Utoljára nagyokat szippantott az illatból, a jellegzetes édeskés, autóillatosító, sör és sztárillatból. Halványan mosolygott, Eric szaténpárnái és divatmagazinjain, a hajápolószerekkel teli dobozka félig kiborulva feküdt a fiú ágyának tövében. Ez a trehányság nem jellemezte a srácot, s eme észrevétel összeszorította Jill szívét.
Most minden meg fog változni – gondolta, s ugyanakkor azt is tudta, hogy ennek jelei már rég elkezdtek megmutatkozni. A folyamatos változásokon kívül azonban most egy sokkal nagyobb, jelentőségteljesebb fordulópont előtt állt.. Érződött azokban a szerencsétlen kókuszillatú balzsamosflakonokban.
Rákényszerítette magát, hogy tovább menjen. Ügyetlenül botladozott a holmik közt. Bőrnadrágok, boák, meg mindene az az undorítóan kedves csillámpor. Andreas ágya megálljt parancsolt neki, amint gyengéden végighúzta a kezét a lepedőn – mely most is leopárdmintában pompázott, ugyan lila és fekete színekben -, orrába fészkelődött a férfias, szexis illat.
- Szerelmes vagyok – jelentette ki lomha mosollyal, sajgó szívvel. Boldog volt, mert ilyesfélét még sosem érzett. Azt hitte – de nem. Most minden más lett.. Fájdalmasan gyönyörű, vagy inkább gyönyörűen fájdalmas? AZ egész egy paradoxon volt, holmi szerencsétlenül látszólagos ellentmondás.. a kettő kérlelhetetlenül járt együtt. Leroskadt az ágyra. Egyenesen szembe került a kék hátizsákkal.
Összehúzta a szemeit. Az a kék hátizsák eddig az életét jelentette..
Felpattant, a kezébe kapta. A kazettát valóságos izzó kődarabnak érzékelte. Rágódni kezdett, miközben végignyúlt az ágyon, és időnként úgy simogatta meg a lepedőt, vagy szippantott bele, mintha maga Andreas feküdne alatta.
- Hát veled meg mit csináljak? - úgy forgatta a rongyos táskát, mintha valami kedves plüssjáték lenne. - Ha magammal viszlek és meghalunk, akkor a Colásék kezére jutsz. A kazettám is. Amit jobban védtem mint a saját testemet - tűnődött fennhangon. - Megnézik a felvételt, és még az előnyükre is fordítják. Visszaszerzik attól a mocsok Pablótól a kaszinót. Ugyanakkor ha tényleg meghalunk már tök mindegy – sóhajtott.
Várt. De a táska nem ragyogott fel kéken és nem kezdett beszélni hozzá. Nem mondta meg mit tegyen most..
- És ha itt hagylak? Naiv feltételezés lenne azt gondolni, hogy Colasék nem kutatják át a buszt.
- Az bizony.
Nagyok sikkantva dobta el magától a táskát. Felnézett.
- Csak én vagyok – lépett be feltartott kezekkel Jonas
- Tudtam én... - bólintott. - Többiek?
- Passz – vállat vont.
- Aha. Jó.. - hosszasan elnézte a raszta tincseket. A nyelve hegyén volt valami, amit mondani akart a basszerosnak, de végül nem mondta ki..
- Jill – kezdte óvatosan, s helyet foglalt Eric ágyán.
- Igen? - szórakozottan tette a táskáját Andreas ágyára.
- Most, hogy lehet mind feldobjuk a pacskert.. szóval csak azt akartam mondani, hogy bocs' – vakarta meg a fejét. - Nem vagyok a nagy szavak embere, de tényleg sajnálom – őszintének tűnt a tekintete, a fém fülbevalója megcsillant az egyetlen szem beeső napsugár fényében.
- Ugyan – vont vállat érdektelenül. - Elvégre én erősködtem, hogy hozz el!
- Ja, de nem prostinak.. Lényeges különbség – szegte padlóra tekintetét, homloka ezer meg ezer ráncba szaladt.
- Végül nem is lettem az – vigyorgott rá.
- Nem.. de ami Andreasszal történt.. Nem kellett volna megtörténnie! - fakadt ki egyszerre. - Én tudom, hogy bántott téged, nem is egyszer..
- Igazán nem? - mosolyodott el sötéten, keservesen, mégis ragyogóan. Jonas felkapta a fejét. Értetlenül fürkészte a lány arcát.
- Mármint, azt mondod, hogy te...
- Jaj, hallgass már, hiszen nyilvánvaló az egész!
- Teljesen megváltoztál – csóválta a fejét.
- Nem is ismertél – vetette ellen.
- Nem egészen, de láttam amit láttam. Vad voltál és közönséges, de volt tartásod és sosem hagytad volna, hogy egy férfi..
- Alsóbbrendűvé tegyen? - fejezte be a mondatot.
- Lelkileg értem.
- Én is...
Hallgattak. Próbálta feldolgozni magában a tényeket, eközben Jonas nem tétlenkedett tovább. Eric ágya alá hasalt, s onnan egy nagyobbacska ládát húzott ki.
