Az after party tombolt, tomboltak az emberek is. Nem létező gátlásaikat hátra hagyván vonagló testek zápora érte őket odabent. Csendben követte Andreast meg a lányt. A férfi köré biztonságiak kerültek, hogy távol tartsák a rajongókat.
Andreas mosolyogva közölte, hogy aznap este nem áll szándékában előjönni a backstageből.
Jill pedig rettegve vette tudomásul, hogy egyedül maradt. Andreas átnézett rajta, fellengzős mosollyal az arcán tette ezt ráadásként, mitől gyomra öklömnyire húzódott, a szíve meg összefacsarodott.
Törtetett előre, épségben el akarta érni azt a bűvös ajtót, más vágya már nem is volt, mint megkérdezni Jonast, hogy akadna-e esetleg két szem altatója a számára.
Mi történt veled? Mi a szar történt veled? Mi a retkes szar van veled, Jill?!
Véresre harapta az alsó ajkát, szemét le sem vette a szőke zuhatagról, szintúgy az erős férfikézről, mely újra és újra beletúrt hátulról.
Jonas odaintett nekik a bárpult mellől, ahol több lány, s néhány srác is körbe vette. Látszólag igen jól érezte magát, az alkohol, meg a csinos rajongók társaságában.
Ennyit az altatómról. - mormogta maga elé, ekkor az egyik egyenruhás, nagydarab férfi Andreas füléhez hajolt, közben szeme sarkából őt figyelte.
Egészen közel értek az ajtóhoz, mely kellő távolságban helyezkedett el a hangfalaktól ahhoz, hogy Jill kivehesse, amit beszélnek.
- A lány, a hátunk mögött van, mióta bejöttél. Akarod, hogy leszereljem?
Önkéntelenül felnyögött. Nem a kérdés hallatán, ó nem..
De az a pillanat, az az apró pillanat, mikor Andreas fekete haja meglibbent, miközben hátra fordult, hogy a szemébe nézzen, majd az a fölényes tekintet, mely csaknem összeroppantotta a lelkét...
A férfi szeme két választ súgott, ő pedig a megmaradt méltóságát félredobván, könyörgő, esengő szemekkel felelt.
Kérlek.. kérlek ne, ezt nem teheted velem..
Csak ennyit kellett üzennie, minden csillogást és könnyet latba vetve. A legnagyobb fájdalmat azonban az okozta neki, hogy eme érzések valósak voltak. Nagyon is valódiak.
- Nem. Engedje be a backstagebe, aztán zárja be az ajtót, kívülről. Ma senki sem zavarhat.
Fellélegzett. Odabent minden olyan nyugodtnak tűnt.. Néhány lány üldögélt a kanapékon, férfiak társaságában, martinit kortyoltak, a kivetítőkön pedig élő sportközvetítés folyt.
Lustán nézett végig rajtuk, de figyelmét továbbra is Andreas kötötte le. Ő azonban semmiféle érdeklődést nem tanúsított iránta.
Beterelte az ajtón a szőke lányt, a hálószobák felé vezető ajtón.
Jill térdre roskadt. Hátába fúródó, égető szempárok siklottak róla tova, az idő csak telt, ő meg, mint egy rakás szerencsétlenség, gubbasztott a padlón. Átadta magát a mindent kitöltő fájdalomnak, hagyta magát felfüggeszteni a láthatatlan kötéllel, és minden porcikájával érezte azt a szerelmet, amit egykor Pablo iránt is érzett.
Csak most még mélyebbnek tűnt, egyenesen feneketlen ároknak, s közben arra is rájött, hogy Andreast most cseppet sem érdekli az ő holléte, ha akarna megszökhetne, sőt, átkutathatná az énekes cuccait – nagy valószínűséggel pénzt is találna ott, a saját iratain kívül.
Csakhogy ő egy cseppet sem akart elmenni. Nem volt értelme lelépni – már nem.
Kőszoborrá dermedt arccal állt fel a padlóról, a szoba sivár tájképként feszült a keretében, ő csak az ajtót látta..
Nem sírt, sokkal mélyebb volt a fájdalma. Mikor útnak indult, már nem hitt az érzés erejében, túlélésre játszott csupán.. Most valahogy a saját élete is jelentéktelennek tetszett.
