Furcsa volt a coloradói szórakozóhely VIP kártyások számára fenntartott részlege. A backstagenek nevezett szűkös helyiség lepukkantabb volt, mint a csődbe ment gyártelep, ahová Paulo Colás emberei őt, Jillt hurcolták.
Nem húzta fel az orrát, hozzászokott már az ilyesféle szállásokhoz – volt rá ideje bőven. A gruppik azonban fintorogva, nyafogva húzódtak a fiúk ölébe, mintha még cipőik sarkát is féltenék a porlepte, nyikorgó fapadló mocskától..
- Istenem. - sziszegte Desdemona összeszorított fogai közt Jonas fülébe. - Olyan ez a hely, mint valami.. pince! - festett szemeit a csupasz villanykörtére szegezte, mely a plafonból állt ki, ormótlan módon.
- Mert az is. - vélte a férfi mosolyogva. Kínjában mosolygott, no meg a marihuánás cigarettától. A székek – egytől egyig fehér, műanyag székek voltak, olyanok, amilyeneket az IKEA kerti berendezések részlegén lehet kapni, körbe voltak rakva. Mind ott voltak a koncert előtti nagy megbeszélésen, Andreast kivéve.
- Siethetne már Andy. - dünnyögte Ole. A fiúk feszültek voltak, sötét karikák ültek meg elevenen ragyogó szemeik alatt. Nyúzottság és kimerültség jelei gyötörték orcáikat, de szemernyi fáradtság nem mutatkozott meg a szikrázó levegőben.
Fojtott hangú beszélgetés morajlott a jelenlévők közül – márpedig az egész bagázs jelenvolt, még a legjelentéktelenebb kis prostituáltak is.. Ami egyet jelentett.
Azt, pajtikám, hogy valami most már tényleg készülőben van. A francba is, és pont én nem tudok róla semmit.. bár ahogy elnézem, a többiek se' okosabbak.
Jill lapos oldalpillantást vetett Ericre, ki feltűnően hallgatag volt aznap, késő délután. Észrevétlenül közelebb húzódott hozzá a székével.
- Hé. - bökte oldalba, a srác összerezzent.
- Hm? - felemelte a fejét, de még mindig nem tért vissza a gondolataiból. Üveges szemekkel bámult maga elé, a haja kócos volt, öltözéke hagyott némi kívánnivalót maga után – már a szokásoshoz képest.
- Mi a fene van? - kérdezte fojtott hangon. Beleszimatolt a levegőbe, a dohos szag mindent maga alá temetett, sűrű por szállott, s mintha patkányok neszeztek volna a ládák rejtekében..
- Senki sem tudja.
- Csak Andreas. - pontosított epésen.
- Meg Emil.. - nyögött fel ekkor, mert a jéghideg, kék szempár reá vándorolt. Lesütötte a szemeit.
- Nem sejtek jót.
Eric kényszeredetten felnevetett.
- .. oké, oké, koncert előtti hajrá, megbeszélés, egymás nyugtatgatása.. na de mit keresnek itt ők?! - mutatott az egyszerű öltözéket viselő kurvákra, akik ugyan kissé távolabb ültek a bandatagok és gruppik – és ő Jill – által alkotott klikktől, de azért ott voltak.
- Hát ez az! - nyöszörögte keseredetten.
- Baj lesz.
- Ezt anélkül is tudjuk, hogy vészmadarat játszol! - pirított rá.
- Bocs. - vont vállat érdektelennek tűnő hangon. - Ez a hely is egy lepratelep.. - tűnődött. - Biztos, hogy nem tévesztettük el a backstaget? - immár fennhangon tette fel a kérdést. A levegő megfagyott a szavak nyomán. Mind gyilkos némasággal meredtek egymásra, ki kérdőn, ki vádlón, míg Eric félelemmel teli szemekkel.
Ekkor Emil fagyos higgadtsággal szakította meg a hallgatást.
- Nem volt választási lehetőségünk. - szólt kimérten.
- Értem. - felelte halkan a lány. Felrémlett előtte a fegyveres őrök arca, termete, viselkedése.. Merőben más volt, mint az eddigiek. És a rajongók..! Pontosabban a rajongók hiánya. Jill szemei kikerekedtek.
Baszki! Hiszen mindig, mikor megérkeztünk, legalább féltucat darkos idióta ácsorgott az ajtók előtt.. Most pedig tíz kilométeres körzetben senki. Sehol.. Baj lesz, nagyon nagy baj.. érzem.
