- Jill, te sírsz? - suttogta Jonas a fülébe váratlanul, a két fűzős lány féltékeny pillantást váltott.
- Nem. Szar ment a szemembe. - lenyelte a könnyeit.
- Elkísérjelek a backstageig..? - ajánlkozott nagylelkűen, erre már kacagnia kellett. Könnyei csak úgy csurogtak az arcán, miközben nevetett. A két nő, aki Jonas társaságában koktélozott, furcsállóan méregették őt. Őrültnek hitték, s nem is jártak messze az igazságtól.
- A backstage az utolsó hely, ahová menni akarok. - morogta maga elé, aztán felnézett. - Jonas, kérlek.. - könyörgőn nézett rá, úgy, ahogyan nem érdemelte volna meg. Neki azonban már rég nem volt tartása. Szánni való látványt nyújtott, ahogyan ott állt, egész testében reszketve, könnyező szemekkel, ujjait tördelve..
- Jill . .. - a basszeros arca szomorúságot és bűntudatot tükrözött. - Hölgyeim bocsássanak meg, de mennem kell.
- Ó, ne már.. Skinny, maradj még! - kapaszkodott nyakába a nagymellű vörös, de a férfi határozottan rázta le magáról a vékony karokat. Védelmezőn ölelte át a törékeny testet, magához láncolta nyurga, de erős karjaival.
- Gyere szépen. - ellentmondást nem tűrő gyengédséggel vezette, Jill pedig már nem érzékelt semmit, csak a belülről feszítő fájdalmat, s hagyta, hogy a teste Skinny erejére hagyatkozzon. - Főzünk neked egy teát, megnyugszol és elmeséled mi történt.. - dünnyögte, miközben fél kézzel igyekezett kinyitni az ajtót.
A lány összeszorította a szemeit, a félhomály után túl erős volt a VIP részleg tökéletesen diszkrét megvilágítása.
- Mi történt vele..?! - egy nem túl mély, de végtelenül ismerős hang riadalma zúgott a fülében, hunyorított és látta, hogy az eddig a kanapén ülő Eric talpra szökken. Nyöszörögve temette arcát a rasztás kemény vállába.
- Shh.. nyugalom, ez csak Eric. Jill..te mondd meg őszintén, szívtál valamit? - gyanakodva tartotta el magától a könnyektől maszatos, gyötört arcot.
A válasz csak egy újabb panaszos nyögés volt, Jill megingott, majdnem hátra esett.
Jonas hol Ericre, hol Jillre nézett, s akkor Desdemona és Rose vágott át a báron. Des egy félmosolyt küldött a srácok felé. Rose rosszindulatú sugallata berágta magát a lelkébe, mint valami aljas kis féreg..
- Hát ez már megint nem melózik, csak lóg Jonason, mint valami kismajom.. az eszem megáll komolyan, ki a franc ő, valami királylány..?!
Felzokogott.
- Hé, nyugodj meg! - csitítgatta Jonas. - Majd beszélek velük..
- Adj valamit! - toporzékolt, erősen megrántotta a pólóját.
- Még is mit..? - döbbent meg.
- Leszarom. Csak hasson.. - leszegte a fejét, a kezei ökölbe szorultak a teste mellett. Eric nem mert ránézni, se megszólalni..
- Adj neki egy nyugtatót, vagy altatót.. - a gitáros fiú hangja végül feléledt, hosszú idő után törve meg a csendet.
- Nincsen nálam semmi. - tárta szét a karját Skinny. - Igazából.. - vakarta a fejét – Mindenből kifogytunk, szinte..
- Hát akkor miért nem szóltál Andynek, hogy hívja fel..
- Kit? Kit hívjon fel, észlény?! - dörrent rá váratlanul, tőle szokatlan hévvel és nyugtalansággal. - Jelen pillanatban nem állunk abban a helyzetben, hogy bárkit is felhívjunk.
Jill gyomra összeszorult. Ő miatta.. ő miatta nem álltak abban a helyzetben, no nem mintha sajnálta volna őket, vagy bárminemű lelkiismeret-furdalást érzett volna ..