Ó, csak azzal a kis kurvával ne. Ó, csak vele ne kúrjon..
Magában imádkozott csendben, miközben az ajtó felé vonszolta magát.
- Hé.. Jill! - Ole volt az, a hang mintha más bolygóról szólt volna. Nem is értette.. csupa maszatos hangfoszlány.. - Jól vagy? - a férfi megállította, a tekintete tiszta volt. Nem mert belenézni a szemébe.
- Aha. Persze. Csak nagyon ki vagyok merülve.. le szeretnék feküdni. Ugye most nincs rám szükség?
Ole látszólag zavarba jött a kérdéstől, pontosabban annak hangsúlyosságától.
- Öh.. hát.. Andreas nem mondta, hogy kellene.. Tényleg, őt nem láttad?
- Nem. - nézett el oldalra. - Nem láttam.
- Menj, pihenj le. Reggel tovább állunk.. Nem olyan korán, úgyhogy lesz időd kipihenni magad.
Megnyugtatón rámosolygott, de képtelen volt erőt venni magán hasonló gesztushoz. Csendesen bólintott.
Az érzés tovább húzta, gyötörte, nyúzta odabentről. Tudta, hogy fájni fog neki, amit lát, mégis látni akarta. Valami módon.. éhezte ezt a fajta kínt. Lelki szemei előtt peregtek a képek, látta Andreas megfeszülő izmait, vágytól izzó, parázsló, kék szemeit, melyek egyszerre ridegek és tűzforróak, és látta szaporán emelkedő, tetovált mellkasát.. Hallotta a szuszogását, halk nyöszörgését, és érezte a gyönyörét, amint a lányba élvez.
Közben a könnyek kiserkentek szemei sarkából, mint apró vércseppek, szánkáztak végig a lelkén.
Már a folyosón járt és csendben imádkozott..
Csak őt ne. Kérlek, Istenem, ha létezel.. ó, te hűtlen fasz, ha létezel, akkor most az egyszer ne bassz ki velem!
Mindezzel együtt belehalt volna, ha Andreast azzal a nővel látja szexelni.

Valami egészen furcsa zene ütemei ütötték meg a fülét. A zaj forrásául szolgáló szoba ajatajára tapasztotta a fülét. A muzsika minden mást elnyomott. Pergő ütemű, elnyújtott, elektronikus ritmusa, s magas férfihangok vokáloztak a hátterében, egészen feloldották a feszültségét.
Mást nem hallott ki, a zene magába nyelte a világot .. Arra gondolt, hogy a lány tán épp' most szopja le Andreast, ettől a gondolattól pedig kilelte a hideg. Térdre ereszkedett, belesett a kulcslyukon.. De semmi mást nem látott, csak bőrt, a lyuk túl kicsit volt..
Nem Andreas bőre volt az, ebben biztos lehetett. Sokkalta egészségesebb bőrszíne volt, a férfi fehérségéhez képest.
Nem bírta tovább.. Résnyire nyitotta az ajtót, kockáztatva ezzel mindent. Többek között a saját testi épségét..
Mégis úgy határozott, hogy megéri kísérteni a férfi haragját. Ha bántja is érte, ha meg is bünteti, legalább vele lesz, legalább megérinti..
Összerázkódott. Nem csak ettől a beteges, eltorzult gondolatmenettől.. Attól is, amit odabent látott. A szíve egyszerre lett pehelykönnyű és ólomsúlyú, a lélegzet megakadt benne, nyikkani akart, de a hang megrekedt a torkában.
A lány macskaszeme megcsillant ekkor, pont, vele szemben. Az ablakok előtt. Helyes kis fejét felemelte a kamera képernyőjéről..
Eric verejtékező orcája meglepetten fordult felé, a zenébe Andreas vidám nevetése vegyült. Mind őt nézték, mind a hárman. A lány félénken állt ott, félénken, de cseppet sem zavartan. Jill megbabonázva nézte őt, s úgy vélte, ez a visszafogott, megszeppent angyal mélyen benne él, kimozdítani semmi sem tudja onnét. Valójában talán nem is fél, és nem is lehet zavarba hozni, de mégis, mikor az ember ránéz, a szíve szorul össze a lényéből fakadó ártatlanság láttán.
