Jill nem tudta Eric miként fog reagálni erre az egy kis megjegyzésére, talán kiborul majd, vagy netán kineveti?
Egyik alternatíva sem következett be. A fiú keze befurakodott a hegyes könyök és a karcsú derék közé, a lány hátához bújt, állát a vállára ejtette és beleszuszogott a fülébe.
- Én is – nyüszített, mire Jill halkan felnevetett. - Nem vagyok buzi – bizonygatta. - Én nem a férfiak mellett állapodtam meg, hanem őmellette. Érted?
- Andreast akarom – ismételte Jill – épségben látni. Mosolyogni... Tiszta tekintettel. Nem nagy kívánság, talán még teljesül is.
- De hát te is szerelmes vagy belé, nem? - nézett rá, Jill csak mosolygott és ez megrémítette.
- Aha. És?
- Nem akarod őt? Csak magadnak?
A válaszra számított ugyan, mégis meghökkentette.
- Nem – jelentette ki finom egyszerűséggel.
- Miért...?
Jill kibontakozott Cat öleléséből, szembe fordult vele és olyan szelíd okítással kezdett hozzá beszélni, olyan lágy, elnéző tekintettel simogatta az arcát, hogy a fiú egyszerre rémesen idiótán érezte magát.
- Talán furcsa ez neked... de megváltoztam. Vegasba akartam jönni, hogy részesüljek mindabból, ami engem megillet. Hogy megzsaroljam Pablót, igen, kockázatos terv és mindent egy lapra tettem fel – de nem volt más választásom. Maradhattam volna a gettóban és várhattam volna, míg a rendőrség a nyakamba varrja a bűntettet, amiben végül is részes voltam, még ha akaratomon kívül is. De nem vártam. Útnak indultam, mielőtt komolyabb bajba kerülök... Aztán jöttetek ti, én meg beleszerettem Andreasba, így volt... és teljesen félretettem azt, akivé formáltam magam. Mert át kellett változnom ehhez az utazáshoz, tudod te milyen acélgyomor kell ahhoz, hogy anyagiakat tekintve ingyen utazhass? - Jill elnevette magát. - Gusztustalan.
- Azt meghiszem...
- És Andreas mellett meg az egész sokkal elviselhetőbb lett. Pf, teljesen olyan lettem, mint valami folyton szirupos pina.
- Folyton szirupos pina... - ismételte borzadva, Jill megint csak nevetett.
- Ellágyultam, érted? Most úgy érzem visszataláltam a régi önmagamhoz, ami nem feltétlenül jobb – ámde sokkal erősebb. Vágod cicafiú?
- Vágom – bólintott.
- Mit vágsz? - ciccegett gúnyosan. - Nem vágsz te semmit...
- Vágom, hogy hozzá mész ehhez a Woods figurához.
- De hozzá ám – helyeselt beharapott alsó ajakkal és csillogó szemekkel. - Az életem végre egyenesbe kerülhet. Hülye leszek kihagyni egy idióta ábránd miatt.

Másnapra az asztalon megannyi levél, illatos, rózsaszín borítékos levél, meg több száz szálnyi rózsa ébresztette az alvó lányt. Eric az erkélyen cigarettázott, kávét szürcsölt hozzá, és a verőfényben úszó utcákat bámulta vágyakozva.
Jill nagyot nyújtózva lépett ki, haja csillogott a reá eső fények kereszttüzében, ajka mosolyra húzódott.
- Látom találkozol vele – jegyezte meg epésen.
- Miből gondolod? - csivitelt leplezetlen élvezettel.
Eric felhorkant. Lassan szívta a cigarettát, pupillái csíkba rendeződve lesték a kocsik tetejét, és a lányok dekoltázsát, kik az erkély alatt sétáltak el gyanútlanul.
- Ne haragudj, de számomra még mindig felfoghatatlan, hogy egy találkozó után beléd szeretett.
- Ki mondta neked, hogy belém van esve?
Eric kiegyenesedett.
- Akkor meg minek akar feleségül venni?
- Látod, ezt még én sem tudom – ragadta meg a vállát vidáman. - De ma majd kiderül.
Kacsintott egyet, aztán nekilátott, hogy megszelídítse rakoncátlankodó, göndör fürtjeit.