De velük volt. Akárhogyan is, a sorsa szorosan fonódott össze a bandáéval, igaz, szabad akaratán kívül. Vagy most már azzal együtt – ezt nem tudta volna megmondani. Csak aludni akart, s nem érezni mást, mint a hatalmas ürességet, tompaságot..
- Nekem van bélyegem. - ingatta fejét végül Eric. - Kellett volna holnapra..
- Ide vele. - vágta rá. Először nem is tűnt egészen világosnak..
Eric hezitált.
- De annak nem az a hatása, mint a nyugtatónak, hé..
- Leszarom, nem akarok tudni magamról, a világról, sőt, rólatok sem. - darálta lehunyt szemekkel, Eric pedig a zsebébe nyúlt.
- Csak egy felet.. - intette óvatosságra, de Jill érte kapott, és mohón rátapasztotta a nyelvét a kicsiny szelvényre.
- Baj lesz ebből.. - motyogta Jonas maga elé. Talán a lelkiismerete nem engedte közbelépni, de nem állította meg őt. Mélyen legbelül tudta, mennyit ártott ennek a lánynak, noha igyekezett erről a jelentéktelen tényről nem tudomást venni.
- Nem érzek semmit. - mélyeket lélegzett, még összpontosított is, de a hatás elmaradt.
- Majd fogsz. - fújta ki a levegőt lassan, aggodalmas arccal Jonas.
Elfordult, lassú léptekkel kezdett sétálni a tágas szobában.
S akkor.. akkor megfordult vele a világ. Ereiben szétáradt az adrenalin és egyszerre úgy érezte, mindenre, mindenre képes.. Hátra pillantott, flegma félmosoly játszott az arcán, Jonas és Eric rosszallón néztek össze.
- Jill..?
Hátra vetett fejjel kacagott fel. A balkonra nyíló, üvegezett ajtóhoz táncolt, forgott, légiesen lépkedett. Fehér virágok lehelet vékony szirmai súrolták nadrágja szegélyét, az ég odakint vaj puhán kavargott. Bele akart harapni.
Kinyitotta az ajtót, kilépett az erkélyre, s meglepetten látta, hogy milyen békés a vidék. Zöld lankák, vad ménes rohant át, felkavarva a port, közben vadászkürt zaja szelte ketté a levegőt. Felnézett, finom fellegek úszkáltak a kékségen, a nap, mint óriás fényű korong ragyogta be a vidéket.
Arcába simított a szellő és a hajába kapott, a karját két oldalra tárta.
Szabadságot érzett, felszabadultságot, minden porcikájában. El akart repülni.
Lábujjhegyre szökkent, karjait ugrásra készen emelte feje fölé. A korlát már nem választotta el semmitől, sem a mélységtől, sem a teljes felszabadulás mámorától. A szabadság benne volt, ott pulzált a szívében, az meg telis-tele pumpálta vele kitágult vénáját, hajszálereit, még a legkisebb lábujja szegletében is ott lüktetett.
Elrugaszkodott.
A gyomra tartalma a hideg, esővizes kövön landolt az erős rántástól..
S már csak a feléje száguldó, lángot okádó sárkányokat látta... Felüvöltött, aztán minden elsötétült, a tarkójára mért erős, pontos ütéstől.

- Nem kell megtenned. - mosolygott rá az angyal. Erős, sugárzó mosolya volt, arcát gyengéden ölelte körül a sárgás fény.
- Fel kell ébredned.. - fűzte tovább, de valahogyan olyan méllyé vált a hangja.. olyan természetellenesen, nőietlenül méllyé. Már-már férfias volt. - Jill.
Erőszakosabban rázta meg a vállát, az már nem olyan volt, mint egy angyal érintése. A hangszíne kiábrándítóan elmélyült.. Aztán megdobogtatta a szívét.
Megpróbálta kinyitni azokat.. Hunyorgott, az a kevéske fény, mely érte, kegyetlenül kínozta.
