- Emil! - Andreas vigyorogva, termetét meghazudtoló könnyedséggel szökdécselt le a lépcsőn, nyakát azért behúzta, nehogy lefejelje a busz emeletének mennyezetét. Emil fáradtnak tűnt, fáradtabbnak, mint a többiek, s tán arca is jóval gondterheltebb volt. Szemei mindazonáltal tisztán csillogtak, és amint az énekes melléje telepedett, összehajtotta a laptopot. - Jó reggelt. - érintette meg a vállát futólag, barátian.
- Jó reggelt. - felelte nyugodtan.
- Devilina? - vigyora még szélesebbre húzódott.
- Tudhatnád, hogy igen. - immár hűvös volt, némileg arrébb húzódott a széken. Andreas megdörzsölte meztelen hasát.
- Kajás vagyok. - jegyezte meg fennhangon, s futva végignézett a társaságon. A basszeros még szintúgy odafent húzta a lóbört, Eric a gitárját hangolta, míg Olenak nyomát sem látta.
- Rám ne nézz! - Eric rémületében kissé erősebben húzta meg az e húrt, az azon nyomban elpattant. - Áh! Baszki, beszakadt a körmöm! - nyögött fel, és négyes számú szerelmét azon nyomban félretéve hozzá látott, hogy körömreszelő után kutasson. (Eric legfőbb szerelme a divat volt, a második a haja, a harmadikról senki sem tudott, de Andreas le merte volna fogadni, hogy ez még imádott hangszerét is háttérbe szorítja némileg.)
Emil a plafonra szegezte gyönyörű szemeit.
- Elmondtad neki? - kérdezte csevegő hangon ekkor az énekes.
- Kinek..?! Devilinának?
- Neki hát.
- Még is mit gondolsz..? - pulzusa felgyorsult, fehér homlokán kidagadt egy ér, úgy lüktetett, mintha fel akarna robbanni. A barátnőjét soha sem hagyta volna belefolyni ebbe..
- Nyugi. - mosolyodott el nyugodtan. - Nem lesz gáz.
- Nem lesz gáz?.. Nem lesz gáz?! - Emil felállt, karjai szorosan testéhez simultak, öklei remegtek az indulattól. Andreasra fújt, mint valami vadállat. - LEMONDTUK CHICAGÓT. LEMONDTUK DETROITOT. LEMONDTUK TORONTOT ÉS LEMONDTUK ILLINOIST IS! A RAJONGÓK TOMBOLNAK, A HAMMER LEHÚZOTT MINKET, ÉS ANDREAS BERGH, AZT MERED MONDANI, HOGY NYUGODJAK MEG ÉS NEM LESZ GÁZ?!
Lihegve zuhant vissza kényelmes székébe, arcát tenyerébe temette. Eric kezében megállt a körömreszelő, a beeső napfényben megcsillant a hegye, s ez a kis csillanás a sofőr szemüvegéről tükröződött vissza. Andreas, olyan hidegvérrel, mint amely két gramm kokain után költözik forró vértől feszes ereibe, körbehordozta a tekintetét.
- Nem kell a stressz.
- Ezt pont te mondod? - morogta Eric az orra alatt. - Akit szétvág az ideg, ha nem kapja meg a napi adagját?
- Te csak hallgass. - mordult rá Andreas. - És igen, én mondom. Emil, hallgass ide! - ragadta meg a gitáros karját. - Írj egy nyilvános levelet, a rajongóknak. Te értesz a szavakhoz, haver, írd meg, hogy imádjuk őket és amint lehet, pótoljuk a koncertet. Hivatkozz csak Ericre, őt mind csípik. Mondd, hogy.. - Andreas ájtatos orcát öltött, karjait széttárta a levegőben - .. hogy lelkében sötét űr tátong, gyermekkorának feloldozatlan árnyai kísértik álmaiban, s nem leli önmagát.