Alsó ajkába harapott, mert azt is érezte, hogy ennek a bajnak ő a központja.
Az ajtó nyikorogva tárult ki, Andreas pléh arca derengett fel a gyér lámpafényben.
Megállt, gondosan bereteszelte a nehéz vasajtót, majd körbehordozta tekintetét a társaságon. Emillel hosszasan néztek össze, tán így üzente meg neki a vész mértékét..
Csendben sétált az őt illető fehér, kényelmetlen székhez. Ujjait összefonta, tenyerét megfeszítette, fejét kissé hátravetette. Látszott rajta a belső vívódás. Nem tudott hozzákezdeni, de senki sem siettette.
- Most már ki vele..! - Jill hisztérikus, elfúló hangja felriasztotta méla öntudatlanságából.
- Nagy szarban vagyunk. - sóhajtott lehunyt szemekkel. - A hely, ahol most vagyunk.. Dark & Forious. Szóval..
A csend irtózatosan fojtogató volt abban a néhány másodpercnyi hatásszünetben, amit Andreas tartott – tán szándékosan.
- .. a Colás-kláné.
Eric ismét felnyögött, most már hangosabban, fájdalmasabban és kétségbeesetten. Desdemona holtra váltan kapta telt ajkai elé helyes kis kacsóját, míg a többi prosti csupán értetlenül, elveszetten pislogott.
Emil volt az, kinek arcán semmiféle érzelmi játék nem ment végbe.. Csak ült ott, karba font kezekkel, gyilkos tekintettel meredve Andreasra.
A pánik felemésztette a kicsiny szobát.
- Jó, akkor most azt is meséld el nekik, hogy te végig tudtad. - vicsorgott.
- Hogyan?! - sivított fel a lány. - És te idehoztál minket?! - hirtelen és heves indulatától vezérelve felpattant, úgy festett, mint egy harci tyúk.
- Igen. - bólintott a férfi nyugodtan, komolyan. - Nem volt más választásom.
Emil szaporán szedte a levegőt, komoly önkontrollt igényelt, hogy visszatartsa dühkitörését.
- Mi? Miért?
- Ez az egész egy hosszú és bonyolult folyamat. - magyarázta türelmesen az énekes. - Mindössze akkor tették rá a kezüket a helyre, miután te tiszteleted tetted náluk és mi kénytelen-kelletlen voltunk megmenteni a segged. Megléptünk, de ez nem azt jelenti, hogy el is felejtkeztek rólunk, bár ennyire buta még te sem vagy, gondolom. - mosolygott rá félszegen.
- Kössz. - Jill vágott egy grimaszt, Andreas folytatta.
- Megnézték a turnéállomásokat. Azt kell mondjam egy-egy emberük mindenütt jelen volt.. láttam őket.
- Akkor mi a szarért nem szóltál?! - vágott közbe Eric, Jill megnyugtatón ölelte át a vállát.
- Ha szólok, akkor mi változott volna, azon kívül, hogy az idegtől még játszani sem lettél volna képes a remegő kezeid miatt? - kérdezett vissza mosolyogva. Eric csendben maradt. - Hogy miért épp' Colorado? Egyszerű a válasz. - tárta szét a karját. - Ez az a hely, ami elég messze volt Chicagótól, Pauló halála után kialakult felségterületüktől, ahhoz, hogy a hatóságok figyelme elkerülje őket.. A Colas-klán mindig is szúrta a rendőrség szemét, de soha semmit nem tudtak rájuk bizonyítani – vagy ha igen, Pauló anyagi úton elintézte a dolgokat. Miután Paulo meghalt, azzal a bűnbandája létezéséről sem vettek többé tudomást, így ők Thomas Colásszal az élen áttelepültek Detroitba, meg Chicagóba és próbáltak abból élni, ami van.. Eddig ez bennünket ugyan nem érdekelne.. csakhogy, a mi Jillünk egyenesen Tommy karjaiba rohant.
- Mintha én tehetnék az egészről. - morogta erre, s egyszerre borzasztóan hiányolni kezdte régi napszemüvegét..
