Első nap

Bámészkodó arccal sétált Eric mögött, aki látszólag nyugodtan lépett a szabad recepciós nőhöz. Monoton és unalmas társalgásuk elnyomta a csekélyke érdeklődését, mi még megmaradt. Unott tekintettel pásztázta a sorokat, s a hallon átsétáló, fürdőköntöst viselő, középkorú, ráncos nyakú nőket. Ezen nők nyomában megfáradt tekintetű, öregedő, vélhetően löttyedt és puha farkú hímek caplattak és az egész vegasi csillogást betakarta a fekete porfelleg, mit az ő törékeny lelke mélyén kavartak fel.
A For Queens Hotel neve ellenére nem királynők szállása volt – hacsak nem a konyha és takarítás királynőire gondolt a név megalkotásakor a becses kitaláló.
Eric feléje fordult, halvány mosoly jelent meg fáradt arcán. Felvillantotta az apró, ezüstszín kulcsot.
- Menjünk fel – indítványozta, elfojtott egy ásítást. - Meg kell próbálnunk aludni valamennyit...
- Nekem nem lesz vele gondom – vont vállat érdektelen, színtelen hangon. Megindult, mintegy ösztönszerűen, a liftek irányába. Eric aggódva nézte őt, de aztán mellé csapódott. Érezte tán, hogy jobb lenne most hallgatni, mégis cseverészni kezdett a lánnyal.
- Csak három dolcsi a napi parkolójegy.
- Ez remek.
A lift hívógombjára tenyerelt, lazán a falnak dőlt. Eric azonban már nem állt mellette.
- Hé, Cat..? - nézett körbe, és akkor meglátta. Az aranyozott rudakból, és karmazsin fonalakból álló szalagkorlát egy kétszárnyú, sötétített üvegű, aranykeretes ajtóhoz vezetett, előtte öltönyös férfi állt, mosolyogva tárta ki a bal ajtószárnyat.
Eric megbabonázva ácsorgott, tétován hintázott egyik lábáról a másikra.
- Eric! - szisszent fel, a fiú arca éppen csak megrezdült irányába, de nem fordult felé. - Mit csinálsz? Gyere már!
Aranyos fény vetült babaarcára, a Casino felirat sugarai körbeölelték, még inkább ellágyítva vonásait.
- Csak egy kicsit... - suttogta maga elé. - Csak egy kicsit megyek be...
Jill szája tátva maradt. Női ösztöne azt súgta, itt valami nincsen rendjén, Eric viselkedése egyik percről a másikra változott meg, hirtelen jött felelősségérzete és komolysága átcsapott valami fellegjárás szerű, légies kavalkádba. A nyíló ajtóról tudomást sem véve kapta el a srác karját, mielőtt beléphetett volna a bíborszín bársonypadló fojtogató mocsarába.
- Nincs pénzünk – csattant fel, közvetlenül Eric fülébe, közben ártatlan, megnyerő mosolyt küldött az öltönyös felé.
- Csak körülnézek! - rántotta el a karját.
- Mégis.. minek?!
Elfordult, a villódzó félkarú rablók és hívogatóan fénylő játékgépek irányába. Révedő tekintete bajt hordozott magában.
- Eric, menjünk fel – mondta nyomatékosan. - Hisz még csak azt sem tudod mennyi pénzünk van azon a rohadt kártyán.. és nem mellesleg, Andreas nem azért bízta ránk, hogy elherdáljuk!
- Mi van? Hirtelen te lettél a bölcs és jóságos Teréz anya?
- Nem! - szorította ökölbe apró kezeit. - De úgy tűnik kettőnk közül csak az én eszem nem ment el!
Eric megvető horkantással irányult a liftek felé. Alig érthetően morgott az orra alatt, Jill mégis tisztán hallotta a szavakat, a jelentéktelenül hangzó, mégis jelentőségteljes szavakat..
- Csak be akartam nézni. Nem vagyok egy kibaszott függő..!