- Ez meg mi a szart jelent? - fintorgott a fiatal srác, közben keresztbe vetett lábaira helyezte gyönyörűségét – a gitárját.
- Nem'tom. - vont vállat Andreas. - Majd Emil tudni fogja. - kacsintott rá, de Emil ezzel egyáltalán nem értett egyet.
- Lófaszság! - dühében belerúgott az asztalba. - A rajongók kiakadtak, ha ez így megy tovább, lőttek az alibinek. Nem leszünk más, mint egy utolsó, koszos, elbaszott bűnbanda.. A rendőrség majd ránk száll.. Ja, bocs. Hogy máris ránk álltak a hekusok?! - Emil aurája valósággal izzott. Ölni tudott volna, azzal a feldúlt tekintettel.
- Csak Jillre. - szólt közbe higgadtan Andreas.
- Tényleg, hogy van Jill? - Eric szórakozottan pengette a húrokat, Andreas összeborzongott.
- Ezt ne játszd. Kilel tőle a hideg............
- Bocs. - felelte foghegyről. - Bár nem értem miért utálod annyira. Elvégre te írtad a szövegét is, meg minden..
Andreas bosszúsan felhorkant.
- Jill jól van. Most odafent olvasgat, és gondolom tervezgeti a bosszút. - e szavakat már vigyorogva tette hozzá. Sebtiben kiűzte agyából azokat az undorító emlékeket. Tán az egyetlen olyan emlékcsoportosulás volt a koncertekről, melyre tisztán emlékezett, mind a mai napig.
Akkor először léptek színpadra az új imázzsal, az új anyaggal.. Benne volt a tervben, előre megbeszélték, és ő rájuk hagyta.
Villództak a fények, dübörgött a basszus, a lányok őrjöngtek, s akkor kioldotta a legfelső, arany gombot. A visítás olyan hangos lett, hogy túlharsogta az ő hangját is..
Ledobta magáról az inget, szabaddá vált felsőteste csillámpor és gyöngyöző izzadságcseppek egyvelegében fürdött, már nem is érezte rajta tulajdon bőrének illatát. Megannyi kéz nyúlt érte, ujjak vájtak a húsába, mindenhol meg akarták érinteni. Térdre ereszkedett, a kezek húzták és vonták és úgy tűnt magával ragadja az áradat, berántják őt maguk közé, hogy aztán ezer meg ezer darabra tépjék a testét. Mind akartak belőle egy kicsiny részt, mind..
Aztán a szám akkordjai lecsengtek, ő pedig elszabadult, de csak egy pár másodpercre.
Hogy aztán a következő és következő számok alkalmával megint kitegye magát annak..
Annak, hogy a szőke lány a színfalak mögül nézze végig, amint idegenek érintik mindenütt a szerelmét.
- Andy? - Emil türelmetlenül csettintett egyet az orra előtt.
- Bocs. Elgondolkodtam. Szóval.. Menjünk Coloradóba. - kérte nyájasan.
- Nem. - vágta rá határozottan Emil. - Előbb Iowa. Aztán Colorado.
- De..
- Nincs de, Andreas. - nézett a szemébe ridegen. - Elmegyünk Iowába és fellépünk, csúszás és késés nélkül. Holnap este.. holnap estére készítsd fel magad lelkileg, vagy mozgósítsd az ottani kapcsolataidat, bánom is én, de holnap ha törik, ha szakad, te énekelni fogsz nekik. Érted?
Andreas értette.. csak éppen rohadtul nem fűlött hozzá a foga.