- Franc. - morogta, nem tudta hol van, motorzúgást hallott és fojtott beszélgetés szűrődött a fülébe. Valami, avagy inkább valaki megkönnyebbülten puffant le mellé az ágyra. Az illat kelletlenül, mégis incselkedőn férkőzött az orrába, szemtelensége újra megbabonázta.
- Andreas..? - találgatott, de nem volt ereje ahhoz, hogy oldalra fordítsa a fejét.
- Umm.. aha. - ásított az, most már nagyon is megnyugtató volt az a hang. - Féltem, hogy még mindig trippen vagy. Valami angyalokról magyaráztál..
- Ah.. a fejem. - nyögött fel, a válasz egy hideg vizes kendő volt. Jólesőn sóhajtott fel. - Vajon hányadszor ébredtem már fel az ágyadban, miután teljesen ki lettem ütve..? - találgatott csukott szemekkel, savanyú mosollyal.
- Legalább azt tudod hol vagy. Remek. - jegyezte meg szúrósan.
- Nem kérdezem mi történt..
- Ez most egy célzás, hogy mondjam el? - érezte, hogy Andreas mosolyog.
- Vedd aminek akarod.
- Normális vagy, mondd csak?! - váratlanul ült fel, s annál is váratlanabb volt, mikor két kezébe ragadta a fekvő lány vállait. Jill szemei kipattantak, ártatlan félelemmel nézett bele a dühtől villogó, kék szemekbe.
- Sosem mondtam.. - motyogta.
- Ki akartál ugrani az erkélyről.. Elkezdtél mászni a korláton, Jill, és van fogalmad róla, hogy szakadt az eső? Ha egy pillanattal később érek oda, csak egy pillanattal.. te megcsúszol a vizes vasrácson, és véged. Fel tudod ezt fogni..? - gyengéden megrázta, a szemei valósággal izzottak. De már nem a dühtől.
- Andreas.. - suttogta elhűlve. - Te..
- A franc az egészbe. - elengedte, idegességében cigarettára gyújtott, hosszú füst kígyózott ajkai közül. Leült az ágy szélére, a lepedő most pink színű volt, rajta ezüstösen csillogó leopárdminták, és fekete boák.. a bársonypárnák úgy ölelték körül Jill törékeny testét, mint Andreas karjai, míg eszméletlen volt.
Hiányzott a bőréről a meleg test érintése, de csak tudata mélyén sejtette a férfi közelségét. Nem mert volna megesküdni rá, hogy tényleg ő vigyázott rá..
Bátortalanul ült fel, rá nem jellemző félénkséggel simogatta meg a széles, erős hátat. Andreas megremegett.
- De te tudod, miért csináltam.
Néma csendben ültek, a dohány halk sercenései is tisztán hallatszottak a feszültségük között.
- Tudom. - bökte ki végül, rideg volt, merev, mint egy szobor. Jill keze lehanyatlott róla. - És kibaszottul nem tudok vele mit csinálni.
- Andreas.. - nyöszörgött kétségbeesve. A feje fájt, de a szíve sokkal inkább vérzett most. - Én.. akkor is.. nem tudom. Össze-vissza beszélek, tudod, azt hiszem ez még soha nem történt meg velem.
- Jaj, kérlek, hagyjuk az érzelgést..
Lesújtva érezte magát.
- De..
- Tudom, a francba is! Tudom, hogy szerelmes vagy belém, tessék, ezt akartad kimondani?
- Hát.. voltaképpen.. - szegte le fejét fájdalmas mosollyal.
- Felesleges. - állt fel, végre felé fordult. Szigorú arca megfeszült, szemei tisztán ragyogtak. Jill számára hirtelen világossá vált, hogy Andreas tegnap nem szívott, nem drogozott, még csak nem is ivott. Színtiszta józansággal vitte be azt a lányt a szobába, mindenféle mámoros érzés nélkül tette magáévá Ericet és.. talán a lányt is. Erre a gondolatra összefacsarodott a szíve.
- Andreas, mondd meg nekem, kérlek őszintén.. Te meleg vagy..?
A férfi keserűen felnevetett.