Úgy állt ott, mint egy valódi angyal. Olyasféle angyal, aki tud kezelni egy Sony kézi kamerát.
Andreas férfiassága előbukkant Eric végbélnyílásából, a fiú zavartan húzódott el.
- Zárd be az ajtót, Jill, mert bejön a hideg. - Andreas cigarettára gyújtott, kényelmesen ült le térdeire. Kőkemény volt, és a lány le merte volna fogadni, hogy mióta a szobába lépett, gerjedelme csak fokozódott.
Némán engedelmeskedett a kérésnek. Eric végre megtalálta a hangját.
- Én így nem .. - kezdte, de az énekes a fiatal fiú szájába adta a cigit.
- Dehogynem. - élénken világító szemeit a szoba közepén álló lányra szegezte. - Na mi van, nem hagyott nyugodni a tudat..?
Jill nem felelt. Hiábavaló lett volna bármit is mondania.. Tagadta volna le? Tette volna magát még inkább nevetségessé? Helyette inkább Ericre szegezte borostyánszemeit.
- .. mint a bátyádat, igaz? - suttogta.
Cat zavarában lesütötte szemét, a vörös lepedőt gyűrögette, lábait úgy helyezte egymás elé, hogy hímtagja ne legyen látható Jill számára. Andreas felkacagott.
- Kitty Cat. - röhögött. - Most pont úgy festesz, mint valami magát kérető ribanc. Egészen felizgattál. - utalt nevetve arra a szemérmesen erotikus pózra, melyet Eric felvett, közben saját magát ingerelte bal kezével. Élvezte a helyzetet, és látszólag teljesen tiszta volt.
- Leállítsam a felvételt? - kérdezte óvatosan a szőke lány, hangja olyan édes és simogató volt, mint holmi kashmirkelme, melynek szövetét mézben fürösztötték napokig, mielőtt sálat varázsoltak volna belőle..
- Eszedbe ne jusson! - rázta a fejét Andreas. - A java még csak most jön. Eric!
Kezébe fogta a fiú fejét, a cigarettát elnyomta az ágy melletti komódon álló hamutálcán. Ahogyan teste kinyúlt, hogy elérje a kerámiát, izmai megfeszültek, oldalvást kilátszottak a bordái, és Jill szájában összefutott a nyál. Szerette volna megérinteni.
Ericet egy pillanatra sem eresztvén nézett egy pillanatra a barna lány szemeibe, aztán óvatosan, rá nem jellemző lágysággal és odaadással csókolta szájon a gitárost. A fiú tiltakozni látszott, szeme kitágult, de teste hamarabb adta meg magát, mint józan esze. Szemhéjai megremegtek még utoljára, majd lezárultak, és végül átadta magát Andreas tapasztalt, kényeztető, ugyanakkor céltudatos kezeinek. A férfi a fülébe súgott, érzékien, lágyan, megnyugtatóan.
- Egy vagy két nő.. nem mindegy? Csak rám figyelj.. - lehelte, közben óriás tenyerei simogatón ringatták a törékeny kis testet. Eric felsóhajtott, hátra hajtotta a fejét kissé. Úgy dorombolt Andreasnak, mint egy igazi kiscica.
- Folytasd, kérlek. - mormogta neki, közben lassan négykézlábra ereszkedett előtte. Feneke kerek volt és feszes. Jill nem jutott szóhoz a látványtól..
Andreas mosolyogva nézte a felkínálkozó, hamvas hátsót, ajka résnyire nyílott. Halk, forró sóhaj szaladt ki rajta, nyelve hegyével érintette felső ajkát.
Mutatóujját végighúzta a gerezden, lazán hatolt belé, Eric feje előre csuklott, felhördült.
- Még! - teljesen megfelejtkezett az ott álló Jillről, vagy a kamerázó szőkeségről.