A könyv lapjai valósággal sisteregtek éhes és mohó szemeinek lázas olvasásától. Ajka résnyire nyílt, a tenyere izzadt, apró foltot hagyott a leopárdmintás lepedőn, melyen hasalt.
A gyomra időnként ficánkolni kezdett, maga sem értette miért..

„ROMEO
Az áldott holdra esküszöm, kisasszony,
Mely a gyümölcsfákat ezüstözi -

JÚLIA
Ne arra esküdj, a hold változékony,
Havonta másul az körös futásán,
Attól szerelmed éppoly ingatag lesz.

ROMEO
Mire esküdjem?

JÚLIA
Semmire sem esküdj:
Vagy jól van, esküdj édes tenmagadra,
Bálványképemre, az én Istenemre
S hiszek tebenned.

ROMEO
Hogyha hű szerelmem..”

Felsóhajtott, mélyről jövőn, őszintén.. s ahogyan beszívta a levegőt, Andreas illatát lélegezte be vele együtt. A sorok összefolytak szemei előtt, az érintésre gondolt, mely akkor először végtelenül gyengéden érintette érzékeny bőrét. Szinte érezte..
És valóban érezte.
Minden más érzéke eltompult, csupán bőrén tágultak a pórusok háromszorosukra. Andreas meztelen mellkasa a hátához simult, az édes teher belepréselte őt az ágyba.
Felnyögött. A férfi szintén, de a két önkéntelen hangban volt valami más, valami kéjen felüli.. Andreas fáradtnak és elgyötörtnek tűnt, ugyanakkor szeme – melyet nem láthatott, hisz a hasán pihent mindeddig - élénken csillogott.
- Naa.. - nyöszörögte, az énekes kíváncsian lesett a nyitott könyvbe.
- Mit olvasol? - kérdezte, ahogyan testük egymáshoz simult, Andreas hangja tompán, rezgőn jutott el hozzá. Mint egy benső csatornán..
- Csak olvastam. - csapta össze a könyvet durcásan. - .. a polcodon találtam. Baj? - pirult el egy pillanatra. Ekkor az ajkába harapott. Még mindig furcsa volt neki. Rég nem pirult el férfi előtt, és ez a pasas olyasmit váltott ki belőle.. Megpróbált kicsusszanni alóla, egyszerre vonzotta őt mágnesként a forró és kemény test, s egyszerre riasztotta.
- Egyáltalán nem. - mondta ő. - Rómeó és Júlia? - vigyorgott, közben hátratűrte a göndör fürtöket, a lány szabaddá vált fülébe lehelt. - Tudod, hogy előlem nem menekülsz..
- Hé! Szállj le rólam..Nehéz vagy. - panaszolta, de azért nyugton maradt. A busz nagyot zökkent, Andreas súlya pedig megugrott rajta. A szusz is megakadt benne.
- Te meg olyan nagyon kényelmes! - nyelve hegyével végigszánkázott a porcokon.
Jill szuszogni kezdett, pulzusa felgyorsult, hol teljes ütemeket hagyott ki a szíve..
- Hallottam odalent rólam beszéltetek. - jegyezte meg közönyösen, karján pihentette fejét.
- Hallgatóztál? Nocsak. Hiszen az előbb még olyannyira lekötötte a könyv a figyelmedet, hogy észre sem vettél. Úgy tűnik akkor tán én vagyok ilyen jelentéktelen kis tényező.. - sértődötten fújt egyet, de nem mozdult.
- Óh, nem.. Nem. Félreérted. Te nem vagy jelentéktelen kis tényező, csak.. olyan romantikus. Ez a Sheakspeare olyan gyönyörűen tudja.. Meg Emil kiabált, jaj..
- Édes vagy, mikor zavarodban össze-vissza beszélsz. - vigyorgott bele a hajába. Bele is szimatolt. Természetes illata volt, de roppantul vonzó. Mindazonáltal a feszes kis test kezdett igen nagy hatással lenni rá, így, rajta pihentetve megfáradt tagjait.
- Nem szoktam zavarban lenni. - világosította fel kimérten, nem állta, hogy ne fordítsa hátra a fejét annyira, amennyire csak lehetséges. Közben pedig egészen megfelejtkezett róla, hogy nincs rajta szemüveg.
Andreas egyenesen a barna, borostyán és a beszűrődő fénynek kereszttüzében opálos szemekbe nézett. Kérlelhetetlenül elveszett, ehhez a csodaszín keverékhez még a vágy aranyos tüze is társult. Menthetetlenül megperzselte a bőrét és a szívét is.
- Jó ég.. - hunyta le a szemeit, mély hangon duruzsolt, lehelete Jill ajkait simogatta. Mentol és dohány illata volt, s nem bírta ki.. egyszerűen képtelen lett volna kibírni. Futva pillangó csókot lehelt az érzéki ajkakra..
Andreas végleg elvesztette az önuralmát. Szenvedélyesen hatolt a lány szájába a nyelvével, keze a nyakára csúszott, ujjbegyével az ütőér vonalán cirógatott végig, gyengéd erőszakkal feszítette hátra Jill bozontos fejecskéjét. Csókolóztak, tán húsz percen át, közben egyszerre szuszogtak, nyöszörögtek és ziháltak..
- Kívánlak. - suttogta Jill. - Engedd, hogy megforduljak! - kérte.
Andreas lihegve bólintott, alkarján tartotta meg a súlyát, míg Jill szembe fordult vele. Nem viselt melltartót, felszisszent, mikor a lány kemény mellbimbói az ő fedetlen bőréhez értek..
- Baszki.. Jonas alig másfél méterre innen..
- Alszik, nem? - kacsintott rá cinkosan.
- És ha felébred..?
- Mi a szar ütött beléd? - kuncogott. - Eddig nem zavart, hogy bárki meglátna.. Sőt, ami azt illeti.. az a három vagy hány faszi, akivel megdugattál..
Andreas férfias arcán rémisztő árnyak suhantak át, egészen elsötétültek jegeskék szemei.
- Hagyjuk ezt.
- Felőlem. - vont vállat.
Csendben feküdtek, ölelkezve. A busz rázkódott néha, mikor kátyún haladtak át, de utuk máskülönben simán haladt a cél felé..
- Tényleg, most akkor Iowába megyünk? - kérdezte.
- Aha. - Jill szemében csillagok gyúltak.
- Az már majdnem Vegas.
- Pf.. majdnem. Szívni kéne.. - nézett az órára.
- Hát szívj. - húzta el a száját.
- Te nem kérsz?
- Én szeretkezni akarok. - jelentette ki minden további nélkül, és Andreas fehér, kívánatos nyakába csókolt.