- Nem. Miből következtettél erre?
- Még, hogy miből? - vele nevetett. Csak úgy zengett a fájdalmas ürességtől, mindkét kacaj. - Tegnap seggbe kúrtad a gitárosotokat.
- És?
- És?! Ez ez..
- Időről-időre le kell feküdnöm férfiakkal, hogy megbizonyosodjam róla: még mindig a nőkhöz vonzódom. - vigyorodott el szélesen, őszintén, s ez lehervasztotta Jill mosolyát.
- Akkor velem van a baj..
- A helyzettel. - pontosított. - Rock sztár vagyok. - tárta szét a karját. - Nem lehetsz belém szerelmes. Ilyen egyszerű.
- Ilyen egyszerű. - ismételte némán, mikor Andreas már lég a lépcső alján járt.

Miután végigaludta az út hátra lévő részét, valósággal boldoggá tette a coloradói hegyi levegő. Magába szippantotta a friss oxigént.
- Isteni. - mormogta.
- Az. - értett egyet Eric.
- Most.. tisztára kedvet kaptam egy kis túrázáshoz. - fordult a gitáros felé, de az iszonyodva hőkölt hátra.
- Ne vidd túlzásba a lelkesedést, Jill. - emelte fel mutatóujját.
- Miért is ne..? - szimatolt a levegőbe Ole, közben kiropogtatta a nyakát. - Úgyis két napot töltünk itt. Holnap szabadok leszünk, egész nap.
- Engem felejtsetek el! - kiáltott fel ijedten a fiú, Jill jót nevetett rajta.
Még nem értek el Denverbe, csupán megálltak pihenni egy benzinkútnál. A dolgozók kellemes meglepettséggel szemlélték a buszból előkerülő, csinosabbnál csinosabb nőket, füttyögtek, és készségesen rohangáltak eléjük. Andreas felszívódott, Jonas meg Emil szintén. Jill csupán az énekes hiányát érezte, de nem mert kérdezni..
- Mi a baj? - érdeklődött Ole, Eric mindent tudó pillantást vetett a lányra.
- Semmi. - hazudta, s körülnézett.. Még az emeletes házak fölött is látszódtak a magas, sziklás hegységek sziluettjei, valahogyan gyönyörű, és megnyugtató volt az egész. Vajmi kevés gyógyírül szolgált ez azonban az ő sajgó szívére.
Az ég hiába volt épp olyan kék, mint a hallucinációja során, és hiába simogatták a bőrét valódi, meleg napsugarak, hosszú idő után először, mégsem érezte jól magát.
- Na jó, megkeresem a mosdót. - sóhajtott Ole fáradtan. - Ne tűnjetek el! - címezte Ericnek jelentőségteljes arccal.
- Ccc.. - csattant fel. - Nem vagyok gyerek, nem értem miért kezelsz még mindig úgy.. - sértődötten az égre szegezte a szemeit.
- Eric.. - kezdte óvatosan Jill.
- Úgy sajnálom! - fakadt ki. - Nem szabadott volna LSD-t adnom neked, pláne, hogy sohasem próbáltad! Akár nagyobb baj is lehetett volna..
- Ne emészd magad. - legyintett. - Eric, de most legyél velem őszinte! - kérte.
- Az attól függ. - hümmögött, napszemüvegét a szemébe tolta.
- Te mit érzel Andreas iránt.
- Barátságot. - vágta rá vigyorogva.
Jill gyengéden levette róla a napszemüveget, és a feje búbjára helyezte.
- Hé, összekócolod a hajam! - méltatlankodott, de szeme lázasan csillogott.
- Most így mondd!
- Mit?!
- Azt.. hogy.. szerelmes vagy-e Andreasba! - hajolt hozzá egészen közel.
- Bármit mondhatok neked.. az nem fog rajtad segíteni.- hárította el hűvösen. - Tisztázd le magadban, mit is szeretnél. Andreast, vagy bosszút állni Pablón?
Jill megmerevedett.
- A kettő miért zárná ki egymást..?
A srác arca elkomorult.
- Majd rájössz magad is..