- Azt hiszem több síkosítóra nem lesz szükségünk. - vigyorgott Andreas Jillre. - Már javában elkezdtük, sajnálom, hogy nem tudtunk megvárni. - kacsintott kacéran. - De olyan lassan merészkedtél ide, Eric már egészen magán kívül volt, igaz, cica fiú? - előrenyúlt a lapos, köldökpiercinggel díszített has alatt, és pajkosan meghúzta a fiú ezüst kis mellbimbóékszerét.
A lány hátrált egy lépést.
Andreas ekkor nem türtőztette magát tovább, kényelmes lökéssel hatolt az előtte térdepelő Ericbe, jólesőn lihegett hozzá, szája mindvégig mosolyra állt közben.
Csípője dolgozott, kezei a puha bőrön siklottak fel s alá, néha megtalálták a srác mellbimbóit, néha meg a hajába markoltak, hol durván, hol lágyabban.
A szemeit a lányra szegezte, végig a szemébe nézett, Jill pedig képtelen volt elszakadni tőle.
Bilincsbe verték azok a párás, élvezettel és gyönyörűséggel teli szemek.
- Azt.. mondd meg nekem.. - nyögdécselt Andreas, kéjesen megvonaglott közben, majd folytatta. - Hogy akkor mi lett volna ha.. uh.. ha.. - Eric alkarjaira nehézkedett, nem bírta tovább tartani magát, Andreas közben gyorsított az ütemen, a fiú arca eltorzult a kéjtől. - Mi lett volna ha Josiet dugtam volna, mikor te benyitsz?
Jill válaszra nyitotta a száját, de nem tudott mit felelni.
- Hallgat..lak.. - két kezével megmarkolta Cat csípőjét, már nem bírt magával. Látszott rajta, hogy pillanatokon belül elélvez, így gyorsan lelassított. Eric erre méltatlankodva tuszkolta közelebb a fenekét, hogy még mélyebben érezhesse magában a lüktető Andreast. Az énekes együtt érzőn megpaskolta a bal farpofáját. - Nyugi. Ne siess annyira..
A férfi végtelenül nagy élvezetet lelt a groteszk helyzetben. A lány közben kezet cserélt, fáradt már a kamerát tartó jobbja.
- Én.. - Jill mély lélegzetet vett. - Nem tudom. - mondta őszintén.
- Nem tudod. - ismételte derülve. - Nem tudod!
Jill a fejét rázta.
- Nem. - erősítette meg. - Fogalmam sincs.
Andreas hirtelen vad lökésekkel tette magáévá Ericet. Élvezetének hangot adva, hangos nyögések közepette élvezett bele, Eric elhasalt a puha ágyon. Reszketett, szaporán tágult ki, s húzódott össze. Andreas pihegve nyúlt el a hátán, kisimította arcából izzadt tincseit.
- Ah, ez jól esett. - nyugtázta elégtétellel, közben hasát simogatta. - Falni kéne valamit. Na, Jill, hozol nekem valami harapnivalót? - kérdezte incselkedve.
- Ennyi volt? - kérdezte a szőke lány. - Lassan mennem kéne. - mondta.
- Aha. Most már abbahagyhatod. - mosolygott rá Andreas. - Legalábbis a kamerázást. - tette hozzá vigyorogva.
Josie úgy tett. Összecsukta a készüléket, letette az asztalra. Várakozón állt ott, Andreas további utasításaira várva.
- Na, Jill. - állt fel az énekes, anyaszült meztelenül is teljes természetességgel mozgott, Eric pedig bágyadt mosollyal követte minden mozdulatát, smaragdszemei lázasan csillogtak még, noha teste kimerült aznapra. - Mit szólnál, ha most megadnám neked, amiért valóban idejöttél? - eközben a lány mögé sétált, gyengéden végigsimított a derekán, nyakába szimatolt, vállai mögül sunyin lesett Jillre. - Mit szólnál, ha most megdugnám Josiet? Aztán .. jó.. alaposan.. - minden szót egy apró csókkal toldott meg Josie nyakán. - Leszopnál! - a lány füle mögül kivillant a szeme, melyben ezernyi perverz csillagocska lejtette erotikus táncát – és Jill tudta, hogy most vége mindennek.
A zene pedig csak szólt a háttérben..
„Dig me now, Fuck me later.. and sing it to the tune of faggot, faggot, faggot..”