~

Második nap
- Annyira nem így képzeltem... - rekedten fújta ki a cigifüstöt. Hiába volt bekapcsolva az elszívó, a szürkésfehér gomolyagot rég hasítani lehetett a levegőben. A függönyök elhúzva, nyitott ablakok előtt lebegtek, füst alkotta körtáncok között. A szoba kedves volt, színes ágyneművel, narancssárga fallal, valamiféle érdekes összhang alakult ki az oválisan absztrakt paplanhuzatminta, meg a függönykötő olivazöld kötője között.
- Mit? - a dohányosok letüdőzött rekedtségével felelt, összepréselt mellkasából maszatosan buktak ki a szavak egy lélegzettel. Hason feküdt. Jobb pofáját mintásra vájta a hímzett kispárna.
- Vegast – pöfékelt. A padlón döglődött, a hátán, lehunyt szemeit ritkán nyitotta csak fel. Huszonnégy órája csak aludtak, néha felkeltek enni meg dohányozni.
- Miért? Milyen Vegas? - a kerek kerámia hamutálca fölé emelte a cigaretta parázsló végét, de mellépöccintette a hamut. - Picsába... - suttogta.
- Idegőrlő! - összekucorodott, a padlóba nyomta a cigit. A fejét két térde közé szorította. Újra elaludt.

~

Harmadik nap

Vaktában tapogatózott maga mellett, fura hullámzás ringatta testét. Nyugodtnak érezte magát és könnyűnek, a napszemüveg, melyért nyúlt már réges-rég összetörve pihent valamelyik szeméttelepen.
Összezáruló és kinyúló ujjai közé valami határozott formájú, lapos hasáb csúszott.
- Nesze – hangzott Eric hangja. - Vagy nem ezt kerested?
- De... - emelte orcája elé elvékonyodó hangon a cigis dobozt. - Pontosan ezt.
Rágyújtott, torkát csípte a füst. Száraz volt a szája és rossz ízű.
- Hívott már?
- Reggel hét van. Még alszik...
Az a még alszik, az a turnébusz egyenletes zötykölődésére emlékeztette ez a fajta mozgás. Álmodott csupán, s az a tetves két szó belerágta magát a lelkébe, a mellkasán keresztül. Eric olyan erőtlen hangon préselte ki magából, hogy még ő maga sem hitte el tán... Andreas valóban egy puha ágyban pihen, nem pedig egy sírgödör mélyén.
Jill felnyüszített, megfeszültek az izmai, keblei megkeményedtek a hirtelen támadt hidegrázástól.
- Ha még életben van.. Biztosan alszik.
- És a többiek is alszanak – emelte fel mutatóujját. - És ne mondj ilyet, hogy „Ha életben van.”
- Nem mondok – rángott meg. - De már aludni sem bírok többet.
- Ez a kettő hogyan függ össze? - értetlenkedett, szeme fakó volt és fénytelen. Lassan az ablakhoz sétált, kinyitotta azt, bekapcsolta a ventilátort, hogy kiűzze a füsttömeget, mely olyan nehezen ült meg Jill mellkasán, hogy majdnem összeroppantotta azt.
- Inkább alszom át minden napot, mintsem szüntelen azon rágódjak, mi lehet vele... ! .. na meg azon, hogy velünk mi lesz. Kapcsold be a tévét! - kérte.
Eric némán bólintott, a távirányítóra fonta vékony ujjait. Felvillant a kép, a reggeli hírek özönvízszerűen ömlöttek kifelé. Csupa csupa, számukra jelentéktelen baleset, megtalált kismacska, kályhacsőbe szorult pudli, meg egy rakat vegasi balhé.. Jill unottan bámulta a semmitmondó képsorokat. Eric lustán kinyújtózott, pléhpofával emelte fel a telefont.
- Szobaszervíz? Nagyszerű. Két nagy adag omlettet, palacsintákat, narancs dzsúzt kérek.. ja, meg epret. Tejszínhabbal. És pezsgő is jöhet hozzá. Siessenek.
- Te még is mit művelsz? - szörnyülködött a lány. - Nincs erre pénzünk!
- Dehogy nincs – dőlt hátra az ágyon, elégedett mosollyal fújta ki a levegőt, mintha már hasában lenne mindaz a finomság, amit felsorolt.
- Jó, de Andreas külön kiemelte, hogy csak annyit költsünk, amennyit feltétlenül szükséges!
- Ez kaja. Szükséges.
- Pfff! Vehettünk volna zsömléket, vagy mit tudom én... - prüszkölte dühösen. - Nem mellesleg.. - gondolkodott el. - Honnan tudod , hogy van elég pénzünk?
- Amíg te aludtál ellenőriztem a számlát egy automatánál – vont vállat.
- Te.. - Jill szeme felragyogott, egyszerre féltékenyen és vágyakozón. - Te kimentél a hotelből?
Eric hitetlenkedve nézett rá, de mielőtt felelhetett volna hangos kopogtatásra lettek figyelmesek.
- Jó reggelt, szoba szervíz!
- Azonnal! - szólt ki vidáman a fiú. Pár perc múlva már két pofára tömték a reggelit, Jill nem érezte az ízeket, de gyomra követelőzőn fogadta magába a falatokat.
- Mellesleg nem, nem mentem ki – sóhajtott fel Eric, majd leöblítette a tojást egy kis pezsgővel. - A hotelben is van automata.. - Bocs' – préselte ki. - Nem akartalak megvádolni... Csak tudod, annyira csalódott vagyok.
- Tudom. Az arcodra van írva, és minden egyes szavadból kihallatszik. De nem tudok rajtad segíteni. Ez van.
- Ja. Ez van.

