Csak azt tudta, hogy fél. Egy tapodtat sem akart mozdulni többé Andreas nélkül, s most mégis olyan hevesen szelte a tömeget, mint felbőszült kukta a kenyeret a főzelék mellé..
Arcát Eric vállába fúrta, mikor közelebb értek a színpadhoz.
- Nyugi! - súgta a fülébe. - Ez a füstgépből származik, veszélytelen - gyűrűs kezével végigszántott a levegőben, a lilás füst engedelmesen kúszott arrébb erős ujjai nyomán. - Gyere! - unszolta.
Szíve lüktetett, alig látott, és mindeközben még tartását is igyekezett megőrizni. Eszében sem volt kisgyerek módjára sírógörcsöt kapni és toporzékolni.. azzal nem segített volna Andreason. És magán sem.
Nem tudta hová viszi őt Eric, s tán túlzás lenne azt állítani, hogy nem is érdekelte.. Ó nem, egészen másról volt szó, abban az öt percben, míg eljutottak a rokkantak számára fenntartott toalettig.
A fiatal fiú bizonytalansága egyszeriben semmivé foszlott. Jill csak egyszer nézett a szemébe – a füstös jelenet alatt -, de akkor olyasféle tüzet látott odabent lobogni, amely egészen bentről fakadt. Magában már sejtette, mi lobbantotta lángra a szikrát, mely mindig is ott ült, a gyávaság és a kényeskedő Cat oldalán, csak épp' sosem jutott elég nagy szerephez. Hát most eljött az ő ideje.. és úgy cibálta át a lányt a tömegen, olyan öntudatos határozottsággal mintha az életük múlna rajta. S valóban az is forgott kockán.
Eric belökte a nagy fémajtót, majd sietve ráhúzta a reteszt. A mosdó tágas volt, és a szellőzőn tényleg nem volt rács, mindkettejük pillantása azonnali éhséggel tapadt a menekülés egyetlen, kézzel fogható bizonyítékára..
Jill lihegve dőlt a hideg falnak.
- Tartok neked bakot! - sietett a szellőző alá Eric. - Siess, nincs vesztegetni való időnk! Hamarosan megtalálják a többieket. Sokan vannak, nem tart majd hosszú ideig nekik. És ha észreveszik, hogy eltűntem.. pláne, hogy te sem vagy meg, akire a fogukat fenik..
- Ne most pánikolj be – hűtötte le higgadtan. - Ha te tartasz bakot, akkor én feljutok, de te hogyan? Túl magas ahhoz, hogy felugorj..
- Akkor meg mit csináljunk? - Eric kezeit kezdte tördelni, csak úgy ropogtak az ízületek az ujjaiban.
- Ne ropogtasd! - pirított rá mintegy ösztönösen. - Nem tesz jót, úgy fog remegni a kezed mint egy vén trottyosnak, még kiverni sem fogod tudni, nemhogy gitározni!
Eric megremegett.
- Jill.. lehet.. lehet, hogy többé nem is lesz szükségem rá, hogy tudjak.
Egy vészterhes pillanatig egymás szemeibe néztek.
- Bakot tartasz, hogy kinyithassam az ablakot – jelentette ki rezzenéstelen arccal. - Aztán a vécédeszkáról elrugaszkodva elkapom a peremet. Ha nekem sikerül neked is fog! - ismertette rögtönzött tervét rezzenéstelen arccal.
- Rendben – sóhajtott megadón. Két kezét összekulcsolta a fal mentén, hogy Jill beleléphessen. A vékony ujjak az ablak kilincsére kulcsolódtak, tiszta erőből kezdték lefelé húzni.
- A franc essen bele! - nyögött fel. - Tudsz még tartani?
- Uh.. persze.. - Eric nyöszörögve és zihálva egyensúlyozott. Jill újra és újra megpróbálta elfordítani a kallantyút. A következő másodpercben elernyedt, mintha belenyugodott volna.. aztán térdből hatalmasat rugózva felugrott, ezzel egy időben Eric üvöltve terült el a hideg és nedves csempén.
A lány a kilincsen lógott, teljes súlyának – mely nem lehetett több ötven kilónál – megadta magát a zár, nyikorogva kinyílt, s az ablakkal hintázva söpört végig félkör alakban. Elégedetten mosolyogva ugrott talpra.
- Ennyi! - tárta szét a karját sugárzó arccal. - Hé.. jól vagy?
- Persze. Csak épp most törted össze mint a húsz ujjam. - bosszúsan rázta meg a kezeit.
- Gyerünk!
A hirtelen támadt optimizmusa következtében a vécécsésze és az ablak közti távolság még jelentéktelenebbnek tűnt. Fedél azonban nem volt. Macskaügyességet meghazudtolóan egyensúlyozott a deszka peremén. Hangos sistergés, azt csobogás követte, és a WC lehúzta önmagát.