Nagyon élvezte a delfin show-t. A szemei csak úgy ragyogtak a csodálatos lények láttán, úgy sikoltozott, mint a kislányok az első sorban. Ethan a mellett lévő széken mosolyogva figyelte – többnyire őt, mint a delfineket.
Jill Cat egyik ingét viselte, rá kellett döbbennie, hogy a fiúval szinte egyeznek a méreteik – a melle pedig rendkívül szexisen mutat a feszülős darabban, valahogyan dúsabbnak és nagyobbnak tetszik. Persze Ethannek meg mindenhogyan tetszik... és ezt észre is vette, mi több, ki is használta. Amikor tapsolni kellett, magasabbra emelete a kezeit, mint azt feltétlenül kellett volna...
- Igazán csodásan nézel ma ki – bókolt a férfi.
- Csak ma? - vonta fel a szemöldökét játékos gúnnyal.
- Minden nap, természetesen. Hogy tetszik a műsor?
- Jaj, mesés! Ugye majd elhozol újra? - kérdezte és ezzel máris egy olyan mederbe terelte a hajójukat, melyet az aznapi randevújukon gondosan elkerültek eddig. Ethan elmosolyodott.
- Természetesen, bár én már ezerszer láttam; de a te nevetésedet azt hiszem nem fogom tudni megunni. Ahogyan a csillogó szemeidet sem... Nézz ide kérlek.. Jaj ne, a napszemüveget ne!
Jill ekkor valami hirtelen indíttatásból levette a szemüvegét, de parázsló, tűzborostyán színeiben úszó szemeit most nem villantotta a férfia. Csók előtt az csak Andreasnak járt... Ahogyan az elfojtott utolsó lélegzet is...
Szájon csókolta a férfit. Ethanben megrekedt a szusz. Rövid, de határozott csók volt. A nap szüntelenül és vidoran ragyogott tovább, de a vízcseppek áradata már nem zavarta őket. (Nem mintha Jill annyira fájlalta volna a delfinek által kispriccelt vizet, de Ethan bosszúsága szemmel látható volt... ezidáig.)
Ethan jól csókolt, igazán férfiasan, Jill élvezte a mentolos leheletet és a megannyi talizmánkét csillogó cseppecske boldogan ült meg a hajszálai között annak gondolatától, hogy hamarosan már saját bankszámlája lesz a férfinak köszönhetően.
- Kaphatok vattacukrot? - kérdezte édesen, Ethan ragyogó mosolyt villantott rá.
- Persze.
Nem várták meg a show végét, bár a lány nagyon szerette volna látni, de a türelmetlensége erősebbnek bizonyult. Vágyta már a biztonságot, s azt, hogy meglegyen a stabil helye ennek a gazdag kaszinótulajdonosnak az oldalán.
Kaszinótulajdonosok... - fújta ki a levegőt bosszúsan. - Kettőt is ismerek, de ha egyik sem lesz számomra jövedelmező én... hát én kiakadok.
A vattacukor ragacsos volt és rózsaszín. Összekente a férfit, mintegy direkt véletlenül, hogy aztán nyelvével és ujjaival játszva, megszabadíthassa őt az édességtől. Kisétáltak a parkba, mely a medencék melletti kapu mögött rejtőzött. Csodaszép park volt, a közepén óriás, delfinforma szökőkúttal, az orrából spriccelt a víz és pálmafa formát öltve ömlött vissza a kútba.
Aprópénzek csillogtak és Jill elszégyellte magát, amiért belegondolt – hogy talán egy újabb napot is kifizethetne belőle a hotelban, ha azt ott mind kiszedné.
Nem – szögezte le magában. - Ennek vége. Ethan itt van és engem akar. Bármi legyen is az oka, de engem....
- Min gondolkodsz? - csókolta arcon, hirtelen rezzent össze.
Ha te azt tudnád...
- Semmin – legyintett, de aztán nagy levegőt vett. - Illetve mégiscsak: Hogy miért engem.
Ethan meghökkent.
- Szóval megfontoltad az ajánlatomat? - kérdezte, és maga felé fordította a lányt. A park körülölelte őket, csendes zsivajjá szelídült a gyermekkiabálás és visongatás, a szökőkút lágy csobogással festette alá most az ő kis románcukat.