Úgy estek egymásnak, mintha tulajdon vérük kavargott volna morfiumként ereikben. Andreas elméjére olyasféle gondtalan mámor ereszkedett, melyet a legtisztább kokain áldása csepegtetett belé, és Jill olyan édesnek és könnyednek érezte magát a szorosan ölelő karokban, mint friss eper tetején a tejszínhab. S Andreas nyelve is oly kedvtelve szánkázott rajta, le és fel és fel és le, megízlelve mindenütt, mint rendkívül finom ínyencségen.
A busz rázkódott, vagy föld nyílt alattuk..? Kíváncsian világító szempár pislogott rájuk a paraván mögül, vagy netán szikrázott a szemük a gyönyörűségtől..?
Jill gerince ívesen hajlott hátra, soha soha sem érezte még ilyen intenzívnek azt az érzést, mikor Andreas fekete hajába túrt.
Érzett.. nem tudta volna megmondani, hogy mit s miféleképpen. De érzett. Újra érzett.. azokban az elnyújtott, mégis irgalmatlanul, visszahozhatatlanul rövid pillanatokban a világ megszűnt forogni és ők ketten újra megtanították egymást érezni. Csak egy egészen kicsit.

A hotel halljában valami furcsa pézsmaillat terjengett. Próbálta felidézni Andreas illatát, de a nyúlprémet idéző, mindent körbefonó illat nem engedte szabadon lélegezni.
Mit nyúl.. görényszag. Undorító görényszag.
Miközben a görényszagon gondolkodott, Chloéra tévedt a pillantása. A gruppi még így, a több mint tizenkét órányi út után sem festett úgy, mint a többi, közönséges prosti. Szorosan fenekére simuló nadrágján több cipzár volt elszórtan, meg fém csattok. Kivételesen nem bőr, vagy vinil fűzőt viselt, most egy pamut, köldökéig kivágott, csipkével szegélyezett, pántos top simult hóbőrére.
Körülnézett.. a berendezés elegáns és első osztályú volt, úgy hitte, itt aztán nem fognak sörözni, meg kokaint szívni.
Ole belesett az üvegajtón, s intett neki, meg az idő közben kényelembe helyezkedett lányoknak.
- Gyertek! Megyünk próbálni! Nem maradhattok itt felügyelet nélkül, a végén még összetörtök valamit, mint a múltkor.
- De léééci! Eskü, most nem iszom kottára magam és nem táncolok ezeknek az édi üvegasztaloknak a tetején! - egy szőke lány, akinek elfelejtette a nevét, most könyörgő, kivert kutya szemekkel bámult Olera.
- Jaj ne csináld. - Ole a mennyezetre szegezte a szemeit. - Ott is kényelmes lesz, és pihenhettek. Tudom, hogy fáradtak vagytok. - billentette oldalra a fejét megértőn. - Mi is. De a hotelt.. - itt suttogóra fogta a hangját – tudjátok, hogy csak a látszat kedvéért béreltünk szobákat. Na meg mert a sofőrünknek is pihenni kell.
Jill nem húzta a száját. Némán kisétált Ole mellett, a fotocellás ajtó előtt megállt, de közben figyelmét nem kerülte el a férfi nyakán éktelenkedő, vörös, friss kiszívás. Szóval ezért nem utazott velük aznap.
Odakint Andreas, meg Jonas füstölögtek. Jonas még mindig kába volt, látszólag nem ébredt fel teljesen. A bárányfelhős, de amúgy szép, ragyogóan kék eget kémlelte, összeszűkült szemekkel, természetellenesen tág pupillákkal.
- Ah.. de aludtam volna tovább. - nyújtózott ki, lassan eresztette ki a füstöt. - Ezek a nyugtatók még mindig dolgoznak bennem..
Andreas csibészes vigyort küldött Jill felé, a szíve majd' kiugrott a helyéről.
- Szegény. - sajnálkozott a lány. - Másképp nem tudtál elaludni?
- Nem igazán.. Fáradt vagyok, de mégsem tudom lehunyni a szemem. Mindegy, majd a próba felpörget. - legyintett.
Jill nagy nehezen tudta csak elszakítani a tekintetét a kék tengertől..
Eric feldúltan tartott feléjük, ujjai közt a busz slusszkulcsát pörgette. Napszemüvegét feltolta a feje tetejére, most megint más öltözéket viselt. Fehér csőnadrágot, mely térdén mintegy direkt-véletlenül volt kiszaggatva, meg egy feszülős, fekete inget, melynek felső gombjait természetesen szabadon hagyta. Csillag alakú medál lógott a nyakában, az övére meg egy leopárdmintás selyemsálat erősített.
- Mrr. - Andreas megnyalta a szája szélét. - Cicafiú megint kitettél magadért.
- Jó, vagy rossz hír? - tette fel a már megszokott kérdést.
- Kezd a jóval. - hunyta be a szemét az énekes.
- Oké. - derült fel a képe. - Szereztem alkalmi sofőrt, ingyen. És a klub csak tizenöt percnyire van innét.
- Rossz..? - kérdezte óvatosan a kilépő Emil.
- Körülbelül ötvenen állnak a kapu előtt. - sóhajtott fásultan.
- Nem baj, úgyis hátul megyünk be.. - legyintett a raszta. A lányok unottan várakoztak, míg a három gruppi közül kettő Skinny oldalához simult, míg Desdemona Andreas nyakát fonta át hátulról. Az undor elfogta őt, a rosszullét pedig vele együtt köszönt rá Jillre.
- A hátsó bejáratnál várakoznak ötvenen, Jonas. - csóválta a fejét elkámpicsorodva Eric.
A fiúk jelentőségteljes pillantást váltottak, mely elől eddig igyekeztek elmenekülni, most visszafordíthatatlanul megtalálta őket. Az este súlya lassan a vállaikra telepedett. Andreas Emil vállára tette a kezét.
- Kérlek, ma este is légy kedves és elbűvölő! - mondta halkan, kérlelőn.
- Jó. - bólintott. - Persze. Az csak egyszer fordult elő.. - mentegetőzött.
- Kétszer. - suttogta Andreas maga elé. - Kétszer. Én bezzeg.. én mindig tegyem oda magam.
A szakadék egyre nőtt köztük.