- Ez a XXI. század... - dünnyögte, és igyekezett nem kalimpálni a kezeivel, nehogy az érzékelő megint aktiválja a praktikus önlehúzó funkciót. Ám ekkor a deszka kezdett körbeforogni, az öntisztító folyamat megkezdődött, a lány megingott, kénytelen volt leugrani.
- Basszameg! - dobbantott nagyot, Eric a fejét csóválta. - Sikerülnie kell.. - összeszűkültek a szemei. Ezúttal nem húzta sokáig az időt, felpattant, és egyből lendületet véve ugrott a fal felé. Egészen könyékig sikerült megtartania magát, ujjai a málló tapétába vájtak, körmei lepattantak.
Rá kellett ébrednie, hogy egyáltalán, semmi karizma nincsen.. Az éjjeli hűvös levegő arcát simogatta, szabadság illata kúszott orrába, kiűzve onnan füstöt, kétséget.. csak a szerelmet nem tudta kicselezni. Kegyetlenül állt az útjába, s amint Andreas képe megjelent lelki szemei előtt, karjai még inkább elgyengültek. Készen állt, hogy visszaessen a mosdó csempéjére.
- Húzd magad, ahogyan csak tudod! - kiáltott Eric, fájó ujjai már az ő térdhajlatát fonták át, erőteljesen felfelé tuszkolva.
Nem hitte el, amit tapasztalt, amit érzett.. a teste feldolgozta, de az agya még akkor sem, mikor két lábon landolt az estharmatos, rövid pázsiton. Térdei megrogytak, az adrenalin lassan elpárolgott a véréből.. muszáj volt leülnie.
- Jill? - hangzott a bizonytalan kérdés.
- Sikerült! Gyere!
- Oké.., figyelj dobom a kulcsokat, ha netán a nyakam törném, legalább te megszökhess!
Erre nem felelt, csak készségesen az ablak alá állt. A kulcscsomó repült ő pedig a levegőben kapta el.
- Megvan! Siess! - kiáltott lelkesen, válla felett hátra pillantva egy parkoló körvonalait látta kibontakozni. Öt perc telhetett fel, feszült várakozással és ideges ajakharapdálással, mikor Eric tökéletesen belőtt haja felbukkant az ablakban.
A gitáros vékony termetét meghazudtolván, fél másodperc alatt jutott át az akadályon. Jill önkéntelenül borult a nyakába.
- Sikerült! - nyüszített. - Sikerült!
- A java.. a java még hátra van – tolta el finoman. A lány lenézett, gúnyosan felvonta a szemöldökét.
- Mi tartott ennyi ideig? És miért csuromvíz a nadrágod szára..?
- Nem fontos – legyintett idegesen, farzsebébe nyúlt egy cigarettáért, sietve gyújtott rá.
Két árny vágott át aznap a Dark & Furious hátsóudvarán. Az egyik füstöt eregetve félelmében, a másik bután kuncogva társa szerencsétlenségén. Egy falatnyi rettegés mindenkinek jutott aznap este. Még az üresen kavargó toalettcsészének is...

A nevetés hamarabb elhalt, minthogy a kocsi fényszórói felgyulladtak volna. Bekötve, mereven ült a helyén, az ablakok résnyire nyitva álltak, hogy ne szabhassanak gátat a sűrűsödni készülő füstnek. Cigarettát cigaretta után gyújtottak, Eric egyik keze a kormányra feszült, a másikkal majd' kettéroppantotta a cigit.
Némán hasították a sötétséget, a kilométerek játszi könnyedséggel maradtak hátra, nem úgy a gondolatok és a rettegés.
Míg elhagyták Denvert, egy árva hang sem hagyta el a torkukat.. aztán, ahogyan a hatos útra kanyarodtak, arra a hatos útra, melyre Jill azt mondta utólag, hogy annál szebb és rettegettebb látványban még sohasem volt része, s, hogy bármit, bármit a világon megadna érthe, ha Andreasszal együtt nézhetné most a monstrumként feléjük feszülő homokszín-szürke, kopár hegyeket, mik két felől szegélyezték az autópályát.. Azon a hatos úton végre erőt vett magán, lehunyta a szemeit, és hagyta, hogy ez az újonnan jött energia Ericbe is beleköltözzön. Kinyitotta a száját.
- Eric. Cat.. - mondta lassan és nagyon halkan. - Ha ezt megússzuk.. úgy értem, ha mind megússzuk. Akkor megesküszöm neked, most és itt.. Istenre is akár, ha létezik, nem érdekel. Én megesküszöm, hogy soha többé nem fogok sírni. És érezni sem. Ha ezt most túléljük.. ha ő túléli, akkor én elengedem. Nem érdekel, hogy miként alakul az életem, de azt akarom, hogy boldog legyen.. valamiként. Még ha lehetetlennek is tűnik.
Eric szkeptikusan megvonta a vállát.