~

Negyedik nap
Guvadt szemekkel figyelték a telefont, mely kettejük közt pihent, rezzenéstelen kijelzővel. Jill monoton hangon beszélt.
- Ez a hely megőrjít. Négy napja ki sem mozdultam a rohadt hotelszobából, bár nem is igen lenne miért. Legfeljebb a hallig mehetnék le. Ott meg mi van? Unalmas, hétköznapi emberek, akik ugyanazért jöttek ide, mint én.. Hogy valami nemmindennapit lássanak. Vagy, hogy tíz perces házasságot kössenek egy szutyok kápolnában. Hogy Elvis imitátorokat hallgassanak, meg delfin showra menjenek és kaszinózzanak. És nekem mennyi jutott Vegasból? Húsz perc, amíg autókáztunk. Egy üveglap áll köztünk. Látom a csillogást, de nem érinthetem meg.. és tudom, hogy az a mocsadék is itt van valahol. Az az érzésem, alig fél órára dőzsöl tőlem, és én nem tehetek semmit – cigit vett a szájába, vöröslő szemeit csípte a füst, de nem törődött vele. Folytatta azt a beteges, száraz monológot, Eric meg ültében enyhén hintázva hallgatta. - És közben meg csak Andreasra gondolok... ez ami igazán szar! Szeretnék azért szenvedni, mert nem vethetem bele magam az álmomba, pedig ez egyszer valóban benne állok, két lábbal! Minden gondolatom az köti le, hogy mi van vele. Hogy hol van. Hogy él-e. Hogy jól érzi-e magát... és, hogy eszébe jutok-e. És nem akarom azt érezni, Eric, hogy … egyszerűen leszarnám az egész kurva Las Vegast meg Pablót ha újra Andreas szemébe nézhetnék. Csak egyetlen egyszer. Nem akarom azt érezni, hogy nyugodtan halnék meg tőle. Érted ezt..?
- Kurvára nem.
Hisztérikusan röhögve dőltek végig a padlón, olyan vadul kezdték szaggatni egymásról a ruhát, hogy Jill körmei beleakadtak Eric puha, hamvas bőrébe, több helyütt sértették fel azt. Cica nyelve lefetyelte a szivárgó vért, de még akkor is Andreasra gondolt, mikor Eric a hajába markolt, hátra rántotta a fejét és állatias hörgések közepette a hüvelyébe élvezett.