- Adj egy cerkát! - szólt, Jill lázasan kutatni kezdett a rózsaszín polcon, mely az ágy melletti falon függött. Óvszerek, síkosítok meg dildók közt matatott, mikor végre kezébe akadt egy toll. Átadta Jonasnak, de amint meglátta visítva nevetett fel.
- Mi van? - kérdezte felvont szemöldökkel, ekkor nézett csupán először a toll végén ékeskedő műanyag péniszre. - Óh.. - halvány mosolyra futott csupán. Máris kinyitotta a ládát, Jill kíváncsian hajolt előre. Megrökönyödésére az üres volt. Aztán Jonas a toll hegyével belebökött a ládába, mint kiderült egy apró kapcsoló volt, ami a titkos rekeszt nyitotta. Könnyedén emelte fel a láda fenekének hitt fedelet.
- Azt a kurva..! - kiáltott fel meglepetésében.
- Mi van? - vigyorgott Jonas, s önelégülten emelte ki a Desert Eagle AE 50-est, a kilenc milliméterest, Bowie késeket, meg valami olyan fegyvert, ami a lány számára ismeretlen volt.
Megrázta a fejét, a szava elakadt.
- Kezdem felmérni az egésznek a tétjét. Csupán ennyi – felelte csendesen.
- Ti ott fent! - Emil hangja észhez térítette őket, egyszerre álltak fel. - Gyertek már, a második előzenekar félidőnél tart!

Szorongva állt, miközben a mit sem sejtő közönség morajlott és tombolt. A lányok sikítottak, mind őket akarták.. ám most nem csak a kiéhezett tinédzserek fenték rájuk fogaikat..
Jobbra-balra nézelődött, semmi gyanúsat nem látott, azon kívül, hogy a szokottnál jóval több biztonsági ember lézengett szemfülesen a nép között.
S akkor leesett neki a tantusz..! Hiszen a biztonsági emberek voltak Colasék. Tommy a színpad mellett állt, Andreast figyelte és a férfi is nagyon jól tudta, kivel van dolga. Ugyanúgy kommunikált a közönséggel, mint általában, a mindenható tudás legkisebb jelét sem mutatta.
Lecsengett a szám, ő pedig térdre vágta magát, ajkai a mikrofonra tapadtak, ahogyan az utolsó kis suttogása is elhalt. Sikolyok.. halálsikolynak hallotta mindet.
A fiúk profik voltak, mosolyogtak és lekezeltek az első sorral, egyedül Eric arca tükrözött zavart feszültséget.
Vállába fájdalom nyilallt, egy libbenő, vörös hajzuhatagot látott és felismerte benne az egyik deathstarsos prostituáltat. Az ajtó felé igyekezett, és erre Tommy azonnal felfigyelt.
Adóvevőjét a szája elé tartva komor képpel beszélt, s egyszerre három nagydarab gengszter indult meg a kijárathoz.
Jill kétségbeesetten meredt Andreasra, tekintetével próbálta üzenni a vészt, de a férfi nem reagált.. A szövegére figyelt, mosolygott, pózolt, perverz arculattal élvezkedett a kamerák előtt.
A fények hirtelen hunytak ki, a publikum dühödten morajlott fel. Füst áradt ki a gépekből, több a szokásosnál, köhögés nesze szűrődött át a méltatlan értetlenkedésen.
- Mi történt? - hangzott a Jill mellett álló, kis fekete lány szájából.
Mi történt? - hangzott a fejében. A klubban vak sötét lett, az emberek egymást lökdösték. A pánik kezdett elhatalmasodni rajta, könyökök fúródtak az oldalába, és bakancsok taposták laposra rossz tornacipőjét. Próbált kiutat keresni magának a ködös füstön át, de a helyzet reménytelennek bizonyult. A koncertek után szokásos aláfestő háttérzene szólt, valami ismeretlen metál szám, s egyre elveszettebbnek érezte magát. Volt egy nagyon rossz sejtése, és azt is tudta, hogy mindezért azt a buta kis prostit lehet felelőssé tenni..!
Ó, egek, ha Andreasszal történik valami!
Fegyver dördült. Dermedt csend állt be, ő volt az egyetlen, aki sikoltott. Összeszorított szemhéjai vásznán véres, borzalmas képek sorozata pergett... Andreas holtan terül el a padlón, vörös, édes vére a padlót mossa, Tommy rálép a holttestére és diadalittas üvöltéssel a magasba emeli a gyilkos fegyvert...
Éles rántást érzett a karján, a kicsiny zseblámpa szemébe sütött, sárgán.
- Gyerünk! - Eric volt az és a lány szíve hevesen, reménykedőn dobbant meg.
- A többiek? Andreas jól van? Úristen, kit lőttek meg? Meglőttek egyáltalán valakit, Eric várj már..! - visszahúzta, a fiú dühösen rántott rajta egyet.
- Tűnjünk innen! - ordította az arcába, nyálcseppek suhantak felé.
- Mi?! Hová mégis..?!
- Vegasba!