- Jó – felelte foghegyről - De abban ne legyél biztos, hogy ő is ugyanígy fog tenni veled kapcsolatban.

A hajnal első fényei könnyedén hatoltak át a szemhéjain. Még mindig csak az autópályát látta ha előre, vagy hátra nézett, s ha oldalra, hát a sziklás hegyek köszöntek vissza rá. Kialvatlan volt, de éberebb, mint valaha. A motor lágy zúgásának mégis sikerült elaltatnia, de amint felébredt első gondolata Andreas volt.. Maga elé képzelte a zord, jeges tekintetet, majd azt, hogy miként változik egyik pillanatról a másikra gyengéd, mégis szenvedélyes mélységgé, s, hogy ő maga miként merül bele nyakig..
A szíve megdobbant. Hatalmas nagyot dobbant.
- Eric! - kiáltott fel, a fiú kissé megrezdült, de szemét le sem vette az útról. - Nem is tudtam, hogy ilyen jól vezetsz – mosolygott rá fáradtan.
- Én sem – ismerte el.
- Mondd csak, ugye elhoztad a mobilod?
- Aha. Miért?
- Fel kellene hívni Andreasékat.. - vetette fel ártatlan hangon.
- Felejtsd el! - rázta meg fejét hevesen, haja, mely többnyire már lelapult, még az extra tartós vax ellenére is, most kócosan repkedett a feje körül. - A SIM kártyát amúgy is kicseréltem, a biztonság kedvéért. Mellesleg ha most Colásék velük vannak, akkor simán lehallgatják a hívásunkat.. Nem kockáztathatunk.
Jill felmordult.
- Hát jó. És.. - kényszerítette magát, hogy elterelje a figyelmét - .. tényleg Las Vegasba megyünk?
- Ja – biccentett. - Hamarosan Glenwood Springsbe érünk, aztán Thomson felé meg már mást is látunk, mint hegyeket meg sziklákat. Remélem..
- Milyen jól informált vagy – képtelen volt elrejteni hangjában a csipetnyi élt.
- Megnéztem a térképet, míg aludtál – bökött fejével a békésen összehajtogatott papírlapra.
- Vagy úgy..
- És Vegasban hogyan tovább? - tette fel a logikus kérdést. Eric nem felelt. A csend kezdett idegőrlő lenni, ezért előre nyúlt és bekapcsolta a rádiót. Valami régi slágereket sugárzó adón állhatott, mert egy Tom Jones szám akkordjait vélte felismerni. - Ez annak a szőke nőnek a kocsija? - fintorgott.
- Aha. Arielleé.
- Pocsék egy ízlése van – jelentette ki.
- Aha – hagyta rá, de aztán elvigyorodott. - Nem szereted Tom Jonesot?
- Nem. Kivénhedt fasz. És ronda is.
- Aha – töretlenül vigyorgott, már-már szemtelenül.
- Most meg mit röhögsz? Jaj.. - forgatta szemeit. - Nem a csaj miatt rühellem, esküszöm. Persze a miatt is.. de eleve feláll tőle a szőr a karomon, ha hallom a hangját. Brr.
- És mit szólnál ahhoz, ha mondjuk ott lennénk egy valódi koncertjén?
- Mit beszélsz? Hiszen már visszavonult.
- Az öreg vasutasok nem vonultak vissza.. - emelte rá kisfiúsan csillogó szemeit, s most se a félénk Eric, se a szerelmes Eric nem mutatott életjelet. Cat Casonp pislogott vissza rá, heves szenvedéllyel a csillogó világ iránt.. - Csak Vegasban tolják tovább. - És Elvis? - kényelmesen kibújt a cipőiből, lábait a műszerfalra helyezte kecsesen.
- Elvis meghalt – ismerte el. - De mikor legutóbb Vegasban jártam, egy nap alatt legalább húsz hasonmást láttam, és nem a kispályás fajtából.
- Azt mondod?
- Azt.
- Meg azt, hogy For Queens Hotel! - erőltetett nevetése betöltötte a kocsit, túlharsogta Tom hangját, s Jill nem érzett mást abban a pillanatban, mint méla undort.
- Még sosem volt részem igazi luxusban, már persze a backstages bulik előtt. Bár az nem is nekem volt igazán luxus..
- Majd most lesz. Képzeld csak el. Kaszinók.. a Caeser's Place, meg Siegfried & Roy fehér tigrincsei..
Nem kellett többet mondania. Jill szemei helyén, mint két arany csillag villantak fel Vegas képzeletbeli fényei, és a könnyek az arcán, mint a konfetti, záporoztak lefelé.
- Szükségem lesz egy új napszemüvegre – jelentette ki, aztán az ablak felé fordult és nagyon hosszú ideig nem szólalt meg.
Csak bámulta az országutat.. a kibaszott, pokolba vezető országutat. A kibaszott, Las Vegasba vezető országutat.