- Úr Isten! - visított fel. A visszapillantóban Eric homloka ezernyi ráncba szaladt, majd végleg kisimult. - Ott... - suttogta. - Ott! - áhítattal bámulta az egy szem, hol sárga, hol ciklámen árnyalatba mosódó, parányi, fel-felvillanó fényt, mely két óriási és sötét háztömb között bukkant fel ciklikusan.
Vegas első fényei voltak.
- Nyughass! - szólt rá finoman, de Jill szapora lihegése nem akart szűnni. El sem tudta hinni.. amiért elindult, amiért felkerekedett, mindent hátrahagyva – bár sok vesztenivalója nyilván nem akadt – most alig pár kilométerre volt tőle. Ugyan Las Vegas határát már rég átlépték, de a külváros, a normális emberek látványa és az egysíkú tömbházaké nem dobogtatták meg a szívét.
Ellenben mikor az első kis ragyogás a szemébe világított, s lelke válaszul óriásira tágította pupilláit – akkor olyan szaporává vált a pulzusa, mintha kilométereket futott volna.
Cat kezei kissé megremegtek a kormányon, ez nem kerülte el a figyelmét.
- Tudod a címet?
- A farzsebemben van egy cetli, vedd ki! - kissé megemelkedett a vezetőülésen, a lány lazán becsúsztatta kezét a kemény és formás fenék alá. A farzsebben nem időzött soká, őt nem izgatta fel Eric hátsója. Ellenben az a testrész, mely nem is olyan régen ott járt, feltüzelte volna a testét; ám ezúttal képtelen volt másra koncentrálni mint az egyre erősödő és növekvő fényekre.
A főutca nem lehetett messze, legalábbis a megannyi, fekete éji égen táncoló lézersugár ezt sugalmazta. Feliratokat látott neonosan izzani, zöldet, vöröset, lilát.. lúdbőrzött a háta, a szeme, mint két szikrázó csillag, úgy fénylett a sötétben.
Szétrázta a papírt. Belereszketett a szíve, amint lepillantott.
Az ő írása – suhant át agyán, de akkor már csak a kaszinó-hotel neve izzott előtte, egészen elütött a papírtól a csodás vízió. Aztán kihunytak a fények.
- Baszki! - szisszent fel Eric, s a gázba taposott. Tekintetét végre levette az útról, a lapot nézte mereven. - Olvasd hangosan! - utasította, és éber, zöld szemeit ismét az őt beelőző kamionra szegezte.
Jill nagyot nyelt. Ő még nem mert beleolvasni az üzenetbe, még nem vett erőt magán ahhoz, hogy kiszakadjon ebből az új eufóriából, melynek ködös párájából még épp csak beszippantott egy keveset. Hatalmas levegőt vett, összeszorította a szemeit, de aztán a lapra erőszakolta őket..
- Eric, Drága Jill.. . - a lélegzete elakadt, felnyögött.
Drága Jill!
- Mikor ezt olvassátok már messze vagytok, mert tudom, Eric, hogy most legalább annyira koncentrálsz, mint az első közös fellépésünkön. (Emlékszel, ugye..? Helyes.) Éppen ezért annyi időt sem szakítottál pihenésre, hogy elővedd ezt a levelet, pedig direkt úgy adtam át, hogy ne felejtkezz meg róla – vagy talán nem vagyok már akkora hatással rád, mint hiszem? Mindegy. Reményeim szerint zökkenőmentes utatok volt, bár ismerve a képességeidet, jó okom van az aggodalomra. Amennyiben mégis sikerült egyben elfurikáznod Jillt a Nevadába kérlek fogadd szívélyes gratulációmat. Meglesz a jutalmad. - itt mindketten feszülten felnevettek, s a lány fejében hallotta a kellemes, mély hangot, a csípős humort, és benső szemeibe kékség villant huncutul. - Mint láttad, a cím alatt mellékeltem egy kódot. Nyilván vasalt hajjal borított, ürességtől kongó fejedben megannyi kusza gondolat kering, így felvilágosítalak: ez az új számlánk PIN kódja. A banda összes megtakarított pénze rajta van. Azt akarom, hogy semmisítsd meg a papírt, és tartsd fejben a számot, bár senki sem tudja, hol vagytok most és nem is fogják megtudni, mert ezt még a spanyol inkvizíció sem tudná kiszedni belőlem.. Nem, Jill, egy nagymellű, szopós szájú szőke sem.
Eric, Jill! Bánjatok óvatosan a pénzzel, csak annyit költsetek, amennyi szükséges és csak akkor hagyjátok el a hotelt, ha muszáj! Jill ez különösképpen rád vonatkozik, mert téged FELISMERHETNEK!
Okkal mondom ezt, kedvesem, bízz bennem és maradj szépen a szállodában! Jómagam már éppen elég információ birtokába jutottam, így tudom, hogy a te Pablód melyik kaszinót igazgatja, és mire ez a levél elérkezik hozzátok remélhetőleg már azt is tudni fogom miről ismerszenek meg az emberei (Nézzétek el nekem, de a levelet már jóval korábban megírtam, minthogy éles helyzetbe kerültünk volna. Tudom fáj, Eric, hogy nem osztottam meg veled, de már számítottam erre, nyilván magad is rájöttél.) .
Próbáljatok meg megnyugodni, mind a ketten, esküszöm Eric látom magam előtt a reszkető kis tested és már a gondolatától is... Ahh. Hagyjuk. Jill! Semmi forrongás! Csak maradj a kerek seggeden, oké? Tudom, hogy hiányzom, és, hogy magadhoz ölelnél már és a fülembe súgnád, hogy tegyelek magamévá keményen.. hamarosan eljön az ideje. Nem tudom mikor... Remélem.. remélem minél előbb. Mikor e sorokat írtam semmi sem volt biztos, de megnyugtatlak titeket, mikor elindultatok egy fikarcnyival sem lett jobb a helyzet. Elterveztem mindent, de a terveim soha nem száz százalékosak, mindig érzésből jönnek.. olyanok, mint én. Behatárolhatatlanok, kiszámíthatatlanok és veszélyesek. Vigyázzatok magatokra és VÁRJÁTOK MEG MÍG MEGKERESÜNK BENNETEKET! (Vagy megkereslek, vagy akármi. Még nem tudom mi lesz és hogyan lesz, de talán nem kéne ezt hangoztatnom, mert még inkább felborzolom a kedélyeket.)
Béke veletek, és HIDEGVÉR!