~

Az utolsó nap, az első nap... éjszakája
Eric keze szemtelenül furakodott a combjai közé, lusta ásítás közepette fordult a hasára, hogy ne férhessen hozzá rendesen.
- Ezt többet nem. Már megmondtam – szólt rá erélyesen.
- Nekem nyolc – vont vállat.
- A mai nap az utolsó, ami ki van fizetve – vetette fel újra a problémát.
- T'om – Eric erre is csak megvonta a vállát.
- És most? Andreas még nem hívott...
- Én is tudom, hogy nem hívott baszki! - csattant fel. Felállt, Jill érdektelenül figyelte, ahogyan Cat kisétál az erkélyre, hanyagul előre dőlt, megtámaszkodik a korláton. - Gyere ki! - szólította fel. - Gyönyörű a kilátás.
- Nem vagyok rá kíváncsi – közölte flegmán.
- Dehogyisnem. Egy hete vagyunk itt és még ki sem dugtad az orrod, hogy megnézd. Tegnap éjjel is mondtam, hogy nézd meg...
- Meg tegnapelőtt is.
- Ja.
- Miért akarod annyira, hogy megnézzem? - vonta fel a szemöldökét, közben megszagolta a pólóját. Annak finom illata volt, egészen átvette a hotel kellemes tusfürdőkének aromáját.
- Mert mindent megváltoztatna.
Színtelenül felnevetett. Úgy döntött, most már csak azért is megnézi, hogy aztán ugyanúgy, mint előtte – visszafekhessen a padlóra, és a körmeit a padlószőnyegbe vájhassa.
Kisétált az erkélyre, csukott szemekkel. Tenyere puhán érintette a hideg vaskorlátot, Eric válla a vállához ért.
- Nyisd ki..!
- Mindjárt.. - hezitált. - Még nem készültem fel.
Fülledt éjszaka fojtogatta a torkát, s a gombóc is, melyet szüntelenül lég -és nyelőcsövében érzett. Mint varázsütésre felnyitotta a szemeit és látott. A borostyánkövekben annyi, de annyi fény tündöklött fel egyszerre, hogy eredeti csodaszép barnaságát teljesen elfedte a neonos csillogás. Jill önkéntelenül ért saját testéhez, az a borsódzás, mely fehér bőrét uralma alá vonta, még soha nem tapasztalt élmény volt számára.
A kilátás csodaszép volt. Alattuk a fényes, csillogó, vérpezsdítő Las Vegas úszott éjszakai köntösében, az igazi arcát mutatva. Nem a külvárosi közemberek, nemis a negyvenes fürdőköpenyes apukák talpa alatt tipródva. Olyan ruhaköltemények sétáltak végig a nyílt utcán, melyeket Jill csak a tévében látott, a kifutókon, s melyekre azt mondta – ezt bizony hétköznap senki sem venné fel. A szeme csillogott a gyönyörűségtől. Eric ujjai a felkarjára fonódtak, erősen megszorították.
- Kérlek! - suttogta szenvedélyesen, s közben tekintetébe égett valahol messze, a távoli Nevada Casino kék és rózsaszín boltíve. - Menjünk.. - a hangja elhalt, a vére felizzott.
Jill jéghidegen meredt rá.
- Hogy gondolod...?
- Te kihagynád?! Ne.. mondd, hogy nem! Én már nem bírom tovább – hangja elvékonyodott, szája lefelé görbült. - Ha ők.. elbuktak, akkor hamarosan mi jövünk. Legalább élvezzük ki ami még maradt! - karját kitárta a város felé és Jill hosszan meredt a távolba.
Aztán keményen vágott neki oda.
- Hogy gondolod... hogy egy új, igazi, vegasi szemüveg nélkül vágok neki egy valódi, vegasi éjszakának?!