- És most nézzétek.. itt vagyunk egy köpésre Vegastól.. A kaszinójuktól, az aranyat rejtő szemétdombtól, ahol királyként kapirgáltak naphosszat! Bosszúra szomjasak, vérben forgó szemekkel várták, hogy mikor csaphatnak le ránk.. és volt rá idejük, nem is kevés, hogy megszerezzék ezt a nyomortanyát..
- És mondd csak, Andreas.. Miért léptek ti fel egy nyomortanyán?! Azt hittem valami nemzetközileg elismert banda vagytok..
- Európában. - hűtötte le a gúnyos forrongást a férfi. - Itt Amerikában.. nos mint láttad ténylegesen sokan szeretnek minket, de ezidáig fogalmunk sem volt erről. Zsákbamacska volt az egész. - kacsintott. - Ami végül bejött.. és bár retek ez a hely, de ma este is sokan lesznek. Sajnos hiába.
- M..mit akarsz ezzel? - dadogott Eric.
- Most jön a gyakorlati rész. - bólogatott sóhajtva, megértőn az énekes.
- Gyakorlati rész.. meneküljünk, amíg lehet! - vágta rá hevesen gesztikulálva a gitáros.
- Nem eszik azt olyan forrón. - mosolygott megtörten, s ettől a beletörődéstől Jill hátán végigszaladt a hideg. - Ez az utolsó lehetőség, hogy leszámoljunk a Colás-maradványokkal. - undorodva elhúzta a száját.
- Leszámolni? Úristen, de hát senkit sem mozgósítottál ennek érdekében, vagy tévednék..?! Én legalábbis senkit sem láttam itt.. se Wallabyékat, se a Chuck-tesókat, SENKIT! - kiabálta. - Mind megdöglünk.. - a kezeibe temette az arcát, Jill továbbra is a hátát, hol a karját simogatta. Nem vette volna a szívére, ha a srác netalántán elsírja magát, mindenki előtt..
- Jól látod. Senkit nem hívtam.
- Akkor..?
- Ők nem tudják, hogy mi tisztában vagyunk azzal, hogy ez az egész egy csapda. - világosította fel. Emil megvetőn felhorkant.
- Mintha ez bármin is változtatna.
- Változtat is! Rose, Moira, csajok! - Andreas a kurvákra nézett, sajnálat csillant a szemeiben. - Sajnálom, hogy belekeveredtetek ebbe az egészbe. - mondta. - Meg azt is, hogy az utóbbi időben uborkaszezon volt.. De attól tartok itt a vége.
- Ez komoly? - kérdezte az egyik, vörös lány.
- Attól tartok. Úgyhogy, most érzékeny búcsút veszünk egymástól, már nincs szükség rátok.
A prostik dermedten ültek egy helyben.
- Miért?
- Ne kérdezősködj, Sybille. - Intette le az énekes. - Veszélyben az életetek, és a miénk is. Arra kérlek benneteket, hogy pontban akkor hagyjátok el a klubbot, amikor mi levonulunk a színpadról. Ez létfontosságú. - nézett rájuk komolyan. - Megértettétek?
Mind bólintottak, igyekezvén értelmes fejet vágni. Nem mindnek jött össze, de Jillnek most valahogyan nem volt kedve nevetni rajtuk..
- Talán nem értettem pontosan. - sistergett Emil.
- Öreg, te tényleg koncertet akarsz ma adni? - Jonas hosszú ideje először szólalt meg.
- Igen és azt is elvárom, hogy olyan tiszták legyetek, mint a szűz hó. - helyeselt.
- És ezt mégis hogy gondoltad? - ráncolt homlokát rosszallón Ole. - Nyílt terepen tűzpárbajba akarsz bocsátkozni?
A tűzpárbaj szó hallatán Eric beazonosíthatatlan torokhangot hallatott. Jill arcán csupán a félelem egy röpke árnya suhant át.
- Bocs srácok, hogy közbeszólok, de mégis.. Andreas te honnan tudod, hogy mikorra számíthatunk a támadásukra, meg egyáltalán az egészet?!
- Nagyon egyszerű.. - mosolyodott el szélesen. - Arielle! - kiáltotta el magát váratlanul, s ekkor az ajtó ismét kinyílt.
Egy magas, széles vállú, szép arcú, biztonsági egyenruhát viselő nő lépett be, rezzenéstelen arccal.
Jonas szája tátva maradt a döbbenettől.
- Arielle, hát te meg, hogy..!