Egyelőre senki más nem tartózkodott a színpad előtt, csak a lányok, meg néhány tébláboló személyzeti tag. A rajongókat még nem eresztették be. Jill karba font kézzel állt a színpad takarásában, körülpillantott a helyiségben.. Tipikus underground klub volt, eldugott sarokkanapékkal, sötét falakkal, ízlésesen elhelyezett reflektorlámpákkal, meg csillagászati árakkal. A backstage felirat fenyegetőn villant rá a túl oldalról.. Igyekezett másfelé terelni a gondolatait, mert fogalma sem volt róla, mire számíthat aznap este. Remélte, hogy Andreas a történtek után nem várja majd el tőle többé.. azt. S ezzel együtt igyekezett újra megacélozni darabjaira hullott szívét. Mi van ha még is..?
Akkor kislány, összeszorítod a fogaidat és tűrsz.
Igen. Így kellett lennie..
Andreas hangja betöltötte a teret, felcsendültek az ismerős akkordok, de fél perc múlva le is álltak.
- .. ez így nem lesz jó. - ciccegett a raszta, elpöckölte a csikket.
Össze-összesúgtak, hangoltak és újrahangoltak, aztán végül profi módon összeállt minden, mint varázsütésre.
Mint a team tagjai, fekete alapon fehér Deathstars felirattal ellátott pólóban feszítő, kopasz férfiak jelentek meg, egyikük odaintett Andreasnak.
- Az előzenekar hangolni szeretne. - közölte, az énekes bólintott.
- Jó. Úgyis végeztünk.. Jill! - emelte fel a kezét. - Desdemona, többiek.. mindenki, gyertek..
Jill bólintott, reményteli pillantást vetett Andreasra, eléje azonban a gruppik nyomultak be. A sor végén vonulva követte a csapatot a backstagebe. Ő még át sem lépte a küszöböt, az első, fűzős, csipke szoknyás, különös sminkben pompázó, gót és indusztriálos lányok és fiúk megrohamozták a színpad elejét, melyet nem védett kordon. Jillnek feltűnt a védőrácsok hiánya – de akkor ez még nem töltötte el különösebb aggodalommal.
Egy darabig még nézte a sötét, félelmetes megjelenésű fiatalokat, bele-beleszimatolt a levegőben terjengő, izgatott várakozásba, aztán becsukta maga mögött a backstage ajtaját.