- Meg – bólintott. - És a leveleket is nagyon köszönöm.
- Aggasztott, hogy olyan hirtelen elmenekültél... Bár biztosan sokkolhatott...
- Jah – bólintott ismét, de bátorítóan rámosolygott. - Akárhogyan is Ethan, én a feleséged leszek – vont vállat.
Az egész komikus és filmbeillő volt.
- Csodás – csapta össze tenyerét sugárzó arccal. - Mikor esküszünk? Holnap? Holnapután? Ugye nem akarsz nagy felhajtást? Úgysem ismersz itt senkit, és különben is az oldalamon úgyis épp elég partyn vehetsz majd részt. Elegáns, puccos partykon Jill, ahol te leszel a királynő.
A kedves, fiatalos és rugalmas idősödő férfi képe olyan hirtelen foszlott szerte előtte, mint a vattacukor a szájában. Nagyot nyelt. Ethan most inkább hasonlított egy pénzes, gonosz, idióta törpére, aki százdollárosokat ürít...
- Nekem mindegy. Jobb minél hamarabb – értett egyet.
- Mesés. A ruhához ragaszkodsz?
- Az esküvőihez? Nem... Viszont szükségem lesz néhány göncre, mert töredelmesen bevallom, hogy a viseletemen kívül...
- Jó-jó, majd nyitok neked egy számlát és elmehetsz vásárolni... most azonban...
- Még egy pillanat! - emelte fel a kezét, s a park megint azzá a zajos hellyé változott, ami eddig volt. Idétlen, családok számára fenntartott, hétvégi piknikhellyé. Nem így képzelte az első leánykérését, és a nagy igent sem.... - Tudnom kell, hogy miért !
- Pontosan erről akartam beszélni – nézett rá, és Jill megértette, hogy jobb ha hallgat. Most, és mindenkorra vonatkozóan. - Jill, a napjaim meg vannak számlálva... És nem csak én, meg te tudjuk ezt – sajnos. Volt egy barátom... nagyon jó barátom, és még a kezdetek kezdetén, voltaképpen néhány száz dollárból csináltunk több milliárdot... Máshogy mennek itt a dolgok, Jill, majd meglátod. Nem csak a színes, neonfényes oldala létezik Las Vegasnak... Semmink nem volt. Éppen csak a lelkiismeretünk maradt az, ami tiszta – és mi kockáztattunk. Bejött a buli, nem akarok beszélni róla, de sejtheted, hogy nem tisztán szereztük meg, amit szereztünk. A kaszinó a szemünk fénye volt. Aztán a másik is az lett, amit felvásároltunk, hitelre. Visszahozta az árát, bőségesen, sőt. Az egyik az enyém lett, a másik az övé, a barátomé... így igazgattuk szépen, békességben. Nagy volt a hőzsi-dőzsi, lett pénz, lettek kurvák, meg nők. Megfogadtuk, hogy nem fogunk elszállni. De idővel unalmas lett a lyuk, mind a három.... Amikor már minden helyzetből megismertük a női test gyönyörét, valahogyan az egész kiüresedett. Ekkor a barátom azt mondta: kokain.
És az egésznek új ízt, új löketet adott... Megint olyan szenvedéllyel vetettük magunkat az éjszakákba, hiszen megtehettük... nevetséges, rocksztár mennyiségű drogot fogyasztottunk, de én még idejében leálltam. Ő nem... a végére teljesen elhülyült... mondtam is neki: „ha így folytatod, arra rámész, meg a kaszinód is... sőt, lehet, hogy én is. Hagyd abba!” Attól fogva nem nevezett többé a barátjának. A drogok elvették az eszét. Próbáltam vele beszélni, nappal, éjszaka lestem mikor villan fel egy kis tisztaság a szemeiben... de a fény nem ragyogott be az ablakon.
Én persze csak próbálkoztam és próbálkoztam... aztán egy este felkeresett. Nyugodtan ültem a teraszomon, kubai szivart pöfékeltem, ő pedig térde rogyott előttem és zokogva ölelgette a lábamat. Azt mondta megfullad itt... eltűnik egy időre, utazgat, újra fontolja az életét. És, hogy vigyázzak a kaszinójára. Azt mondtam rendben van. Átöleltem, és mikor elment... vért köhögtem. Azóta sem láttam többé a barátomat.
