nem merte tovább filmezni az eseményeket. A kamerát szorosan teste mellé fogva, észrevétlenül sétált el, hogy felszolgálja a port – ahogyan azt Pabloval előre megbeszélték. Apró jelölés volt csupán azon a zacskón, melyet ő kevert.
- Kész vagy már? - kiáltott utána Pablo, ő pedig a dohányzóasztalon helyes kis csíkokba rendezte a porokat. Pont úgy, ahogyan azt előre megbeszélték.
Lassan felrántották őket, egyesével. Ki-ki a magáét. Ő csak nézte, és szorongott.
- A csajod nem szív? - vonta fel szemöldökét Paulo.
- Dehogynem. - vágta hátba Pablo. - Nem hallottad? - sziszegte. - Az a csík a tiéd.. - a férfi határozatlanul az asztal szélére bökött. Ő maga, Jill sem volt benne biztos, hogy az keveretlen, tiszta por..
Erőt vett magán, orrához emelte a papírhengert, mint azt Pabloéktól látta, és felszippantotta a port.
- Ez meg.. ez meg mi a lószar? - köpködött, vadul káromkodott, még csak vállig érő bozontja szállt a feje körül. A szája majdnem felrepedt az ütéstől.
-Drága lószar ez ahhoz, hogy kiköpd!
…
Papírokat írtak alá, kábán és a semmin kacarászva, és a végén Pablo azt is megígértette Pauloval, hogy ha meghalna, akkor az egész kaszinót az ő nevére írja. Paulo még nem sejtette, hogy a halála hamarosan bekövetkezik.
Jill csak gubbasztott ott, s borzadva nézte, ahogyan a férfi vérző orral esik össze.

Mélyen a táskája süllyesztette a kazettát. Még nem veszett el minden.. Még odaérhet Vegasba épségben és még simán megszökhet. És akkor megkeresheti Pablot és megzsarolhatja. Még minden rendbe jöhet. Jonas fürkésző pillantásától kísérve szunnyadt el ismét, magzatpózban ölelve magához azt, mi még életben tartotta.
Öntudatlanul száguldott tova az országúton Detroit felé.