Szeretettel ölel: Andreas, Whiplasher

u.i.: A 4QeensHotelben Cat Casino néven foglaltattam szobát. Előre ki van fizetve egy hét.

A dudaszó olyan harsány és hangos volt, hogy azonnal kizökkentek tőle az alig néhány perc alatt köréjük magasodó Andreas-világból. Jill hátra nézett és felmutatta a középső ujját.
- Seggfej – motyogta.
Eric tovább hajtott, de arca feszült maradt, a gondolatok csak úgy szaggatták belülről.
- Ez.. - Jill szája egészen kiszáradt. - Mégis.. mennyi idő lehet míg ideér?
- Ideérnek! - pontosított a fiú felháborodva. - Emilék is megússzák.. érzem, tudom. Andreasnak tehát volt terve, csak éppen senkivel sem osztotta meg.
- Jó, akkor ideérnek! - csattant fel. - Az istenért, hajts már gyorsabban, úgy haladunk mint egy elbaszott csiga..! - érdekes módon a hivalkodó fények már nem kötötték le olyannyira a figyelmét. Az egész egy összemosódó masszává vált kétoldalt, s ahogyan a főúton araszoló kocsisor végére álltak, egyre idegesebbé vált.
- Nem tudom – felelte némileg higgadtabban. - De.. azt írta előre kifizetett egy hetet.. akkor tehát nem lehet több néhány napnál! - vetette fel reménytelin.
- Akkor tehát..? Megyünk a hotelba?
- Megyünk – bólintott komolyan, s kissé előre dőlt.
Jill elgondolkodva bámult ki az ablakon, magában elemezni próbálta az olvasottakat. Újra meg újra átfutott a sorokat. Maró gúny és kedvesség volt az, ami elébe idézte a férfi arcát, hangját, mozdulatait. Magához akarta szorítani, másra sem vágyott, mint hozzá bújni végre, már az sem érdekelte, hogy előző éjjel azzal a szőkével hált.
Eric folyamatosan az utcatáblákat nézte, magában morgolódva..
- Na, alaposan eltévedtünk már? - kérdezte epésen.
- Ne idegesíts..! - megszívta a fogát.
- Jó.. - halkult el. - Mellékesen.. - hátradőlt, túlzottan kényelmes pózba helyezkedett. - Az a szőke csaj is velük maradt?
- Arielle?
- Pf, az nem egy mosópor?
- Jill, ne beszélj így róla! - torkolta le azonnal.
- Miért ne?
- Mert ezzel elárulod a féltékenységedet..
- Te is féltékeny vagy!
- De én legalább nem mutatom ki! - fakadt ki, hangja három oktávnyit emelkedett.
- Miért nem? - kérdezte csendesen, együtt érzőn.
Eric megmarkolta a kormányt.
- Mert.. ő jó.
- Arielle?
- Igen. Nélküle nem sikerült volna a szökés. Most ott ülnél, Colás ex-emberei között.. talán a szádon örök mosoly húzódna.
- Ahha – gunyorosan felvonta bal szemöldökét, ajkát lebiggyesztette. Abban a pillanatban ezer Colást is elviselt volna, csak a tudatot nem, hogy Andreas épp tövig Arielle hüvelyébe nyal, hálája jeléül..
- És mellesleg ki ez az Arielle? Ő is gruppi volt? Vagy szimpla ribanc? Netán vokalista? Vagy csak leszopta Andreast? - fröcsögött, hozzá kajánul mosolygott. A mosoly arcára fagyott.
Eric nem felelt. Mereven bámulta az utat, nem nézett a lányra.
- Na, szóval? Esetleg takarítónő?
- Nem fejeznéd be végre?! - dörrent rá, tőle szokatlan ingerültséggel.
Váratlanul lekanyarodott, betonjárda helyett száz meg száz színesen villódzó, világító négyzetlapon jártak az emberek, varázslatos színkavalkádot idéztek a ruhakölteményekből. Teljesen megfelejtkeztek a köröttük létező világról.
Jill tudomást sem vett a látványról, már csak a For Queens Hotel méretes parkolóját méricskélte barátságtalanul. Eric elrebegett egy néma fohászt, valami azt súgta a lánynak, hogy a srác nem parkol jobban, mint ahogyan vezet... s nem is tévedett.
Erősen kapaszkodott az ülés peremébe, a gyomra megrándult néha.
A motor leállt, a fekete autó karcolások nélkül eljutott hát a célig. Jill vádaktól terhes szemei a visszapillantó tükrében pislogtak Ericre.
Sípolva, idegesen fújta ki a levegőt.
- Szóval?
Rövid hallgatás után kivágódott a kocsi ajtaja, miután kiszállt dühtől tajtékzó arccal fordult felé.
- A menyasszonya volt – rándult meg az arca, szemöldöke hajtövéig szaladt.. és a hangja.. mint egy gúnyos, féltékeny, és végtelenül szerelmes kisfiúé.