Jill elgondolkodva figyelte Ethan arcát. Gyengéden megérintette a férfi karját, noha nem is őt sajnálta...
- Szomorú történet. És itt a vége...?
- A vége eddig itt volt, az elejéből meg kihagytam egy fontos mozzanatot. Nem véletlenül – jelentőségteljes pillantással nézett rá, a lány értetlenül bámult vissza rá.
- Még azt sem értem, hogy jövök a képbe én...
- Várj! - emelte fel mutatóujját. - Van valami, amiről még nem tudsz. Még a legelején, mindketten írtunk végrendeletet. Ez arról szólt, hogy ha bármelyikünkkel is történik valami, a kaszinó a másik tulajdonosára szálljon. Akkor még ő volt a tulajdonosa...
- Óh, és ha te... ha te … a betegséged... akkor az övé lesz a kaszinód?
- Az övé nem lehet... - morogta. - Ezért akarom más nevére íratni.
- Ehhez kellek én? - álmélkodott és képtelen volt elfojtani a vigyorát. Ethan figyelmét sem kerülte el ezzel, fáradtan csóválta őszülő fejét.
- De miért az én nevemre? Hiszen nem is ismersz! Ne értsd félre, boldog vagyok. Hogyan is ne lennék mikor... de hiszen úgyis tudod. Egy magamfajta lány...
- Mert kiére írassam? Az unokaöcsém nevére, aki arra spekulál, mikor halok már meg, és, hogy ezt el ne felejtsem, minden születésnapomon ugyanazt a fajta képeslapot küldi? „Nyugalom a hosszú élet titka.” - Ez van ráírva. - Ethan felcsattant. - Mindenki tudja, hogy sohasem a nyugalmas életemről voltam hírhedt. - Nincs családom, nincsenek barátaim! Ölebeim, azok vannak...
- És ez a barátod... Esély sincs rá, hogy előkerül? - kérdezte aggodalomnak álcázott mohósággal.
- Meghalt, Jill – sóhajtott mélyet.
- Sajnálom – döntötte oldalra a fejét.
- Én is. De azt még jobban, hogy valami szemétláda kihasználta, azt, hogy voltaképpen egy emberi ronccsal van dolga... Na persze ki ne tette volna... De így... Borzalom. - a kezébe temette az arcát.
- Kihasználta? - rémes előérzete támadt, meg kellett támaszkodnia a szökőkút peremén, olyan félelmetes, természetfeletti vacogás kerítette hatalmába törékeny kis testét. - Hogyan használta ki? - hadarta reszketve.
- Valami szar drogot adott neki... a barátom meg megváltoztatta a végrendeletet és megtette őt a kaszinója örökösének. Szóval ha nem sietek, és feldobom a pacskert, mielőtt a magaméra méltó tulajdonost találok, akkor azé a rohadéké lesz az egész... Az én kaszinóm is. Képzeld el!
Jill beazonosíthatatlan torokhangot hallatott.
- Hogy hívták a barátodat.....? - most már igazán nem bírta tovább, le kellett ülnie. A kő hideg volt és sima, de mégsem ébresztette fel eléggé a kábulatából. Elmosódtak a bokrok, minden egy zöld masszává folyt össze a szemei előtt.
- Paulo Colas – felelte vigyorogva – De miért olyan fontos ez? Ja... és az imént annyira személytelen és tárgyilagos voltam. Sajnálom. Mert bár üzleti érdekek vezetnek, de elismerem tetszel nekem és tényleg megédesítenéd öreg napjaimat. Mondd, Jill – térdelt le, egy apró dobozkát húzott elő, s az ülő lány reszketeg keze felé nyújtotta. - Leszel a feleségem?
Jill válaszra nyitotta a száját, de valami benső sötétség emészteni kezdte az agyát, a látását... Úgy érezte ordít, és mégsem hallja senki, minden erejét összeszedve préselte ki a szavakat és fogalma sem lehetett róla, hogy Ethan valójában tökéletese hall mindent.
- Igen!
S aztán beleájult a jéghideg vizű szökőkútba.