- Később. - mondta halkan a nő, lassú, ráérős léptekkel sétált Andreas mellé, kezét a férfi vállán nyugtatta, de nem sokáig. Andreas felállt, átkarolta a derekát, mint egy rég nem látott barátét.. Rámosolygott, aranyszőke haja az orrát csiklandozta, de látszólag cseppet sem zavarta. A helyzet ellenére is felengedett a feszültsége. - Mikor visszatértek a backstagebe, ők már várni fognak rátok. - továbbra is halkan beszélt, mind feszült figyelemmel hallgatták. - Legyetek készenlétben.. nekünk, biztonságiaknak az lesz a feladatunk, hogy senki sem engedhetünk ki. A kapuk le lesznek zárva. - felnézett, s Jill féltékenyen szemlélte meg kerekded arcát, vörös, dús ajkait, az uniformis ugyan nem volt dekoltált, mégis, keblei két óriás dinnyeként gömbölyödtek elől. Az ilyen nőket szereit hát Andreas.. arca savanyú fintorba torzult.
- Oké. - csapta össze tenyerét Andreas. - Akkor hát, mindenki vissza a turnébuszba, hozzatok mindent ami kell.. a biztonság kedvéért több muníciót, mint általában. - Ennyi. Mehettek.
- Vásárra viszed a bőrünket. - morogta Emil, de azért felállt. Andreas ekkor a nő füléhez hajolt, s belesuttogott valamit, hosszan. A nő bólintott, majd kiment a teremből.
- Eric! - mielőtt a srác remegő lábain távozhatott volna a buszba, hogy ott egy székbe ájuljon, elkapta a karját.
- Mi van még..? - nyekergett, látszott, nem sok választja el a teljes idegösszeomlástól.
- Jill hol van..? - suttogta.
- A buszba ment ő is.. felajánlottam neki a kolibrimet. Az úgyis női fegyver. Mellesles.. - itt holta vált szép arca – úgysem éljük túl..
- Egy frászt nem! - förmedt rá. - Felejtsd el a fegyvert! Ahogy vége a koncertnek fogd Jillt, és iszkolj be vele a rokkant mosdóba!
- Minek?! - kiáltott fel meglepetten. - Én nem akarom megdugni..
- Idióta! - nagyot rántott a karján, magához húzta, úgy sziszegett az arcába. - A tolószékes budi ablakán nincs rács. Nem is lesz bezárva. Arielle mondta.. - a nő nevének említésekor feltűnően ellágyult a hangja. - Ott ki tudtok mászni..
- És veletek mi lesz?
- Most arra figyelj, amit mondok, tökfej! - Eric kezébe nyomota a kocsikulcsokat, melyek eddig zsebében lapultak. - Ezek itt Arielle autójának kulcsai.. csomagtartó, egyebek. Feltalálod magad, nem vagy te olyan gyökér, mint amilyennek most mutatod magad.. - szeretettel borzolta meg a fekete üstököt. - Megvan még a hamis jogsi, amit anno otthon csináltattunk? - vigyorodott el.
- Meg.. - felelte remegő hangon. - Jó. A kocsi pontosan ott áll, a rokkant mosdó oldalsó ablakával szembeni utca parkolójában. Egy fekete Citroën. Csak egy lesz belőle, mert ez az alkalmazottak számára fenntartott parkoló..
- Ez kurvára megnyugtató..
- Nesze. - apró papírcetlit csúsztatott Cat farzsebébe. - 4 Queens Hotel. Imádni fogod. - s miközben elhelyezte a címet és a hotel nevet rejtő kártyát, gyengéden rámarkolt a feszes félgömbre. Eric felsóhajtott, egy pillanatra egészen megfelejtkezett minden másról.. Csak Andreas kék szemei léteztek számára, és a vágyott, lopott érintés, mely valódi kis sziget volt, a feldühödött tenger közepén.
- Utánunk jössz, ugye? - suttogott a nyakába, már nem tudta tovább tartani magát.
- Majd hívlak. Most menj, szedd össze a cuccaid. Többet erről nem beszélhetünk, nem lesz rá alkalom..
- Vigyázz magadra..! - erősen magához szorította, az ujjai, az ajkai, s mindene reszketett.
- Te is.
Eric nem bírt magával, szájon csókolta az énekest, Andreas azonban csak röviden viszonozta az elesett kis csókot.
- .. és Jillre is. - nézett a szemeibe, aztán elviharzott, hogy megkeresse Ariellet.